28

Megállíthatatlanul öregszem:) De végre-végre nincs a mai napon öngyilkos hangulatom:D Na nem mondom, hogy ugrándozom, de pl negyed 9 múlt, és még nem bőgtem:D Pedig fél3tól aludtam kb fél 5ig, és slussz... De ma jó napom lesz és kész. Délelőtt levisszük a gyerekeket anyuékhoz, aztán irány Fehérvár, mozi, kaja egyebek. Majd csak holnap megyünk értük...

Boldog szülinapot nekem!:)

Lilláról

...is illene már írnom:)

Nagyon nagylány:) Sokat és ügyesen gyalogol, szabályosan szalad... Nagyon fura ez nekem, Lehel tán két éves is elmúlt, mire így tudott szaladni. Szerencsére már nem mászik annyira eszetlenül, mint pár hete, helyette viszont ugrál, meg bukfencezik mindenhol:D Ami még döbbenetes: állandóan öltözik-vetkőzik:) Kicsit bővebb nadrágot/ pólót már egyedül levesz, próbál felfelé is öltözni, Lehel alsónadrágját pl remekül fel tudja venni:D Folyton cipőt akar cserélni, lehúzza, ami rajta van, és próbál másikat felhúzni, persze nem sikerül, akkor jön hozzám, hogy segítsek:) Próbálkozik a beszéddel is, egyre ügyesebb. Mondja már, hogy anya, apa(ezt szigorúan csak akkor, ha Szilárd nem hallja:D), papa, mama, dzidzi, dzidzit(ezt így külön használja, nagyon ügyesen, ha csak mutatja, akkor dzidzi, ha kérni szeretne, akkor pedig dzidzit), dédi, mámmám, baba, cica, vauvau, kukuhrikú, kohrong, kahrika, gá-gá... Meg ami még nem jut eszembe:) Nagyon kis hízelgős, kedves, egy puszigép:D Nagyon könnyelműen szórja a puszikat, de azért messze Szilárd kapja a legtöbbet. Nagyon szeret pucérkodni:) Este fürdés előtt mindig kap kb 10 percet, jön-megy, mutogatja a pocakját, nagyon szereti, ha elájulunk, hogy meeekkkora pocak:D És menetrendszerűen odapisil a kanapé és az íróasztal közti kis zugba:D
Nagyon sokat szopik, volt mostanában pár jobb napja, amikor jöttünk-mentünk, és csak 3-4szer szopott nappal, és volt egy átaludt, meg néhány egyszerébredős éjszaka, de azért az a jellemzőbb, hogy nappal kb óránként jön, és iszik pár kortyot, éjjel meg a jóég tudja:D Nagyon sokszor ébred. Nagyon csibész:D Az a tipikus szemeseálljól gyerek. Falat firkál, ceruzát eszik, poharakat borogat, szekrényeket pakol és persze Lehelt piszkálja, és nem hagyja élni:D Szerencsére azért elég jól kijönnek, nagyokat humorizálnak, birkóznak, veszekednek:)
Továbbra is igazi nő, még a legoból is fésűt épít, kendőket aggat magára, nyakláncokat, fülbevalókat próbálgat a füléhez a tükör előtt:D Sok hiszti van ruha miatt, folyton szoknyában lenne.
Utálja viszont a pelenkázást. Minden pelenkacsere egy kabaré. Már előre utálom, ha cserélni kell. ugyanazt csinálja, mint anno Lehel, mikor újra pelenkás lett tavaly ősszel. Őrület. Lehet meg kéne próbálkozzunk a bilivel:)
Hordozni már nagyon keveset kell/lehet. ÁLtalában autózunk, ha mégsem, akkor meg gyalogol.
Ó, és tőlem meglepően: fogalmam sincs, hány kiló és hány centi:D

Épít

Kaptak a gyerekek a két déditől két nagy duplo alapkészletet Karácsonyra. Lehel eléggé belelendült, ma ezt építette:

Retro

Kerestem egy régi fotót a gépen, és ezekbe botlottam....





Muhhahha:D

Mindenféle

Ma már itthon van Lehel is, még egy utolsót (muhhahha) nagytakarítunk, még díszítgetjük a lakást, és ha minden jól megy, ma már nekiállok bejglit sütni (még sose sütöttem:o), és hivatalosan is elkezdjük várni a Karácsonyt:) Karácsonyos mesét néztek reggel, Karácsonyos mesét meséltem este, reggeltől estig Karácsonyi zenék szólnak... Szerencsére hó is van, ez kedvez a jó hangulatnak:)
Szilárd még ma meg holnap dolgozik, aztán ő is itthon lesz januárig. Jujj de jó lesz:)

Lehel cuki, megint előjött, hogy mennyire realistán gondolkodik... Szinte egész nap az a témája, hogy ha a Jézuska meghalt, akkor hogy hozza az ajándékot? Ha ő angyal, és tud ajándékot hozni, akkor a dédipapa is tud? Hogy tudja megfogni az ajándékot, ha nem látjuk? Akkor az ajándékok úgy kerülnek a fa alá, mintha repülnének? Hogy fizet a boltban a Jézuska? És hasonló elmés kérdései vannak. Nagyon várja az ünnepet, minden nap elmondja, hogy ő azt nagyon szereti, ha mindannyian itthon vagyunk. Felajánlottam neki, hogy ha apa is itthon lesz, akkor csinálhatunk kettesben programokat, elmehetünk valahová csak mi ketten. De felháborodott, hogy végre itthon lesz apa, és ő is, és ha oviban van, a Lillát is keveset látja, úgyhogy inkább olyan dolgot csináljunk, ahol mind a négyen ott vagyunk... Cukibogár:

Lilla még nem sokat érzékel ebből az egészből. Tetszenek neki a villogók, meg a színes gömbök, girlandok, de persze még nem érti, mire ez a nagy felhajtás. Ja, és nagyon boldog, hoyg az összes szép ünneplős ruháját előszedtük, és még masnis hajpántot is kapott:D Időnként odamegy a felakasztott ruháihoz, és megsimogatja őket, és itthonra is szoknyát kell húzni:) Nagyon Leheles lett újabban, ha felébred, nem jó anya, apa, csak mutogat, és azt mondja, hoyg baba, baba (ez Lehel), és amint meglátja, repes a boldogságtól... Szerencsére nem marad viszonzatlanul, Lehel is nagyon ragaszkodik hozzá, olyan édesek... Játék közben Lilla sokszor beleül Lehel ölébe, és úgy üldögélnek, játszanak, vagy csak Lilla megöleli Lehelt, és nézi mit csinál... Nagyon klassz mosta kapcsolatuk...

Ja, és, tátátátááááám: Vasárnap éjjel 11 től reggel fél 7ig ALUDTAM! Hát, én el se tudom mondani... Szilárd ébresztett reggel! Mindezt úgy, hogy a gyerekek ugyanúgy mellettem aludtak, mint máskor, de megajándékoztak egy átaludt éjszakával:D (ok, az igazsághoz hozzátartozik, hogy lefekvés előtt megittam vagy fél liter forraltbort:D De ez a gyerekeket nyilván nem befolyásolta, hogy ne ébredjenek 25ször éjjel, ahogy szoktak)

És mivel ez egy zárt blog, és Szilárdon kívül csak lányok olvassátok, így azt is leírhatom, hogy évforduló van ma, ma két éve menstruáltam utoljára:) Duuurva:)

Ja,és az autó király dolog, össze se lehet hasonlítani, nem is értem, hoyg közlekedtem eddig a gyerekekkel:O Bár most éppen nincs itthon, elvittük ismerős szerelőhöz, aki teljesen rendbekapja, elvileg ma mehetek érte.

Túl vagyok a két vizsgán is, bár lehet, hogy ezt már írtam. Márciusban jön a következő kettő.
Szilárd ma vizsgázik angolból, tessék neki drukkolni:)

Azt hiszem, kb ennyi van velünk:)

EGT-624

A rendszámoM... Höhö:D

Vége

Vagyis szünet van:) Tegnap levizsgáztam gazdvezből is (igaz, 2esre, jujj, szégyellősszmájli, de nagyon xar tételt húztam), úgyhogy teljes mellszélességgel vethetem bele magam az adventbe, meg a karácsonyi készülődésbe, amihez évek óta először kedvem is van, és hetek óta karácsonyi hangulatban vagyok:) Díszítgetjük a lakást, recepteket bújok, ötleteket keresek...

És élvezem, hogy most (még vizsga nélkül, majd tavasszal vizsgázom legközelebb) végre nem tölteléktárgyakat tanulunk, hanem hardcore pénzügyet, meg számvitelt, és végre számolunk, és van min gondolkodni, éjjel már beruházással meg écs-vel álmodtam:D

Szóval szép az élet, tamtaram:) Sokat játszunk, mesélünk (annapeti őrület van), és tök jó együtt lenni. Csak lenne már Szilárd is szabin...

Árulkodós

Lehel folyton közvetít, hoyg mit csinál Lilla, és várja, hoyg rászóljak. Most is...

-Anyaaaaa, a Lilla azt akarja, hogy az Anna iskolába megy-et olvasd, pedig én a trolibuszt akarom!
-Anyaaaaa, a Lilla elvette a könyvem!
-Anyaaaaa, a Lilla rámtette a kezét!

Megelégeltem:)

-Nézd, Lehel, a Lilla levegőt vett, ez hallatlan! Most meg felemelte a kezét! Hát láttál már ilyet???? ooodanézz, a Lilla mosolyog! Hát hogy merészeli????

Lett nagy nevetés, majd Lehel megszólalt:

-Aaanya, a Lilla felfelé lógatja a haját:D

Értetlen

Tegnap, amikor mentünk az oviba Lehelért, szóltam az óvónéninek, hogy pénteken nem megy, mert vizsgázom, délután meg suli lesz, nem akarom, hogy a dédi kétszer szenvedjen végig a falun a két gyerekkel. Erre mondta az óvónéni, hogy ha rossz idő van, vagy nagyon nyűgösek a gyerekek reggel, nyugodtan maradjunk ám itthon, ne küzdjek velük, beírja hiányzónak Lehelt minden további nélkül. Mondtam, hogy ok, de rövid időn belül beszerzünk egy autót, mert ez embertelen, és akkor nem lesz gond... Lehel persze ezt végighallgatta, és ahogy mentünk kifelé, kérdezte, mivel jöttem érte. Mondtam, hogy bicajjal. Elkezdett nyöszögni, hogy de ő most akarja, hogy legyen autóm. Mondtam, hogy apának még egy kicsit dolgozni kell érte. Közben kötöztem fel őket a biciklire. Kérdezte, hogy Milyen autóm lesz. Állt ott egy ezeréves piros suzuki a parkolóban, aminek rommá volt törve az eleje, meg egyáltalán, elég elhanyagolt volt, de mégis ugye kb olyan volt, amilyet venni akarunk, csak persze az állapot nem stimmelt. Lényeg a lényeg, mondtam neki, hogy olyan, mint amit ott lát, az a piros...

"Aaaanya??? Apa egy ilyen össze-vissza tört autóért dolgozik minden nap késő estig????"

:))))

Filozófus

Lehel nem ment ma oviba, mert olyan őrült szél fúj (műanyag székek röpülnek emelet magasságban), hogy nem mertem elindulni velük.

Kinéztem reggeli után az ablakon, és felsóhajtottam, hogy Istenem, dejó, hogy van fedél a fejünk fölött... Ez volt a vesztem...

- Mér jó, anya?
- Vannak emberek, akiknek nincs lakásuk, és ilyenkor nem tudnak sehova elbújni a szél meg az eső elől, áznak, fáznak...
- És ha találnak egy fakunyhót?
- Az jó, oda be tudnak menni.
- És ha nincs ajtaja?
- Akkor bemásznak az ablakon.
- És ha ablaka sincs?
- Akkor az nem kunyhó.
- Hanem?
- Fakocka.
- És ha olyan kunyhót talál, aminek van ajtaja?
- Akkor bemegy.
- És becsukja az ajtót?
- Igen.
- És ha akad az ajtó, nem lehet becsukni?
- Akkor nem csukja be.
- De akkor befúj a szél.
- Igen be.
- Az ilyen embereknek van csavarhúzójuk.
- Nem hiszem.
- Akkor nem tudják megszerelni az akadó ajtót.
- Nem, nem tudják.
- Akkor továbbállnak?
- Lehet. De lehet, hogy maradnak, egy nyitott ajtajú fakunyhó még mindig jobb, mint az utcán ázni-fázni...
- Igen jobb, de én nem maradnék egy olyan házban, ahol nem lehet becsukni ajtót. Bejönnek a betörők.
- De aki az utcáról ment be, az is betörő, tulajdonképpen, mert nem a saját fakunyhója...
- És van a fakunyhóban szén-monoxid jelző? (???????)
- Nem hiszem.
- De akkor meghal a bácsi a szén-monoxidtól. Vagy kimegy a nyitott ajtón?
- Szerintem Lehel, egy elhagyatott fakunyhóban nem nagyon van szén-monoxid. Fűtés se nagyon van benne.
- Mér megy be akkor a bácsi, ha se fűtés, se ajtó nincs?
- Hogy ne fázzon, meg ne ázzon meg.
- Anya, ti hol laktatok, mielőtt megszülettem?
- Pesten.
- Fakunyhóban?
- Nem, először egy panel, aztán egy téglalakásban.
- És volt ajtó?
- Volt.
- Jóvan. És fűtés?
- Az is.
- És szén-monoxid?
- Az nem volt.
- Jó, hogy nem volt, anya. Leszel ötfejű sárkány?

Anya

Lilla ma kora reggel megríkatott:) Egy csomó mindent tud mondani, de csak kevés szót használ rendeltetésszerűen, inkább mutogat, bólogat, néz a nagy szemeivel, és csak azt mondogatja, hogy ööö, ööö... Ma reggel is egy ilyen incidensnél mondtam neki, hoyg ezt sajnos nem értem, és különben sem öömm, vagyok, hanem anya. Mondtam ezt, mintegy mellékesen. És erre azt mondta mosolyogva, hogy Nyanya!!!! Visszakérdeztem, hogy hogy mondtad???? És megismételte fülig érő szájjal, hogy nyanya! Hát, össze meg vissza puszilgattam, meg jól elbőgtem magam, és felhívtam Szilárdot:) Olyan ügyes:)

(Lehel is sokáig nyanyázott, kb 15 hónapos volt mikor először anyát mondott)

Mikulás

Hozott nekem a Mikulás egy óriási mázlit.

Ma vizsgáztam jogból, 25 tétel van, a és b résszel. Tegnap 4kor kezdtem el olvasni. 14 ig jutottam. Még a vizsga előtt a netbookon elkezdtem olvasni a 15öst, a végére értem, mikor szóltak, hogy minden segédeszközt tegyünk el. Mit húztam? A 15 öst:D:D:D:D:D:D:D

4esre vizsgáztam, huhh... Most állhatok neki a gazdveznek péntekre...

Motiváció

Lilla ma annyira szerette volna megkóstolni Lehel kakaóját, hogy megtanulta kimondani:)

Jajj nekem...

Van egy gyerekem, aki szinte semmit nem csinál önállóan, ha mégis, akkor meg agyon kell dícsérni érte, különben kiborul, és semmi újat nem próbál ki szívesen, és folyton álmodozik, és szöszmötöl, és noszogatni kell, és stb... Aki rém okos, és hihetetlen dolgokra képes, de elvárja, hogy babaként kezeljem, és mindent megcsináljak helyette (csak velem csinálja, meg az apjával kicsit, mamáknál, oviban, tök önálló), és mindenben segítsek neki, hiába tudja egyedül is megcsinálni. Aki képes 10 percet visítani, hogy folyik az orra, vagy mert nem találja a piros ceruzát (értsd nem is keresi, csak áll egyhelyben, és üvölt, akkor se találja meg, ha szemmagasságban 10 centire van előtte)...

Meg van egy aki semmiben nem engedi, hogy segítsek, mindent egyedül akar csinálni, mindent ki akar próbálni, és ha valami nem úgy van, ahogy akarja, akkor szembenéz, és kiabál velem, már 14 hónaposan is. Egyedül rongyol a hóban, jégen, még a kezét se foghatom, egyedül lépcsőzik, mint írtam, itt legalább mondjuk a kézfogás megvan, egyedül akar vetkőzni, öltözni, nem engedi pelenkázni magát, etetni se, csak egyedül, csak felnőtt evőeszközzel, egyedül akar cipőt húzni, egyedül választja ki a cipőjét, veszekedni kell vele, hogy hóban lucsokban, -x fokban NEM jó a vékony kiscipő, hiába vannak rajta szép pillangók, telefonál, bekapcsolja a tv-t, számítógépezni akar, és még sorolhatnám.

A lényeg, hoyg a két gyerek szöges ellentéte egymásnak. Én meg lavírozhatok.

Vénasszonyok tele

Úgy látszik a két öreglány arra tette fel a maradék életét, hogy engem megőrjítsenek. Komolyan mondom, én tisztelem az időseket, szeretem is őket, de ez a kettő a sírba tesz.

Jövünk fel a lépcsőn Lillával, fogom a két kezét, fülig ér a szája, sikongat örömében, hogy ő lépcsőzik. Az első emeleten jönnek ki az öregebbik lakásából, és elkezdenek üvöltözni, hogy "micsinál, hát még megnyomorítja azt a gyereket, még járni se tud, maga meg lépcsőzteti?????!!!! nem lett baja attól, hogy állandóan magára kötözi, majd ettől lesz! hát nem mondta ezt a doktor meg a védőnő????"

Mint mondtam, szeretem, és tisztelem az időseket - bár ezt erősen kellett mantráznom - és ez a szerencséjük. Nem vagyok hajlandó ezen húzni magam, úgyhogy csak mosolyogva annyit mondtam a kiabálástól megrémült Lillának, hogy menjél csak kincsem, rosszul látnak már szegény nénik, hagyjuk őket békén...

uff

Blama

Sz-et néha elkapja a hév, és nekiáll tornázni. Így történt ez múlt héten is, mikor sokat volt itthon. Én meg kedvet kaptam, nosza, álljunk neki, hátha nem fájna a derekam, meg eltűnne ez a csinos kötény a hasamról. Ha hasfogyasztásról van szó, mi jut először az ember eszébe? A felülés, naná. Le is feküdtem a szőnyegre, két sarjam röhögve követett. Gondoltam, kezdjünk 25-el, elég lesz az elsőre. Aztán jött a pofáraesés. Miután ugyanis elmagyaráztam a kiskorúaknak, hogy így meg úgy kell felülni, és csak szabályosan, izomból, nem lendületből, szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy maximum a fejemet bírom felemelni, egyszer. Nem felülni. huszonötször:)
Így történt hogy a gyerekeim, továbbra is hangosan mulatva megtanulták felemelgetni a fejüket, és nem értették, mér kell ennek ekkora feneket keríteni (hogy stílszerű legyek:D)
Evvan. A felülésről meg majd mutatok nekik videót a jutyúbon:D

Közlekedős poszt

...mert azt mindig szeretitek:)

Itt a tél, és közben nem lettek önjáróak a gyerekeim, és az ovi sem költözött közelebb. Meg mi se az ovihoz. Ergo, továbbra is napi kb 10km kell velük mennem, hogy Lehel oviba jusson, meg vissza.
Ez így néz ki:

1. Szélcsend, nem esik, nem csúszik: tiszta sor, bicikli. Két gyerekkel Lilla első ülésbe, Lehel hátsóba, kicsit kényelmetlen, mert lejjebb kell állítanom az ülésemet az ideálisnál, hogy leérjen a lábam a földre, de ez tényleg semmiség. 10perc max és az oviban vagyunk. Ott meg már gyalogol mindkét gyerek, még a kezüket se kell fognom, fogják egymásét, hawaii, dizsi, stb..:)

2. Szélcsend, nem esik, de csúszik: Tesókocsi. Új szerzemény, hatalmas találmány, azt hittem megúszom pedig, de nem. Legyalogolná Lehel simán a távot, csak a hajfesték az ősz hajamra többe kerülne, mint a kocsi, így inkább emellett döntöttem. Tisztán spórolásból. Lilla hátul, Lehel elöl. Plusz költség: keksz, túrórudi, ropi, egyéb rágcsálnivaló, mert csak akkor nem nyekeregnek benne, ha tele van a szájuk. De a kocsi csak 15ezer volt, még így is jók vagyunk. Ha csak Lilla van, akkor gáz, mert nem bírja végig az utat. kb félúttól üvöltött eddig, az ölemben is. Tudom, hordozó, de abban is. Ma rájöttem, hogy gyalogolni akar. Úgyhogy kb félúttól gyalogolt haza. Kb 30 centinként megállt, felvette egy jégdarabot, alaposan megnézte, majd eldobta, és mondta, hogy áúúú, áúúú:D Ja, mert kesztyűt nem tűr meg a kezén. Pedig olyan szééép orkán kesztyűt vettünk neki! A lépcsőn se engedi már vinni magát, jön a 3.ra gyalog. Értsd: fogom mindkét kezét, ő meg váltott lábbal lépcsőzik. És csodálkozok, hoyg fáj a derekam. De legalább nem sír. Lehel viszont igen, mert neki így nem tudom fogni a kezét. De itt jön képbe a veszteségminimalizálás ugye így is, úgy is sír egy gyerek, de így legalább mindkettő viszonylag rövid idő alatt feljut a lakásba.
Csúszós útnál akkor van gond, ha -mint pl tegnap - a csúszós az konkrétan tükörfelületet jelent. Derékszögben hajolva toltam a kocsit oda-vissza, de így is volt, hogy a kocsi állt, a lábam meg kvázi kipörgött, egyszerűen nem tudtam megmozdítani. De van az út végén egy lejtős rész, az királyság, kocsi befékez, snowboard pózt felvesz, és lehet csúszni. Tuti nyernék vele a kismama-olimpián.
Tesókocsihoz még: annyira hülék az emberek... Nap mint nap látnak bennünket, nap mint nap megbámmulnak, besólnak, mutogatnak ránk... Hol a hordozás, hol a fa futóbicikli, hol a bukósisak, hol a két üléses bicikli, hol a pocsolyában dagonyázó gyerekeim miatt... Vagyis ismernek. Mégis, mióta tesókocsiban tolom őket, legalább négyen kérdezték meg tágranyílt szemekkel, hogy jééé, nem gondolták volna, hogy ikrek, beteg a kisebbik, hogy ekkora a különbség köztük???:o Most erre mit mondjak? Ja, ikrek, az elsővel 3 órát vajúdtam, a másodikkal meg majdnem 2,5 évet?

3. Szélcsend, esik, csúszik: Tesókocsi, szintén, előbbi paraméterekkel, plusz esővédő, meg nekem esőkabát, ami csak jópár bugyiigázás, és párheti taknyolás után jutott eszembe:)

4. Szélvihar (nálunk nincs átmenet, vagy nincs szél, vagy fákat tép ki), nem esik, nem csúszik: Tesókocsi, esővédővel, két db üvöltő gyerekkel, mert a szelet utálják. Nekem csak a szemem készül ki ilyenkor, de általában ezt csak akkor veszem észre, mikor Lehel már oviban, Lillát pedig elaltattam itthon, mert ők tényleg utálják a szelet:)

5. Szélvihar, esik, nem csúszik: ld előző, csak nekem még esőkabát:)

6. Szélvihar, esik, csúszik: Na, ilyen eddig csak tegnap volt, és Lehelt elvitte Sz reggel, csak Lillával kellett volna elmennünk a faluba délelőtt. Jól beöltöztettem, vízálló overál, kapucni, stb, és a hátamra kötöttem. Kb 100m után visítva feszítette magát, levettem jött az ölembe, visszajöttünk, fel a harmadikra, fogtunk egy vastag plédet, babakocsiba be, bebugyoláltam, lábzsák rá, kupola, esővédő etc, 100m, üvölt. Ölbe ki, vissza, plédet harmadikra fel, vissza le, biciklire felültet, babakocsis lábzsák rá, Így már vagy 200m-t mentünk, mire üvölteni kezdett, ölbe ki megint, visszajöttünk. Az egészet végignézte a lépcsőház két vénasszonya, és megkérdezték, minek cipelem ezt a kislányt magammal állandóan. Még jókedvemben voltam, pedig a bögyömben voltak más miatt (ld később), csak megkérdeztem, hoyg mégis, micsináljak vele? Végül nem mentünk sehova. Délutánra már csak esett, meg csúszott, de amikor indultunk babakocsival, a vénasszonyok megint megjegyezték, hogy hová viszem már megint azt a szerencsétlen kislányt, hát szakad az eső! Na, itt eldurrant az agyam.
Előbb leírom, hogy miért voltak a bögyömben. Vasárnapra a fszt-i 3gyerekes anyuka teljesen saját pénzből (pedig nagyon szegének) gyönyörűen feldíszítette a lépcsőházat a bejárattól a fszt-ig. A lépcsőkorlátokat, a plafont, az ajtókat, nagyon szép volt. A gyerekeimet tisztára elvarázsolta, csak azért lementünk többször, hogy megnézzük. Erre hétfőn sírva jön elém reggel az említett anyuka, hogy ha bajom van vele, mér nem mondom?:o Néztem rá bután, mire elmondta, hogy a vénasszonyok lekiabálták a haját, hogy azonnal szedje le mindet, mert az ÉN GYEREKEIM nem tudnak kapaszkodni a lépcsőn!
Na a délutáni beszólásnál aztán elmondtam nekik, hogy mégis micsináljak a kislánnyal? Hagyjam itthon, vagy a Lehelt az oviban? Vagy vigyáznak rá, amíg intézem a dolgomat? Naponta legalább kétszer cipelem egyedül le-fel a harmadikra a két gyerekemet, küzdöm ki-be a lépcsőházba a babakocsit, még sose kértem segítséget, sose panaszkodtam nekik, pedig minden alkalommal végignézik, és még az ajtót se nyitják ki soha. Ezek után tényleg úgy ismernek, mint akinek problémát okoz, ha a gyereke, aki egyébként régóta kapaszkodás nélkül lépcsőzik, kilenc lépcsőn nem tud kapaszkodni? Ha nicns probléma, mér kreálnak, mér nem törődnek a saját dolgukkal? Ha az én gyerekem nem tud kapaszkodni, megfogom a kezét, és kész, hányszor látták, hogy ölben vittem mindkettőt a 3.ra, mosolyogva, és mégis ezt nézik ki belőlem???? Na, legalább egy ideig nem beszélnek velem:)


Hát, így közlekedünk mostanság. Éjjel meg fűtött terepjárókról álmodom:)

(Ja, és Lehel minden áldott alkalommal, mikor leveszem a bicikliről, vagy kiveszem a kocsiból, nyekeregve közli, hogy ő nem tud felmenni a lépcsőn, mert nagyon fáradtak a lábai... Khmmm. Sok MagneB6-ot szedek:D)

WOW!

Wow! Egészen meg vagyok hatódva, nem gondoltam, hogy ennyien olvastok:) Köszönöm a sok e-mailt is, mindenkinek küldöm majd a meghívót, azt kérném még, hogy akinek nem látszik az e-mailcíme, az még írja meg légyszíves, ha megvan mindenkié, akkor zárok:) És azzal egyidőben fel is töltök egy csomó dolgot, amik itt sorakoznak, arra várva, hogy olvassák őket:D

Bezár

Vagyis csak részlegesen. Mindenféle okokból úgy döntöttem, hogy zárttá teszem a blogot. Túl sok személyes infó van rajta, és túl sok személyesebbet is írnék, de így nem megy.

Meghívót szívesen adok bárkinek, aki szeretne továbbra is olvasni, kérlek jelezzétek itt commentben, vagy a gyurkaneevi kukac dzsímél pont comon.

Szerény

- Anya, neked mér nincs autód?
- Mert nem volt rá szükségem. De lehet, hogy hamarosan lesz.
- Milyen?
- Szerintem suzuki.
- Szerintem nekem meg audi. De elég lesz egy ferrari is.

Illemkódex

Színek

Lehel nagyon sokáig nem szeretett rajzolni, aztán csak körvonalakat rajzolt, kizárólag zölddel, vagy legalábbis mindenképpen egyféle színnel. Egy lapra maximum 4-5 vonal, és kész, új lap, arra már nem fér...

Ehhez képest, nagy öröm volt a szívemnek, amikor ma reggel az ovi faliújságján az alábbi képeket találtam... Ezt a 4et festette Lehel, telefonnal fotóztam, nem túl jó minőségűek, de a lényeg látszik.

A nyugodt mosogatás ára

Beszél

Lilla elkezdett beszélni. Nagyon cuki:) Egy csomó állathangot tud, mondja, hogy papa, mama, de leggyakrabban azért az hangzik el, hogy kéjszdzidzit!:D:D:D

(Mellesleg (MELLesleg, ééértitek:D) csak szopik... Kezd kicsit tele lenni a hócipőm vele, 24 órában lóg rajtam, nem hajlandó semmi mást enni. De most kemény leszek. Vagy legalább megpróbálok.)

Röviden

Az van, hogy egy csomó téma van, amiről oldalakat tudnék ide írni. Remek kis posztok kerekednek bennem mosogatás, séta, vagy éppen tanítás közben... Aztán hazaérek, és nincs időm leülni, meg arra gondolok, hogy nem tudnám végigírni, és addig addig halogatom, míg elfelejtem, mit akartam, hogy akartam. Sokan hiányoljátok viszont a híradásokat, hogy mi van velünk, így úgy döntöttem, hogy távirati stílusra váltok, ha eszembe jut valami leírom. Nem cifrázom, ne várjatok részletes beszámolókat, csak röviden, tömören, hogy ne kelljen félbehagynom.:)

Egyszerűen nem értem...

...hogy a rákba lehet 37 páratlan zoknink:o

Sport

Azon gondolkoztam, hogy Lillából remek gátfutó lehetne... Eleve úgy tanul meg menni, hogy minden lépéssel át kell lépnie valamin:)

1 éves

Hihetetlen, de Lilla hétfőn egy éves lett! (Sz pedig 33:D)

Egyrészt az hihetetlen, hogy már eltelt egy év, hiszen még csak most született! Mintha tegnap lett volna, amikor a McD.naldsból kilépve először összegörnyedtem, amikor nem akartam bemenni a kórházba, 3 perces fájásokkal még itthon lazultunk... Amikor megszületett, és csak annyit tudtam mondani Sz-nek, hogy boldog szülinapot! Aztán mikor éjszaka bőgve ütöttem a nővérpultot, hogy adják már ide a gyerekemet, de nem adták, aztán reggel lilán, remegve hozták ki... Amikor végre hazajöttünk, és Lehel félénken bekukucskált a hordozóba... Lehetetlen, nem lehetett egy éve!

Másrészt pedig olyan érzés, mintha mindig itt lett volna, nem létezik, hogy még csak egy év! Nem is emlékszem, milyen volt nélküle, igazi ajándék-gyerek:) nagyon vidám, mosolygós, kedves mindenkivel, folyton huncutkodik, mindig valami rosszaságon jár az esze. nagyon határozott, és nagyon makacs, ha valamit a fejébe vesz, annak úgy kell lennie, nem lehet a figyelmét elterelni. Neki tuti nem lesznek érvényesülési problémái. Szegény Lehelt eléggé elnyomja, ő meg kis mimózalelkű, így nincs is nehéz dolga vele. Folyton pörög, igazi sajtkukac, 2mp-re nem bír egy helyben maradni, pelenkázni komoly szervezést, fizikai erőt, és kézügyességet igényel:D Nagyon ügyesen mozog, biztosan jár, nagyon gyorsan tud menni, keveset esik, akkor is nagyon jól, fenékre, vagy kitámaszt a kezével. Ellenben előszeretettel mászik felfelé is, ahonnan viszont esik jóóó nagyokat:( tele van a feje lila foltokkal, meg a homloka kellős közepén van egy nagy horpadás, ami még jó ideig ott is marad, egy építőkocka sarkának a nyoma, a doki szerint szétnyomódtak ott a kötőszövetek, vagy mi. Ugrál, táncol, bukfencezik, igazi kis örökmozgó. Továbbra is mindent a szájába vesz, játszóterezni rémálom vele, de azért gyakorolunk:) Olyan dolgokat szedek ki a szájából, hogy sokszor inkább meg se nézem, mi az, csak eldobom, nem sokkolom vele magamat:) A beszéd, hogy is mondjam, nem az erőssége, Lehelhez képest legalábbis nem. Hamm, mammam(ez az enni, innivaló:D), vauvau, hápháp, dédi. Ez az összes szókincse:) Vizsont halandzsázni remekül tud, és nagyon cukin veszekszik, ha valami nem tetszik neki, babanyelven elkezd morogni, meg kiabál velünk:D
Szívesen babázik, kapott most játékbabakocsit is szülinapjára, nagyon örül neki, belepakol vagy 4-5babát, és száguldozik velük a lakásban, megáll, megeteti őket, majd rohannak tovább:D De szeret építőkockázni is, és nagy kedvence a golyóhúzogató, vagymi, és és bármilyen sírásból, rosszkedvből ki lehet zökkenteni az alma szülinap klipjével, vagy bármilyen kutyákról szóló videóval:D Imádja az állatokat ugyanis, kutyákat különösen, de tesóm degui meg hörcsögei is rettegnek tőle:D
Nagyon nő! Pedig én ugye nem vagyok az a tipikus csecsebecse plázacica, úgyhogy ez csak genetikailag jöhet neki, hogy bármilyen ruhadarabból képes magának fátyolt vagy szoknyát csinálni, ha az ékszeresdobozom közelébe jut, aggatja magára a cuccokat, és illeg-billeg a tükör előtt, és pontosan tudja, melyik ékszer hova való, pedig sose mutattam neki:D Vettem neki a tavaszra egy kiscipőt, még nagy neki, de csillogó kövek díszítik. Napokig abban is aludt napközben, nem lehetett lehúzni a lábáról, állandóan abban lenne, és mutogatja, milyen szép:D
Evésben nem válogatós, illetve annyiban, hogy az édeset annyira nem szereti, de megeszi azért azt is. Hihetetlen zabagép, elképesztő mennyiségeket bír megenni, és mindig éhes:) Mindezek ellenére még rengeteget szopik, pedig azt terveztem, 1évesen éjszakára őt is elválasztom, de nem megy, mással nem lehet visszaaltatni. Napközben ha nem vagyunk itthon, akkor egyáltalán nem szopik, és anyu is el tudja vinni egész napra, nem hiányzik neki, és mikor találkozunk se szopik, csak utána, este. De ha itthon vagyunk, akkor nappal is még legalább 5-6 szopi van.
Egyedül eszik kanállal, szívószállal iszik, illetve egyre ügyesebben simán pohárból is. Ezzel valamiért nehezebben boldogul.

És végül a száraz adatok, meg néhány fotó:)

11,57kg és 80cm, 8foga van.

Iskolapad

Akik nem emlékeznének arra a bejegyzésre, amiben tudattam a világgal, hogy pénzügyi-számviteli ügyintéző lettem, azoknak idemásolom:

2009. június 16.

Jííííhááááá!:))))

Ezennel örömmel tudatom minden kedves olvasómmal, hogy a mai nappal hivatalosan is pénzügyi-számviteli ügyintéző lettem, 4-es 4-es bizonyítvánnyal:)))))))

(És tisztelettel kérek mindenkit, hogy akinek van felesleges 500ezer pénze, gondoljon rám, fáj a szívem a mérlegképes tanfolyamért...:)))))


Nos, senki nem jelentkezett felesleges félmillával:( És mégis, hétfőn 3kor indul a mandula, és én nagyon boldog vagyok, és nagyon várom már! Van ugyanis nekem egy remek férjem, aki támogat:) Így hétfőtől ismét iskolás leszek, és az agyamban a pelenkák helyét átveszik a számok... Végre:D

Bukfenc

Lilla nem csak jár, szalad, felmászik mindenre, hanem mától kezdve bukfencezik is. Persze a keskeny kanapén, lehetőleg keresztbe. Én nem értem ezt a gyereket. Hogy hova siet?:) Bezzeg beszélni nem akar. Csak a "nem", a "dédi", a "hámm", a "mámmámm", meg a "páppáráppá" megy...:)

Szerelem, szerelem...

A fiam szerelmes. Egy hete jár oviba, és egy kislány máris elvarázsolta. Csengének hívják. És egy égetnivalóan eleven, cserfes kiscsaj. Igazi kis szőke bongyorhajú boszorkány:D És Lehel csak róla beszél. Mintha más nem is lenne a csoportban. Csengének szép a haja. Csengének csillogott ma a pólója. Csengének ma pillangós csatt volt a hajában. Ma a Csengével hatalmas tornyot építettünk. És hasonlók. Cuki:)

Megéri...

... bukósisakot hordani, ezt gondolom nem kell magyarázni, hogy elsődlegesen miért...

Nade! Talán meséltem, amikor megvettük a biciklimet, hogy a faluban ujjal mutogatnak ránk, és nevetnek rajtunk, sajnálják szegény gyerekeimet, hogy el kell viselniük a sisakot, és kérdezgetik tőlem, hogy hogy bírom rávenni szerencsétleneket, hogy ne tépjék le magukról. Mindig kedvesen elmagyaráztam, hogy miért, két gyereküléssel biciklizni kb cirkuszi mutatvány, kerékpárút nincs, keskeny, forgalmas út kamionokkal viszont van. Szerintem ez a minimum. (meg hogy rendesen bekötöm mindegyiket, ezt se nagyon értik, mondjuk itt az autósülésbe se divat bekötni a gyerekeket, ha van egyáltalán autósülés).

És most jön a poén. Az elmúlt egy hétben 3 anyuka jött oda hozzám. Tudniillik, hogy a gyerekeik meg vannak őrülve. Így, ezzel a szóhasználattal. Mert a Mikulástól, Jézuskától, szülinapra, névnapra, meg nememlékszem, miket mondtak még, mit kérnek? Na mit? Hát olyan sisakot, ami a Lehelnek, meg a Lillának van! Háhhhhááá! Hát akkor hogy is van ez a gyerekre erőltetéssel? És nem csak kicsi gyerekről van szó, 12 éves fiú anyukája is kérdezett!

Hát ezért is mindenképpen megérte csodabogárnak lenni:)

Apokalipszis

A gyerekeim tejszínhabot ettek. Csak úgy, kézzel. Le akartam fotózni, de megkímélem életem szerelmét a látványtól. Képzeljétek el:D

Beavatás

Már régebbi dolog, de mindig elfelejtettem megírni.

Sz-el régebben többször voltunk a Hungaroringen, F1-en is, és más programokon is, meg egyáltalán, nagyon szeretjük a motorsportot... Gyerekkel még nem voltunk, pedig nagyon hiányzott, nagyon vágytunk már, de valamelyikünk mindig lebeszélte a másikat, hogy kicsik még a gyerekek, ahhoz is, hogy itt maradjanak, ahhoz is, hogy velünk jöjjenek. Pedig eltökélt szándékunk, hogy belenevelkednek ebbe a világba:) Aztán szeptember 2-án, csütörtökön valahogy egyszerre indult el a vezérhangya mindkettőnknél, amikor megtudtuk, hogy azon a hétvégén lesz Ferrari Racing Days, és Massa is itt lesz. (Lehel első szavai egyike a Massa volt:D)

Hát, hogy, hogy nem, két nap múlva a Hungaroring parkolójában találtuk magunkat, két gyerekkel, meg két hátizsákkal felszerelve:)

Tanulság:

- a versenyautók hangjától még mindig meghatódok, és hevesebben dobog a szívem:)
- ha az innivalót mosható pelenkába csomagolod, nem veszik észre a biztonsági őrök:)
- ha a SuperGold tribünön szoptatsz egy 11hónapos gyereket, mindenki furán néz rád
- ha ugyanitt felkötöd a hátadra, még furábban
- fülvédő a zaj ellen kötelező! (nekünk nem volt)
- egy 11 hónapost is lekötnek a versenyautók: kb 20 percig... de utána is remekül elvan, pl dumál a mögötted ülő pasikkal:)
- egy 3,5éves már élvezi a dolgot, mondjuk úgy 1,5 órán keresztül. Ha ütközés is van, az bingo, további 20percig elvan ennek a kielemzésével
- egy F1-hez még tényleg kicsik, ez a kétszer(szombat és vasárnap) 2-3 óra éppen elég volt nekik
- többet kéne versenyre járnunk:)

És végül néhány kép:

Dupla premier

Mindkét gyerekem debütált tegnap.

Lehel tegnap ment először oviba, ill mentünk, még ott maradtam vele. 10re mentünk, dél előtt pár perccel sikerült elhozni, mikor már majdnem ebédeltek a többiek:) Nagyon tetszett neki, szereti az óvónéniket, megbízik bennük, ezt abból látom, hogy az első fél órában elkezdett nekik pedálozni:D Nekem is szimpatikus volt minden, olyan klassz játékaik vannak, én is szívesen eljátszanék ott:D Ahogy láttam az óvónénik remekül kezelik a konfliktusokat, többek közt azt, amiért aggódtam, hogy Lehel, ha elveszik valamijét, elkezd visítani, de eszébe sem jut pl visszavenni, vagy hasonló, és féltünk, hogy emiatt ő lesz a leggyengébb, akit mindig bántanak, de olyan klasszul megoldotta az óvónéni, hogy ihajjcsuhajj, nagyon boldog voltam:) Kint az udvaron, amikor hirtelen lett 200 gyerek, kicsit megszeppent a nagyfiam, de aztán lassan belejött ott is a játékba. Holnap már egyedül tölti ott a délelőttöt, de biztosan nagyon ügyes lesz, tetszik neki ez az egész ovi dolog.

Lilla is debütált tegnap, először vitte el anyu, először volt hosszabb ideig nélkülem (kb 9től délutánfél2ig), de semmi gond nem volt vele, ügyesen evett, ivott, játszott:)

Nagyon büszke vagyok rájuk:)

Ja, és mégegy premier volt, délután átvonatoztam velük Siófokra a Balcsipartra, és Lillát először engedtem el lakáson kívül két lábon, többször is a délután folyamán. És olyan jó nézni őket, hogy már Lilla is sétál, próbál szaladni Lehel után, csak ülök egy padon, és nézem ahogy kergetőznek, játszanak, hejjdejóisez:) Ebben is ügyes volt, már terepen is szépen megy, kb kétszer ült fenékre egész délután, pedig sokat sétált egyedül...

Klassz gyerekeim vannak, na:D

Életjel

Itt vagyunk, megvagyunk, csak sűrű lett a nyár:) Némileg leépítettem a netfüggőségemet, napközben igen ritkán ülök ide, este meg bealszom a gyerekekkel:) Lehel is itthon van most két hétig, aztán még két hét bölcsi, és 15én kezdjük a ovit. Én is beadtam a jelentkezésemet a mérlegképes tanfolyásra, előreláthatólag szeptember 25én indul. Szóval zajlikaz élet...

Közben Lilla 7fogú lett, és JÁR! Már jó sok lépést meg tud tenni egyedül, folyton gyakorol, és örül magának, nagyon édes. Mindenhova felmászik, mindent szétpakol, kipakol, leborít, és változatlanul mindent a szájába vesz:)

Lehel, mióta itthon van, úgy veszem észre, hogy jobban kijövünk így egésznaposan, mint a bölcsi előtt. nem tudom, ez amiatt van-e, hogy ott szocializálódott kicsit, vagy egyszerűen csak érettebb, okosabb lett. A lényeg, hogy bár vannak még hisztik bőven, tisztán látszik, hogy ez tényleg hiszti, és nem lelkitörést okozok éppen neki azzal, hogy nem teljesítem a kívánságát:) Valahogy sokkal jobban ki is fejezi magát az utóbbi időben. Fejlődés még, hogy teljesen önállóan használja a WC-t mióta kapott egy lidlis WC szűkítőt. Nagyon ügyes:) És sokat fejlődött a mozgása is a nyáron.

Körülbelül ennyi történ velünk a elmúlt hetekben, meg persze jártunk erre-arra, csináltunk ezt-azt:) De ezentúl igyekszem megint gyakrabban jönni.

Nem az én napom...

Reggel Lilla fél 6kor kelt, Lehel se sokkal később übernyűgösen, és éjjel is valamelyik mindig sírt. bementünk ezért Sz-el Fehérvárra 8kor, hogy majd valamit csinálunk bent... Letettük Sz-t a munkahelyén, elindultunk, hogy megállunk valahol, és megnézem az emiljeim, válaszolt-e valaki, hogy lenne kedve találkozni. No, elindultunk volna, de a 2. lámpánál frankón belecsúsztam az előttem álló autóba... Ezzel meg is volt a mai programunk:( Rendes volt a srác, nem problémázott, csak telefonszámot cseréltünk, hogy amjd hívom, ha beszéltem a biztosítóval. Leparkoltunk a biztosító közelében, amikor hívott, hogy jön ő is, hátha gyorsabban végzünk... Ott találkoztunk, kiderült, hogy falubeli, a biztosítós csaj is jófej volt, szórakoztatta a gyerekeket, amíg papíroztunk a sráccal. Utána hívtam aput, hogy kerítsen nekem egy szerelőt, aki megnézi az autót, mi baja lett. Kerített is, elindultunk Siófokra, de előtte még kiadósan eláztunk, míg az autóhoz értünk... Az autópálya fullos volt, és szakadt az eső, kb 60-al döcögtünk végig, mindkét gyerek üvöltött, végül nagynehezen elaludtak. Pénzt kellett kivennem, de egyik automata közelében sem volt üres parkolóhely, nagyon messze meg nem akartam megállni, mert a gyerekek aludtak, nem akartam rögtön nagy túrának kitenni őket. Csomót keveregtünk, míg végre találtam helyet, persze azonnal felébredtek mindketten, visítva. Vettem ki pénzt, elmentünk a szerelőhöz, éppen nem volt otthon, beültettem őket a csomagtartóba, és elkezdtem etetni őket a bébi tejbegrízzel, amit lillának vettünk, de más kaja nem volt nálunk, márpedig ők éhen akartak halni. Alighogy elkezdtek enni, megjött a szerelő, így Lillát ölbekaptam, és egy kézzel tartottam, másikkal folytattam az etetést. Az autónak szerencsére nem lett nagy baja, csak a másik kocsi vonóhorga csúszott be a rendszám alá, pont egy rácson át, így ki tudták nagyjából javítani, belső alkatrészt nem ért, a rendszámot is vissza tudták eszkábálni, igaz, keret nélkül, de legalább nem kell új, így "csak" két pici karcolás maradt, ami arra emlékeztet, hogy ne a lámpát, hanem az előttem álló autót nézzem induláskor:( Innen kimentünk a tecsóba, enni-innivalóért, mert már dél elmúlt, hatalmas forgalom volt, lépésben haladtunk végig, közben persze lehelnek pisilni kellett, nagy nehezen kiálltam a sorból, út szélén megpisiltettem, visszapofátlankodtam, és lépkedtünk tovább... Odaérve 4x!!! mentünk teljesen körbe a parkolón, mert nem volt egy szem hely se, a legtávolabbi részeken se, mire találtunk parkolót, azt is úgy, hogy pofátlanul, némi veszekedést bekockáztatva bevágtam egy nagy terepjáró elé... De már nem bírtam a két gyerek visítását... Szóval leparkoltunk, kaja, pia, elindultunk vissza, eső továbbra is szakadt, autópályán egy gombostűnyi hely se volt, 60-al megint... Lehelnek pisilni kell. Mert miért ne? miért ne autópályán és miért ne szakadó esőben, és miért ne ma? Megálltunk, pisi, megáztunk, vissza... odaértünk sz munkahelyére, megálltam a parkolóban, nyitom ki a netbookot, hogy nézzek vonatot haza, anya kakilni kell... király. telefonáltam gyorsan, sz kirohant, berohantunk, cirka 20perc alatt elintéztük a kakiprojectet, majd megnéztük, hogy 20perc múlva indul egy vonat, sz kivitt bennünket, és visszament dolgozni. Vettünk jegyet, 14:16kor volt a vonat ideje, 10kor értünk a peronra, lehelnek pisilni kell. Tele volt a peron, a váróba visszamenni nem volt idő, hátilillával, kezemben futóbicajjal, másik kezemben lehellel elrohantunk a peron végére pisilni, visszarohantunk, amikor bemondták, hogy a vonat előreláthatólag 30 percet késik. hurrá. fogaljak le 30 percig két nyöszös gyereket egy peronon, szakadó esőben. nem volt eccerű, de kivártuk a fél órát, közben két pisivel. Már jócskán elmúlt 46, mikor bemondták, hogy a vonat bizonytalan ideig késik. Ekkor már nem esett, viszont iszonyú meleg lett... Valamikor fél 4körül jött végül, és az utolsó percben mondták be, hogy másik vágányra, jó kis rohanás volt, de elértük. Ülőhely viszont nem volt, végig álltunk a folyosón. Hazagyalogoltunk, gyors pisi, evés, ivás, átöltözés. Lilla megszökött pelenkázás közben puci fenékkel, gondoltam nem baj, kicsit hadd meztelenkedjen, addig adtam még Lehelnek inni. Mire visszajöttem Lilla körbekakilta a nappalit, de nem viccelek, minden kakis volt, a parketta, a szőnyeg, egy csomó játék, Lehel, Lilla, meg persze a ruháik... Összetakarítottam, szőnyeg a mosógépben, és még csak 5 óra van, és sz csak valamikor 10 után jön. Jajj nekem...

Prioritás

Kinek mi...ugye...

Csütörtökön Sz meglepiből itthon maradt, és elmentünk egyet strandolni, még a hidegfront előtt, a 29fokos vízben:)

Vittünk:
- strandsátrat
- plédet
- mindenkinek két fürdőruhát
- mindenkinek váltóruhát
- kétféle szúnyogriasztót
- kétféle naptejet
- aloe first-öt
- sheavajat
- labdát
- homokozójátékot
- Lillának játékokat
- könyvet
- pelenkát
- popsitörlőt
- gyerekeknek poharat
- hűtőtáskát
- benne zsemle, felvágott, paprika, vaj, 3féle innivaló
- kalapokat
- babakocsit
- kétféle hordozót

Na, ki veszi észre, mit NEM vittünk?:D:D:D

Najó, segítek... Törölközőt:D Még jó, hoyg meleg volt... Azért beugrott a kép, hogy még tisztán emlékszem megboldogult lánykoromra, amikor mindössze egy szál törölközővel mentem strandra:D

Éva néni

Figyelem, hiszti következik... Aki nem kíváncsi rá, ugorgyon:D

Lehel bölcsistársai Éva néniznek. Ami tök természetes. Ennek kapcsán Lehel is egyre többször heccel ezzel, hogy Éva néninek szólít. Tegnap köszönt az egyik lépcsőházbeli kissrác, hogy csókolom Éva néni. Én meg mondtam, hogy ne csókolomozzon má, nem vagyok én olyan öreg. Erre ő: jólvan, jólvan, tényleg, mennyi is? 34-36? az tényleg nem öreg! Nemáááááááá!!!!!!! Télleg ennyire öreg vagyok???? Mikor lettem én néni????? Hány évet aludtam át????

9 hónapos

volt vasárnap:)

10,45kg és 75cm

86os ruhákat hord.

És egy tünemény:) Nagyon barátságos, mindenkire mosolyog, huncutkodik, játékot kezdeményez. Kukucsol, berreg a száján az ujjával, ha kedve tartja integet is. Bárhol feláll, kapaszkodva eljut bárhova, egyre többször álldogál kapaszkodás nélkül. Villámgyorsan mászik, semmi sem akadály neki, átmászik bármin. Nagyon szeret "birkózni", nagyon vicces, ha bekerül a hálóba a nagyágyba, eldobja magát a közepén, kiterülve, nagyon huncutul vigyorog, és nézi az ajtót, hogy mikor jön Sz, ha meglátja, majd kiugrik a bőréből, hogy most apanyúzás lesz:D Nagyon apás egyébként is, imádja Sz-t. Meg Lehelt, alig várja, hogy délután menjünk érte, és csak úgy csillognak azok a hatalmas szemek, mikor meglátja:) Folyton megy utána, mindenben utánozza, játszani akar vele. Ha valamit megszerez, amire vágyott, nagyon boldog, kacarászva mutogatja mindenkinek. Ételből mindig mindenkit megkínál, és nagyon örül, ha elfogadjuk. Sokat alszik, kb 6kor kel, fél 9kor elalszik, kb délben kel, aztán 1től 3ig megint alszik. Este 8kor fekvés, párszor ébred enni éjszaka. Az esti elalvásnál nagyon vicces rituálét alakított ki, befekszünk a nagyágyra, elkezd szopizni, elfordul, megint szopizik picit, megint elfordul, ezt egyre többször, aztán elkezd csak forgolódni, mindenfelé, keresi a helyét, végül visszamászik, eszik még két-három kortyot, átfordul hasra, és alszik:) Ekkor már be lehet tenni az ágyába. kb 11-éjfél körül kerül közénk, akkor már nincs erőm visszatenni.
Hol eszik, hol nem. Ha eszik,akkor sokat. Mindenfélét szeret. Najó, a halat nem. Dehát apja lánya:) Kísérletképpen kapott már sajtot, meg tejfölt, semmi baja tőle, úgyhogy én gyógyultnak nyilvánítom. Bár sose volt bizonyított, hogy a tej ütötte ki anno. Egyre jobban szereti a darabos ételeket, de azért főleg pépezünk még. Pláne ha sietni kell, meg ha nem akarok kupit. Tegnap pl rizst evett, hááát, Sz-t inkább nem engedtem a konyhába utána, ő nem bírja az ilyesmit:)
A babáknak való játékok teljesen hidegen hagyják, Lehel játékaival szeret játszani. Nagyon szeret mindenféléket ki-be pakolászni műanyag dobozokba. Meg kerekeket pörgetni, meg labdázni. Meg persze megenni mindent. Füvet, levelet, faágat, kavicsot, gombot, ami akad.
Nem szeret szoknyában lenni:D Mindig felhúzza magát azon, hogy mászás közben beleakad a lába, és nem tud gyorsan menni:D Igazi antinő:D
Tegnap nagyon ügyes volt, fogorvoshoz kellett mennem délután, nem volt, aki vigyázzon rá. nem volt más választásom, otthagytam őt is a bölcsiben. Mire visszamentem, aludt:) Semmi gond nem volt vele. Nagyon büszke vagyok rá. Mondjuk nem volt ismeretlen neki, sem a hely, sem a gondozónő. De akkor is:) Kicsit nyugodtabban készülök a szeptemberi sulikezdésre.
Mindent összevetve nagyon kedves, barátságos, mosolygombóc kislány, nagyon sok örömet okoz... Nagyon jó, hogy van nekünk:)

Zokni-szandi

Ha már így belejöttem a szájmenésbe (szép magyar mondat, mi?:D), mesélek valamit. Sz zokni-szandis pasi. Ezt én nem értem, mert én el sem tudom képzelni, hogy lehet szandihoz zoknit húzni. A helyzetet súlyosbítja, hogy ha Lehelen múlik, ő is inkább zoknit húz a szandihoz. Szépen meg szoktam kérni őket, hogy legalább tűrjék le azt a fránya zoknit, ne húzzák fel kb térdig. De. Mer az úgy jó. Ha Sz öltözteti Lehelt, mindezt túl is dramatizálja, és tüntetőleg vagy a nyakáig felhúzza a gyerek zokniját. Kicsit szoktam ezért morogni, de tulképpen szeretem őket:)

Namármost. Szombaton úgy adódott, hogy délután egykor kitett engem a család Fehérváron, hogy hazavonatozzak az új biciklivel, így nem kellett hozzá kivenni a gyereküléseket, és szétborítani az autót. Vonat csak nagysokára jött, sokáig egyedül voltam, ami elég ritka mostanság, így volt ideje kitisztulni a fejemből a szürke hétköznapok monoton gondolatainak.

A vonatra szállva álldogáltam a kerékpárkocsiban csendes magányomban, amikor bejött egy 18-20 év körüli srác, és leült a földre a hátizsákjára, elővette a sörét, és rágyújtott a nyitott ajtó mellett. Annyira irigyeltem akkor! Annyira szerettem volna ilyen szabad lenni! De nem is ez a lényeg, hanem, hogy a srác kockás halászgatyában volt, meg szandiban. Zoknival. És akkor elgondolkodtam. Hogy nekem világ életemben az összes pasim zokni-szandis volt! Épp nemrég mondtam Melindának valami kapcsán, hogy nekem bejön, minidg is bejött ez a kockás, vagy élénkszínű halászgatya, teniszpóló, horgászkalap, szandi kombó. De annyira bennem volt, hogy a zokni-szandi nem menő, hogy az fel sem tűnt, hogy ezeknek a pasiknak bizony zoknijuk is volt!!!

Így történt, hogy 3 óra egyedüllét alatt sokkal közelebb jutottam magamhoz. És most megyk, és megváltom a világot... és éljenek a zokni-szandis pasik!:D

Freya

Talán említettem itt a blogon is, hogy nemrég érkezett hozzánk egy szépséges gézkendő, amit azóta is nagyon sokat használunk, mert vékony, mert szellős, mert könnyű vele kötni, és mert nagyon szép:) Nyaraláson is csak ezt használtuk (najó, meg Lehelnek a csatost, ha kellett). Apropó nyaralás, jövök majd a beszámolóval is, csak rendezni kell a képeket:)

Szóval gézkendő. Meg nyaralás:) Utolsó nap kicsekkoltunk a szállásról, de még bementünk a strandra délelőtt. Kb kettő kettő körül elindultunk a kocsihoz, már mindkét gyerek nyűgös volt nagyon, az autó a parkolóban állt, orral befelé, és az elejénél volt árnyék. Odaértünk, én gyorsan előrementem az árnyékba, és levettem Lillát a hátamról, a kendő leesett a fűbe, de Lilla nagyon sírt, gondoltam gyors cici, aztán visszamegyek érte. Közben Lehel is sírt, Sz pakolt be a csomagtartóba... nem mentem. De ez már csak Nagyvázsony és Veszprém között jutott eszembe:( Megálltunk, netbook elő, gyorsan kikerestem a vonyarci strand telefonszámát, felhívtam, kiderült, hoyg nem a strand száma, hanem a tourinform irodáé, de sebaj, az is ott van, megkértem őket, nézzék már meg, megvan e még drága Freyánk... Nagyon rendesek voltak, elkérték a számomat, és mondták, hoyg azonnal mennek, és megnézik. Kb 10 perc múlva hívtak is, hoyg megvan:) Fúúú, nagyon örültem neki! Miután a postázást nem vállalták, megkértem egy kedves mamamit, aki a közelben lakik, hoyg legyen szíves hozza el, és postázza nekem. Némi próbáért cserébe el is vállalta, lévén régóta szeretett volna gézkendőt próbálni.:D Úgyhogy hepiend, elvileg ma elhozza az irodából, és hamarosan visszakapjuk:)

És ha már ilyen figyelmetlen voltam, vele, megérdemli, hogy a képe is szerepeljen itt... Szóval.. Íme Freya:D

Új járgány III.

Ja, ránk szakadt a bank:D Nem ám, csak tényleg nagyon szerettem volna már egy biciklit, hatalmas szükség volt rá itt a világ végén. És tényleg, nagyon megkönnyíti az életemet, és nagyon jól esik tekerni, jól esik mozogni végre valamit. Gyerkőcök is nagyon élvezik, és nem is olyan nehéz a két gyerekkel kerékpározni, mint gondoltam volna. Jahh, nem egészen öt perc alatt érünk a bölcsibe. Khmm... Másfél óra helyett:D

És légyszi csitt, mert ez így tök szabálytalan, de az utánfutót nem tudjuk tárolni:D

Új járgány II.

Bizony, bizony, legkisebb csemeténk is járgányos korba lépett:) Egyenlőre ugyan csábítóbb a fejrefordított nyuszi kerekeit pörgetni, vagy a hátuljába kapaszkodva sétálgatni, mint rendeltetésszerűen használni, de sebaj, a lényeg, hogy nagyon örül neki:) Vicces, hogy a leírás szerint 3 év feletti gyerekeknek ajánlják:) Ezen mondjuk egészen addig röhögtem, míg Lehelre nem kellett napi hatezerszer rászólni, hogy legyen szíves, adja vissza Lillának a motorját:)

Új járgány

Lehel még a télen kapott egy futóbicót. Sajnos csak amolyan hűbelebalázs módjára, ahogy szoktam, megláttam egyet, és megvettük, mert azonnal kell. Persze nagy lett neki. Folyton próbálgatta szegény, de a legalacsonyabb ülés- és kormányállásban is csak a lábujjhegye ért le. A kismotort viszont (pedig ez már a legnagyobb méret) szép csendesen kinőtte, sokszor kérte, hogy inkább gyalog jönne, én meg cipelhettem a motort. Hirtelen ötlettől vezérelve tehát eladtuk a régi futóbicót (jó helyre került:D), és kapott egy másikat, immár hosszas utánaolvasás után. Ezzel azonnal tudott menni, és szereti is, és nagyon kis ügyeske vele, pedig féltem, hogy majd eszetlenkedik, és esik-kel vele... De ebből csak eszetlenkedés maradt, nem esett még el:) Szóval jó biznic volt:)

Szeretnék egy napot...

... amikor SENKI nem nyúl hozzám. Letusolok reggel, lehetek egész nap ruha nélkül, és nem ér hozzám SENKI. Ennyi elég is lenne a feltöltődéshez, azt hiszem...:)

Mazohista-e vagyok?:)

Ismét beszámoló következik:)

Szerda este a gyerekek megint kattantak voltak. Nagyon későn aludt el mindkettő. Éjjel is sokat ébredtek, aztán Lilla 3:30kor úgy gondolta, hogy itt a reggel, hiba lenne lustálkodni. Persze Lehelt is felébresztette. 5 előtt pár perccel, több tucat sikertelen visszaaltatási kísérlet után, amikor már teljesen reménytelennek tűnt - értsd: mindkét gyerek ugrált a hasamon, miközben próbáltam még picit pihenni - kimentünk, és felébresztettük Sz-t, aki a nappaliban aludt, mert korán akart kelni. Mondjuk nem ennyire:) Szóval kiráztuk az ágyból a némileg meglepett apukát. Rövid kupaktanács után úgy döntöttünk, hogy bár csak 11kor indul a vonatunk Pécsre, összecuccolunk, és bemegyünk Fehérvárra. Így is történt, Sz-t kitettük a munkahelyén, és fél hétre már a tecsóban voltunk:D A gyerekeim ugyanis éhen akartak halni. Lehelnek nem kellett a szendvics, amit csináltam, Lillának meg csak egy üveg kaját vettem, ami nem tartott volna ki estig, ha már reggel 7kor enni akar... Szóval vettünk enni-inni, el is fogyasztottuk a parkolóban. Közben Kitti telefonált, mert volt egy randink, hogy találkozzunk a turinál, ahova megy, elmagyarázta hol van... Háát, én körbejártam a városnak azt a felét vagy ötször, persze turit nem találtam:D Igenám, de ő jelezte, hoyg nem tud hívni a mobiljáról, én meg nem írtam fel a számát. Beálltunk egy parkolóba, telefon Sz-nek, hogy nézze meg az emiljeim között a számot. Nem tudta, mert elszállt a net a cégnél. Gyorsan felhívtam Zsuzsát, hogy adja meg a Kitti számát, megadta, hívtam:) Közben bementünk pennybe, végigküzdöttem Lehellel, hogy miért nem veszünk csipkés bugyit, mosóport, kutyakaját, meg egyebeket, amikre égető szükségünk van:D, találkoztunk Kittivel, lebizniszeltük a lebizniszelendőt, aztán elindultam autózni, hátha bealszanak. Nem aludtak... Kimentünk a csónakázótóhoz, sétálgattunk, hintáztak akölkök, felhívtam szit, mikor vigyük vissza az autót. Mondta, hogy ő most nem nagyon tud kijönni, menjünk el, vegyünk jegyet. Elmentünk, Lilla hátamra, be az állomásra, Lehel folyton elszökdösött, de ez már a standard állapot. Kivártuk a sorunkat, megpróbáltam elmagyarázni a néninek, milyen jegyet szeretnék. Ti. fehérvár-pusztaszabolcs-sárbogárd-pécs viszonylat, 33%os a gyerekek miatt, két ic pótjeggyel, melyek közül az egyiket hungary card szelvénnyel óhajtottam kiváltani. Ez meghaladta a néni teljesítőképességét, 3an kellettek hozzá, és kb 20 percig tartott, mire megkaptuk a jegyünket. Közben kb 20szor rohantam Lehel után, és kaptam el a parkolóban... Vissza Sz-ért, csak beugrott az autóba, és irány az állomás, megint... Lilla a hátamra, csomagok a vállamra, Lehel keze szorosan a kezembe, és irány a nagy kaland. 4,5 óra vonattal, három átszállással, két igen-igen kiskorúval.

A vonat már bent állt, a klasszikus kétkocsis piroska, járó motorral. Lehel nem akart felszállni, mert szerinte ez egy járó vonat:D És annak nem megyünk a közelébe:D Szóval a csomagok mellé még a visító gyereket is ölbekaptam és felszálltunk. Ott lecuccoltunk, és megkezdődött a mikor érünk már Sárbogárdra- először pusztasabolcsra megyünk című lemez végtelenített változata:) De aranyosak voltak, nézelődtek, előkerültek a nasik, Lilla még aludt is egyet rajtam. Pusztaszabolcson felcuccoltunk, leszálltunk, kb 5 perc alatt meg is találtuk a vonatunkat, és felszálltunk rá. Ismét lecuccoltunk. Már vagy 10 perccel voltunk az eredeti indulási idő után, amikor bemondták, hogy 25 perc késéssel indul a vonatunk. Én elkezdtem kicsit aggódni, hogy elérjük-e Sárbogárdon az IC-t, Lehel pedig szóba elegyedett a szomszéd boxban ülő fogyatékos fiatalemberrel, a vonatok késéséről. Olyan édes volt, mert a srác nagyon érthetetlenül beszélt, de tök türelmes volt vele, és minidg elmagyarázta, hogy mit nem értett, és azt legyen szíves mégegyszer elmondani. Végül elindultunk, Lilla ismét aludt egyet, Lehel meg csak beszélt, csak beszélt, meg énekelt, telitorokból:) A megy a gőzöst, mi mást...:D Sárbogárdra érvén leszálltunk, elvittem Lehelt pisilni, Lillát tisztába tettem, mikor termeljen gigakakit, ha nem most, átöltöztettem, ruhát, pelust öblítettem, majd rohantunk egyet, hogy elérjük az IC-t.
Itt még megemlítem, hogy már a vonaton vettük észre, hoyg a rendkívül intelligens pénztáros nénik a 3 éves gyerekemnek és nekem különböző kocsiba szóló helyjegyet adtak, de ilyen apróságokon már nem is akadunk fenn:D
Az IC-n ment a klíma, mint a veszedelem, mindkét gyerek azonnal elkezdett taknyolni:( Jó sokan voltak, de ez nem zavart bennünket, le tudtunk ülni egymás mellé, és Lhel megint műsorba kezdett, felállt az ülésre, kommentálta a tájat, elmagyarázta boldog-boldogtalannak, hogy miért állnak víz alatt a földek, és ő bizony fürödne ebben is, mert ő minden vízbe belemegy, a pocsolyákba is, mert anya megengedi, akkor is, ha a nénik rászólnak:D Na szép, gondolhattak rólam érdekeseket.:) Lilla is elemében volt, kukucsolt a mögöttünk ülőkkel, dumált a szemben lévő pasinak, és sikongatott nagyokat Lehelnek, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a kocsiban ülők fél percre se unatkozzanak, mitöbb, véletlenül se tudjanak másra figyelni, csak rá. Csak az alagutakban hallgatott el, mert az azért mégsem mindennapi, hoyg egyszercsak hirtelen besötétedjen, és hurrá, milyen rövid éjszaka volt, még aludni se kellett:D Pécsre érvén lecuccoltunk, a szembenülő pasi felajánlotta, hogy elvisz minket, hasonló korúak a gyerekei, a kocsiban vannak gyerekülések, de hát azért mégsem, meg milyen stílustalan lenne már egy ilyen nap után a könnyebbik utat választani. Így hát kimentünk a buszokhoz, végighallgattuk a nénik sápítozását, hogy megfullasztom a gyerekemet ebben a hőségben, mert persze nem kap levegőt, a másik gyerekem meg neveletlen fráter, mert nem bír megülni a padon a beste kölke, hanem kavicsot szed meg szaladgál a tűző napon, nahát, hallatlan... Felszálltunk a buszra, már el is felejtettem, menniyre utálok nyáron buszozni... Fent említett sápítozno néniknek (meg senki másnak) az persze eszébe se jutott, hogy hagyjanak egy hanygafaroknyi helyet, ahova leülhetek a gyerekekkel, meg a csomagokkal a buszon, de nem baj, így legalább, ablakmagasságban, némi levegőhöz is jutottunk. Na Lilla itt elkezdett sírni, mert melege volt, meg laza volt a kötés, mert csak hevenyészve dobtam a hátamra, hoyg biztosan elérjük a buszt, így egy megállóval előbb leszálltunk, és ahogy leértünk aludt is a hátamon. De hegynek felfele, csomagokkal sétálva, nagyon húzta a vállamat a kendő, elkezdtem igazgatni, mire megállt mellettünk egy biciklis lány, hogy segítsen-e átkötni:) Annyira el voltam foglalva magammal, hogy ez csak később tűnt fel, hogy valszeg szintén hordozós lehetett, mert látszott, hoyg érti mit beszél, de csak arra kértem meg, hogy fogja meg a csomagot, meg Lehelt, míg átkötöm, így már nem volt baj, Lilla fel se ébredt. Majd egy laza 20 perces séta után a kb 40 fokban meg is érkeztünk a mamáékhoz, kissé csapzottan, még a bugyinkból is csavarni lehetett a vizet...

Hát jó kis kaland volt:) Mindenesetre rájöttem, hogy tulajdonképpen nagyon jó fej,és jól kezelhető gyerekeim vannak, bármit is állítok nehezebb napjaimon:D

Másnap...

Így jár az ember, ha éjjel bulizik:D

Csak határozottan

Jóval vacsora után. Amikoris nem evett, csak játszott az étellel.

-Éhéhéhehehes vagyooook!
- Jó. egyél husit.
- Kérek husit.
- Feldaraboljam?
- Igen.
- Aaaaanya, ne darabooold fel!!!!
- De mostmár feldarabolom, nem szeretném, ha most késsel vágnál.
- Jó.
- Krumplit kérsz?
- Igen.
- Feldaraboljam?
- Igen.
- Azt nem eszem meg.
- A krumplit?
- Igen.
- Jó. ketchupot?
- Igen. Mustárt.
- Most melyiket?
- Egyiket se.
- Jó. Savanyú uborkát?
- Igen.
...

Végül sárgadinnyét evett...

Egy átlagos reggel

Najó, nem egészen átlagos, de jól mutatja a napjainkat:)

Tegnap este a gyerekek nagyon későn aludtak el, szét voltak esve, Sz nem volt itthon. Pont, mikor kijöttem tőlük, megérkezett, adtam neki vacsit, míg evett, kicsit beszélgettünk, aztán vasaltam neki ruhát, mert ma fél 5kor ment, aztán lefeküdtem. Pontosabban Lehelt átraktam a helyére, Lillát beljebb tettem az ágyon, hogy odaférjek, és elaludtam.
Arra ébredtem, hogy baba, cici, baba, baba, cici, és puszilgatta a karomat:) Ez ugye megacuki... Lenne... Ha az óra nem 5:13-at mutatott volna... "Gyorsan" - már amilyen gyors álmomból felkeltve vagyok - felkaptam, és kihoztam, hogy legalább Lehel tudjon aludni. Kb csukott szemmel pelenkacsere, öltözés, letettem a földre, jáccá kislány, kimentem kávét csinálni. víz mikróba be, csipog, hogy kész, párhuzamosan talpcsattogás, nyöszörgés, Lehel felébredt. 5:30. Hurrá. Hullafáradt, nyűgös, ölbevettem, Lilla közben odajött, és játszott volna vele, sikítozott neki, amit hozzám hasonlóan ő sem bír frissen kelve, így még jobban kiborult, ettől elkezdett folyni a taknya, amitől mégjobban kiborult. Közben a mikró percenként csipogott. 'nyád, mennék én, ha tudnék. Nagy nehezen lekenyerezem némi túrós-meggyes pitével, meg egy kakaóval, amit Lilla kiborít. Lehel sír. Mingyá én is. Új kakaó. Mikró még minidg csipog. Kitalálja Lehel, hogy legózni akar, ok leveszem a legót, csak halkan játsszon, mert még 6 óra sincs, szőnyegünk nincs*, a parkettán meg kopog, mint az őrület. Lilla is legózni akar. Ill pontosítok. Lilla pont azzal a két kockával akar játszani ami Lehelnél van. Lehel üvölt. Én még nem. adok Lillának két kockát, és arrébb teszem egy méterrel. Mikró csipog. Megcsinálom a kávét, közben veszekednek, mert Lillának továbbra is Lehel kockái kellenek. Becsukom a fülem, fórumot olvasok, és egy tópartra képzelem magam. Egyedül. Lehel szól, hogy pisilni kell. Menjél pisilni. Sír. De anya, te húzd le a gatyámat. Lehúzom. Körbepisili a wc-t. Nyugodt vagyok, tamtaramm. Lilla közben belemászott a felmosóvödörbe, kiszedem Lillát, feltörlöm a pisit, felöltöztetem Lehelt. Nem jó ez a ruha, inkább a narancssárgát. Levetkőztetem, ráadom a narancssárgát. De mégis inkább a kertészkedőset. És nem ezt a zoknit, hanem feketét. Jó, keress magadnak ruhát. Keres. Felöltözik. Morogva, hogy ő nagyfiú, és én mindig nemszép ruhát akarok ráadni. Úgy néz ki, mint egy erdész, tényleg. Mindene terepszínű, megnyugszom, legalább harmonizál. A kávémból két korty hiányzik, de már nincs gusztusom hozzá. Lehel sír. Rásüt a nap. Behúzom a függönyt. Még minidg sír, így nem lát. A francokat nem. De kapcsoljak villanyt. Nem kapcsolok. Még jobban sír. Adok neki vonatokat, abbahagyja. Közben Lilla már álmos, szopizna. Adok neki, de Lehel az ölembe akar jönni, mondom, nem tud most. Végül a nyakamba mászik, a fejemen tologat egy vonatot. Csönd van! Leteszem Lillát, Lehelt is, sír. Mondom felöltözöm, bugyiban mégse vihetem bölcsibe. Pedig szép ez a bugyi, szerinte jó lenne... Köszi. Szóval felöltözöm**. Ezalatt felborítják a vasalóállványt. Szerencsére a vasalót már levettem róla. Azon már meg se lepődök, hogy a kávémat is a földön találom. Már Lilla is sír. Nagyon álmos. De még csak 6:50. Sebaj, felkötöm, elindulunk, majd sétálunk valamerre. Lehel földhözvágja magát a lépcsőházban és sikít, hogy futóbiciklivel akar menni. Senki nem mondta, hogy nem mehet vele. Eddig. Megnézem ugyanis, és tök lapos a kereke. Király. Mégjobban sikít, hogy nem baj, akkor is azzal akar menni. Végül mégis a sima bicikli mellett dönt. 7óra, kimegyünk a lépcsőházból. Előrebocsátom, hoyg nem tud biciklizni. Nem tudja tekerni. Eljutunk a lakótelep bejáratáig, kb 100 m. De 7:30 van. Én esküszöm, nagyon türelmes voltam vele, de itt kiveszem alóla a biciklit, és elindulok vissza lépcsőházba. Levágja magát az úttestre (legalább a szélére), leveszi és elhajítja a cipőit és sikít. Közben visszaviszem a biciklit, és hozom a motort. Mire visszaérek már hangyát szed. Aktívan és passzívan is, ugyanis telemászták a gyereket, ruhájába, zoknijába, mindenhova. Mert hangyabolyba ülni jó. Ettől kiborul. Leszedegetem a hangyákat, elindul motorral. Mint a golyó, az úttest közepén. Kiabálok, kiröhög. utánaszaladok, elveszem a motort. Sikít. Megfogom a kezét, felmegyünk a járdára, megkapja a motort, elszáguld. Kiabálok, nem áll meg. Már nem is látom. Csak bízni tudok benne, hogy a járda végén megáll, és nem zúz ki az egyik legforgalmasabb útra. Utolérem, nem ment ki, megállt. Huhh. Elmagyarázom, hogy ez veszélyes, inkább jönne gyalog, ok, viszem a motort. Átvágtázunk a síneken, beszélgetünk, motorozna. Ok, de itt nincs járda, mellettem és az út szélén. Ok. Jahh. Szerencsére a stop táblánál megáll és megvár. Ismét elmagyarázom, és elveszem a motort. Jön gyalog. Harangoznak, 8 óra. Végül 8:20ra odaértünk. Öltöztetem át, közben elégedett rotyogás a hátamról. Hurrá. Pelenkánk persze nincs. A gondozónő felajánl egyet a kincstári készletből. De 4es nincs. nem baj, rápasszírozom a 3ast. Fel akarnám kötni, de sír, játszani akar a gyerekekkel. Nagy nehezen mégis felkerül. Puszi Lehelnek és hazaindulunk. Szerencsére Lilla, ahogy kiérünk a kapun, elalszik. 20 perc alatt hazaértünk. A lépcsőházban jön egy nő, hogy alszik? Igen. Erre megfogdossa a lábát, hogy jajj, de édes. Persze felébred, Sír. Beérünk a lakásba, leveszem, leültetem a földre, elvágódik, sír. Mostmár én is majdnem. Cicin visszaalszik. Én meg itt ülök, és írok, és szokásomtól eltérően iszom a második kávém, és egy tópartra képzelem magam, egyedül, és megfogadom, hogy SOHA többet nem indulok el velük sehova...

* A keresztelő előtti reggelen Lilla korán kelt, kihoztam Sz-hez, aki már ébren volt, és játszott a gépen, visszamentem, mert Lehel hívott, aludt volna még. A szőnyegen itt volt a kádban Lehel előző napi fürdővize. Pár perc múlva hatalmas placcsanás, majd sírás, Lilla magára, meg a szőnyegre borította. Elmentünk két napra a szőnyeg iszonyú büdös lett, meg össze-vissza púposodott, tisztítóban van, két-három hét, mire kész lesz.

** Ennek az állandó feszültségnek, készenlétnek, meg lótifutinak van egy óriási előnye is, ma egy olyan, nem nyúlós vászongatya van rajtam, ami utoljára az első terhességem előtt jött rám:)

Alvás

Kivételesen nem az incifinciké, hanem az enyém. Világ életemben nagyon nehezen aludtam el. Értsd, legalább egy óra kell lefekvéstől kezdve. ( ezzel kapcsolatos frusztrációm fokozódott egy férjjel, aki bárhol, bármikor alszik, még mielőtt leérne a feje a párnára:)) De most nem is erről akarok írni, hanem hogy ugye együtt aludtunk a gyerkőkkel, és nemrég egy szobaátrendezés kapcsán külön ágyba kerültek. Igaz, hogy kb 30centire vannak tőlem, de mégsem mellettem. Lilla az első ébredésig, Lehel egész éjjel. Ők ezt nagyon simán vették. Én kevésbé. Egyszerűen nem tudok elaludni, ha nincs mellettem valamelyik. Csak fekszem, forgolódok, próbálok lazulni,d e nem megy. Alig várom, hogy Lilla ébredjen, és ahogy mellém kerül, és elkezd szopizni, már alszom is... Ki érti ezt? És vajh mikor fog elmúlni?

Játék

Ül a 8 hónaposom, és játszik... Csupa-csupa méregdrága fejlesztő játékkal:D Sorolom: távirányító, telefon, kiszuperált számítógépes egér, cipőfűző, csipesz, műanyag pohár, fakanál, fél cipő, régi billentyűzet, 1,5 literes ásványvizes palack, papírzacskó. Más nincs a földön. És boldog. Szaranya vagyok?:D

Pelus-stash

A teljesség igénye nélkül... De ezek éppen most száradtak meg, és olyan szép színes kupac lett:D Ezért (is) imádok moshatózni, még a pelusa is csini Lillának:D

Nő

Többször írtam már, hogy mi úgy indultunk neki ennek a lányunk lesz dolognak, hogy nem adunk habos-babos csilli-villi ruhácskákat, fodrokat, masnikat, egy lány is járhat farmerben meg pólóban. Egy csomó ruha maradt Lehelről, jó lesz az neki. Aztán persze az Élet ezt is felülírta, és úgy alakult, hogy elvétve van rajta Leheltől örökölt ruha, és kínosan ügyelek rá, hogy MINDIG csinos legyen. Nem feltétlenül habos, de csini:)
A lenti ruhát most kapta keresztelőre, Kanadából, és imádom, mikor ilyen kis NŐ:)

Keresztelő fotók 1.

A mi gépünkkel nem fotóztunk sokat, és amiket tesóm csinált, nem is lettek túl jók, de azért párat teszek fel. Aztán ha megkapjuk a többit, lesz még:)

Keresztelő

Tegnap kisleányunkat is megkereszteltük, így már nincs pogány a családban:) Anyuéknál a református templomban kereszteltük, ahol Lehelt is, és ott volt az esküvőnk is. Nagyon ügyes volt, nem volt nyűgös, nagyon figyelt mindent, nem sírt akkor sem, amikor keresztapukája kezébe adtam, pedig erősen szepaszorong, nagyon anyás mostanában. Mosolygott a lelkészre, amikor leöntötte vízzel, beszélgetett a mögöttünk ülő mamákkal:) Lehel is belenyugodott a Saroltába, nem kiabált be:) És ő is ügyesen csendben volt, érdeklődően figyelt:) Az istentiszteleten nem maradtunk végig, mert a keresztelés után Lilla majd letépte a ruhámat, úgyhogy kimentem a kocsiba megszoptatni, és pár perc múlva Lehelt is kihozta Sz. Még szerencse, mert ahogy visszaért a templomba, dörgött egyet, és leszakadt az ég, úgy ömlött az eső, hogy nem lehetett kilátni az autóból:o Mire kijöttek a templomból azért elállt... Pont, mint az esküvőnkön:)
Utána a 20 vendéggel Zamárdiba mentünk ebédelni, dédi unokaöccse olyan terül-terülj asztalkámat varázsolt nekünk, hogy ihajj-csuhajj:) Lilla is jól bekajált, evett levest, husit, krumplit, rizst:) És nagyon aranyos volt, semmi gond nem volt vele, mindenki el volt tőle ájulva, hoyg milyen nyugodt, barátságos kislány:) Meg Leheltől is, hogy milyen okos, meg nyugodt... Elszaladgált, pocsolyázgatott, mindenki imádta őket:)
Lilla kapott fülbevalót (eltéve későbbre), ezüst kiskanalat, belegravírozva a neve, meg a dátum, csodaszép ruhácskákat... Meg persze pénzmagot, hogy vegyünk neki sok szép mindent... Veszünk:)

Egyszóval nagyon jól sikerült minden, mindenki elégedett volt, nekem meg eltűnt a gombóc a gyomromból:)

Hőőőőő

gutát kapok. Pedig még el se kezdődött a nyár. Az összes ablak nyitva, 3 napja süt a nap, de 25 fok van a lakásban. Gyerekek csak pelusban/gatyában, én se vagyok túlöltözve. Mi lesz még itt...? Ok, a klíma még nem megy...

Tanítja

Ülnek a földön egymással szemben, Lilla keze Lehel térdén. Lilla csillogó szemekkel néz Lehelre, Lehel pedig nagyon kedvesen türelmesen beszél hozzá.

Lehel: fóksz-vááá-gen
Lilla: bababababa
Lehel: nem bababababa, hanem fóóóksz-váááá-gen!
Lilla: (kacag) bababa
Lehel: jó, akkor mondd azt, hogy óóópeeelaaasztjaaa!
Lilla: (kacag) kákká
Lehel: tudod mit? inkább kukucsoljunk!
Lilla: kacag:D

Cukik:D

Jól indul...

...a napom...Korán keltem, Lehel nyöszög, Lilla szintén, mindenkit megreggeliztettem, szédelgek az éhségtől, megcsinálom a kávém (kávénak látszó tárgy;)), leülök ide, kicsit szusszanni, és savanyú! Savanyú az a kb 2 ek tej, ami a bazinagy bögre kávémba kell. Vááááááá. Grrrrrrhhhh...

Rájöttem...

... hogy ha nincs problémám, nem tudok írni... Vagy legalábbis érdekeset nem:D

Sokat gondolkodtam, hogy miért hanyagolom a blogot, miért csak képeket teszek fel. Megvilágosodtam. Azért, mert nektek nyilván unalmas lenne azt olvasni, hogy minden ok, gyerekek jól vannak, mi jól vagyunk, mindenki ügyes, okos, szép... Úgyhogy összeszedtem pár dolgot, amiről mégis írok, hogy ne pangjon ez a szegény oldal annyira:)

- Nincs meleg vizünk. Cirka 3 hete. És most bevallom országnak-világnak, ciki vagy nem ciki, én kb azóta nem mosogattam. Állóvízben egyszerűen nem tudok, rosszul vagyok attól, hogy a koszos vízben állnak az edények. Hideg vízben meg utálok, fáj a bőröm tőle. Így csak azt mosogatom, amit nagyon muszáj, és olyat főzök, amihez maximum két edény kell. De így is halmokban áll a mosogatnivaló. Pénteken volt itt egy fószer, lassan hazajár hozzánk. Ősz óta rengeteget költöttünk a kazánra, és még mindig nem jó, de most kimondta a végső ítéletet: kazáncsere. Mert ezt javítgathatjuk, toldozhatjuk, foldozhatjuk, de időnként el fog romlani. És egy ilyen szervízes körnek csak a kiszállása 5ezer magyar csengő forint. És akkor még be se jött a szerelő az ajtón. Szóval pénteken is kifizettünk 16 ezer forintot, de azóta sincs melegvizünk. Ill Sz-nek sikerül néha megbűvölnie, és akkor van mondjuk fél órát. Ma felhívja újra a szerelőt, csinálja meg, aztán tényleg kazánt kell cserélnünk. Hurrá.

- Nagyon szeretnék egy biciklit. Ez a napi több, mint 3 km séta Lehellel, plusz ugyanennyi nélküle... Naponta kb 5 évet öregedek. Ugye tudjuk, hogy Lehel milyen... Jövök már anya, nem látod, hogy mozog a lábam? Móóóóó-zog. Most is léptem már egyet................ Meg most is.......... Én megyek anya. Hol vannak a csigák? Nézd anya! Jó, jövök, de nézd! Megyek mindjárt! Nééééééézd! Aaaaaaanya, gyere vissza! Inkább vigyél anya. Jó, akkor megyek motorral....... inkább te vidd a motorom, mert így nem látom, hol futnak a gyíkok. nem jön most gyík, várjuk meg amíg jön. Én itt most nézem, hogy szállnak a felhők. Annak anya-alakja van! Naszóval, nem részletezem tovább, egy horror minden út. Persze, cuki, meg minden, de fél 8kor úgy kell kirángatni az ágyból, és 8ra oda kell érni. Sokat gondolkodtam, mi lenne a legjobb, szívem szerint utánfutóznék, de a bicikli is neccesen fér be a közös tárolóba, és egyesek, khmmm, nem nézik ezt sem jó szemmel... Úgyhogy maradt az egy bicaj, két gyerekülés felállás, Lilla előre, Lehel hátra, Anya meg a túrdöfranszra, olyan combjaim lesznek, mint egy gepárdnak:D Egyetlen akadálya van a dolognak, az állami szervek nem szeretnek bennünket, és szeretik jóóó későn kiutalni a pénzeinket. Úgyhogy ezúton is kérem szépen a tisztelt apeh-et és oep-et, hogy ha nem akarják az elmegyógyintézeti kezelésemet finanszírozni, akkor legyenek kedvesek utalni a pénzeinket. Kössz.

- Lilla egy hurrikán. Nem bír 1 mp-ig sem a fenekén ülni. Még evés közben is tornázni kell valamit. A pelenkáit már lecseréltem AIO-kra, mert képtelenség több darabból álló cuccokat ráadni. Mindenhol feláll, már egy kézzel kapaszkodva is, bútorok mellett lépeget, mindent elér, mindent lepakol, lassan átbillen a mérleg, és Lilla többet szadizza Lehelt, mint fordítva:) Kb egy hete elkezdett értelmesnek tűnően "beszélni", bababa, papapa, kaka, kákáká, tetete, stb. nagyon vicces helyzetek adódnak ebből, sokszor odaillően válaszol kérdésekre:D 4 egész foga van, és amióta nem szenved a negyedikkel, eszik is, kb 3x2dl-t naponta. BLW-zni akartam, de ebben is lázad, csak pürét, meg morzsát eszik. Úgyhogy így 2. gyereknél csak el kell kezdenem pürézgetni, főzőcskézni, de legalább nyitogatja a száját, olyan cuki, Lehel ezt sose csinálta:D Morzsa: MINDENT megeszik, amit a földön talál. Minden kakis pelenkában van valami meglepi, nagyon kedves kislány:) Hol gomb, hol matrica, hol cérna, hol kavics, műfű, vagy mikor mi... Továbbra is szeret hordozódni (ennek örömére vettem mégegy kendőt:D), de már azért babakocsizunk is. Este már a kiságyába teszem le aludni, és első ébredési ott van. Igazából szeretném utána is beletenni, de mindig elalszok:D Az a baj, hogy ahogy felébred, hasravágja magát, és elkezd mászni ezerrel. És félek, hogy egyszer lesz, mint én, és levágtázik az ágyról. Nade majd edzünk:) Nagyon kis barátságos amúgy, folyton mosolyog, táncikál, sikongat, nagyon ritkán sír, mondjuk akkor zeng a ház tőle:)

- Lehel nagyon nagyot nőtt. Én megmondom őszintén, talán már írtam is róla, hogy félve mentem a 3 éves státuszra, mert úgy láttam, hogy tök kicsi... Hogy alig nőtt egy év alatt. Persze nem így van, nagyon nagy lett, csak nekem nem tűnt fel:) Igazi nagyfiú már. Határozottan jót tesz neki a játszóház, sokkal bátrabb azóta, rengeteget javult a mozgása, és persze sokmindent tanul a többiektől:) Erősen dacol. Konkrétan a falnak beszélünk egész nap. De komolyan. Nem vicc. Van olyan nap, hogy SEMMIT nem csinál, amit mondunk neki. És megmagyarázza, hogy miért nem. És azért vagyok gondban, mert egyébként az is logikus, amivel ő érvel, és az ordításon kívül nincs más eszközöm, mert nem tudom megcáfolni az érveit, ordítani viszont nem szeretnék vele mindig, mert attól mindenki szarul érzi magát, nem érek el vele semmit, és még a fejem is megfájdul. Szóval küzdünk na, de azért okosodik, és ennek is megvan az előnye, mert kiáll magáért, meg jól vitázik, ami nekem sose ment, csak legyünk már túl ezen a hülye dackorszakon:D Ja, sokkal jobban is eszik, mióta játszóházba jár, olyan dolgokat is, amiket eddig csuklóból elutasított. A ivás miatt szokás szerint küzdünk most, mint minden tavasszal, mert ilyenkor már elvileg nem kap mást, csak vizet, ezt persze nehezményezi, de kezd lecsengeni, tegnap pl már kifejezetten vizet kért. (alkoholmentes vizet. most ez a sláger, mindig reklamál, hogy alkoholmenteset adjak neki:D és ez nem a bubimentes, nem tudom mit ért alatta:D) Az is új hepp, hogy szeret Lillával egyformába, illeve hasonlóba öltözni, és így parádézni. Pl mindkettőnek kellett venni fejkendőt, ha Lilla kalapot húz, akkor neki is az kell, tegnap mindketten kantáros rövidgatyában voltak, szandival. És nagyon boldog ettől, hogy "egyforma" ruhában vannak. Ám legyen. Úgy veszem észre, hogy könnyebben elalszik, mióta lefárad napközben, már nem akkora tortúra az altatás, és nem is kell annyit győzködni, hoyg menjünk aludni. Persze minden alkalommal elmondja, hogy nem szeret aludni, és ő nem bír aludni, mindig csak aludni... De egy határozott akkor is aludni kell-re már megy is. Rengeteget énekel, amitől én nagyon boldog vagyok, mert a szülés körül volt egy időszak, amikor az én dalospacsirta gyerekem egyszerűen nem énekelt, és utálta a zenét, és nagyon elszomorított. most akkor is énekel, amikor nyomatékosan megkérjük, hoyg ne tegye:D

- Lillának vasárnap lesz a keresztelője. Dédi horgolt neki ruhát, dédi nővére pedig kalapot hozzá. Biztos szentimentális vagyok, de ez nekem nagyon sokat jelent, meg az, hoyg látom, mennyire boldoggá tette őket ez a munka. Nem utolsósorban pedig Lillának nagyon szép, és garantáltan egyedi keresztelőruhája lesz. Vicces ceremónia lesz egyébként, mert Lehelt nem sikerült mostanra sem meggyőznünk, hogy a huga Lilla Sarolta. Szerinte a Saroltának továbbra sincs értelme, és nem szép. Ezért MINDIG, MINDENKIT kijavít, aki ezt merészeli mondani, hogy nem Sarolta, Piskóta. Sebaj lelkész jó fej, felkészítettük, azt mondta, legalább mindenki nevet egy jót:)
Lesz utána ebéd, Zamárdiban, ahol a dédi dolgozik nyáron, az unokaöccse éttermében a strandon. Klassz lesz, kerthelyiség, pár méterre a víztől:) Nagyon várom már.

- Itt a tavasz (vagy a nyár?), ilyenkor mindig nagyon sok tervem van. Nagyon várom a szeptemberi mérlegképes tanfolyamot, hiányzik a tanulás. Egyre többet szemezek a hordozókendő tanfolyamvezetői képzéssel is, még ha nem is oktatnék, jó lenne biztos tudás birtokában lenni.

- És persze szeretnék már strandolni, nyári estén sétálgatni, természetesen kerthelyiségben fröccsöt inni:D, kirándulni, túrázni, fűben feküdni, és végre kicsit kettesben lenni Sz-el:)

Nesze nektek, olvasnivaló:D