Az elmúlt pár nap... Felért egy sokkterápiával kombinált intenzív pszichiátriai kezeléssel. De komolyan. Ketten voltunk. Csak mi ketten. Két napig szabadok voltunk, semmi dolgunk nem volt. Első este én részt vettem egy alap tao masszázs előadáson, 4órás volt, és húúú, egy percig sem unatkoztam, nagyon izgalmas volt.... Ha nem váltam volna éppen munkanélküli gyeses anyukává, tuti elmennék a következő szintre is, ami már jóni és lingammasszázst oktat. Utána sokáig beszélgettünk otthon (Pesten voltunk végig, otthon értsd: ott otthon:)), reggel felkeltünk, kiborultam, bőgtem, előjött minden szarság, megint sokáig beszélgettünk, aztán bebékávéztunk a városba, csavarogtunk, vásároltunk, pizzáztunk, hazamentünk, lepihentünk, előkészítettünk mindent a lakásban, aztán elindultunk a dürer kertbe... Ahol az előzetes ígéreteknek megfelelően tényleg leszakadt az ég is. 6ra mentünk, kapunyitásra, alig lézengett valaki, 6:45kor pontosan kezdett a korai öröm, ezt még csak hallgattuk, közben söröztünk, valahonnan ott termett egy doboz cigi is... Egyre nagyobb lett a tömeg, meg a véralkoholszintünk is:) Én nagyon rég nem ittam ennyit, van bennem egy hülye korlát, és ha kicsit is érzem, hogy hat, akkor nem iszom egy korttyal se többet, mert elkezdem szégyellni magam:o Na most tojtam rá, úgy indultam el, hogy elegem van a józanságból, meg a felelősségből, el akarok felejteni mindent, még ha csak pár órára is... Sikerült:) Közben odaértek Bálintuék, aztán Katáék is, de elkezdődött a vhk, és mi elindultunk előrenyomulni, a többiek meg lemaradtak:) Hamar az első sorban találtuk magunkat, és.... huuuuuh... Voltam már pár koncerten, ok, nem sokon, de azért jópáron... Mindig max középtájról megnézegettük, ja, jó buli volt. De sose voltam első sorban. Pláne nem egy VHK-n. Ismeritek a jelenlegi fizikai-szellemi állapotomat. Nnna. 2órát ugráltam totál magamon kívül, üvöltözve, tele vagyok kék-zöld foltokkal, a lábam többször beszorult a kordon alá, számtalan korsó sör landolt a ruhánkon, majd megfulladok a köhögéstől, fáj a torkom, meg minden porcikám, hol az ütésektől, hol az izomláztól, de... Abszolút megérte, mert jól vagyok. Hihetetlen, micsoda energiákat, micsoda ösztönöket hoz ez ki az emberből. Koncert után még dumáltunk egy jót a többiekkel, aztán hazaéjszakaiztunk - volna:) de rossz helyen szálltunk le, csomót gyalogoltunk, az még hiányzott.:) De így is jó volt, volt némi nosztalgikus hangulata... Tegnap jöttünk haza, én el a gyerekekért, szilárd pedig vacsit főzött nekünk, mire hazaértünk:)
tényleg húúúúúú,...:) Tantrát meg VHK-t mindenkinek!!!:)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beszámoló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beszámoló. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. szeptember 18., vasárnap
2011. február 4., péntek
Gyerekszoba
Többen kértétek, hogy tegyek képeket, milyen lett a lakás. Nos, a nagy része még romokban, pontosabban zsákokban, és dobozokban, a nappaliban se ágy, se íróasztal, csak két matrac, meg a dobozok, a polc össze van ugyan rakva, de még rögzítve nincs, így nem pakolunk bele, a vasalt ruhák vannak most benne, amíg ki nem szanálom a gardróbot... A gyerekszoba viszont majdnem kész, így arról hoztam képeket:)
A kisebb ágy Lilláé, a nagyobb értelemszerűen Lehelé,eredetileg az volt a terv, hoyg éjszakára összecsukom, de mivel a hátam semmit nem javult, így nem virgonckodok, marad kinyitva, kompromisszumként játszhatnak rajta, cserébe a kisebb padlófelületért:) Sokat agyaltunk, hoyg vegyünk-e nekik áygakat, de előbb utóbb emeleteset szeretnénk nekik, így egyenlőre maradnak a régiek. A lógós tárolót még nem lakták be, és a falakra is kerülnek majd képek. Egyszer:) Az alsó fehér függöny még 3m hosszú:), csak be van tűrve a párkányra, le kell még vágni, meg beszegni. Ami még nem látszik, az a plafonon a csillagos égbolt, az üvegtéglák között pedig az ugráló delfinek:) MIndkettő fluoreszkáló. Hát, kb ennyi. Szép lesz, ha kész lesz egyszer... Szerintem:)
Ja, a függöny:) Lehel szivárványos függönyt szeretett volna... Ennyire tellett:) De szerinte ez a legszebb szivárvány:)
A kisebb ágy Lilláé, a nagyobb értelemszerűen Lehelé,eredetileg az volt a terv, hoyg éjszakára összecsukom, de mivel a hátam semmit nem javult, így nem virgonckodok, marad kinyitva, kompromisszumként játszhatnak rajta, cserébe a kisebb padlófelületért:) Sokat agyaltunk, hoyg vegyünk-e nekik áygakat, de előbb utóbb emeleteset szeretnénk nekik, így egyenlőre maradnak a régiek. A lógós tárolót még nem lakták be, és a falakra is kerülnek majd képek. Egyszer:) Az alsó fehér függöny még 3m hosszú:), csak be van tűrve a párkányra, le kell még vágni, meg beszegni. Ami még nem látszik, az a plafonon a csillagos égbolt, az üvegtéglák között pedig az ugráló delfinek:) MIndkettő fluoreszkáló. Hát, kb ennyi. Szép lesz, ha kész lesz egyszer... Szerintem:)
Ja, a függöny:) Lehel szivárványos függönyt szeretett volna... Ennyire tellett:) De szerinte ez a legszebb szivárvány:)
2011. január 29., szombat
Röviden
- Megvagyunk.
- Nem vagyunk jól.
- Lehel taknyos, és ha Lehel taknyos, akkor vége a világnak.
- Nekem valszeg kiújult a porckorongsérvem, napok óta derékszögben járok, és kaparom a falat a fájdalomtól. A doki pár hete azt mondta, fogyjak le, attól fáj a derekam. Hétfőn lehet, hogy nem leszek kedves vele...
- Lakásátalakítunk. Kiköltöztünk a közös hálóból, új ágyat veszünk a nappaliba, új polcot is, új íróasztalt is, a gyerekszobába is kellenének bútorok...
- Az első külön töltött éjszakánk jól telt, Lilla kétszer, Lehel egyszer sem kelt, ami annak fényében, hogy hetek óta a napi 25-30ébredés volt az átlagos, csodaszámba megy. Kár, hogy a derékfájástól aludni nem tudtam.
- Lilla jövő héttől heti egy délelőttöt csanában lesz. Én meg tanulok a márciusi vizsgáimra.
- Megérintett a tavasz pár napja, amikor reggel a Zsuzsi kormánya meleg volt. Ja. Zsuzsi az autóm. Lehel nevezte el, rajta maradt. És a régi töksima tökkemény műanyag kormánya van, ami reggel őrült hideg, hozzáfagy a kezem, a kesztyű meg csúszik rajta. Szóval nagyon jó volt, hogy meleg kormányt fogtam:)
- Túlrégóta vagyunk házasok Szilárddal:) 2008 augusztusában vettük az astrát, és azóta minden tankolásról eltette a blokkot. Egy kivételével minden alkalommal tele tankolta.Még a nyaraláson elkezdtük összesíteni őket, mert mi mást csináljon az ember a nyaraláson, ugye:D Ma befejezte, és nagyon büszke vagyok rá, az összes létező és lehetséges átlagot, minimumot, maximumot, stb-t kiszámolta. Mintha csak én csináltam volna:D A legdöbbenetesebb adat, hogy a 2,5 év alatt 1.334.718Ft-ot tankoltunk el:o
- Pár napon belül bővül a család, és nem, nem vagyok terhes, és aki tudja, hoygan bővül, ne árulja el, mert virtuálisan hátbavágom:D Mindent a maga idejében:D
- Nem vagyunk jól.
- Lehel taknyos, és ha Lehel taknyos, akkor vége a világnak.
- Nekem valszeg kiújult a porckorongsérvem, napok óta derékszögben járok, és kaparom a falat a fájdalomtól. A doki pár hete azt mondta, fogyjak le, attól fáj a derekam. Hétfőn lehet, hogy nem leszek kedves vele...
- Lakásátalakítunk. Kiköltöztünk a közös hálóból, új ágyat veszünk a nappaliba, új polcot is, új íróasztalt is, a gyerekszobába is kellenének bútorok...
- Az első külön töltött éjszakánk jól telt, Lilla kétszer, Lehel egyszer sem kelt, ami annak fényében, hogy hetek óta a napi 25-30ébredés volt az átlagos, csodaszámba megy. Kár, hogy a derékfájástól aludni nem tudtam.
- Lilla jövő héttől heti egy délelőttöt csanában lesz. Én meg tanulok a márciusi vizsgáimra.
- Megérintett a tavasz pár napja, amikor reggel a Zsuzsi kormánya meleg volt. Ja. Zsuzsi az autóm. Lehel nevezte el, rajta maradt. És a régi töksima tökkemény műanyag kormánya van, ami reggel őrült hideg, hozzáfagy a kezem, a kesztyű meg csúszik rajta. Szóval nagyon jó volt, hogy meleg kormányt fogtam:)
- Túlrégóta vagyunk házasok Szilárddal:) 2008 augusztusában vettük az astrát, és azóta minden tankolásról eltette a blokkot. Egy kivételével minden alkalommal tele tankolta.Még a nyaraláson elkezdtük összesíteni őket, mert mi mást csináljon az ember a nyaraláson, ugye:D Ma befejezte, és nagyon büszke vagyok rá, az összes létező és lehetséges átlagot, minimumot, maximumot, stb-t kiszámolta. Mintha csak én csináltam volna:D A legdöbbenetesebb adat, hogy a 2,5 év alatt 1.334.718Ft-ot tankoltunk el:o
- Pár napon belül bővül a család, és nem, nem vagyok terhes, és aki tudja, hoygan bővül, ne árulja el, mert virtuálisan hátbavágom:D Mindent a maga idejében:D
2011. január 20., csütörtök
Új szavak!
Lilla egyre ügyesebb! Egyre több szót tud mondani, és ezek közlü egyre többet használ rendeltetésszerűen:) Amikor kérem, hogy utánozzon, akkor már egész sok dolgot mond, magától kb 8-10 dolog van, amit rendszeresen, következetesen használ. Kedvencem az újak közül a Tetej, ami Lehelt jelent halandó nyelven, és olyan rajongással, olyan gyengédséggel bírja mondani, hogy meg kell zabálni:) A nyanya is egyre többször anya, és megtanultuk mit mond a kacsa, meg a kismadár, és már a cica se azt mondja, hogy vauvau:D
És legjobban kamatozó új tudása: Eddig csak rázta a fejét, ha nem akart valamit, de már mondja hozzá, hogy NEM!, és nekem ez annyira tetszik, hogy csomószor provokálom...:) Ok, nem vagyok rá büszke, de olyan ééédes, ahogy rázza a kis fejét, és mondogatja:)
És ugyan nem szó, de meg kell említenem, hogy eszméletlen ügyesen épít a duploval! Mikor karácsonykor megkapták, kettőt se tudott összerakni, aztán órákon keresztül csak ült, és nézte Lehelt, és próbálkozott, és próbálkozott, és mára ott tart, hog nem csak egész komoly dolgokat épít, de meg is nevezi azokat, illetve valahogy elmagyarázza, hogy mi az:)
És legjobban kamatozó új tudása: Eddig csak rázta a fejét, ha nem akart valamit, de már mondja hozzá, hogy NEM!, és nekem ez annyira tetszik, hogy csomószor provokálom...:) Ok, nem vagyok rá büszke, de olyan ééédes, ahogy rázza a kis fejét, és mondogatja:)
És ugyan nem szó, de meg kell említenem, hogy eszméletlen ügyesen épít a duploval! Mikor karácsonykor megkapták, kettőt se tudott összerakni, aztán órákon keresztül csak ült, és nézte Lehelt, és próbálkozott, és próbálkozott, és mára ott tart, hog nem csak egész komoly dolgokat épít, de meg is nevezi azokat, illetve valahogy elmagyarázza, hogy mi az:)
2010. december 29., szerda
Lilláról
...is illene már írnom:)
Nagyon nagylány:) Sokat és ügyesen gyalogol, szabályosan szalad... Nagyon fura ez nekem, Lehel tán két éves is elmúlt, mire így tudott szaladni. Szerencsére már nem mászik annyira eszetlenül, mint pár hete, helyette viszont ugrál, meg bukfencezik mindenhol:D Ami még döbbenetes: állandóan öltözik-vetkőzik:) Kicsit bővebb nadrágot/ pólót már egyedül levesz, próbál felfelé is öltözni, Lehel alsónadrágját pl remekül fel tudja venni:D Folyton cipőt akar cserélni, lehúzza, ami rajta van, és próbál másikat felhúzni, persze nem sikerül, akkor jön hozzám, hogy segítsek:) Próbálkozik a beszéddel is, egyre ügyesebb. Mondja már, hogy anya, apa(ezt szigorúan csak akkor, ha Szilárd nem hallja:D), papa, mama, dzidzi, dzidzit(ezt így külön használja, nagyon ügyesen, ha csak mutatja, akkor dzidzi, ha kérni szeretne, akkor pedig dzidzit), dédi, mámmám, baba, cica, vauvau, kukuhrikú, kohrong, kahrika, gá-gá... Meg ami még nem jut eszembe:) Nagyon kis hízelgős, kedves, egy puszigép:D Nagyon könnyelműen szórja a puszikat, de azért messze Szilárd kapja a legtöbbet. Nagyon szeret pucérkodni:) Este fürdés előtt mindig kap kb 10 percet, jön-megy, mutogatja a pocakját, nagyon szereti, ha elájulunk, hogy meeekkkora pocak:D És menetrendszerűen odapisil a kanapé és az íróasztal közti kis zugba:D
Nagyon sokat szopik, volt mostanában pár jobb napja, amikor jöttünk-mentünk, és csak 3-4szer szopott nappal, és volt egy átaludt, meg néhány egyszerébredős éjszaka, de azért az a jellemzőbb, hogy nappal kb óránként jön, és iszik pár kortyot, éjjel meg a jóég tudja:D Nagyon sokszor ébred. Nagyon csibész:D Az a tipikus szemeseálljól gyerek. Falat firkál, ceruzát eszik, poharakat borogat, szekrényeket pakol és persze Lehelt piszkálja, és nem hagyja élni:D Szerencsére azért elég jól kijönnek, nagyokat humorizálnak, birkóznak, veszekednek:)
Továbbra is igazi nő, még a legoból is fésűt épít, kendőket aggat magára, nyakláncokat, fülbevalókat próbálgat a füléhez a tükör előtt:D Sok hiszti van ruha miatt, folyton szoknyában lenne.
Utálja viszont a pelenkázást. Minden pelenkacsere egy kabaré. Már előre utálom, ha cserélni kell. ugyanazt csinálja, mint anno Lehel, mikor újra pelenkás lett tavaly ősszel. Őrület. Lehet meg kéne próbálkozzunk a bilivel:)
Hordozni már nagyon keveset kell/lehet. ÁLtalában autózunk, ha mégsem, akkor meg gyalogol.
Ó, és tőlem meglepően: fogalmam sincs, hány kiló és hány centi:D
Nagyon nagylány:) Sokat és ügyesen gyalogol, szabályosan szalad... Nagyon fura ez nekem, Lehel tán két éves is elmúlt, mire így tudott szaladni. Szerencsére már nem mászik annyira eszetlenül, mint pár hete, helyette viszont ugrál, meg bukfencezik mindenhol:D Ami még döbbenetes: állandóan öltözik-vetkőzik:) Kicsit bővebb nadrágot/ pólót már egyedül levesz, próbál felfelé is öltözni, Lehel alsónadrágját pl remekül fel tudja venni:D Folyton cipőt akar cserélni, lehúzza, ami rajta van, és próbál másikat felhúzni, persze nem sikerül, akkor jön hozzám, hogy segítsek:) Próbálkozik a beszéddel is, egyre ügyesebb. Mondja már, hogy anya, apa(ezt szigorúan csak akkor, ha Szilárd nem hallja:D), papa, mama, dzidzi, dzidzit(ezt így külön használja, nagyon ügyesen, ha csak mutatja, akkor dzidzi, ha kérni szeretne, akkor pedig dzidzit), dédi, mámmám, baba, cica, vauvau, kukuhrikú, kohrong, kahrika, gá-gá... Meg ami még nem jut eszembe:) Nagyon kis hízelgős, kedves, egy puszigép:D Nagyon könnyelműen szórja a puszikat, de azért messze Szilárd kapja a legtöbbet. Nagyon szeret pucérkodni:) Este fürdés előtt mindig kap kb 10 percet, jön-megy, mutogatja a pocakját, nagyon szereti, ha elájulunk, hogy meeekkkora pocak:D És menetrendszerűen odapisil a kanapé és az íróasztal közti kis zugba:D
Nagyon sokat szopik, volt mostanában pár jobb napja, amikor jöttünk-mentünk, és csak 3-4szer szopott nappal, és volt egy átaludt, meg néhány egyszerébredős éjszaka, de azért az a jellemzőbb, hogy nappal kb óránként jön, és iszik pár kortyot, éjjel meg a jóég tudja:D Nagyon sokszor ébred. Nagyon csibész:D Az a tipikus szemeseálljól gyerek. Falat firkál, ceruzát eszik, poharakat borogat, szekrényeket pakol és persze Lehelt piszkálja, és nem hagyja élni:D Szerencsére azért elég jól kijönnek, nagyokat humorizálnak, birkóznak, veszekednek:)
Továbbra is igazi nő, még a legoból is fésűt épít, kendőket aggat magára, nyakláncokat, fülbevalókat próbálgat a füléhez a tükör előtt:D Sok hiszti van ruha miatt, folyton szoknyában lenne.
Utálja viszont a pelenkázást. Minden pelenkacsere egy kabaré. Már előre utálom, ha cserélni kell. ugyanazt csinálja, mint anno Lehel, mikor újra pelenkás lett tavaly ősszel. Őrület. Lehet meg kéne próbálkozzunk a bilivel:)
Hordozni már nagyon keveset kell/lehet. ÁLtalában autózunk, ha mégsem, akkor meg gyalogol.
Ó, és tőlem meglepően: fogalmam sincs, hány kiló és hány centi:D
2010. december 21., kedd
Mindenféle
Ma már itthon van Lehel is, még egy utolsót (muhhahha) nagytakarítunk, még díszítgetjük a lakást, és ha minden jól megy, ma már nekiállok bejglit sütni (még sose sütöttem:o), és hivatalosan is elkezdjük várni a Karácsonyt:) Karácsonyos mesét néztek reggel, Karácsonyos mesét meséltem este, reggeltől estig Karácsonyi zenék szólnak... Szerencsére hó is van, ez kedvez a jó hangulatnak:)
Szilárd még ma meg holnap dolgozik, aztán ő is itthon lesz januárig. Jujj de jó lesz:)
Lehel cuki, megint előjött, hogy mennyire realistán gondolkodik... Szinte egész nap az a témája, hogy ha a Jézuska meghalt, akkor hogy hozza az ajándékot? Ha ő angyal, és tud ajándékot hozni, akkor a dédipapa is tud? Hogy tudja megfogni az ajándékot, ha nem látjuk? Akkor az ajándékok úgy kerülnek a fa alá, mintha repülnének? Hogy fizet a boltban a Jézuska? És hasonló elmés kérdései vannak. Nagyon várja az ünnepet, minden nap elmondja, hogy ő azt nagyon szereti, ha mindannyian itthon vagyunk. Felajánlottam neki, hogy ha apa is itthon lesz, akkor csinálhatunk kettesben programokat, elmehetünk valahová csak mi ketten. De felháborodott, hogy végre itthon lesz apa, és ő is, és ha oviban van, a Lillát is keveset látja, úgyhogy inkább olyan dolgot csináljunk, ahol mind a négyen ott vagyunk... Cukibogár:
Lilla még nem sokat érzékel ebből az egészből. Tetszenek neki a villogók, meg a színes gömbök, girlandok, de persze még nem érti, mire ez a nagy felhajtás. Ja, és nagyon boldog, hoyg az összes szép ünneplős ruháját előszedtük, és még masnis hajpántot is kapott:D Időnként odamegy a felakasztott ruháihoz, és megsimogatja őket, és itthonra is szoknyát kell húzni:) Nagyon Leheles lett újabban, ha felébred, nem jó anya, apa, csak mutogat, és azt mondja, hoyg baba, baba (ez Lehel), és amint meglátja, repes a boldogságtól... Szerencsére nem marad viszonzatlanul, Lehel is nagyon ragaszkodik hozzá, olyan édesek... Játék közben Lilla sokszor beleül Lehel ölébe, és úgy üldögélnek, játszanak, vagy csak Lilla megöleli Lehelt, és nézi mit csinál... Nagyon klassz mosta kapcsolatuk...
Ja, és, tátátátááááám: Vasárnap éjjel 11 től reggel fél 7ig ALUDTAM! Hát, én el se tudom mondani... Szilárd ébresztett reggel! Mindezt úgy, hogy a gyerekek ugyanúgy mellettem aludtak, mint máskor, de megajándékoztak egy átaludt éjszakával:D (ok, az igazsághoz hozzátartozik, hogy lefekvés előtt megittam vagy fél liter forraltbort:D De ez a gyerekeket nyilván nem befolyásolta, hogy ne ébredjenek 25ször éjjel, ahogy szoktak)
És mivel ez egy zárt blog, és Szilárdon kívül csak lányok olvassátok, így azt is leírhatom, hogy évforduló van ma, ma két éve menstruáltam utoljára:) Duuurva:)
Ja,és az autó király dolog, össze se lehet hasonlítani, nem is értem, hoyg közlekedtem eddig a gyerekekkel:O Bár most éppen nincs itthon, elvittük ismerős szerelőhöz, aki teljesen rendbekapja, elvileg ma mehetek érte.
Túl vagyok a két vizsgán is, bár lehet, hogy ezt már írtam. Márciusban jön a következő kettő.
Szilárd ma vizsgázik angolból, tessék neki drukkolni:)
Azt hiszem, kb ennyi van velünk:)
Szilárd még ma meg holnap dolgozik, aztán ő is itthon lesz januárig. Jujj de jó lesz:)
Lehel cuki, megint előjött, hogy mennyire realistán gondolkodik... Szinte egész nap az a témája, hogy ha a Jézuska meghalt, akkor hogy hozza az ajándékot? Ha ő angyal, és tud ajándékot hozni, akkor a dédipapa is tud? Hogy tudja megfogni az ajándékot, ha nem látjuk? Akkor az ajándékok úgy kerülnek a fa alá, mintha repülnének? Hogy fizet a boltban a Jézuska? És hasonló elmés kérdései vannak. Nagyon várja az ünnepet, minden nap elmondja, hogy ő azt nagyon szereti, ha mindannyian itthon vagyunk. Felajánlottam neki, hogy ha apa is itthon lesz, akkor csinálhatunk kettesben programokat, elmehetünk valahová csak mi ketten. De felháborodott, hogy végre itthon lesz apa, és ő is, és ha oviban van, a Lillát is keveset látja, úgyhogy inkább olyan dolgot csináljunk, ahol mind a négyen ott vagyunk... Cukibogár:
Lilla még nem sokat érzékel ebből az egészből. Tetszenek neki a villogók, meg a színes gömbök, girlandok, de persze még nem érti, mire ez a nagy felhajtás. Ja, és nagyon boldog, hoyg az összes szép ünneplős ruháját előszedtük, és még masnis hajpántot is kapott:D Időnként odamegy a felakasztott ruháihoz, és megsimogatja őket, és itthonra is szoknyát kell húzni:) Nagyon Leheles lett újabban, ha felébred, nem jó anya, apa, csak mutogat, és azt mondja, hoyg baba, baba (ez Lehel), és amint meglátja, repes a boldogságtól... Szerencsére nem marad viszonzatlanul, Lehel is nagyon ragaszkodik hozzá, olyan édesek... Játék közben Lilla sokszor beleül Lehel ölébe, és úgy üldögélnek, játszanak, vagy csak Lilla megöleli Lehelt, és nézi mit csinál... Nagyon klassz mosta kapcsolatuk...
Ja, és, tátátátááááám: Vasárnap éjjel 11 től reggel fél 7ig ALUDTAM! Hát, én el se tudom mondani... Szilárd ébresztett reggel! Mindezt úgy, hogy a gyerekek ugyanúgy mellettem aludtak, mint máskor, de megajándékoztak egy átaludt éjszakával:D (ok, az igazsághoz hozzátartozik, hogy lefekvés előtt megittam vagy fél liter forraltbort:D De ez a gyerekeket nyilván nem befolyásolta, hogy ne ébredjenek 25ször éjjel, ahogy szoktak)
És mivel ez egy zárt blog, és Szilárdon kívül csak lányok olvassátok, így azt is leírhatom, hogy évforduló van ma, ma két éve menstruáltam utoljára:) Duuurva:)
Ja,és az autó király dolog, össze se lehet hasonlítani, nem is értem, hoyg közlekedtem eddig a gyerekekkel:O Bár most éppen nincs itthon, elvittük ismerős szerelőhöz, aki teljesen rendbekapja, elvileg ma mehetek érte.
Túl vagyok a két vizsgán is, bár lehet, hogy ezt már írtam. Márciusban jön a következő kettő.
Szilárd ma vizsgázik angolból, tessék neki drukkolni:)
Azt hiszem, kb ennyi van velünk:)
2010. december 11., szombat
Vége
Vagyis szünet van:) Tegnap levizsgáztam gazdvezből is (igaz, 2esre, jujj, szégyellősszmájli, de nagyon xar tételt húztam), úgyhogy teljes mellszélességgel vethetem bele magam az adventbe, meg a karácsonyi készülődésbe, amihez évek óta először kedvem is van, és hetek óta karácsonyi hangulatban vagyok:) Díszítgetjük a lakást, recepteket bújok, ötleteket keresek...
És élvezem, hogy most (még vizsga nélkül, majd tavasszal vizsgázom legközelebb) végre nem tölteléktárgyakat tanulunk, hanem hardcore pénzügyet, meg számvitelt, és végre számolunk, és van min gondolkodni, éjjel már beruházással meg écs-vel álmodtam:D
Szóval szép az élet, tamtaram:) Sokat játszunk, mesélünk (annapeti őrület van), és tök jó együtt lenni. Csak lenne már Szilárd is szabin...
És élvezem, hogy most (még vizsga nélkül, majd tavasszal vizsgázom legközelebb) végre nem tölteléktárgyakat tanulunk, hanem hardcore pénzügyet, meg számvitelt, és végre számolunk, és van min gondolkodni, éjjel már beruházással meg écs-vel álmodtam:D
Szóval szép az élet, tamtaram:) Sokat játszunk, mesélünk (annapeti őrület van), és tök jó együtt lenni. Csak lenne már Szilárd is szabin...
2010. december 2., csütörtök
Közlekedős poszt
...mert azt mindig szeretitek:)
Itt a tél, és közben nem lettek önjáróak a gyerekeim, és az ovi sem költözött közelebb. Meg mi se az ovihoz. Ergo, továbbra is napi kb 10km kell velük mennem, hogy Lehel oviba jusson, meg vissza.
Ez így néz ki:
1. Szélcsend, nem esik, nem csúszik: tiszta sor, bicikli. Két gyerekkel Lilla első ülésbe, Lehel hátsóba, kicsit kényelmetlen, mert lejjebb kell állítanom az ülésemet az ideálisnál, hogy leérjen a lábam a földre, de ez tényleg semmiség. 10perc max és az oviban vagyunk. Ott meg már gyalogol mindkét gyerek, még a kezüket se kell fognom, fogják egymásét, hawaii, dizsi, stb..:)
2. Szélcsend, nem esik, de csúszik: Tesókocsi. Új szerzemény, hatalmas találmány, azt hittem megúszom pedig, de nem. Legyalogolná Lehel simán a távot, csak a hajfesték az ősz hajamra többe kerülne, mint a kocsi, így inkább emellett döntöttem. Tisztán spórolásból. Lilla hátul, Lehel elöl. Plusz költség: keksz, túrórudi, ropi, egyéb rágcsálnivaló, mert csak akkor nem nyekeregnek benne, ha tele van a szájuk. De a kocsi csak 15ezer volt, még így is jók vagyunk. Ha csak Lilla van, akkor gáz, mert nem bírja végig az utat. kb félúttól üvöltött eddig, az ölemben is. Tudom, hordozó, de abban is. Ma rájöttem, hogy gyalogolni akar. Úgyhogy kb félúttól gyalogolt haza. Kb 30 centinként megállt, felvette egy jégdarabot, alaposan megnézte, majd eldobta, és mondta, hogy áúúú, áúúú:D Ja, mert kesztyűt nem tűr meg a kezén. Pedig olyan szééép orkán kesztyűt vettünk neki! A lépcsőn se engedi már vinni magát, jön a 3.ra gyalog. Értsd: fogom mindkét kezét, ő meg váltott lábbal lépcsőzik. És csodálkozok, hoyg fáj a derekam. De legalább nem sír. Lehel viszont igen, mert neki így nem tudom fogni a kezét. De itt jön képbe a veszteségminimalizálás ugye így is, úgy is sír egy gyerek, de így legalább mindkettő viszonylag rövid idő alatt feljut a lakásba.
Csúszós útnál akkor van gond, ha -mint pl tegnap - a csúszós az konkrétan tükörfelületet jelent. Derékszögben hajolva toltam a kocsit oda-vissza, de így is volt, hogy a kocsi állt, a lábam meg kvázi kipörgött, egyszerűen nem tudtam megmozdítani. De van az út végén egy lejtős rész, az királyság, kocsi befékez, snowboard pózt felvesz, és lehet csúszni. Tuti nyernék vele a kismama-olimpián.
Tesókocsihoz még: annyira hülék az emberek... Nap mint nap látnak bennünket, nap mint nap megbámmulnak, besólnak, mutogatnak ránk... Hol a hordozás, hol a fa futóbicikli, hol a bukósisak, hol a két üléses bicikli, hol a pocsolyában dagonyázó gyerekeim miatt... Vagyis ismernek. Mégis, mióta tesókocsiban tolom őket, legalább négyen kérdezték meg tágranyílt szemekkel, hogy jééé, nem gondolták volna, hogy ikrek, beteg a kisebbik, hogy ekkora a különbség köztük???:o Most erre mit mondjak? Ja, ikrek, az elsővel 3 órát vajúdtam, a másodikkal meg majdnem 2,5 évet?
3. Szélcsend, esik, csúszik: Tesókocsi, szintén, előbbi paraméterekkel, plusz esővédő, meg nekem esőkabát, ami csak jópár bugyiigázás, és párheti taknyolás után jutott eszembe:)
4. Szélvihar (nálunk nincs átmenet, vagy nincs szél, vagy fákat tép ki), nem esik, nem csúszik: Tesókocsi, esővédővel, két db üvöltő gyerekkel, mert a szelet utálják. Nekem csak a szemem készül ki ilyenkor, de általában ezt csak akkor veszem észre, mikor Lehel már oviban, Lillát pedig elaltattam itthon, mert ők tényleg utálják a szelet:)
5. Szélvihar, esik, nem csúszik: ld előző, csak nekem még esőkabát:)
6. Szélvihar, esik, csúszik: Na, ilyen eddig csak tegnap volt, és Lehelt elvitte Sz reggel, csak Lillával kellett volna elmennünk a faluba délelőtt. Jól beöltöztettem, vízálló overál, kapucni, stb, és a hátamra kötöttem. Kb 100m után visítva feszítette magát, levettem jött az ölembe, visszajöttünk, fel a harmadikra, fogtunk egy vastag plédet, babakocsiba be, bebugyoláltam, lábzsák rá, kupola, esővédő etc, 100m, üvölt. Ölbe ki, vissza, plédet harmadikra fel, vissza le, biciklire felültet, babakocsis lábzsák rá, Így már vagy 200m-t mentünk, mire üvölteni kezdett, ölbe ki megint, visszajöttünk. Az egészet végignézte a lépcsőház két vénasszonya, és megkérdezték, minek cipelem ezt a kislányt magammal állandóan. Még jókedvemben voltam, pedig a bögyömben voltak más miatt (ld később), csak megkérdeztem, hoyg mégis, micsináljak vele? Végül nem mentünk sehova. Délutánra már csak esett, meg csúszott, de amikor indultunk babakocsival, a vénasszonyok megint megjegyezték, hogy hová viszem már megint azt a szerencsétlen kislányt, hát szakad az eső! Na, itt eldurrant az agyam.
Előbb leírom, hogy miért voltak a bögyömben. Vasárnapra a fszt-i 3gyerekes anyuka teljesen saját pénzből (pedig nagyon szegének) gyönyörűen feldíszítette a lépcsőházat a bejárattól a fszt-ig. A lépcsőkorlátokat, a plafont, az ajtókat, nagyon szép volt. A gyerekeimet tisztára elvarázsolta, csak azért lementünk többször, hogy megnézzük. Erre hétfőn sírva jön elém reggel az említett anyuka, hogy ha bajom van vele, mér nem mondom?:o Néztem rá bután, mire elmondta, hogy a vénasszonyok lekiabálták a haját, hogy azonnal szedje le mindet, mert az ÉN GYEREKEIM nem tudnak kapaszkodni a lépcsőn!
Na a délutáni beszólásnál aztán elmondtam nekik, hogy mégis micsináljak a kislánnyal? Hagyjam itthon, vagy a Lehelt az oviban? Vagy vigyáznak rá, amíg intézem a dolgomat? Naponta legalább kétszer cipelem egyedül le-fel a harmadikra a két gyerekemet, küzdöm ki-be a lépcsőházba a babakocsit, még sose kértem segítséget, sose panaszkodtam nekik, pedig minden alkalommal végignézik, és még az ajtót se nyitják ki soha. Ezek után tényleg úgy ismernek, mint akinek problémát okoz, ha a gyereke, aki egyébként régóta kapaszkodás nélkül lépcsőzik, kilenc lépcsőn nem tud kapaszkodni? Ha nicns probléma, mér kreálnak, mér nem törődnek a saját dolgukkal? Ha az én gyerekem nem tud kapaszkodni, megfogom a kezét, és kész, hányszor látták, hogy ölben vittem mindkettőt a 3.ra, mosolyogva, és mégis ezt nézik ki belőlem???? Na, legalább egy ideig nem beszélnek velem:)
Hát, így közlekedünk mostanság. Éjjel meg fűtött terepjárókról álmodom:)
(Ja, és Lehel minden áldott alkalommal, mikor leveszem a bicikliről, vagy kiveszem a kocsiból, nyekeregve közli, hogy ő nem tud felmenni a lépcsőn, mert nagyon fáradtak a lábai... Khmmm. Sok MagneB6-ot szedek:D)
Itt a tél, és közben nem lettek önjáróak a gyerekeim, és az ovi sem költözött közelebb. Meg mi se az ovihoz. Ergo, továbbra is napi kb 10km kell velük mennem, hogy Lehel oviba jusson, meg vissza.
Ez így néz ki:
1. Szélcsend, nem esik, nem csúszik: tiszta sor, bicikli. Két gyerekkel Lilla első ülésbe, Lehel hátsóba, kicsit kényelmetlen, mert lejjebb kell állítanom az ülésemet az ideálisnál, hogy leérjen a lábam a földre, de ez tényleg semmiség. 10perc max és az oviban vagyunk. Ott meg már gyalogol mindkét gyerek, még a kezüket se kell fognom, fogják egymásét, hawaii, dizsi, stb..:)
2. Szélcsend, nem esik, de csúszik: Tesókocsi. Új szerzemény, hatalmas találmány, azt hittem megúszom pedig, de nem. Legyalogolná Lehel simán a távot, csak a hajfesték az ősz hajamra többe kerülne, mint a kocsi, így inkább emellett döntöttem. Tisztán spórolásból. Lilla hátul, Lehel elöl. Plusz költség: keksz, túrórudi, ropi, egyéb rágcsálnivaló, mert csak akkor nem nyekeregnek benne, ha tele van a szájuk. De a kocsi csak 15ezer volt, még így is jók vagyunk. Ha csak Lilla van, akkor gáz, mert nem bírja végig az utat. kb félúttól üvöltött eddig, az ölemben is. Tudom, hordozó, de abban is. Ma rájöttem, hogy gyalogolni akar. Úgyhogy kb félúttól gyalogolt haza. Kb 30 centinként megállt, felvette egy jégdarabot, alaposan megnézte, majd eldobta, és mondta, hogy áúúú, áúúú:D Ja, mert kesztyűt nem tűr meg a kezén. Pedig olyan szééép orkán kesztyűt vettünk neki! A lépcsőn se engedi már vinni magát, jön a 3.ra gyalog. Értsd: fogom mindkét kezét, ő meg váltott lábbal lépcsőzik. És csodálkozok, hoyg fáj a derekam. De legalább nem sír. Lehel viszont igen, mert neki így nem tudom fogni a kezét. De itt jön képbe a veszteségminimalizálás ugye így is, úgy is sír egy gyerek, de így legalább mindkettő viszonylag rövid idő alatt feljut a lakásba.
Csúszós útnál akkor van gond, ha -mint pl tegnap - a csúszós az konkrétan tükörfelületet jelent. Derékszögben hajolva toltam a kocsit oda-vissza, de így is volt, hogy a kocsi állt, a lábam meg kvázi kipörgött, egyszerűen nem tudtam megmozdítani. De van az út végén egy lejtős rész, az királyság, kocsi befékez, snowboard pózt felvesz, és lehet csúszni. Tuti nyernék vele a kismama-olimpián.
Tesókocsihoz még: annyira hülék az emberek... Nap mint nap látnak bennünket, nap mint nap megbámmulnak, besólnak, mutogatnak ránk... Hol a hordozás, hol a fa futóbicikli, hol a bukósisak, hol a két üléses bicikli, hol a pocsolyában dagonyázó gyerekeim miatt... Vagyis ismernek. Mégis, mióta tesókocsiban tolom őket, legalább négyen kérdezték meg tágranyílt szemekkel, hogy jééé, nem gondolták volna, hogy ikrek, beteg a kisebbik, hogy ekkora a különbség köztük???:o Most erre mit mondjak? Ja, ikrek, az elsővel 3 órát vajúdtam, a másodikkal meg majdnem 2,5 évet?
3. Szélcsend, esik, csúszik: Tesókocsi, szintén, előbbi paraméterekkel, plusz esővédő, meg nekem esőkabát, ami csak jópár bugyiigázás, és párheti taknyolás után jutott eszembe:)
4. Szélvihar (nálunk nincs átmenet, vagy nincs szél, vagy fákat tép ki), nem esik, nem csúszik: Tesókocsi, esővédővel, két db üvöltő gyerekkel, mert a szelet utálják. Nekem csak a szemem készül ki ilyenkor, de általában ezt csak akkor veszem észre, mikor Lehel már oviban, Lillát pedig elaltattam itthon, mert ők tényleg utálják a szelet:)
5. Szélvihar, esik, nem csúszik: ld előző, csak nekem még esőkabát:)
6. Szélvihar, esik, csúszik: Na, ilyen eddig csak tegnap volt, és Lehelt elvitte Sz reggel, csak Lillával kellett volna elmennünk a faluba délelőtt. Jól beöltöztettem, vízálló overál, kapucni, stb, és a hátamra kötöttem. Kb 100m után visítva feszítette magát, levettem jött az ölembe, visszajöttünk, fel a harmadikra, fogtunk egy vastag plédet, babakocsiba be, bebugyoláltam, lábzsák rá, kupola, esővédő etc, 100m, üvölt. Ölbe ki, vissza, plédet harmadikra fel, vissza le, biciklire felültet, babakocsis lábzsák rá, Így már vagy 200m-t mentünk, mire üvölteni kezdett, ölbe ki megint, visszajöttünk. Az egészet végignézte a lépcsőház két vénasszonya, és megkérdezték, minek cipelem ezt a kislányt magammal állandóan. Még jókedvemben voltam, pedig a bögyömben voltak más miatt (ld később), csak megkérdeztem, hoyg mégis, micsináljak vele? Végül nem mentünk sehova. Délutánra már csak esett, meg csúszott, de amikor indultunk babakocsival, a vénasszonyok megint megjegyezték, hogy hová viszem már megint azt a szerencsétlen kislányt, hát szakad az eső! Na, itt eldurrant az agyam.
Előbb leírom, hogy miért voltak a bögyömben. Vasárnapra a fszt-i 3gyerekes anyuka teljesen saját pénzből (pedig nagyon szegének) gyönyörűen feldíszítette a lépcsőházat a bejárattól a fszt-ig. A lépcsőkorlátokat, a plafont, az ajtókat, nagyon szép volt. A gyerekeimet tisztára elvarázsolta, csak azért lementünk többször, hogy megnézzük. Erre hétfőn sírva jön elém reggel az említett anyuka, hogy ha bajom van vele, mér nem mondom?:o Néztem rá bután, mire elmondta, hogy a vénasszonyok lekiabálták a haját, hogy azonnal szedje le mindet, mert az ÉN GYEREKEIM nem tudnak kapaszkodni a lépcsőn!
Na a délutáni beszólásnál aztán elmondtam nekik, hogy mégis micsináljak a kislánnyal? Hagyjam itthon, vagy a Lehelt az oviban? Vagy vigyáznak rá, amíg intézem a dolgomat? Naponta legalább kétszer cipelem egyedül le-fel a harmadikra a két gyerekemet, küzdöm ki-be a lépcsőházba a babakocsit, még sose kértem segítséget, sose panaszkodtam nekik, pedig minden alkalommal végignézik, és még az ajtót se nyitják ki soha. Ezek után tényleg úgy ismernek, mint akinek problémát okoz, ha a gyereke, aki egyébként régóta kapaszkodás nélkül lépcsőzik, kilenc lépcsőn nem tud kapaszkodni? Ha nicns probléma, mér kreálnak, mér nem törődnek a saját dolgukkal? Ha az én gyerekem nem tud kapaszkodni, megfogom a kezét, és kész, hányszor látták, hogy ölben vittem mindkettőt a 3.ra, mosolyogva, és mégis ezt nézik ki belőlem???? Na, legalább egy ideig nem beszélnek velem:)
Hát, így közlekedünk mostanság. Éjjel meg fűtött terepjárókról álmodom:)
(Ja, és Lehel minden áldott alkalommal, mikor leveszem a bicikliről, vagy kiveszem a kocsiból, nyekeregve közli, hogy ő nem tud felmenni a lépcsőn, mert nagyon fáradtak a lábai... Khmmm. Sok MagneB6-ot szedek:D)
2010. szeptember 16., csütörtök
Beavatás
Már régebbi dolog, de mindig elfelejtettem megírni.
Sz-el régebben többször voltunk a Hungaroringen, F1-en is, és más programokon is, meg egyáltalán, nagyon szeretjük a motorsportot... Gyerekkel még nem voltunk, pedig nagyon hiányzott, nagyon vágytunk már, de valamelyikünk mindig lebeszélte a másikat, hogy kicsik még a gyerekek, ahhoz is, hogy itt maradjanak, ahhoz is, hogy velünk jöjjenek. Pedig eltökélt szándékunk, hogy belenevelkednek ebbe a világba:) Aztán szeptember 2-án, csütörtökön valahogy egyszerre indult el a vezérhangya mindkettőnknél, amikor megtudtuk, hogy azon a hétvégén lesz Ferrari Racing Days, és Massa is itt lesz. (Lehel első szavai egyike a Massa volt:D)
Hát, hogy, hogy nem, két nap múlva a Hungaroring parkolójában találtuk magunkat, két gyerekkel, meg két hátizsákkal felszerelve:)
Tanulság:
- a versenyautók hangjától még mindig meghatódok, és hevesebben dobog a szívem:)
- ha az innivalót mosható pelenkába csomagolod, nem veszik észre a biztonsági őrök:)
- ha a SuperGold tribünön szoptatsz egy 11hónapos gyereket, mindenki furán néz rád
- ha ugyanitt felkötöd a hátadra, még furábban
- fülvédő a zaj ellen kötelező! (nekünk nem volt)
- egy 11 hónapost is lekötnek a versenyautók: kb 20 percig... de utána is remekül elvan, pl dumál a mögötted ülő pasikkal:)
- egy 3,5éves már élvezi a dolgot, mondjuk úgy 1,5 órán keresztül. Ha ütközés is van, az bingo, további 20percig elvan ennek a kielemzésével
- egy F1-hez még tényleg kicsik, ez a kétszer(szombat és vasárnap) 2-3 óra éppen elég volt nekik
- többet kéne versenyre járnunk:)
És végül néhány kép:
Sz-el régebben többször voltunk a Hungaroringen, F1-en is, és más programokon is, meg egyáltalán, nagyon szeretjük a motorsportot... Gyerekkel még nem voltunk, pedig nagyon hiányzott, nagyon vágytunk már, de valamelyikünk mindig lebeszélte a másikat, hogy kicsik még a gyerekek, ahhoz is, hogy itt maradjanak, ahhoz is, hogy velünk jöjjenek. Pedig eltökélt szándékunk, hogy belenevelkednek ebbe a világba:) Aztán szeptember 2-án, csütörtökön valahogy egyszerre indult el a vezérhangya mindkettőnknél, amikor megtudtuk, hogy azon a hétvégén lesz Ferrari Racing Days, és Massa is itt lesz. (Lehel első szavai egyike a Massa volt:D)
Hát, hogy, hogy nem, két nap múlva a Hungaroring parkolójában találtuk magunkat, két gyerekkel, meg két hátizsákkal felszerelve:)
Tanulság:
- a versenyautók hangjától még mindig meghatódok, és hevesebben dobog a szívem:)
- ha az innivalót mosható pelenkába csomagolod, nem veszik észre a biztonsági őrök:)
- ha a SuperGold tribünön szoptatsz egy 11hónapos gyereket, mindenki furán néz rád
- ha ugyanitt felkötöd a hátadra, még furábban
- fülvédő a zaj ellen kötelező! (nekünk nem volt)
- egy 11 hónapost is lekötnek a versenyautók: kb 20 percig... de utána is remekül elvan, pl dumál a mögötted ülő pasikkal:)
- egy 3,5éves már élvezi a dolgot, mondjuk úgy 1,5 órán keresztül. Ha ütközés is van, az bingo, további 20percig elvan ennek a kielemzésével
- egy F1-hez még tényleg kicsik, ez a kétszer(szombat és vasárnap) 2-3 óra éppen elég volt nekik
- többet kéne versenyre járnunk:)
És végül néhány kép:
Dupla premier
Mindkét gyerekem debütált tegnap.
Lehel tegnap ment először oviba, ill mentünk, még ott maradtam vele. 10re mentünk, dél előtt pár perccel sikerült elhozni, mikor már majdnem ebédeltek a többiek:) Nagyon tetszett neki, szereti az óvónéniket, megbízik bennük, ezt abból látom, hogy az első fél órában elkezdett nekik pedálozni:D Nekem is szimpatikus volt minden, olyan klassz játékaik vannak, én is szívesen eljátszanék ott:D Ahogy láttam az óvónénik remekül kezelik a konfliktusokat, többek közt azt, amiért aggódtam, hogy Lehel, ha elveszik valamijét, elkezd visítani, de eszébe sem jut pl visszavenni, vagy hasonló, és féltünk, hogy emiatt ő lesz a leggyengébb, akit mindig bántanak, de olyan klasszul megoldotta az óvónéni, hogy ihajjcsuhajj, nagyon boldog voltam:) Kint az udvaron, amikor hirtelen lett 200 gyerek, kicsit megszeppent a nagyfiam, de aztán lassan belejött ott is a játékba. Holnap már egyedül tölti ott a délelőttöt, de biztosan nagyon ügyes lesz, tetszik neki ez az egész ovi dolog.
Lilla is debütált tegnap, először vitte el anyu, először volt hosszabb ideig nélkülem (kb 9től délutánfél2ig), de semmi gond nem volt vele, ügyesen evett, ivott, játszott:)
Nagyon büszke vagyok rájuk:)
Ja, és mégegy premier volt, délután átvonatoztam velük Siófokra a Balcsipartra, és Lillát először engedtem el lakáson kívül két lábon, többször is a délután folyamán. És olyan jó nézni őket, hogy már Lilla is sétál, próbál szaladni Lehel után, csak ülök egy padon, és nézem ahogy kergetőznek, játszanak, hejjdejóisez:) Ebben is ügyes volt, már terepen is szépen megy, kb kétszer ült fenékre egész délután, pedig sokat sétált egyedül...
Klassz gyerekeim vannak, na:D
Lehel tegnap ment először oviba, ill mentünk, még ott maradtam vele. 10re mentünk, dél előtt pár perccel sikerült elhozni, mikor már majdnem ebédeltek a többiek:) Nagyon tetszett neki, szereti az óvónéniket, megbízik bennük, ezt abból látom, hogy az első fél órában elkezdett nekik pedálozni:D Nekem is szimpatikus volt minden, olyan klassz játékaik vannak, én is szívesen eljátszanék ott:D Ahogy láttam az óvónénik remekül kezelik a konfliktusokat, többek közt azt, amiért aggódtam, hogy Lehel, ha elveszik valamijét, elkezd visítani, de eszébe sem jut pl visszavenni, vagy hasonló, és féltünk, hogy emiatt ő lesz a leggyengébb, akit mindig bántanak, de olyan klasszul megoldotta az óvónéni, hogy ihajjcsuhajj, nagyon boldog voltam:) Kint az udvaron, amikor hirtelen lett 200 gyerek, kicsit megszeppent a nagyfiam, de aztán lassan belejött ott is a játékba. Holnap már egyedül tölti ott a délelőttöt, de biztosan nagyon ügyes lesz, tetszik neki ez az egész ovi dolog.
Lilla is debütált tegnap, először vitte el anyu, először volt hosszabb ideig nélkülem (kb 9től délutánfél2ig), de semmi gond nem volt vele, ügyesen evett, ivott, játszott:)
Nagyon büszke vagyok rájuk:)
Ja, és mégegy premier volt, délután átvonatoztam velük Siófokra a Balcsipartra, és Lillát először engedtem el lakáson kívül két lábon, többször is a délután folyamán. És olyan jó nézni őket, hogy már Lilla is sétál, próbál szaladni Lehel után, csak ülök egy padon, és nézem ahogy kergetőznek, játszanak, hejjdejóisez:) Ebben is ügyes volt, már terepen is szépen megy, kb kétszer ült fenékre egész délután, pedig sokat sétált egyedül...
Klassz gyerekeim vannak, na:D
2010. augusztus 24., kedd
Életjel
Itt vagyunk, megvagyunk, csak sűrű lett a nyár:) Némileg leépítettem a netfüggőségemet, napközben igen ritkán ülök ide, este meg bealszom a gyerekekkel:) Lehel is itthon van most két hétig, aztán még két hét bölcsi, és 15én kezdjük a ovit. Én is beadtam a jelentkezésemet a mérlegképes tanfolyásra, előreláthatólag szeptember 25én indul. Szóval zajlikaz élet...
Közben Lilla 7fogú lett, és JÁR! Már jó sok lépést meg tud tenni egyedül, folyton gyakorol, és örül magának, nagyon édes. Mindenhova felmászik, mindent szétpakol, kipakol, leborít, és változatlanul mindent a szájába vesz:)
Lehel, mióta itthon van, úgy veszem észre, hogy jobban kijövünk így egésznaposan, mint a bölcsi előtt. nem tudom, ez amiatt van-e, hogy ott szocializálódott kicsit, vagy egyszerűen csak érettebb, okosabb lett. A lényeg, hogy bár vannak még hisztik bőven, tisztán látszik, hogy ez tényleg hiszti, és nem lelkitörést okozok éppen neki azzal, hogy nem teljesítem a kívánságát:) Valahogy sokkal jobban ki is fejezi magát az utóbbi időben. Fejlődés még, hogy teljesen önállóan használja a WC-t mióta kapott egy lidlis WC szűkítőt. Nagyon ügyes:) És sokat fejlődött a mozgása is a nyáron.
Körülbelül ennyi történ velünk a elmúlt hetekben, meg persze jártunk erre-arra, csináltunk ezt-azt:) De ezentúl igyekszem megint gyakrabban jönni.
Közben Lilla 7fogú lett, és JÁR! Már jó sok lépést meg tud tenni egyedül, folyton gyakorol, és örül magának, nagyon édes. Mindenhova felmászik, mindent szétpakol, kipakol, leborít, és változatlanul mindent a szájába vesz:)
Lehel, mióta itthon van, úgy veszem észre, hogy jobban kijövünk így egésznaposan, mint a bölcsi előtt. nem tudom, ez amiatt van-e, hogy ott szocializálódott kicsit, vagy egyszerűen csak érettebb, okosabb lett. A lényeg, hogy bár vannak még hisztik bőven, tisztán látszik, hogy ez tényleg hiszti, és nem lelkitörést okozok éppen neki azzal, hogy nem teljesítem a kívánságát:) Valahogy sokkal jobban ki is fejezi magát az utóbbi időben. Fejlődés még, hogy teljesen önállóan használja a WC-t mióta kapott egy lidlis WC szűkítőt. Nagyon ügyes:) És sokat fejlődött a mozgása is a nyáron.
Körülbelül ennyi történ velünk a elmúlt hetekben, meg persze jártunk erre-arra, csináltunk ezt-azt:) De ezentúl igyekszem megint gyakrabban jönni.
2010. július 30., péntek
Nem az én napom...
Reggel Lilla fél 6kor kelt, Lehel se sokkal később übernyűgösen, és éjjel is valamelyik mindig sírt. bementünk ezért Sz-el Fehérvárra 8kor, hogy majd valamit csinálunk bent... Letettük Sz-t a munkahelyén, elindultunk, hogy megállunk valahol, és megnézem az emiljeim, válaszolt-e valaki, hogy lenne kedve találkozni. No, elindultunk volna, de a 2. lámpánál frankón belecsúsztam az előttem álló autóba... Ezzel meg is volt a mai programunk:( Rendes volt a srác, nem problémázott, csak telefonszámot cseréltünk, hogy amjd hívom, ha beszéltem a biztosítóval. Leparkoltunk a biztosító közelében, amikor hívott, hogy jön ő is, hátha gyorsabban végzünk... Ott találkoztunk, kiderült, hogy falubeli, a biztosítós csaj is jófej volt, szórakoztatta a gyerekeket, amíg papíroztunk a sráccal. Utána hívtam aput, hogy kerítsen nekem egy szerelőt, aki megnézi az autót, mi baja lett. Kerített is, elindultunk Siófokra, de előtte még kiadósan eláztunk, míg az autóhoz értünk... Az autópálya fullos volt, és szakadt az eső, kb 60-al döcögtünk végig, mindkét gyerek üvöltött, végül nagynehezen elaludtak. Pénzt kellett kivennem, de egyik automata közelében sem volt üres parkolóhely, nagyon messze meg nem akartam megállni, mert a gyerekek aludtak, nem akartam rögtön nagy túrának kitenni őket. Csomót keveregtünk, míg végre találtam helyet, persze azonnal felébredtek mindketten, visítva. Vettem ki pénzt, elmentünk a szerelőhöz, éppen nem volt otthon, beültettem őket a csomagtartóba, és elkezdtem etetni őket a bébi tejbegrízzel, amit lillának vettünk, de más kaja nem volt nálunk, márpedig ők éhen akartak halni. Alighogy elkezdtek enni, megjött a szerelő, így Lillát ölbekaptam, és egy kézzel tartottam, másikkal folytattam az etetést. Az autónak szerencsére nem lett nagy baja, csak a másik kocsi vonóhorga csúszott be a rendszám alá, pont egy rácson át, így ki tudták nagyjából javítani, belső alkatrészt nem ért, a rendszámot is vissza tudták eszkábálni, igaz, keret nélkül, de legalább nem kell új, így "csak" két pici karcolás maradt, ami arra emlékeztet, hogy ne a lámpát, hanem az előttem álló autót nézzem induláskor:( Innen kimentünk a tecsóba, enni-innivalóért, mert már dél elmúlt, hatalmas forgalom volt, lépésben haladtunk végig, közben persze lehelnek pisilni kellett, nagy nehezen kiálltam a sorból, út szélén megpisiltettem, visszapofátlankodtam, és lépkedtünk tovább... Odaérve 4x!!! mentünk teljesen körbe a parkolón, mert nem volt egy szem hely se, a legtávolabbi részeken se, mire találtunk parkolót, azt is úgy, hogy pofátlanul, némi veszekedést bekockáztatva bevágtam egy nagy terepjáró elé... De már nem bírtam a két gyerek visítását... Szóval leparkoltunk, kaja, pia, elindultunk vissza, eső továbbra is szakadt, autópályán egy gombostűnyi hely se volt, 60-al megint... Lehelnek pisilni kell. Mert miért ne? miért ne autópályán és miért ne szakadó esőben, és miért ne ma? Megálltunk, pisi, megáztunk, vissza... odaértünk sz munkahelyére, megálltam a parkolóban, nyitom ki a netbookot, hogy nézzek vonatot haza, anya kakilni kell... király. telefonáltam gyorsan, sz kirohant, berohantunk, cirka 20perc alatt elintéztük a kakiprojectet, majd megnéztük, hogy 20perc múlva indul egy vonat, sz kivitt bennünket, és visszament dolgozni. Vettünk jegyet, 14:16kor volt a vonat ideje, 10kor értünk a peronra, lehelnek pisilni kell. Tele volt a peron, a váróba visszamenni nem volt idő, hátilillával, kezemben futóbicajjal, másik kezemben lehellel elrohantunk a peron végére pisilni, visszarohantunk, amikor bemondták, hogy a vonat előreláthatólag 30 percet késik. hurrá. fogaljak le 30 percig két nyöszös gyereket egy peronon, szakadó esőben. nem volt eccerű, de kivártuk a fél órát, közben két pisivel. Már jócskán elmúlt 46, mikor bemondták, hogy a vonat bizonytalan ideig késik. Ekkor már nem esett, viszont iszonyú meleg lett... Valamikor fél 4körül jött végül, és az utolsó percben mondták be, hogy másik vágányra, jó kis rohanás volt, de elértük. Ülőhely viszont nem volt, végig álltunk a folyosón. Hazagyalogoltunk, gyors pisi, evés, ivás, átöltözés. Lilla megszökött pelenkázás közben puci fenékkel, gondoltam nem baj, kicsit hadd meztelenkedjen, addig adtam még Lehelnek inni. Mire visszajöttem Lilla körbekakilta a nappalit, de nem viccelek, minden kakis volt, a parketta, a szőnyeg, egy csomó játék, Lehel, Lilla, meg persze a ruháik... Összetakarítottam, szőnyeg a mosógépben, és még csak 5 óra van, és sz csak valamikor 10 után jön. Jajj nekem...
2010. július 7., szerda
9 hónapos
volt vasárnap:)
10,45kg és 75cm
86os ruhákat hord.
És egy tünemény:) Nagyon barátságos, mindenkire mosolyog, huncutkodik, játékot kezdeményez. Kukucsol, berreg a száján az ujjával, ha kedve tartja integet is. Bárhol feláll, kapaszkodva eljut bárhova, egyre többször álldogál kapaszkodás nélkül. Villámgyorsan mászik, semmi sem akadály neki, átmászik bármin. Nagyon szeret "birkózni", nagyon vicces, ha bekerül a hálóba a nagyágyba, eldobja magát a közepén, kiterülve, nagyon huncutul vigyorog, és nézi az ajtót, hogy mikor jön Sz, ha meglátja, majd kiugrik a bőréből, hogy most apanyúzás lesz:D Nagyon apás egyébként is, imádja Sz-t. Meg Lehelt, alig várja, hogy délután menjünk érte, és csak úgy csillognak azok a hatalmas szemek, mikor meglátja:) Folyton megy utána, mindenben utánozza, játszani akar vele. Ha valamit megszerez, amire vágyott, nagyon boldog, kacarászva mutogatja mindenkinek. Ételből mindig mindenkit megkínál, és nagyon örül, ha elfogadjuk. Sokat alszik, kb 6kor kel, fél 9kor elalszik, kb délben kel, aztán 1től 3ig megint alszik. Este 8kor fekvés, párszor ébred enni éjszaka. Az esti elalvásnál nagyon vicces rituálét alakított ki, befekszünk a nagyágyra, elkezd szopizni, elfordul, megint szopizik picit, megint elfordul, ezt egyre többször, aztán elkezd csak forgolódni, mindenfelé, keresi a helyét, végül visszamászik, eszik még két-három kortyot, átfordul hasra, és alszik:) Ekkor már be lehet tenni az ágyába. kb 11-éjfél körül kerül közénk, akkor már nincs erőm visszatenni.
Hol eszik, hol nem. Ha eszik,akkor sokat. Mindenfélét szeret. Najó, a halat nem. Dehát apja lánya:) Kísérletképpen kapott már sajtot, meg tejfölt, semmi baja tőle, úgyhogy én gyógyultnak nyilvánítom. Bár sose volt bizonyított, hogy a tej ütötte ki anno. Egyre jobban szereti a darabos ételeket, de azért főleg pépezünk még. Pláne ha sietni kell, meg ha nem akarok kupit. Tegnap pl rizst evett, hááát, Sz-t inkább nem engedtem a konyhába utána, ő nem bírja az ilyesmit:)
A babáknak való játékok teljesen hidegen hagyják, Lehel játékaival szeret játszani. Nagyon szeret mindenféléket ki-be pakolászni műanyag dobozokba. Meg kerekeket pörgetni, meg labdázni. Meg persze megenni mindent. Füvet, levelet, faágat, kavicsot, gombot, ami akad.
Nem szeret szoknyában lenni:D Mindig felhúzza magát azon, hogy mászás közben beleakad a lába, és nem tud gyorsan menni:D Igazi antinő:D
Tegnap nagyon ügyes volt, fogorvoshoz kellett mennem délután, nem volt, aki vigyázzon rá. nem volt más választásom, otthagytam őt is a bölcsiben. Mire visszamentem, aludt:) Semmi gond nem volt vele. Nagyon büszke vagyok rá. Mondjuk nem volt ismeretlen neki, sem a hely, sem a gondozónő. De akkor is:) Kicsit nyugodtabban készülök a szeptemberi sulikezdésre.
Mindent összevetve nagyon kedves, barátságos, mosolygombóc kislány, nagyon sok örömet okoz... Nagyon jó, hogy van nekünk:)
10,45kg és 75cm
86os ruhákat hord.
És egy tünemény:) Nagyon barátságos, mindenkire mosolyog, huncutkodik, játékot kezdeményez. Kukucsol, berreg a száján az ujjával, ha kedve tartja integet is. Bárhol feláll, kapaszkodva eljut bárhova, egyre többször álldogál kapaszkodás nélkül. Villámgyorsan mászik, semmi sem akadály neki, átmászik bármin. Nagyon szeret "birkózni", nagyon vicces, ha bekerül a hálóba a nagyágyba, eldobja magát a közepén, kiterülve, nagyon huncutul vigyorog, és nézi az ajtót, hogy mikor jön Sz, ha meglátja, majd kiugrik a bőréből, hogy most apanyúzás lesz:D Nagyon apás egyébként is, imádja Sz-t. Meg Lehelt, alig várja, hogy délután menjünk érte, és csak úgy csillognak azok a hatalmas szemek, mikor meglátja:) Folyton megy utána, mindenben utánozza, játszani akar vele. Ha valamit megszerez, amire vágyott, nagyon boldog, kacarászva mutogatja mindenkinek. Ételből mindig mindenkit megkínál, és nagyon örül, ha elfogadjuk. Sokat alszik, kb 6kor kel, fél 9kor elalszik, kb délben kel, aztán 1től 3ig megint alszik. Este 8kor fekvés, párszor ébred enni éjszaka. Az esti elalvásnál nagyon vicces rituálét alakított ki, befekszünk a nagyágyra, elkezd szopizni, elfordul, megint szopizik picit, megint elfordul, ezt egyre többször, aztán elkezd csak forgolódni, mindenfelé, keresi a helyét, végül visszamászik, eszik még két-három kortyot, átfordul hasra, és alszik:) Ekkor már be lehet tenni az ágyába. kb 11-éjfél körül kerül közénk, akkor már nincs erőm visszatenni.
Hol eszik, hol nem. Ha eszik,akkor sokat. Mindenfélét szeret. Najó, a halat nem. Dehát apja lánya:) Kísérletképpen kapott már sajtot, meg tejfölt, semmi baja tőle, úgyhogy én gyógyultnak nyilvánítom. Bár sose volt bizonyított, hogy a tej ütötte ki anno. Egyre jobban szereti a darabos ételeket, de azért főleg pépezünk még. Pláne ha sietni kell, meg ha nem akarok kupit. Tegnap pl rizst evett, hááát, Sz-t inkább nem engedtem a konyhába utána, ő nem bírja az ilyesmit:)
A babáknak való játékok teljesen hidegen hagyják, Lehel játékaival szeret játszani. Nagyon szeret mindenféléket ki-be pakolászni műanyag dobozokba. Meg kerekeket pörgetni, meg labdázni. Meg persze megenni mindent. Füvet, levelet, faágat, kavicsot, gombot, ami akad.
Nem szeret szoknyában lenni:D Mindig felhúzza magát azon, hogy mászás közben beleakad a lába, és nem tud gyorsan menni:D Igazi antinő:D
Tegnap nagyon ügyes volt, fogorvoshoz kellett mennem délután, nem volt, aki vigyázzon rá. nem volt más választásom, otthagytam őt is a bölcsiben. Mire visszamentem, aludt:) Semmi gond nem volt vele. Nagyon büszke vagyok rá. Mondjuk nem volt ismeretlen neki, sem a hely, sem a gondozónő. De akkor is:) Kicsit nyugodtabban készülök a szeptemberi sulikezdésre.
Mindent összevetve nagyon kedves, barátságos, mosolygombóc kislány, nagyon sok örömet okoz... Nagyon jó, hogy van nekünk:)
2010. június 14., hétfő
Mazohista-e vagyok?:)
Ismét beszámoló következik:)
Szerda este a gyerekek megint kattantak voltak. Nagyon későn aludt el mindkettő. Éjjel is sokat ébredtek, aztán Lilla 3:30kor úgy gondolta, hogy itt a reggel, hiba lenne lustálkodni. Persze Lehelt is felébresztette. 5 előtt pár perccel, több tucat sikertelen visszaaltatási kísérlet után, amikor már teljesen reménytelennek tűnt - értsd: mindkét gyerek ugrált a hasamon, miközben próbáltam még picit pihenni - kimentünk, és felébresztettük Sz-t, aki a nappaliban aludt, mert korán akart kelni. Mondjuk nem ennyire:) Szóval kiráztuk az ágyból a némileg meglepett apukát. Rövid kupaktanács után úgy döntöttünk, hogy bár csak 11kor indul a vonatunk Pécsre, összecuccolunk, és bemegyünk Fehérvárra. Így is történt, Sz-t kitettük a munkahelyén, és fél hétre már a tecsóban voltunk:D A gyerekeim ugyanis éhen akartak halni. Lehelnek nem kellett a szendvics, amit csináltam, Lillának meg csak egy üveg kaját vettem, ami nem tartott volna ki estig, ha már reggel 7kor enni akar... Szóval vettünk enni-inni, el is fogyasztottuk a parkolóban. Közben Kitti telefonált, mert volt egy randink, hogy találkozzunk a turinál, ahova megy, elmagyarázta hol van... Háát, én körbejártam a városnak azt a felét vagy ötször, persze turit nem találtam:D Igenám, de ő jelezte, hoyg nem tud hívni a mobiljáról, én meg nem írtam fel a számát. Beálltunk egy parkolóba, telefon Sz-nek, hogy nézze meg az emiljeim között a számot. Nem tudta, mert elszállt a net a cégnél. Gyorsan felhívtam Zsuzsát, hogy adja meg a Kitti számát, megadta, hívtam:) Közben bementünk pennybe, végigküzdöttem Lehellel, hogy miért nem veszünk csipkés bugyit, mosóport, kutyakaját, meg egyebeket, amikre égető szükségünk van:D, találkoztunk Kittivel, lebizniszeltük a lebizniszelendőt, aztán elindultam autózni, hátha bealszanak. Nem aludtak... Kimentünk a csónakázótóhoz, sétálgattunk, hintáztak akölkök, felhívtam szit, mikor vigyük vissza az autót. Mondta, hogy ő most nem nagyon tud kijönni, menjünk el, vegyünk jegyet. Elmentünk, Lilla hátamra, be az állomásra, Lehel folyton elszökdösött, de ez már a standard állapot. Kivártuk a sorunkat, megpróbáltam elmagyarázni a néninek, milyen jegyet szeretnék. Ti. fehérvár-pusztaszabolcs-sárbogárd-pécs viszonylat, 33%os a gyerekek miatt, két ic pótjeggyel, melyek közül az egyiket hungary card szelvénnyel óhajtottam kiváltani. Ez meghaladta a néni teljesítőképességét, 3an kellettek hozzá, és kb 20 percig tartott, mire megkaptuk a jegyünket. Közben kb 20szor rohantam Lehel után, és kaptam el a parkolóban... Vissza Sz-ért, csak beugrott az autóba, és irány az állomás, megint... Lilla a hátamra, csomagok a vállamra, Lehel keze szorosan a kezembe, és irány a nagy kaland. 4,5 óra vonattal, három átszállással, két igen-igen kiskorúval.
A vonat már bent állt, a klasszikus kétkocsis piroska, járó motorral. Lehel nem akart felszállni, mert szerinte ez egy járó vonat:D És annak nem megyünk a közelébe:D Szóval a csomagok mellé még a visító gyereket is ölbekaptam és felszálltunk. Ott lecuccoltunk, és megkezdődött a mikor érünk már Sárbogárdra- először pusztasabolcsra megyünk című lemez végtelenített változata:) De aranyosak voltak, nézelődtek, előkerültek a nasik, Lilla még aludt is egyet rajtam. Pusztaszabolcson felcuccoltunk, leszálltunk, kb 5 perc alatt meg is találtuk a vonatunkat, és felszálltunk rá. Ismét lecuccoltunk. Már vagy 10 perccel voltunk az eredeti indulási idő után, amikor bemondták, hogy 25 perc késéssel indul a vonatunk. Én elkezdtem kicsit aggódni, hogy elérjük-e Sárbogárdon az IC-t, Lehel pedig szóba elegyedett a szomszéd boxban ülő fogyatékos fiatalemberrel, a vonatok késéséről. Olyan édes volt, mert a srác nagyon érthetetlenül beszélt, de tök türelmes volt vele, és minidg elmagyarázta, hogy mit nem értett, és azt legyen szíves mégegyszer elmondani. Végül elindultunk, Lilla ismét aludt egyet, Lehel meg csak beszélt, csak beszélt, meg énekelt, telitorokból:) A megy a gőzöst, mi mást...:D Sárbogárdra érvén leszálltunk, elvittem Lehelt pisilni, Lillát tisztába tettem, mikor termeljen gigakakit, ha nem most, átöltöztettem, ruhát, pelust öblítettem, majd rohantunk egyet, hogy elérjük az IC-t.
Itt még megemlítem, hogy már a vonaton vettük észre, hoyg a rendkívül intelligens pénztáros nénik a 3 éves gyerekemnek és nekem különböző kocsiba szóló helyjegyet adtak, de ilyen apróságokon már nem is akadunk fenn:D
Az IC-n ment a klíma, mint a veszedelem, mindkét gyerek azonnal elkezdett taknyolni:( Jó sokan voltak, de ez nem zavart bennünket, le tudtunk ülni egymás mellé, és Lhel megint műsorba kezdett, felállt az ülésre, kommentálta a tájat, elmagyarázta boldog-boldogtalannak, hogy miért állnak víz alatt a földek, és ő bizony fürödne ebben is, mert ő minden vízbe belemegy, a pocsolyákba is, mert anya megengedi, akkor is, ha a nénik rászólnak:D Na szép, gondolhattak rólam érdekeseket.:) Lilla is elemében volt, kukucsolt a mögöttünk ülőkkel, dumált a szemben lévő pasinak, és sikongatott nagyokat Lehelnek, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a kocsiban ülők fél percre se unatkozzanak, mitöbb, véletlenül se tudjanak másra figyelni, csak rá. Csak az alagutakban hallgatott el, mert az azért mégsem mindennapi, hoyg egyszercsak hirtelen besötétedjen, és hurrá, milyen rövid éjszaka volt, még aludni se kellett:D Pécsre érvén lecuccoltunk, a szembenülő pasi felajánlotta, hogy elvisz minket, hasonló korúak a gyerekei, a kocsiban vannak gyerekülések, de hát azért mégsem, meg milyen stílustalan lenne már egy ilyen nap után a könnyebbik utat választani. Így hát kimentünk a buszokhoz, végighallgattuk a nénik sápítozását, hogy megfullasztom a gyerekemet ebben a hőségben, mert persze nem kap levegőt, a másik gyerekem meg neveletlen fráter, mert nem bír megülni a padon a beste kölke, hanem kavicsot szed meg szaladgál a tűző napon, nahát, hallatlan... Felszálltunk a buszra, már el is felejtettem, menniyre utálok nyáron buszozni... Fent említett sápítozno néniknek (meg senki másnak) az persze eszébe se jutott, hogy hagyjanak egy hanygafaroknyi helyet, ahova leülhetek a gyerekekkel, meg a csomagokkal a buszon, de nem baj, így legalább, ablakmagasságban, némi levegőhöz is jutottunk. Na Lilla itt elkezdett sírni, mert melege volt, meg laza volt a kötés, mert csak hevenyészve dobtam a hátamra, hoyg biztosan elérjük a buszt, így egy megállóval előbb leszálltunk, és ahogy leértünk aludt is a hátamon. De hegynek felfele, csomagokkal sétálva, nagyon húzta a vállamat a kendő, elkezdtem igazgatni, mire megállt mellettünk egy biciklis lány, hogy segítsen-e átkötni:) Annyira el voltam foglalva magammal, hogy ez csak később tűnt fel, hogy valszeg szintén hordozós lehetett, mert látszott, hoyg érti mit beszél, de csak arra kértem meg, hogy fogja meg a csomagot, meg Lehelt, míg átkötöm, így már nem volt baj, Lilla fel se ébredt. Majd egy laza 20 perces séta után a kb 40 fokban meg is érkeztünk a mamáékhoz, kissé csapzottan, még a bugyinkból is csavarni lehetett a vizet...
Hát jó kis kaland volt:) Mindenesetre rájöttem, hogy tulajdonképpen nagyon jó fej,és jól kezelhető gyerekeim vannak, bármit is állítok nehezebb napjaimon:D
Szerda este a gyerekek megint kattantak voltak. Nagyon későn aludt el mindkettő. Éjjel is sokat ébredtek, aztán Lilla 3:30kor úgy gondolta, hogy itt a reggel, hiba lenne lustálkodni. Persze Lehelt is felébresztette. 5 előtt pár perccel, több tucat sikertelen visszaaltatási kísérlet után, amikor már teljesen reménytelennek tűnt - értsd: mindkét gyerek ugrált a hasamon, miközben próbáltam még picit pihenni - kimentünk, és felébresztettük Sz-t, aki a nappaliban aludt, mert korán akart kelni. Mondjuk nem ennyire:) Szóval kiráztuk az ágyból a némileg meglepett apukát. Rövid kupaktanács után úgy döntöttünk, hogy bár csak 11kor indul a vonatunk Pécsre, összecuccolunk, és bemegyünk Fehérvárra. Így is történt, Sz-t kitettük a munkahelyén, és fél hétre már a tecsóban voltunk:D A gyerekeim ugyanis éhen akartak halni. Lehelnek nem kellett a szendvics, amit csináltam, Lillának meg csak egy üveg kaját vettem, ami nem tartott volna ki estig, ha már reggel 7kor enni akar... Szóval vettünk enni-inni, el is fogyasztottuk a parkolóban. Közben Kitti telefonált, mert volt egy randink, hogy találkozzunk a turinál, ahova megy, elmagyarázta hol van... Háát, én körbejártam a városnak azt a felét vagy ötször, persze turit nem találtam:D Igenám, de ő jelezte, hoyg nem tud hívni a mobiljáról, én meg nem írtam fel a számát. Beálltunk egy parkolóba, telefon Sz-nek, hogy nézze meg az emiljeim között a számot. Nem tudta, mert elszállt a net a cégnél. Gyorsan felhívtam Zsuzsát, hogy adja meg a Kitti számát, megadta, hívtam:) Közben bementünk pennybe, végigküzdöttem Lehellel, hogy miért nem veszünk csipkés bugyit, mosóport, kutyakaját, meg egyebeket, amikre égető szükségünk van:D, találkoztunk Kittivel, lebizniszeltük a lebizniszelendőt, aztán elindultam autózni, hátha bealszanak. Nem aludtak... Kimentünk a csónakázótóhoz, sétálgattunk, hintáztak akölkök, felhívtam szit, mikor vigyük vissza az autót. Mondta, hogy ő most nem nagyon tud kijönni, menjünk el, vegyünk jegyet. Elmentünk, Lilla hátamra, be az állomásra, Lehel folyton elszökdösött, de ez már a standard állapot. Kivártuk a sorunkat, megpróbáltam elmagyarázni a néninek, milyen jegyet szeretnék. Ti. fehérvár-pusztaszabolcs-sárbogárd-pécs viszonylat, 33%os a gyerekek miatt, két ic pótjeggyel, melyek közül az egyiket hungary card szelvénnyel óhajtottam kiváltani. Ez meghaladta a néni teljesítőképességét, 3an kellettek hozzá, és kb 20 percig tartott, mire megkaptuk a jegyünket. Közben kb 20szor rohantam Lehel után, és kaptam el a parkolóban... Vissza Sz-ért, csak beugrott az autóba, és irány az állomás, megint... Lilla a hátamra, csomagok a vállamra, Lehel keze szorosan a kezembe, és irány a nagy kaland. 4,5 óra vonattal, három átszállással, két igen-igen kiskorúval.
A vonat már bent állt, a klasszikus kétkocsis piroska, járó motorral. Lehel nem akart felszállni, mert szerinte ez egy járó vonat:D És annak nem megyünk a közelébe:D Szóval a csomagok mellé még a visító gyereket is ölbekaptam és felszálltunk. Ott lecuccoltunk, és megkezdődött a mikor érünk már Sárbogárdra- először pusztasabolcsra megyünk című lemez végtelenített változata:) De aranyosak voltak, nézelődtek, előkerültek a nasik, Lilla még aludt is egyet rajtam. Pusztaszabolcson felcuccoltunk, leszálltunk, kb 5 perc alatt meg is találtuk a vonatunkat, és felszálltunk rá. Ismét lecuccoltunk. Már vagy 10 perccel voltunk az eredeti indulási idő után, amikor bemondták, hogy 25 perc késéssel indul a vonatunk. Én elkezdtem kicsit aggódni, hogy elérjük-e Sárbogárdon az IC-t, Lehel pedig szóba elegyedett a szomszéd boxban ülő fogyatékos fiatalemberrel, a vonatok késéséről. Olyan édes volt, mert a srác nagyon érthetetlenül beszélt, de tök türelmes volt vele, és minidg elmagyarázta, hogy mit nem értett, és azt legyen szíves mégegyszer elmondani. Végül elindultunk, Lilla ismét aludt egyet, Lehel meg csak beszélt, csak beszélt, meg énekelt, telitorokból:) A megy a gőzöst, mi mást...:D Sárbogárdra érvén leszálltunk, elvittem Lehelt pisilni, Lillát tisztába tettem, mikor termeljen gigakakit, ha nem most, átöltöztettem, ruhát, pelust öblítettem, majd rohantunk egyet, hogy elérjük az IC-t.
Itt még megemlítem, hogy már a vonaton vettük észre, hoyg a rendkívül intelligens pénztáros nénik a 3 éves gyerekemnek és nekem különböző kocsiba szóló helyjegyet adtak, de ilyen apróságokon már nem is akadunk fenn:D
Az IC-n ment a klíma, mint a veszedelem, mindkét gyerek azonnal elkezdett taknyolni:( Jó sokan voltak, de ez nem zavart bennünket, le tudtunk ülni egymás mellé, és Lhel megint műsorba kezdett, felállt az ülésre, kommentálta a tájat, elmagyarázta boldog-boldogtalannak, hogy miért állnak víz alatt a földek, és ő bizony fürödne ebben is, mert ő minden vízbe belemegy, a pocsolyákba is, mert anya megengedi, akkor is, ha a nénik rászólnak:D Na szép, gondolhattak rólam érdekeseket.:) Lilla is elemében volt, kukucsolt a mögöttünk ülőkkel, dumált a szemben lévő pasinak, és sikongatott nagyokat Lehelnek, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a kocsiban ülők fél percre se unatkozzanak, mitöbb, véletlenül se tudjanak másra figyelni, csak rá. Csak az alagutakban hallgatott el, mert az azért mégsem mindennapi, hoyg egyszercsak hirtelen besötétedjen, és hurrá, milyen rövid éjszaka volt, még aludni se kellett:D Pécsre érvén lecuccoltunk, a szembenülő pasi felajánlotta, hogy elvisz minket, hasonló korúak a gyerekei, a kocsiban vannak gyerekülések, de hát azért mégsem, meg milyen stílustalan lenne már egy ilyen nap után a könnyebbik utat választani. Így hát kimentünk a buszokhoz, végighallgattuk a nénik sápítozását, hogy megfullasztom a gyerekemet ebben a hőségben, mert persze nem kap levegőt, a másik gyerekem meg neveletlen fráter, mert nem bír megülni a padon a beste kölke, hanem kavicsot szed meg szaladgál a tűző napon, nahát, hallatlan... Felszálltunk a buszra, már el is felejtettem, menniyre utálok nyáron buszozni... Fent említett sápítozno néniknek (meg senki másnak) az persze eszébe se jutott, hogy hagyjanak egy hanygafaroknyi helyet, ahova leülhetek a gyerekekkel, meg a csomagokkal a buszon, de nem baj, így legalább, ablakmagasságban, némi levegőhöz is jutottunk. Na Lilla itt elkezdett sírni, mert melege volt, meg laza volt a kötés, mert csak hevenyészve dobtam a hátamra, hoyg biztosan elérjük a buszt, így egy megállóval előbb leszálltunk, és ahogy leértünk aludt is a hátamon. De hegynek felfele, csomagokkal sétálva, nagyon húzta a vállamat a kendő, elkezdtem igazgatni, mire megállt mellettünk egy biciklis lány, hogy segítsen-e átkötni:) Annyira el voltam foglalva magammal, hogy ez csak később tűnt fel, hogy valszeg szintén hordozós lehetett, mert látszott, hoyg érti mit beszél, de csak arra kértem meg, hogy fogja meg a csomagot, meg Lehelt, míg átkötöm, így már nem volt baj, Lilla fel se ébredt. Majd egy laza 20 perces séta után a kb 40 fokban meg is érkeztünk a mamáékhoz, kissé csapzottan, még a bugyinkból is csavarni lehetett a vizet...
Hát jó kis kaland volt:) Mindenesetre rájöttem, hogy tulajdonképpen nagyon jó fej,és jól kezelhető gyerekeim vannak, bármit is állítok nehezebb napjaimon:D
2010. június 8., kedd
Egy átlagos reggel
Najó, nem egészen átlagos, de jól mutatja a napjainkat:)
Tegnap este a gyerekek nagyon későn aludtak el, szét voltak esve, Sz nem volt itthon. Pont, mikor kijöttem tőlük, megérkezett, adtam neki vacsit, míg evett, kicsit beszélgettünk, aztán vasaltam neki ruhát, mert ma fél 5kor ment, aztán lefeküdtem. Pontosabban Lehelt átraktam a helyére, Lillát beljebb tettem az ágyon, hogy odaférjek, és elaludtam.
Arra ébredtem, hogy baba, cici, baba, baba, cici, és puszilgatta a karomat:) Ez ugye megacuki... Lenne... Ha az óra nem 5:13-at mutatott volna... "Gyorsan" - már amilyen gyors álmomból felkeltve vagyok - felkaptam, és kihoztam, hogy legalább Lehel tudjon aludni. Kb csukott szemmel pelenkacsere, öltözés, letettem a földre, jáccá kislány, kimentem kávét csinálni. víz mikróba be, csipog, hogy kész, párhuzamosan talpcsattogás, nyöszörgés, Lehel felébredt. 5:30. Hurrá. Hullafáradt, nyűgös, ölbevettem, Lilla közben odajött, és játszott volna vele, sikítozott neki, amit hozzám hasonlóan ő sem bír frissen kelve, így még jobban kiborult, ettől elkezdett folyni a taknya, amitől mégjobban kiborult. Közben a mikró percenként csipogott. 'nyád, mennék én, ha tudnék. Nagy nehezen lekenyerezem némi túrós-meggyes pitével, meg egy kakaóval, amit Lilla kiborít. Lehel sír. Mingyá én is. Új kakaó. Mikró még minidg csipog. Kitalálja Lehel, hogy legózni akar, ok leveszem a legót, csak halkan játsszon, mert még 6 óra sincs, szőnyegünk nincs*, a parkettán meg kopog, mint az őrület. Lilla is legózni akar. Ill pontosítok. Lilla pont azzal a két kockával akar játszani ami Lehelnél van. Lehel üvölt. Én még nem. adok Lillának két kockát, és arrébb teszem egy méterrel. Mikró csipog. Megcsinálom a kávét, közben veszekednek, mert Lillának továbbra is Lehel kockái kellenek. Becsukom a fülem, fórumot olvasok, és egy tópartra képzelem magam. Egyedül. Lehel szól, hogy pisilni kell. Menjél pisilni. Sír. De anya, te húzd le a gatyámat. Lehúzom. Körbepisili a wc-t. Nyugodt vagyok, tamtaramm. Lilla közben belemászott a felmosóvödörbe, kiszedem Lillát, feltörlöm a pisit, felöltöztetem Lehelt. Nem jó ez a ruha, inkább a narancssárgát. Levetkőztetem, ráadom a narancssárgát. De mégis inkább a kertészkedőset. És nem ezt a zoknit, hanem feketét. Jó, keress magadnak ruhát. Keres. Felöltözik. Morogva, hogy ő nagyfiú, és én mindig nemszép ruhát akarok ráadni. Úgy néz ki, mint egy erdész, tényleg. Mindene terepszínű, megnyugszom, legalább harmonizál. A kávémból két korty hiányzik, de már nincs gusztusom hozzá. Lehel sír. Rásüt a nap. Behúzom a függönyt. Még minidg sír, így nem lát. A francokat nem. De kapcsoljak villanyt. Nem kapcsolok. Még jobban sír. Adok neki vonatokat, abbahagyja. Közben Lilla már álmos, szopizna. Adok neki, de Lehel az ölembe akar jönni, mondom, nem tud most. Végül a nyakamba mászik, a fejemen tologat egy vonatot. Csönd van! Leteszem Lillát, Lehelt is, sír. Mondom felöltözöm, bugyiban mégse vihetem bölcsibe. Pedig szép ez a bugyi, szerinte jó lenne... Köszi. Szóval felöltözöm**. Ezalatt felborítják a vasalóállványt. Szerencsére a vasalót már levettem róla. Azon már meg se lepődök, hogy a kávémat is a földön találom. Már Lilla is sír. Nagyon álmos. De még csak 6:50. Sebaj, felkötöm, elindulunk, majd sétálunk valamerre. Lehel földhözvágja magát a lépcsőházban és sikít, hogy futóbiciklivel akar menni. Senki nem mondta, hogy nem mehet vele. Eddig. Megnézem ugyanis, és tök lapos a kereke. Király. Mégjobban sikít, hogy nem baj, akkor is azzal akar menni. Végül mégis a sima bicikli mellett dönt. 7óra, kimegyünk a lépcsőházból. Előrebocsátom, hoyg nem tud biciklizni. Nem tudja tekerni. Eljutunk a lakótelep bejáratáig, kb 100 m. De 7:30 van. Én esküszöm, nagyon türelmes voltam vele, de itt kiveszem alóla a biciklit, és elindulok vissza lépcsőházba. Levágja magát az úttestre (legalább a szélére), leveszi és elhajítja a cipőit és sikít. Közben visszaviszem a biciklit, és hozom a motort. Mire visszaérek már hangyát szed. Aktívan és passzívan is, ugyanis telemászták a gyereket, ruhájába, zoknijába, mindenhova. Mert hangyabolyba ülni jó. Ettől kiborul. Leszedegetem a hangyákat, elindul motorral. Mint a golyó, az úttest közepén. Kiabálok, kiröhög. utánaszaladok, elveszem a motort. Sikít. Megfogom a kezét, felmegyünk a járdára, megkapja a motort, elszáguld. Kiabálok, nem áll meg. Már nem is látom. Csak bízni tudok benne, hogy a járda végén megáll, és nem zúz ki az egyik legforgalmasabb útra. Utolérem, nem ment ki, megállt. Huhh. Elmagyarázom, hogy ez veszélyes, inkább jönne gyalog, ok, viszem a motort. Átvágtázunk a síneken, beszélgetünk, motorozna. Ok, de itt nincs járda, mellettem és az út szélén. Ok. Jahh. Szerencsére a stop táblánál megáll és megvár. Ismét elmagyarázom, és elveszem a motort. Jön gyalog. Harangoznak, 8 óra. Végül 8:20ra odaértünk. Öltöztetem át, közben elégedett rotyogás a hátamról. Hurrá. Pelenkánk persze nincs. A gondozónő felajánl egyet a kincstári készletből. De 4es nincs. nem baj, rápasszírozom a 3ast. Fel akarnám kötni, de sír, játszani akar a gyerekekkel. Nagy nehezen mégis felkerül. Puszi Lehelnek és hazaindulunk. Szerencsére Lilla, ahogy kiérünk a kapun, elalszik. 20 perc alatt hazaértünk. A lépcsőházban jön egy nő, hogy alszik? Igen. Erre megfogdossa a lábát, hogy jajj, de édes. Persze felébred, Sír. Beérünk a lakásba, leveszem, leültetem a földre, elvágódik, sír. Mostmár én is majdnem. Cicin visszaalszik. Én meg itt ülök, és írok, és szokásomtól eltérően iszom a második kávém, és egy tópartra képzelem magam, egyedül, és megfogadom, hogy SOHA többet nem indulok el velük sehova...
* A keresztelő előtti reggelen Lilla korán kelt, kihoztam Sz-hez, aki már ébren volt, és játszott a gépen, visszamentem, mert Lehel hívott, aludt volna még. A szőnyegen itt volt a kádban Lehel előző napi fürdővize. Pár perc múlva hatalmas placcsanás, majd sírás, Lilla magára, meg a szőnyegre borította. Elmentünk két napra a szőnyeg iszonyú büdös lett, meg össze-vissza púposodott, tisztítóban van, két-három hét, mire kész lesz.
** Ennek az állandó feszültségnek, készenlétnek, meg lótifutinak van egy óriási előnye is, ma egy olyan, nem nyúlós vászongatya van rajtam, ami utoljára az első terhességem előtt jött rám:)
Tegnap este a gyerekek nagyon későn aludtak el, szét voltak esve, Sz nem volt itthon. Pont, mikor kijöttem tőlük, megérkezett, adtam neki vacsit, míg evett, kicsit beszélgettünk, aztán vasaltam neki ruhát, mert ma fél 5kor ment, aztán lefeküdtem. Pontosabban Lehelt átraktam a helyére, Lillát beljebb tettem az ágyon, hogy odaférjek, és elaludtam.
Arra ébredtem, hogy baba, cici, baba, baba, cici, és puszilgatta a karomat:) Ez ugye megacuki... Lenne... Ha az óra nem 5:13-at mutatott volna... "Gyorsan" - már amilyen gyors álmomból felkeltve vagyok - felkaptam, és kihoztam, hogy legalább Lehel tudjon aludni. Kb csukott szemmel pelenkacsere, öltözés, letettem a földre, jáccá kislány, kimentem kávét csinálni. víz mikróba be, csipog, hogy kész, párhuzamosan talpcsattogás, nyöszörgés, Lehel felébredt. 5:30. Hurrá. Hullafáradt, nyűgös, ölbevettem, Lilla közben odajött, és játszott volna vele, sikítozott neki, amit hozzám hasonlóan ő sem bír frissen kelve, így még jobban kiborult, ettől elkezdett folyni a taknya, amitől mégjobban kiborult. Közben a mikró percenként csipogott. 'nyád, mennék én, ha tudnék. Nagy nehezen lekenyerezem némi túrós-meggyes pitével, meg egy kakaóval, amit Lilla kiborít. Lehel sír. Mingyá én is. Új kakaó. Mikró még minidg csipog. Kitalálja Lehel, hogy legózni akar, ok leveszem a legót, csak halkan játsszon, mert még 6 óra sincs, szőnyegünk nincs*, a parkettán meg kopog, mint az őrület. Lilla is legózni akar. Ill pontosítok. Lilla pont azzal a két kockával akar játszani ami Lehelnél van. Lehel üvölt. Én még nem. adok Lillának két kockát, és arrébb teszem egy méterrel. Mikró csipog. Megcsinálom a kávét, közben veszekednek, mert Lillának továbbra is Lehel kockái kellenek. Becsukom a fülem, fórumot olvasok, és egy tópartra képzelem magam. Egyedül. Lehel szól, hogy pisilni kell. Menjél pisilni. Sír. De anya, te húzd le a gatyámat. Lehúzom. Körbepisili a wc-t. Nyugodt vagyok, tamtaramm. Lilla közben belemászott a felmosóvödörbe, kiszedem Lillát, feltörlöm a pisit, felöltöztetem Lehelt. Nem jó ez a ruha, inkább a narancssárgát. Levetkőztetem, ráadom a narancssárgát. De mégis inkább a kertészkedőset. És nem ezt a zoknit, hanem feketét. Jó, keress magadnak ruhát. Keres. Felöltözik. Morogva, hogy ő nagyfiú, és én mindig nemszép ruhát akarok ráadni. Úgy néz ki, mint egy erdész, tényleg. Mindene terepszínű, megnyugszom, legalább harmonizál. A kávémból két korty hiányzik, de már nincs gusztusom hozzá. Lehel sír. Rásüt a nap. Behúzom a függönyt. Még minidg sír, így nem lát. A francokat nem. De kapcsoljak villanyt. Nem kapcsolok. Még jobban sír. Adok neki vonatokat, abbahagyja. Közben Lilla már álmos, szopizna. Adok neki, de Lehel az ölembe akar jönni, mondom, nem tud most. Végül a nyakamba mászik, a fejemen tologat egy vonatot. Csönd van! Leteszem Lillát, Lehelt is, sír. Mondom felöltözöm, bugyiban mégse vihetem bölcsibe. Pedig szép ez a bugyi, szerinte jó lenne... Köszi. Szóval felöltözöm**. Ezalatt felborítják a vasalóállványt. Szerencsére a vasalót már levettem róla. Azon már meg se lepődök, hogy a kávémat is a földön találom. Már Lilla is sír. Nagyon álmos. De még csak 6:50. Sebaj, felkötöm, elindulunk, majd sétálunk valamerre. Lehel földhözvágja magát a lépcsőházban és sikít, hogy futóbiciklivel akar menni. Senki nem mondta, hogy nem mehet vele. Eddig. Megnézem ugyanis, és tök lapos a kereke. Király. Mégjobban sikít, hogy nem baj, akkor is azzal akar menni. Végül mégis a sima bicikli mellett dönt. 7óra, kimegyünk a lépcsőházból. Előrebocsátom, hoyg nem tud biciklizni. Nem tudja tekerni. Eljutunk a lakótelep bejáratáig, kb 100 m. De 7:30 van. Én esküszöm, nagyon türelmes voltam vele, de itt kiveszem alóla a biciklit, és elindulok vissza lépcsőházba. Levágja magát az úttestre (legalább a szélére), leveszi és elhajítja a cipőit és sikít. Közben visszaviszem a biciklit, és hozom a motort. Mire visszaérek már hangyát szed. Aktívan és passzívan is, ugyanis telemászták a gyereket, ruhájába, zoknijába, mindenhova. Mert hangyabolyba ülni jó. Ettől kiborul. Leszedegetem a hangyákat, elindul motorral. Mint a golyó, az úttest közepén. Kiabálok, kiröhög. utánaszaladok, elveszem a motort. Sikít. Megfogom a kezét, felmegyünk a járdára, megkapja a motort, elszáguld. Kiabálok, nem áll meg. Már nem is látom. Csak bízni tudok benne, hogy a járda végén megáll, és nem zúz ki az egyik legforgalmasabb útra. Utolérem, nem ment ki, megállt. Huhh. Elmagyarázom, hogy ez veszélyes, inkább jönne gyalog, ok, viszem a motort. Átvágtázunk a síneken, beszélgetünk, motorozna. Ok, de itt nincs járda, mellettem és az út szélén. Ok. Jahh. Szerencsére a stop táblánál megáll és megvár. Ismét elmagyarázom, és elveszem a motort. Jön gyalog. Harangoznak, 8 óra. Végül 8:20ra odaértünk. Öltöztetem át, közben elégedett rotyogás a hátamról. Hurrá. Pelenkánk persze nincs. A gondozónő felajánl egyet a kincstári készletből. De 4es nincs. nem baj, rápasszírozom a 3ast. Fel akarnám kötni, de sír, játszani akar a gyerekekkel. Nagy nehezen mégis felkerül. Puszi Lehelnek és hazaindulunk. Szerencsére Lilla, ahogy kiérünk a kapun, elalszik. 20 perc alatt hazaértünk. A lépcsőházban jön egy nő, hogy alszik? Igen. Erre megfogdossa a lábát, hogy jajj, de édes. Persze felébred, Sír. Beérünk a lakásba, leveszem, leültetem a földre, elvágódik, sír. Mostmár én is majdnem. Cicin visszaalszik. Én meg itt ülök, és írok, és szokásomtól eltérően iszom a második kávém, és egy tópartra képzelem magam, egyedül, és megfogadom, hogy SOHA többet nem indulok el velük sehova...
* A keresztelő előtti reggelen Lilla korán kelt, kihoztam Sz-hez, aki már ébren volt, és játszott a gépen, visszamentem, mert Lehel hívott, aludt volna még. A szőnyegen itt volt a kádban Lehel előző napi fürdővize. Pár perc múlva hatalmas placcsanás, majd sírás, Lilla magára, meg a szőnyegre borította. Elmentünk két napra a szőnyeg iszonyú büdös lett, meg össze-vissza púposodott, tisztítóban van, két-három hét, mire kész lesz.
** Ennek az állandó feszültségnek, készenlétnek, meg lótifutinak van egy óriási előnye is, ma egy olyan, nem nyúlós vászongatya van rajtam, ami utoljára az első terhességem előtt jött rám:)
2010. május 26., szerda
Rájöttem...
... hogy ha nincs problémám, nem tudok írni... Vagy legalábbis érdekeset nem:D
Sokat gondolkodtam, hogy miért hanyagolom a blogot, miért csak képeket teszek fel. Megvilágosodtam. Azért, mert nektek nyilván unalmas lenne azt olvasni, hogy minden ok, gyerekek jól vannak, mi jól vagyunk, mindenki ügyes, okos, szép... Úgyhogy összeszedtem pár dolgot, amiről mégis írok, hogy ne pangjon ez a szegény oldal annyira:)
- Nincs meleg vizünk. Cirka 3 hete. És most bevallom országnak-világnak, ciki vagy nem ciki, én kb azóta nem mosogattam. Állóvízben egyszerűen nem tudok, rosszul vagyok attól, hogy a koszos vízben állnak az edények. Hideg vízben meg utálok, fáj a bőröm tőle. Így csak azt mosogatom, amit nagyon muszáj, és olyat főzök, amihez maximum két edény kell. De így is halmokban áll a mosogatnivaló. Pénteken volt itt egy fószer, lassan hazajár hozzánk. Ősz óta rengeteget költöttünk a kazánra, és még mindig nem jó, de most kimondta a végső ítéletet: kazáncsere. Mert ezt javítgathatjuk, toldozhatjuk, foldozhatjuk, de időnként el fog romlani. És egy ilyen szervízes körnek csak a kiszállása 5ezer magyar csengő forint. És akkor még be se jött a szerelő az ajtón. Szóval pénteken is kifizettünk 16 ezer forintot, de azóta sincs melegvizünk. Ill Sz-nek sikerül néha megbűvölnie, és akkor van mondjuk fél órát. Ma felhívja újra a szerelőt, csinálja meg, aztán tényleg kazánt kell cserélnünk. Hurrá.
- Nagyon szeretnék egy biciklit. Ez a napi több, mint 3 km séta Lehellel, plusz ugyanennyi nélküle... Naponta kb 5 évet öregedek. Ugye tudjuk, hogy Lehel milyen... Jövök már anya, nem látod, hogy mozog a lábam? Móóóóó-zog. Most is léptem már egyet................ Meg most is.......... Én megyek anya. Hol vannak a csigák? Nézd anya! Jó, jövök, de nézd! Megyek mindjárt! Nééééééézd! Aaaaaaanya, gyere vissza! Inkább vigyél anya. Jó, akkor megyek motorral....... inkább te vidd a motorom, mert így nem látom, hol futnak a gyíkok. nem jön most gyík, várjuk meg amíg jön. Én itt most nézem, hogy szállnak a felhők. Annak anya-alakja van! Naszóval, nem részletezem tovább, egy horror minden út. Persze, cuki, meg minden, de fél 8kor úgy kell kirángatni az ágyból, és 8ra oda kell érni. Sokat gondolkodtam, mi lenne a legjobb, szívem szerint utánfutóznék, de a bicikli is neccesen fér be a közös tárolóba, és egyesek, khmmm, nem nézik ezt sem jó szemmel... Úgyhogy maradt az egy bicaj, két gyerekülés felállás, Lilla előre, Lehel hátra, Anya meg a túrdöfranszra, olyan combjaim lesznek, mint egy gepárdnak:D Egyetlen akadálya van a dolognak, az állami szervek nem szeretnek bennünket, és szeretik jóóó későn kiutalni a pénzeinket. Úgyhogy ezúton is kérem szépen a tisztelt apeh-et és oep-et, hogy ha nem akarják az elmegyógyintézeti kezelésemet finanszírozni, akkor legyenek kedvesek utalni a pénzeinket. Kössz.
- Lilla egy hurrikán. Nem bír 1 mp-ig sem a fenekén ülni. Még evés közben is tornázni kell valamit. A pelenkáit már lecseréltem AIO-kra, mert képtelenség több darabból álló cuccokat ráadni. Mindenhol feláll, már egy kézzel kapaszkodva is, bútorok mellett lépeget, mindent elér, mindent lepakol, lassan átbillen a mérleg, és Lilla többet szadizza Lehelt, mint fordítva:) Kb egy hete elkezdett értelmesnek tűnően "beszélni", bababa, papapa, kaka, kákáká, tetete, stb. nagyon vicces helyzetek adódnak ebből, sokszor odaillően válaszol kérdésekre:D 4 egész foga van, és amióta nem szenved a negyedikkel, eszik is, kb 3x2dl-t naponta. BLW-zni akartam, de ebben is lázad, csak pürét, meg morzsát eszik. Úgyhogy így 2. gyereknél csak el kell kezdenem pürézgetni, főzőcskézni, de legalább nyitogatja a száját, olyan cuki, Lehel ezt sose csinálta:D Morzsa: MINDENT megeszik, amit a földön talál. Minden kakis pelenkában van valami meglepi, nagyon kedves kislány:) Hol gomb, hol matrica, hol cérna, hol kavics, műfű, vagy mikor mi... Továbbra is szeret hordozódni (ennek örömére vettem mégegy kendőt:D), de már azért babakocsizunk is. Este már a kiságyába teszem le aludni, és első ébredési ott van. Igazából szeretném utána is beletenni, de mindig elalszok:D Az a baj, hogy ahogy felébred, hasravágja magát, és elkezd mászni ezerrel. És félek, hogy egyszer lesz, mint én, és levágtázik az ágyról. Nade majd edzünk:) Nagyon kis barátságos amúgy, folyton mosolyog, táncikál, sikongat, nagyon ritkán sír, mondjuk akkor zeng a ház tőle:)
- Lehel nagyon nagyot nőtt. Én megmondom őszintén, talán már írtam is róla, hogy félve mentem a 3 éves státuszra, mert úgy láttam, hogy tök kicsi... Hogy alig nőtt egy év alatt. Persze nem így van, nagyon nagy lett, csak nekem nem tűnt fel:) Igazi nagyfiú már. Határozottan jót tesz neki a játszóház, sokkal bátrabb azóta, rengeteget javult a mozgása, és persze sokmindent tanul a többiektől:) Erősen dacol. Konkrétan a falnak beszélünk egész nap. De komolyan. Nem vicc. Van olyan nap, hogy SEMMIT nem csinál, amit mondunk neki. És megmagyarázza, hogy miért nem. És azért vagyok gondban, mert egyébként az is logikus, amivel ő érvel, és az ordításon kívül nincs más eszközöm, mert nem tudom megcáfolni az érveit, ordítani viszont nem szeretnék vele mindig, mert attól mindenki szarul érzi magát, nem érek el vele semmit, és még a fejem is megfájdul. Szóval küzdünk na, de azért okosodik, és ennek is megvan az előnye, mert kiáll magáért, meg jól vitázik, ami nekem sose ment, csak legyünk már túl ezen a hülye dackorszakon:D Ja, sokkal jobban is eszik, mióta játszóházba jár, olyan dolgokat is, amiket eddig csuklóból elutasított. A ivás miatt szokás szerint küzdünk most, mint minden tavasszal, mert ilyenkor már elvileg nem kap mást, csak vizet, ezt persze nehezményezi, de kezd lecsengeni, tegnap pl már kifejezetten vizet kért. (alkoholmentes vizet. most ez a sláger, mindig reklamál, hogy alkoholmenteset adjak neki:D és ez nem a bubimentes, nem tudom mit ért alatta:D) Az is új hepp, hogy szeret Lillával egyformába, illeve hasonlóba öltözni, és így parádézni. Pl mindkettőnek kellett venni fejkendőt, ha Lilla kalapot húz, akkor neki is az kell, tegnap mindketten kantáros rövidgatyában voltak, szandival. És nagyon boldog ettől, hogy "egyforma" ruhában vannak. Ám legyen. Úgy veszem észre, hogy könnyebben elalszik, mióta lefárad napközben, már nem akkora tortúra az altatás, és nem is kell annyit győzködni, hoyg menjünk aludni. Persze minden alkalommal elmondja, hogy nem szeret aludni, és ő nem bír aludni, mindig csak aludni... De egy határozott akkor is aludni kell-re már megy is. Rengeteget énekel, amitől én nagyon boldog vagyok, mert a szülés körül volt egy időszak, amikor az én dalospacsirta gyerekem egyszerűen nem énekelt, és utálta a zenét, és nagyon elszomorított. most akkor is énekel, amikor nyomatékosan megkérjük, hoyg ne tegye:D
- Lillának vasárnap lesz a keresztelője. Dédi horgolt neki ruhát, dédi nővére pedig kalapot hozzá. Biztos szentimentális vagyok, de ez nekem nagyon sokat jelent, meg az, hoyg látom, mennyire boldoggá tette őket ez a munka. Nem utolsósorban pedig Lillának nagyon szép, és garantáltan egyedi keresztelőruhája lesz. Vicces ceremónia lesz egyébként, mert Lehelt nem sikerült mostanra sem meggyőznünk, hogy a huga Lilla Sarolta. Szerinte a Saroltának továbbra sincs értelme, és nem szép. Ezért MINDIG, MINDENKIT kijavít, aki ezt merészeli mondani, hogy nem Sarolta, Piskóta. Sebaj lelkész jó fej, felkészítettük, azt mondta, legalább mindenki nevet egy jót:)
Lesz utána ebéd, Zamárdiban, ahol a dédi dolgozik nyáron, az unokaöccse éttermében a strandon. Klassz lesz, kerthelyiség, pár méterre a víztől:) Nagyon várom már.
- Itt a tavasz (vagy a nyár?), ilyenkor mindig nagyon sok tervem van. Nagyon várom a szeptemberi mérlegképes tanfolyamot, hiányzik a tanulás. Egyre többet szemezek a hordozókendő tanfolyamvezetői képzéssel is, még ha nem is oktatnék, jó lenne biztos tudás birtokában lenni.
- És persze szeretnék már strandolni, nyári estén sétálgatni, természetesen kerthelyiségben fröccsöt inni:D, kirándulni, túrázni, fűben feküdni, és végre kicsit kettesben lenni Sz-el:)
Nesze nektek, olvasnivaló:D
Sokat gondolkodtam, hogy miért hanyagolom a blogot, miért csak képeket teszek fel. Megvilágosodtam. Azért, mert nektek nyilván unalmas lenne azt olvasni, hogy minden ok, gyerekek jól vannak, mi jól vagyunk, mindenki ügyes, okos, szép... Úgyhogy összeszedtem pár dolgot, amiről mégis írok, hogy ne pangjon ez a szegény oldal annyira:)
- Nincs meleg vizünk. Cirka 3 hete. És most bevallom országnak-világnak, ciki vagy nem ciki, én kb azóta nem mosogattam. Állóvízben egyszerűen nem tudok, rosszul vagyok attól, hogy a koszos vízben állnak az edények. Hideg vízben meg utálok, fáj a bőröm tőle. Így csak azt mosogatom, amit nagyon muszáj, és olyat főzök, amihez maximum két edény kell. De így is halmokban áll a mosogatnivaló. Pénteken volt itt egy fószer, lassan hazajár hozzánk. Ősz óta rengeteget költöttünk a kazánra, és még mindig nem jó, de most kimondta a végső ítéletet: kazáncsere. Mert ezt javítgathatjuk, toldozhatjuk, foldozhatjuk, de időnként el fog romlani. És egy ilyen szervízes körnek csak a kiszállása 5ezer magyar csengő forint. És akkor még be se jött a szerelő az ajtón. Szóval pénteken is kifizettünk 16 ezer forintot, de azóta sincs melegvizünk. Ill Sz-nek sikerül néha megbűvölnie, és akkor van mondjuk fél órát. Ma felhívja újra a szerelőt, csinálja meg, aztán tényleg kazánt kell cserélnünk. Hurrá.
- Nagyon szeretnék egy biciklit. Ez a napi több, mint 3 km séta Lehellel, plusz ugyanennyi nélküle... Naponta kb 5 évet öregedek. Ugye tudjuk, hogy Lehel milyen... Jövök már anya, nem látod, hogy mozog a lábam? Móóóóó-zog. Most is léptem már egyet................ Meg most is.......... Én megyek anya. Hol vannak a csigák? Nézd anya! Jó, jövök, de nézd! Megyek mindjárt! Nééééééézd! Aaaaaaanya, gyere vissza! Inkább vigyél anya. Jó, akkor megyek motorral....... inkább te vidd a motorom, mert így nem látom, hol futnak a gyíkok. nem jön most gyík, várjuk meg amíg jön. Én itt most nézem, hogy szállnak a felhők. Annak anya-alakja van! Naszóval, nem részletezem tovább, egy horror minden út. Persze, cuki, meg minden, de fél 8kor úgy kell kirángatni az ágyból, és 8ra oda kell érni. Sokat gondolkodtam, mi lenne a legjobb, szívem szerint utánfutóznék, de a bicikli is neccesen fér be a közös tárolóba, és egyesek, khmmm, nem nézik ezt sem jó szemmel... Úgyhogy maradt az egy bicaj, két gyerekülés felállás, Lilla előre, Lehel hátra, Anya meg a túrdöfranszra, olyan combjaim lesznek, mint egy gepárdnak:D Egyetlen akadálya van a dolognak, az állami szervek nem szeretnek bennünket, és szeretik jóóó későn kiutalni a pénzeinket. Úgyhogy ezúton is kérem szépen a tisztelt apeh-et és oep-et, hogy ha nem akarják az elmegyógyintézeti kezelésemet finanszírozni, akkor legyenek kedvesek utalni a pénzeinket. Kössz.
- Lilla egy hurrikán. Nem bír 1 mp-ig sem a fenekén ülni. Még evés közben is tornázni kell valamit. A pelenkáit már lecseréltem AIO-kra, mert képtelenség több darabból álló cuccokat ráadni. Mindenhol feláll, már egy kézzel kapaszkodva is, bútorok mellett lépeget, mindent elér, mindent lepakol, lassan átbillen a mérleg, és Lilla többet szadizza Lehelt, mint fordítva:) Kb egy hete elkezdett értelmesnek tűnően "beszélni", bababa, papapa, kaka, kákáká, tetete, stb. nagyon vicces helyzetek adódnak ebből, sokszor odaillően válaszol kérdésekre:D 4 egész foga van, és amióta nem szenved a negyedikkel, eszik is, kb 3x2dl-t naponta. BLW-zni akartam, de ebben is lázad, csak pürét, meg morzsát eszik. Úgyhogy így 2. gyereknél csak el kell kezdenem pürézgetni, főzőcskézni, de legalább nyitogatja a száját, olyan cuki, Lehel ezt sose csinálta:D Morzsa: MINDENT megeszik, amit a földön talál. Minden kakis pelenkában van valami meglepi, nagyon kedves kislány:) Hol gomb, hol matrica, hol cérna, hol kavics, műfű, vagy mikor mi... Továbbra is szeret hordozódni (ennek örömére vettem mégegy kendőt:D), de már azért babakocsizunk is. Este már a kiságyába teszem le aludni, és első ébredési ott van. Igazából szeretném utána is beletenni, de mindig elalszok:D Az a baj, hogy ahogy felébred, hasravágja magát, és elkezd mászni ezerrel. És félek, hogy egyszer lesz, mint én, és levágtázik az ágyról. Nade majd edzünk:) Nagyon kis barátságos amúgy, folyton mosolyog, táncikál, sikongat, nagyon ritkán sír, mondjuk akkor zeng a ház tőle:)
- Lehel nagyon nagyot nőtt. Én megmondom őszintén, talán már írtam is róla, hogy félve mentem a 3 éves státuszra, mert úgy láttam, hogy tök kicsi... Hogy alig nőtt egy év alatt. Persze nem így van, nagyon nagy lett, csak nekem nem tűnt fel:) Igazi nagyfiú már. Határozottan jót tesz neki a játszóház, sokkal bátrabb azóta, rengeteget javult a mozgása, és persze sokmindent tanul a többiektől:) Erősen dacol. Konkrétan a falnak beszélünk egész nap. De komolyan. Nem vicc. Van olyan nap, hogy SEMMIT nem csinál, amit mondunk neki. És megmagyarázza, hogy miért nem. És azért vagyok gondban, mert egyébként az is logikus, amivel ő érvel, és az ordításon kívül nincs más eszközöm, mert nem tudom megcáfolni az érveit, ordítani viszont nem szeretnék vele mindig, mert attól mindenki szarul érzi magát, nem érek el vele semmit, és még a fejem is megfájdul. Szóval küzdünk na, de azért okosodik, és ennek is megvan az előnye, mert kiáll magáért, meg jól vitázik, ami nekem sose ment, csak legyünk már túl ezen a hülye dackorszakon:D Ja, sokkal jobban is eszik, mióta játszóházba jár, olyan dolgokat is, amiket eddig csuklóból elutasított. A ivás miatt szokás szerint küzdünk most, mint minden tavasszal, mert ilyenkor már elvileg nem kap mást, csak vizet, ezt persze nehezményezi, de kezd lecsengeni, tegnap pl már kifejezetten vizet kért. (alkoholmentes vizet. most ez a sláger, mindig reklamál, hogy alkoholmenteset adjak neki:D és ez nem a bubimentes, nem tudom mit ért alatta:D) Az is új hepp, hogy szeret Lillával egyformába, illeve hasonlóba öltözni, és így parádézni. Pl mindkettőnek kellett venni fejkendőt, ha Lilla kalapot húz, akkor neki is az kell, tegnap mindketten kantáros rövidgatyában voltak, szandival. És nagyon boldog ettől, hogy "egyforma" ruhában vannak. Ám legyen. Úgy veszem észre, hogy könnyebben elalszik, mióta lefárad napközben, már nem akkora tortúra az altatás, és nem is kell annyit győzködni, hoyg menjünk aludni. Persze minden alkalommal elmondja, hogy nem szeret aludni, és ő nem bír aludni, mindig csak aludni... De egy határozott akkor is aludni kell-re már megy is. Rengeteget énekel, amitől én nagyon boldog vagyok, mert a szülés körül volt egy időszak, amikor az én dalospacsirta gyerekem egyszerűen nem énekelt, és utálta a zenét, és nagyon elszomorított. most akkor is énekel, amikor nyomatékosan megkérjük, hoyg ne tegye:D
- Lillának vasárnap lesz a keresztelője. Dédi horgolt neki ruhát, dédi nővére pedig kalapot hozzá. Biztos szentimentális vagyok, de ez nekem nagyon sokat jelent, meg az, hoyg látom, mennyire boldoggá tette őket ez a munka. Nem utolsósorban pedig Lillának nagyon szép, és garantáltan egyedi keresztelőruhája lesz. Vicces ceremónia lesz egyébként, mert Lehelt nem sikerült mostanra sem meggyőznünk, hogy a huga Lilla Sarolta. Szerinte a Saroltának továbbra sincs értelme, és nem szép. Ezért MINDIG, MINDENKIT kijavít, aki ezt merészeli mondani, hogy nem Sarolta, Piskóta. Sebaj lelkész jó fej, felkészítettük, azt mondta, legalább mindenki nevet egy jót:)
Lesz utána ebéd, Zamárdiban, ahol a dédi dolgozik nyáron, az unokaöccse éttermében a strandon. Klassz lesz, kerthelyiség, pár méterre a víztől:) Nagyon várom már.
- Itt a tavasz (vagy a nyár?), ilyenkor mindig nagyon sok tervem van. Nagyon várom a szeptemberi mérlegképes tanfolyamot, hiányzik a tanulás. Egyre többet szemezek a hordozókendő tanfolyamvezetői képzéssel is, még ha nem is oktatnék, jó lenne biztos tudás birtokában lenni.
- És persze szeretnék már strandolni, nyári estén sétálgatni, természetesen kerthelyiségben fröccsöt inni:D, kirándulni, túrázni, fűben feküdni, és végre kicsit kettesben lenni Sz-el:)
Nesze nektek, olvasnivaló:D
2010. május 25., kedd
Hétvége
Jó sűrűre sikerült a május vége nálunk, tele vagyunk programokkal.
Szombaton esküvőben voltunk, Sukorón, nagyon szép helyen. Klassz volt minden, gyerkőcök tündérek voltak, és annak ellenére, hogy szinte senkit nem ismertünk a vendégek közül, nagyon jól éreztük magunkat... fél 10kor indultunk haza:) Képek alant:)
Vasárnap apum elvitt minket családostul medveparkozni, Lehel nagyon régóta készült medvét etetni. Utoljára 1,5 éve voltunk, télen, csak a mi autónk volt a parkolóban, még nem volt körbe járda, és senkivel nem találkoztunk bent. Így hát rendesen meglepődtünk a teli parkoló és a rengeteg ember, meg sátor, meg árus, meg miegyéb láttán. Nekem jobban tetszett, mikor kihalt volt, de Lehelt nem érdekelte, a maciknak meg nyilván minél többen vesznek belépőt, annál jobb:) Úgyhogy szemet huntyam efölött:) Amúgy jó volt, nagyot sétáltunk, láttunk sok macit, rénszarvast, pónikat, farkasokat, gólyákat, játszótereztünk, fagyiztunk, felmentünk a kilátóba... És az utolsó utáni pillanatban sikerült meg is etetni egy macit mézzel:D Képek...
Szombaton esküvőben voltunk, Sukorón, nagyon szép helyen. Klassz volt minden, gyerkőcök tündérek voltak, és annak ellenére, hogy szinte senkit nem ismertünk a vendégek közül, nagyon jól éreztük magunkat... fél 10kor indultunk haza:) Képek alant:)
Vasárnap apum elvitt minket családostul medveparkozni, Lehel nagyon régóta készült medvét etetni. Utoljára 1,5 éve voltunk, télen, csak a mi autónk volt a parkolóban, még nem volt körbe járda, és senkivel nem találkoztunk bent. Így hát rendesen meglepődtünk a teli parkoló és a rengeteg ember, meg sátor, meg árus, meg miegyéb láttán. Nekem jobban tetszett, mikor kihalt volt, de Lehelt nem érdekelte, a maciknak meg nyilván minél többen vesznek belépőt, annál jobb:) Úgyhogy szemet huntyam efölött:) Amúgy jó volt, nagyot sétáltunk, láttunk sok macit, rénszarvast, pónikat, farkasokat, gólyákat, játszótereztünk, fagyiztunk, felmentünk a kilátóba... És az utolsó utáni pillanatban sikerült meg is etetni egy macit mézzel:D Képek...
2010. április 6., kedd
Fél éves
Bizony, bizony, fél éve már, hogy Sz 32 éves volt:D És szülinapjára megkapta ezt a kókuszdiófejűt:D
Ma voltunk védőnőnél, 9480g és 72cm. (Lehel PONTOSAN ugyanekkora volt)
És nagyon ügyes:) Múltkor már leírtam miket csinál, ami azóta új, hogy ha leültetem, megül, de nem ültetjük sűrűn azért:) Négykézlábazásból felül, csak nem tud kiegyenesedni, támaszkodik a kezeivel, négykézláb már nem csak térdel, hanem kinyomja magát lábujjhegyre, továbbra is hintázik, ha éppen úgy tartjuk, hogy ki tud támasztani a lábával, akkor ugrál:D
Sokat gagyarászik, nagyon barátságos mindenkivel, hihetetlen nyugodt baba. Annyira kis értelmesen beszél, hoyg meg vagyok róla győződve, hogy ez már valami létező nyelv, amit tévedésből megtanult a magyar helyett, csak én nem ismerem:D Nagyon szereti Lehelt, repkedve várja, hogy bohóckodjon neki valamit, vagy csak hozzászóljon, és már kacag is...
Sz-nek is nagyon örül, mikor hazaér este. Továbbra is nagyon szeret háton lenni, már a lendítésnél kurjongat és vigyorog.
Újabban reggel 5-fél6 körül kel, hiszen tavasz van, vétek lenne aludni. De csak kb 1 órát van fent, és visszaalszik (hintában, vagy az ágyon belealszik a szopiba). Napközben kb 2-3 ébren van, aztán alszik 1 órácskát, megközelítőleg sem alszik annyit, mint Lehel ennyi idősen. Este kb 8kor alszik el, éjjel nem tudom, hányszor eszik, továbbra sem ébredek fel teljesen rá...:)
Még mindig sokat szopik, tulajdonképpen még mindig csak szopik, amit eszik, az inkább csak kóstolgatás, amit nem is bánok, hiszen nem akartam szopit kiváltani a hozzátáplálással. Ami már most látszik, hogy az édes ízeket nem annyira komálja, de a répa, cékla, uborka, az jöhet bármikor. Sok gyerek kedvence, az avokádó sem jött be neki.
Boldog Felediket, Kicsilány!:)
Ma voltunk védőnőnél, 9480g és 72cm. (Lehel PONTOSAN ugyanekkora volt)
És nagyon ügyes:) Múltkor már leírtam miket csinál, ami azóta új, hogy ha leültetem, megül, de nem ültetjük sűrűn azért:) Négykézlábazásból felül, csak nem tud kiegyenesedni, támaszkodik a kezeivel, négykézláb már nem csak térdel, hanem kinyomja magát lábujjhegyre, továbbra is hintázik, ha éppen úgy tartjuk, hogy ki tud támasztani a lábával, akkor ugrál:D
Sokat gagyarászik, nagyon barátságos mindenkivel, hihetetlen nyugodt baba. Annyira kis értelmesen beszél, hoyg meg vagyok róla győződve, hogy ez már valami létező nyelv, amit tévedésből megtanult a magyar helyett, csak én nem ismerem:D Nagyon szereti Lehelt, repkedve várja, hogy bohóckodjon neki valamit, vagy csak hozzászóljon, és már kacag is...
Sz-nek is nagyon örül, mikor hazaér este. Továbbra is nagyon szeret háton lenni, már a lendítésnél kurjongat és vigyorog.
Újabban reggel 5-fél6 körül kel, hiszen tavasz van, vétek lenne aludni. De csak kb 1 órát van fent, és visszaalszik (hintában, vagy az ágyon belealszik a szopiba). Napközben kb 2-3 ébren van, aztán alszik 1 órácskát, megközelítőleg sem alszik annyit, mint Lehel ennyi idősen. Este kb 8kor alszik el, éjjel nem tudom, hányszor eszik, továbbra sem ébredek fel teljesen rá...:)
Még mindig sokat szopik, tulajdonképpen még mindig csak szopik, amit eszik, az inkább csak kóstolgatás, amit nem is bánok, hiszen nem akartam szopit kiváltani a hozzátáplálással. Ami már most látszik, hogy az édes ízeket nem annyira komálja, de a répa, cékla, uborka, az jöhet bármikor. Sok gyerek kedvence, az avokádó sem jött be neki.
Boldog Felediket, Kicsilány!:)
2010. március 25., csütörtök
Első
Az első hivatalos... Ami a harmadik (vagy a jóég tudja, hányadik) nemhivatalos után következett be, megunván a nemhivatalosakat, meg a közelharcot. Nem másért, mint a kajáért. És mert ma az erkélyről belépve úgy találtam, hogy májkrémes volt a szája, és éppen egy darab póréhagymát nyelt le.
Hát eljutottunk ide is. Lilla a mai esti vacsoránál életében először nem csörgőt/műanyag kanalat kapott a tálcájára, hanem fóliában sült(párolt?) almaszeleteket. nagy lelkesedéssel túrt bele, és tömte a szájába, de az első nyalintás után lefagyott a mosoly az arcáról, és inkább csak kenegette, maszatolta az almát, nem ízlett neki. Pedig finom édes volt. Talán túl édes? Miután tokától bokáig ragadós almás lett, és már nem volt mit kenni, elkezdett nyűglődni, így kivettem, és az ölembe ültettem. Azonnal megkaparintott egy szelet uborkát, amit aztán jóízűen elcsócsált, amíg mi befejeztük a vacsorát. Igény szerinti hozzátáplálás, hmm?:D Neki nem kell magyarázni:D
( sokkal később akartam elkezdeni, de folyton harcolni kellett vele kajálásnál, rossz volt nézni, ahogy szegény csorgatta a nyálát:) És a néhány kritériumból, mint két ujjal csippentés, falat nem kilökése, ülés, meg nem emlékszem még mi volt, de mindet teljesítette. Nagyon büszke vagyok rá, de olyan rossz érzés, hogy már ilyen nagylány, és már nem vagyok elég neki:) Viszont az a vigyor, a szájából kilógó uborkával, az mindent megért:D)
Azt hiszem, hogy ide még nem írtam, de a mozgásfejlődése is döbbenetes ütemben halad, pár napja négykézlábra áll, és hintázik, nagyon gyorsan halad kúszva, és négykézlábról próbál felülni. Támaszkodva sikerül is neki, de nem bír felegyenesedni, és felborul:) És úgy felhúzza magát, hogy onnantól kezdve egész nap csak sikít, és dühös, és ahogy leteszem, próbálkozik, nagyon szívós kiscsaj.
Megkezdődött az igazi móka is, rájött ugyanis, hogy Lehelnek SOKKAL jobb játákai vannak, mint neki:) Ezért folyton megy a harc minden egyes kockáért, és síndarabért, de legalább a vonatokon meg bírtak osztozni:D Olyan cukik:D
Hát eljutottunk ide is. Lilla a mai esti vacsoránál életében először nem csörgőt/műanyag kanalat kapott a tálcájára, hanem fóliában sült(párolt?) almaszeleteket. nagy lelkesedéssel túrt bele, és tömte a szájába, de az első nyalintás után lefagyott a mosoly az arcáról, és inkább csak kenegette, maszatolta az almát, nem ízlett neki. Pedig finom édes volt. Talán túl édes? Miután tokától bokáig ragadós almás lett, és már nem volt mit kenni, elkezdett nyűglődni, így kivettem, és az ölembe ültettem. Azonnal megkaparintott egy szelet uborkát, amit aztán jóízűen elcsócsált, amíg mi befejeztük a vacsorát. Igény szerinti hozzátáplálás, hmm?:D Neki nem kell magyarázni:D
( sokkal később akartam elkezdeni, de folyton harcolni kellett vele kajálásnál, rossz volt nézni, ahogy szegény csorgatta a nyálát:) És a néhány kritériumból, mint két ujjal csippentés, falat nem kilökése, ülés, meg nem emlékszem még mi volt, de mindet teljesítette. Nagyon büszke vagyok rá, de olyan rossz érzés, hogy már ilyen nagylány, és már nem vagyok elég neki:) Viszont az a vigyor, a szájából kilógó uborkával, az mindent megért:D)
Azt hiszem, hogy ide még nem írtam, de a mozgásfejlődése is döbbenetes ütemben halad, pár napja négykézlábra áll, és hintázik, nagyon gyorsan halad kúszva, és négykézlábról próbál felülni. Támaszkodva sikerül is neki, de nem bír felegyenesedni, és felborul:) És úgy felhúzza magát, hogy onnantól kezdve egész nap csak sikít, és dühös, és ahogy leteszem, próbálkozik, nagyon szívós kiscsaj.
Megkezdődött az igazi móka is, rájött ugyanis, hogy Lehelnek SOKKAL jobb játákai vannak, mint neki:) Ezért folyton megy a harc minden egyes kockáért, és síndarabért, de legalább a vonatokon meg bírtak osztozni:D Olyan cukik:D
2009. október 26., hétfő
Életjel - röviden
Távirati stílusban:)
Megvagyunk. Alapvetően jól vagyunk. Van új ágyunk. Ezen elférünk mind a négyen. Mert együtt alszunk. Igen, mind a négyen. Lilla jól van. Nyugis, vidám baba. Utálja a kiságyat. Meg a babakocsit. Meg az autót. Cicifüggő. Szeret rajtam lógni. Elöl is, de főleg hátul. 3-4 órákat alszik a hátamon. És válogat. Nanduban, Liliputiban nem alszik. Csak Zarában. Fene a válogatós seggét. És cumizik. És ettől szaranyának érzem magam. De már jobb. Így nem sír az autóban. És nem üvölt, amíg Lehelnek kellek valamiért, és ő éppen nincs rámkötözve. És most, láss csodát, cumival elaludt a kiságyában. Mondom mégeccer: a kiságyában. Bámulta a zenélő tehenet, cuppogott, és elaludt. Én meg itt bőgök, hoyg nem azért aludt-e el, mert cserbenhagytam, teletömtem a száját gumival. Na mindegy, szóval jól van. Nem tudom, mekkora lehet, de előrekötve már kezdett nehéz lenni, és kinőtte a 3-6kilós pelenkát is. Lehel hol jól van, hol nincs. Az ébren töltött idejének kb harmadában kezelhetetlen. Vagy csak mi nem tudjuk kezelni. Amikor éppen nem az, akkor egy tündéraranyos kissrác. De már ez is jobb, volt, mikor abszolút nem tudtunk vele mit kezdeni. Ja, és pelenkás. Megint. Mert Lillababa is az. És neki is van babylegse, mert Lillababának is van. És persze ezért alszik velünk is. De tojok rá, csak lássam, hogy nevet. Nagyon rossz szomorúnak látni. pedig kijutott belőle az elmúlt időben. Én jól vagyok. Cirka 3 hete nem aludtam. De még bírom. Csak hisztis vagyok tőle. Ezért még kevésbé bírom, ha sírnak a kölkek. Márpedig sírnak. Mert mindenki engem akar. És ez nagyon jó, de nehéz. Még. Majd lesz jobb is, tudom. Már most jobb, mint az elején. Sz azt hiszem jól van. Sokat nem tudunk bezsélni. Amikor itthon van, felváltva rohangálunk a két síró gyerekhez. De van, és segít, sokat segít. Jó hogy van. Jó, hogy Ő van...
Megvagyunk. Alapvetően jól vagyunk. Van új ágyunk. Ezen elférünk mind a négyen. Mert együtt alszunk. Igen, mind a négyen. Lilla jól van. Nyugis, vidám baba. Utálja a kiságyat. Meg a babakocsit. Meg az autót. Cicifüggő. Szeret rajtam lógni. Elöl is, de főleg hátul. 3-4 órákat alszik a hátamon. És válogat. Nanduban, Liliputiban nem alszik. Csak Zarában. Fene a válogatós seggét. És cumizik. És ettől szaranyának érzem magam. De már jobb. Így nem sír az autóban. És nem üvölt, amíg Lehelnek kellek valamiért, és ő éppen nincs rámkötözve. És most, láss csodát, cumival elaludt a kiságyában. Mondom mégeccer: a kiságyában. Bámulta a zenélő tehenet, cuppogott, és elaludt. Én meg itt bőgök, hoyg nem azért aludt-e el, mert cserbenhagytam, teletömtem a száját gumival. Na mindegy, szóval jól van. Nem tudom, mekkora lehet, de előrekötve már kezdett nehéz lenni, és kinőtte a 3-6kilós pelenkát is. Lehel hol jól van, hol nincs. Az ébren töltött idejének kb harmadában kezelhetetlen. Vagy csak mi nem tudjuk kezelni. Amikor éppen nem az, akkor egy tündéraranyos kissrác. De már ez is jobb, volt, mikor abszolút nem tudtunk vele mit kezdeni. Ja, és pelenkás. Megint. Mert Lillababa is az. És neki is van babylegse, mert Lillababának is van. És persze ezért alszik velünk is. De tojok rá, csak lássam, hogy nevet. Nagyon rossz szomorúnak látni. pedig kijutott belőle az elmúlt időben. Én jól vagyok. Cirka 3 hete nem aludtam. De még bírom. Csak hisztis vagyok tőle. Ezért még kevésbé bírom, ha sírnak a kölkek. Márpedig sírnak. Mert mindenki engem akar. És ez nagyon jó, de nehéz. Még. Majd lesz jobb is, tudom. Már most jobb, mint az elején. Sz azt hiszem jól van. Sokat nem tudunk bezsélni. Amikor itthon van, felváltva rohangálunk a két síró gyerekhez. De van, és segít, sokat segít. Jó hogy van. Jó, hogy Ő van...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)