28

Megállíthatatlanul öregszem:) De végre-végre nincs a mai napon öngyilkos hangulatom:D Na nem mondom, hogy ugrándozom, de pl negyed 9 múlt, és még nem bőgtem:D Pedig fél3tól aludtam kb fél 5ig, és slussz... De ma jó napom lesz és kész. Délelőtt levisszük a gyerekeket anyuékhoz, aztán irány Fehérvár, mozi, kaja egyebek. Majd csak holnap megyünk értük...

Boldog szülinapot nekem!:)

Lilláról

...is illene már írnom:)

Nagyon nagylány:) Sokat és ügyesen gyalogol, szabályosan szalad... Nagyon fura ez nekem, Lehel tán két éves is elmúlt, mire így tudott szaladni. Szerencsére már nem mászik annyira eszetlenül, mint pár hete, helyette viszont ugrál, meg bukfencezik mindenhol:D Ami még döbbenetes: állandóan öltözik-vetkőzik:) Kicsit bővebb nadrágot/ pólót már egyedül levesz, próbál felfelé is öltözni, Lehel alsónadrágját pl remekül fel tudja venni:D Folyton cipőt akar cserélni, lehúzza, ami rajta van, és próbál másikat felhúzni, persze nem sikerül, akkor jön hozzám, hogy segítsek:) Próbálkozik a beszéddel is, egyre ügyesebb. Mondja már, hogy anya, apa(ezt szigorúan csak akkor, ha Szilárd nem hallja:D), papa, mama, dzidzi, dzidzit(ezt így külön használja, nagyon ügyesen, ha csak mutatja, akkor dzidzi, ha kérni szeretne, akkor pedig dzidzit), dédi, mámmám, baba, cica, vauvau, kukuhrikú, kohrong, kahrika, gá-gá... Meg ami még nem jut eszembe:) Nagyon kis hízelgős, kedves, egy puszigép:D Nagyon könnyelműen szórja a puszikat, de azért messze Szilárd kapja a legtöbbet. Nagyon szeret pucérkodni:) Este fürdés előtt mindig kap kb 10 percet, jön-megy, mutogatja a pocakját, nagyon szereti, ha elájulunk, hogy meeekkkora pocak:D És menetrendszerűen odapisil a kanapé és az íróasztal közti kis zugba:D
Nagyon sokat szopik, volt mostanában pár jobb napja, amikor jöttünk-mentünk, és csak 3-4szer szopott nappal, és volt egy átaludt, meg néhány egyszerébredős éjszaka, de azért az a jellemzőbb, hogy nappal kb óránként jön, és iszik pár kortyot, éjjel meg a jóég tudja:D Nagyon sokszor ébred. Nagyon csibész:D Az a tipikus szemeseálljól gyerek. Falat firkál, ceruzát eszik, poharakat borogat, szekrényeket pakol és persze Lehelt piszkálja, és nem hagyja élni:D Szerencsére azért elég jól kijönnek, nagyokat humorizálnak, birkóznak, veszekednek:)
Továbbra is igazi nő, még a legoból is fésűt épít, kendőket aggat magára, nyakláncokat, fülbevalókat próbálgat a füléhez a tükör előtt:D Sok hiszti van ruha miatt, folyton szoknyában lenne.
Utálja viszont a pelenkázást. Minden pelenkacsere egy kabaré. Már előre utálom, ha cserélni kell. ugyanazt csinálja, mint anno Lehel, mikor újra pelenkás lett tavaly ősszel. Őrület. Lehet meg kéne próbálkozzunk a bilivel:)
Hordozni már nagyon keveset kell/lehet. ÁLtalában autózunk, ha mégsem, akkor meg gyalogol.
Ó, és tőlem meglepően: fogalmam sincs, hány kiló és hány centi:D

Épít

Kaptak a gyerekek a két déditől két nagy duplo alapkészletet Karácsonyra. Lehel eléggé belelendült, ma ezt építette:

Retro

Kerestem egy régi fotót a gépen, és ezekbe botlottam....





Muhhahha:D

Mindenféle

Ma már itthon van Lehel is, még egy utolsót (muhhahha) nagytakarítunk, még díszítgetjük a lakást, és ha minden jól megy, ma már nekiállok bejglit sütni (még sose sütöttem:o), és hivatalosan is elkezdjük várni a Karácsonyt:) Karácsonyos mesét néztek reggel, Karácsonyos mesét meséltem este, reggeltől estig Karácsonyi zenék szólnak... Szerencsére hó is van, ez kedvez a jó hangulatnak:)
Szilárd még ma meg holnap dolgozik, aztán ő is itthon lesz januárig. Jujj de jó lesz:)

Lehel cuki, megint előjött, hogy mennyire realistán gondolkodik... Szinte egész nap az a témája, hogy ha a Jézuska meghalt, akkor hogy hozza az ajándékot? Ha ő angyal, és tud ajándékot hozni, akkor a dédipapa is tud? Hogy tudja megfogni az ajándékot, ha nem látjuk? Akkor az ajándékok úgy kerülnek a fa alá, mintha repülnének? Hogy fizet a boltban a Jézuska? És hasonló elmés kérdései vannak. Nagyon várja az ünnepet, minden nap elmondja, hogy ő azt nagyon szereti, ha mindannyian itthon vagyunk. Felajánlottam neki, hogy ha apa is itthon lesz, akkor csinálhatunk kettesben programokat, elmehetünk valahová csak mi ketten. De felháborodott, hogy végre itthon lesz apa, és ő is, és ha oviban van, a Lillát is keveset látja, úgyhogy inkább olyan dolgot csináljunk, ahol mind a négyen ott vagyunk... Cukibogár:

Lilla még nem sokat érzékel ebből az egészből. Tetszenek neki a villogók, meg a színes gömbök, girlandok, de persze még nem érti, mire ez a nagy felhajtás. Ja, és nagyon boldog, hoyg az összes szép ünneplős ruháját előszedtük, és még masnis hajpántot is kapott:D Időnként odamegy a felakasztott ruháihoz, és megsimogatja őket, és itthonra is szoknyát kell húzni:) Nagyon Leheles lett újabban, ha felébred, nem jó anya, apa, csak mutogat, és azt mondja, hoyg baba, baba (ez Lehel), és amint meglátja, repes a boldogságtól... Szerencsére nem marad viszonzatlanul, Lehel is nagyon ragaszkodik hozzá, olyan édesek... Játék közben Lilla sokszor beleül Lehel ölébe, és úgy üldögélnek, játszanak, vagy csak Lilla megöleli Lehelt, és nézi mit csinál... Nagyon klassz mosta kapcsolatuk...

Ja, és, tátátátááááám: Vasárnap éjjel 11 től reggel fél 7ig ALUDTAM! Hát, én el se tudom mondani... Szilárd ébresztett reggel! Mindezt úgy, hogy a gyerekek ugyanúgy mellettem aludtak, mint máskor, de megajándékoztak egy átaludt éjszakával:D (ok, az igazsághoz hozzátartozik, hogy lefekvés előtt megittam vagy fél liter forraltbort:D De ez a gyerekeket nyilván nem befolyásolta, hogy ne ébredjenek 25ször éjjel, ahogy szoktak)

És mivel ez egy zárt blog, és Szilárdon kívül csak lányok olvassátok, így azt is leírhatom, hogy évforduló van ma, ma két éve menstruáltam utoljára:) Duuurva:)

Ja,és az autó király dolog, össze se lehet hasonlítani, nem is értem, hoyg közlekedtem eddig a gyerekekkel:O Bár most éppen nincs itthon, elvittük ismerős szerelőhöz, aki teljesen rendbekapja, elvileg ma mehetek érte.

Túl vagyok a két vizsgán is, bár lehet, hogy ezt már írtam. Márciusban jön a következő kettő.
Szilárd ma vizsgázik angolból, tessék neki drukkolni:)

Azt hiszem, kb ennyi van velünk:)

EGT-624

A rendszámoM... Höhö:D

Vége

Vagyis szünet van:) Tegnap levizsgáztam gazdvezből is (igaz, 2esre, jujj, szégyellősszmájli, de nagyon xar tételt húztam), úgyhogy teljes mellszélességgel vethetem bele magam az adventbe, meg a karácsonyi készülődésbe, amihez évek óta először kedvem is van, és hetek óta karácsonyi hangulatban vagyok:) Díszítgetjük a lakást, recepteket bújok, ötleteket keresek...

És élvezem, hogy most (még vizsga nélkül, majd tavasszal vizsgázom legközelebb) végre nem tölteléktárgyakat tanulunk, hanem hardcore pénzügyet, meg számvitelt, és végre számolunk, és van min gondolkodni, éjjel már beruházással meg écs-vel álmodtam:D

Szóval szép az élet, tamtaram:) Sokat játszunk, mesélünk (annapeti őrület van), és tök jó együtt lenni. Csak lenne már Szilárd is szabin...

Árulkodós

Lehel folyton közvetít, hoyg mit csinál Lilla, és várja, hoyg rászóljak. Most is...

-Anyaaaaa, a Lilla azt akarja, hogy az Anna iskolába megy-et olvasd, pedig én a trolibuszt akarom!
-Anyaaaaa, a Lilla elvette a könyvem!
-Anyaaaaa, a Lilla rámtette a kezét!

Megelégeltem:)

-Nézd, Lehel, a Lilla levegőt vett, ez hallatlan! Most meg felemelte a kezét! Hát láttál már ilyet???? ooodanézz, a Lilla mosolyog! Hát hogy merészeli????

Lett nagy nevetés, majd Lehel megszólalt:

-Aaanya, a Lilla felfelé lógatja a haját:D

Értetlen

Tegnap, amikor mentünk az oviba Lehelért, szóltam az óvónéninek, hogy pénteken nem megy, mert vizsgázom, délután meg suli lesz, nem akarom, hogy a dédi kétszer szenvedjen végig a falun a két gyerekkel. Erre mondta az óvónéni, hogy ha rossz idő van, vagy nagyon nyűgösek a gyerekek reggel, nyugodtan maradjunk ám itthon, ne küzdjek velük, beírja hiányzónak Lehelt minden további nélkül. Mondtam, hogy ok, de rövid időn belül beszerzünk egy autót, mert ez embertelen, és akkor nem lesz gond... Lehel persze ezt végighallgatta, és ahogy mentünk kifelé, kérdezte, mivel jöttem érte. Mondtam, hogy bicajjal. Elkezdett nyöszögni, hogy de ő most akarja, hogy legyen autóm. Mondtam, hogy apának még egy kicsit dolgozni kell érte. Közben kötöztem fel őket a biciklire. Kérdezte, hogy Milyen autóm lesz. Állt ott egy ezeréves piros suzuki a parkolóban, aminek rommá volt törve az eleje, meg egyáltalán, elég elhanyagolt volt, de mégis ugye kb olyan volt, amilyet venni akarunk, csak persze az állapot nem stimmelt. Lényeg a lényeg, mondtam neki, hogy olyan, mint amit ott lát, az a piros...

"Aaaanya??? Apa egy ilyen össze-vissza tört autóért dolgozik minden nap késő estig????"

:))))

Filozófus

Lehel nem ment ma oviba, mert olyan őrült szél fúj (műanyag székek röpülnek emelet magasságban), hogy nem mertem elindulni velük.

Kinéztem reggeli után az ablakon, és felsóhajtottam, hogy Istenem, dejó, hogy van fedél a fejünk fölött... Ez volt a vesztem...

- Mér jó, anya?
- Vannak emberek, akiknek nincs lakásuk, és ilyenkor nem tudnak sehova elbújni a szél meg az eső elől, áznak, fáznak...
- És ha találnak egy fakunyhót?
- Az jó, oda be tudnak menni.
- És ha nincs ajtaja?
- Akkor bemásznak az ablakon.
- És ha ablaka sincs?
- Akkor az nem kunyhó.
- Hanem?
- Fakocka.
- És ha olyan kunyhót talál, aminek van ajtaja?
- Akkor bemegy.
- És becsukja az ajtót?
- Igen.
- És ha akad az ajtó, nem lehet becsukni?
- Akkor nem csukja be.
- De akkor befúj a szél.
- Igen be.
- Az ilyen embereknek van csavarhúzójuk.
- Nem hiszem.
- Akkor nem tudják megszerelni az akadó ajtót.
- Nem, nem tudják.
- Akkor továbbállnak?
- Lehet. De lehet, hogy maradnak, egy nyitott ajtajú fakunyhó még mindig jobb, mint az utcán ázni-fázni...
- Igen jobb, de én nem maradnék egy olyan házban, ahol nem lehet becsukni ajtót. Bejönnek a betörők.
- De aki az utcáról ment be, az is betörő, tulajdonképpen, mert nem a saját fakunyhója...
- És van a fakunyhóban szén-monoxid jelző? (???????)
- Nem hiszem.
- De akkor meghal a bácsi a szén-monoxidtól. Vagy kimegy a nyitott ajtón?
- Szerintem Lehel, egy elhagyatott fakunyhóban nem nagyon van szén-monoxid. Fűtés se nagyon van benne.
- Mér megy be akkor a bácsi, ha se fűtés, se ajtó nincs?
- Hogy ne fázzon, meg ne ázzon meg.
- Anya, ti hol laktatok, mielőtt megszülettem?
- Pesten.
- Fakunyhóban?
- Nem, először egy panel, aztán egy téglalakásban.
- És volt ajtó?
- Volt.
- Jóvan. És fűtés?
- Az is.
- És szén-monoxid?
- Az nem volt.
- Jó, hogy nem volt, anya. Leszel ötfejű sárkány?

Anya

Lilla ma kora reggel megríkatott:) Egy csomó mindent tud mondani, de csak kevés szót használ rendeltetésszerűen, inkább mutogat, bólogat, néz a nagy szemeivel, és csak azt mondogatja, hogy ööö, ööö... Ma reggel is egy ilyen incidensnél mondtam neki, hoyg ezt sajnos nem értem, és különben sem öömm, vagyok, hanem anya. Mondtam ezt, mintegy mellékesen. És erre azt mondta mosolyogva, hogy Nyanya!!!! Visszakérdeztem, hogy hogy mondtad???? És megismételte fülig érő szájjal, hogy nyanya! Hát, össze meg vissza puszilgattam, meg jól elbőgtem magam, és felhívtam Szilárdot:) Olyan ügyes:)

(Lehel is sokáig nyanyázott, kb 15 hónapos volt mikor először anyát mondott)

Mikulás

Hozott nekem a Mikulás egy óriási mázlit.

Ma vizsgáztam jogból, 25 tétel van, a és b résszel. Tegnap 4kor kezdtem el olvasni. 14 ig jutottam. Még a vizsga előtt a netbookon elkezdtem olvasni a 15öst, a végére értem, mikor szóltak, hogy minden segédeszközt tegyünk el. Mit húztam? A 15 öst:D:D:D:D:D:D:D

4esre vizsgáztam, huhh... Most állhatok neki a gazdveznek péntekre...

Motiváció

Lilla ma annyira szerette volna megkóstolni Lehel kakaóját, hogy megtanulta kimondani:)

Jajj nekem...

Van egy gyerekem, aki szinte semmit nem csinál önállóan, ha mégis, akkor meg agyon kell dícsérni érte, különben kiborul, és semmi újat nem próbál ki szívesen, és folyton álmodozik, és szöszmötöl, és noszogatni kell, és stb... Aki rém okos, és hihetetlen dolgokra képes, de elvárja, hogy babaként kezeljem, és mindent megcsináljak helyette (csak velem csinálja, meg az apjával kicsit, mamáknál, oviban, tök önálló), és mindenben segítsek neki, hiába tudja egyedül is megcsinálni. Aki képes 10 percet visítani, hogy folyik az orra, vagy mert nem találja a piros ceruzát (értsd nem is keresi, csak áll egyhelyben, és üvölt, akkor se találja meg, ha szemmagasságban 10 centire van előtte)...

Meg van egy aki semmiben nem engedi, hogy segítsek, mindent egyedül akar csinálni, mindent ki akar próbálni, és ha valami nem úgy van, ahogy akarja, akkor szembenéz, és kiabál velem, már 14 hónaposan is. Egyedül rongyol a hóban, jégen, még a kezét se foghatom, egyedül lépcsőzik, mint írtam, itt legalább mondjuk a kézfogás megvan, egyedül akar vetkőzni, öltözni, nem engedi pelenkázni magát, etetni se, csak egyedül, csak felnőtt evőeszközzel, egyedül akar cipőt húzni, egyedül választja ki a cipőjét, veszekedni kell vele, hogy hóban lucsokban, -x fokban NEM jó a vékony kiscipő, hiába vannak rajta szép pillangók, telefonál, bekapcsolja a tv-t, számítógépezni akar, és még sorolhatnám.

A lényeg, hoyg a két gyerek szöges ellentéte egymásnak. Én meg lavírozhatok.

Vénasszonyok tele

Úgy látszik a két öreglány arra tette fel a maradék életét, hogy engem megőrjítsenek. Komolyan mondom, én tisztelem az időseket, szeretem is őket, de ez a kettő a sírba tesz.

Jövünk fel a lépcsőn Lillával, fogom a két kezét, fülig ér a szája, sikongat örömében, hogy ő lépcsőzik. Az első emeleten jönnek ki az öregebbik lakásából, és elkezdenek üvöltözni, hogy "micsinál, hát még megnyomorítja azt a gyereket, még járni se tud, maga meg lépcsőzteti?????!!!! nem lett baja attól, hogy állandóan magára kötözi, majd ettől lesz! hát nem mondta ezt a doktor meg a védőnő????"

Mint mondtam, szeretem, és tisztelem az időseket - bár ezt erősen kellett mantráznom - és ez a szerencséjük. Nem vagyok hajlandó ezen húzni magam, úgyhogy csak mosolyogva annyit mondtam a kiabálástól megrémült Lillának, hogy menjél csak kincsem, rosszul látnak már szegény nénik, hagyjuk őket békén...

uff

Blama

Sz-et néha elkapja a hév, és nekiáll tornázni. Így történt ez múlt héten is, mikor sokat volt itthon. Én meg kedvet kaptam, nosza, álljunk neki, hátha nem fájna a derekam, meg eltűnne ez a csinos kötény a hasamról. Ha hasfogyasztásról van szó, mi jut először az ember eszébe? A felülés, naná. Le is feküdtem a szőnyegre, két sarjam röhögve követett. Gondoltam, kezdjünk 25-el, elég lesz az elsőre. Aztán jött a pofáraesés. Miután ugyanis elmagyaráztam a kiskorúaknak, hogy így meg úgy kell felülni, és csak szabályosan, izomból, nem lendületből, szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy maximum a fejemet bírom felemelni, egyszer. Nem felülni. huszonötször:)
Így történt hogy a gyerekeim, továbbra is hangosan mulatva megtanulták felemelgetni a fejüket, és nem értették, mér kell ennek ekkora feneket keríteni (hogy stílszerű legyek:D)
Evvan. A felülésről meg majd mutatok nekik videót a jutyúbon:D

Közlekedős poszt

...mert azt mindig szeretitek:)

Itt a tél, és közben nem lettek önjáróak a gyerekeim, és az ovi sem költözött közelebb. Meg mi se az ovihoz. Ergo, továbbra is napi kb 10km kell velük mennem, hogy Lehel oviba jusson, meg vissza.
Ez így néz ki:

1. Szélcsend, nem esik, nem csúszik: tiszta sor, bicikli. Két gyerekkel Lilla első ülésbe, Lehel hátsóba, kicsit kényelmetlen, mert lejjebb kell állítanom az ülésemet az ideálisnál, hogy leérjen a lábam a földre, de ez tényleg semmiség. 10perc max és az oviban vagyunk. Ott meg már gyalogol mindkét gyerek, még a kezüket se kell fognom, fogják egymásét, hawaii, dizsi, stb..:)

2. Szélcsend, nem esik, de csúszik: Tesókocsi. Új szerzemény, hatalmas találmány, azt hittem megúszom pedig, de nem. Legyalogolná Lehel simán a távot, csak a hajfesték az ősz hajamra többe kerülne, mint a kocsi, így inkább emellett döntöttem. Tisztán spórolásból. Lilla hátul, Lehel elöl. Plusz költség: keksz, túrórudi, ropi, egyéb rágcsálnivaló, mert csak akkor nem nyekeregnek benne, ha tele van a szájuk. De a kocsi csak 15ezer volt, még így is jók vagyunk. Ha csak Lilla van, akkor gáz, mert nem bírja végig az utat. kb félúttól üvöltött eddig, az ölemben is. Tudom, hordozó, de abban is. Ma rájöttem, hogy gyalogolni akar. Úgyhogy kb félúttól gyalogolt haza. Kb 30 centinként megállt, felvette egy jégdarabot, alaposan megnézte, majd eldobta, és mondta, hogy áúúú, áúúú:D Ja, mert kesztyűt nem tűr meg a kezén. Pedig olyan szééép orkán kesztyűt vettünk neki! A lépcsőn se engedi már vinni magát, jön a 3.ra gyalog. Értsd: fogom mindkét kezét, ő meg váltott lábbal lépcsőzik. És csodálkozok, hoyg fáj a derekam. De legalább nem sír. Lehel viszont igen, mert neki így nem tudom fogni a kezét. De itt jön képbe a veszteségminimalizálás ugye így is, úgy is sír egy gyerek, de így legalább mindkettő viszonylag rövid idő alatt feljut a lakásba.
Csúszós útnál akkor van gond, ha -mint pl tegnap - a csúszós az konkrétan tükörfelületet jelent. Derékszögben hajolva toltam a kocsit oda-vissza, de így is volt, hogy a kocsi állt, a lábam meg kvázi kipörgött, egyszerűen nem tudtam megmozdítani. De van az út végén egy lejtős rész, az királyság, kocsi befékez, snowboard pózt felvesz, és lehet csúszni. Tuti nyernék vele a kismama-olimpián.
Tesókocsihoz még: annyira hülék az emberek... Nap mint nap látnak bennünket, nap mint nap megbámmulnak, besólnak, mutogatnak ránk... Hol a hordozás, hol a fa futóbicikli, hol a bukósisak, hol a két üléses bicikli, hol a pocsolyában dagonyázó gyerekeim miatt... Vagyis ismernek. Mégis, mióta tesókocsiban tolom őket, legalább négyen kérdezték meg tágranyílt szemekkel, hogy jééé, nem gondolták volna, hogy ikrek, beteg a kisebbik, hogy ekkora a különbség köztük???:o Most erre mit mondjak? Ja, ikrek, az elsővel 3 órát vajúdtam, a másodikkal meg majdnem 2,5 évet?

3. Szélcsend, esik, csúszik: Tesókocsi, szintén, előbbi paraméterekkel, plusz esővédő, meg nekem esőkabát, ami csak jópár bugyiigázás, és párheti taknyolás után jutott eszembe:)

4. Szélvihar (nálunk nincs átmenet, vagy nincs szél, vagy fákat tép ki), nem esik, nem csúszik: Tesókocsi, esővédővel, két db üvöltő gyerekkel, mert a szelet utálják. Nekem csak a szemem készül ki ilyenkor, de általában ezt csak akkor veszem észre, mikor Lehel már oviban, Lillát pedig elaltattam itthon, mert ők tényleg utálják a szelet:)

5. Szélvihar, esik, nem csúszik: ld előző, csak nekem még esőkabát:)

6. Szélvihar, esik, csúszik: Na, ilyen eddig csak tegnap volt, és Lehelt elvitte Sz reggel, csak Lillával kellett volna elmennünk a faluba délelőtt. Jól beöltöztettem, vízálló overál, kapucni, stb, és a hátamra kötöttem. Kb 100m után visítva feszítette magát, levettem jött az ölembe, visszajöttünk, fel a harmadikra, fogtunk egy vastag plédet, babakocsiba be, bebugyoláltam, lábzsák rá, kupola, esővédő etc, 100m, üvölt. Ölbe ki, vissza, plédet harmadikra fel, vissza le, biciklire felültet, babakocsis lábzsák rá, Így már vagy 200m-t mentünk, mire üvölteni kezdett, ölbe ki megint, visszajöttünk. Az egészet végignézte a lépcsőház két vénasszonya, és megkérdezték, minek cipelem ezt a kislányt magammal állandóan. Még jókedvemben voltam, pedig a bögyömben voltak más miatt (ld később), csak megkérdeztem, hoyg mégis, micsináljak vele? Végül nem mentünk sehova. Délutánra már csak esett, meg csúszott, de amikor indultunk babakocsival, a vénasszonyok megint megjegyezték, hogy hová viszem már megint azt a szerencsétlen kislányt, hát szakad az eső! Na, itt eldurrant az agyam.
Előbb leírom, hogy miért voltak a bögyömben. Vasárnapra a fszt-i 3gyerekes anyuka teljesen saját pénzből (pedig nagyon szegének) gyönyörűen feldíszítette a lépcsőházat a bejárattól a fszt-ig. A lépcsőkorlátokat, a plafont, az ajtókat, nagyon szép volt. A gyerekeimet tisztára elvarázsolta, csak azért lementünk többször, hogy megnézzük. Erre hétfőn sírva jön elém reggel az említett anyuka, hogy ha bajom van vele, mér nem mondom?:o Néztem rá bután, mire elmondta, hogy a vénasszonyok lekiabálták a haját, hogy azonnal szedje le mindet, mert az ÉN GYEREKEIM nem tudnak kapaszkodni a lépcsőn!
Na a délutáni beszólásnál aztán elmondtam nekik, hogy mégis micsináljak a kislánnyal? Hagyjam itthon, vagy a Lehelt az oviban? Vagy vigyáznak rá, amíg intézem a dolgomat? Naponta legalább kétszer cipelem egyedül le-fel a harmadikra a két gyerekemet, küzdöm ki-be a lépcsőházba a babakocsit, még sose kértem segítséget, sose panaszkodtam nekik, pedig minden alkalommal végignézik, és még az ajtót se nyitják ki soha. Ezek után tényleg úgy ismernek, mint akinek problémát okoz, ha a gyereke, aki egyébként régóta kapaszkodás nélkül lépcsőzik, kilenc lépcsőn nem tud kapaszkodni? Ha nicns probléma, mér kreálnak, mér nem törődnek a saját dolgukkal? Ha az én gyerekem nem tud kapaszkodni, megfogom a kezét, és kész, hányszor látták, hogy ölben vittem mindkettőt a 3.ra, mosolyogva, és mégis ezt nézik ki belőlem???? Na, legalább egy ideig nem beszélnek velem:)


Hát, így közlekedünk mostanság. Éjjel meg fűtött terepjárókról álmodom:)

(Ja, és Lehel minden áldott alkalommal, mikor leveszem a bicikliről, vagy kiveszem a kocsiból, nyekeregve közli, hogy ő nem tud felmenni a lépcsőn, mert nagyon fáradtak a lábai... Khmmm. Sok MagneB6-ot szedek:D)

WOW!

Wow! Egészen meg vagyok hatódva, nem gondoltam, hogy ennyien olvastok:) Köszönöm a sok e-mailt is, mindenkinek küldöm majd a meghívót, azt kérném még, hogy akinek nem látszik az e-mailcíme, az még írja meg légyszíves, ha megvan mindenkié, akkor zárok:) És azzal egyidőben fel is töltök egy csomó dolgot, amik itt sorakoznak, arra várva, hogy olvassák őket:D