Kaland

Hétvégén a nagyfaluban jártunk. Ketten, Lehellel. Tömegközlekedéssel, mert mi az nekünk...

Fehérvárról indultunk vonattal, ezzel nem volt probléma, de ezt tudtam előre, vonatozni nagyon szeretünk. Többen úgy nézték Lehel,t mint valami cirkuszi majmot, hogy végig nyugiban ült a helyén, és nézelődött:)

A gondok a Déli pályaudvaron kezdődtek. (Pestiek itt ugorgyanak, nekik nyilván nem újdonság, amit írok:)) Ott döbbentem ugyanis rá, hogy a vonatperon, és a metrólejáró között van egy cirka 3 méteres szintkülönbség, viszont nincs mozgólépcső. Fogtam hát a nettó 14kilós gyereket, téliruhástól, babakocsistól, csomagostól, felkaptam, és lenyargaltam vele a lépcsőn. Aztán nagy büszkén vettem jegyet. Azért nagy büszkén, mert 2 évig jártam fősulira oda, két évig ott is éltünk utána, és szégyenszemre most tudtam meg, hogy létezik napijegy, és nem kell ezer vonaljegyet venni... Na szóval, irány le a metróhoz. Sokkal meredekebb a mozgólépcső, és sokkal keskenyebbek a fokok, mint amire emlékeztem. Nem volt egyszerű mutatvány lemenni.

A metrózás rendben volt, leszámítva, hogy Lehel utálta, nagyon félt attól, hoyg hirtelen sötét lett kint, nagyon zajos volt minden, rengeteg ember volt körülötte, akiknek csak a térdéig ért (nem akart kiszállni a kocsiból). A Deákon átszálltunk, itt mindenhol volt mozgólépcső, de azért ott is tartani kell ugye a kocsit valamennyire.

Aztán a Határ út volt a legdurvább... Ott sehol nincs mozgólépcső. Vannak viszont kedves emberek, akik kocsistól lesodornak a lépcsőről, ha nem vigyázol. Mire feljutottama felszínre, már éppen megnyugodtam volna, hogy urrá, sínen vagyunk, rájöttem, hoyg a villamossal még meg kell küzdenünk. Ott még feltettem gyerekestől a kocsit, de aleszállásnál már szétszedtem, nettó gyerekre, és összecsukott kocsira, merta derekam kezdte megadni magát...

Juditékhoz mentünk először, Ákos már nagyon várt bennünket, nagyon édes volt... Olyannyira várt, hogy a nagy örömugrálásban izomból lefejelte az ajtófélfát, és akkora búb lett a fején szegénykének hirtelen, mint a gyerek maga. Szerencsére gyorsan elmúlt, és jót játszottak a fiúk:)

Innen a mamáékhoz mentünk ebédre, vissza ugyanazzal a villamossal. Már összecsukott kocsival, rutinosan. Ettünk, aludtunk, majd felkerekedtünk másik Judit barátnőmhöz, babanézőbe. Megkérdetem Lehelt, mit szólna, ha nem vinnénk babakocsit? "De, anya, viszünk, kell a babakocsi!" Hát jó, mondtam, de mi lenne, ha nem villamosoznánk, hanem kisétálnánk a határútra? Ebben benne volt, bár a kocsit feleslegesen vittük, persze nem ült bele. Viszont nagyon ügyesen legyalogolta ezt a nem kicsi távot, nyígás nélkül, sőt, a lüke anja jóvoltából még egy tiszteletkört is mentünk a Határ úti buszállomáson, mert nem tudtam, hogy a 99es szimplán a Europark előttről indul... Na buszozni soha többet Pesten:) Ráadásul olyan helyen szálltunk át, ahol folyamatosan forgattam a fejemet, és imádkoztam, hogy csak innen jussunk ki élve:) Innen a 3as villamos, és a 6.on lakó barátnőm már gyerekjáték volt:)

Ott is jól éreztük magunkat, bár itt meg Lehel rántotta a fejére a vasalódeszkát, de nem volt vészes... Nagyon tetszett neki a pici (2 hónapos) baba, nézte, ahogy alszik a kiságyban...

Hazafelé már villamos-metró kombóval mentünk, szinte őslakos módra:)

Másnap reggel még várt ránk egy villamosozás, mert Sz későn ért Pestre, de itt már jöttek a mamáék is, így nem vittünk kocsit, semmi különös nem volt benne...

Ja, de igen. Fellszállt néhány nemfehér 40 körüli pasi, és hangosan, hogy az egész villamos hallotta, elkezdték ecsetelni, hogy mennyire elfáradtak, mert el kellett tolniuk talicskán legalább 30szor 30kilót. Szívesen felajánlottam volna nekik, hogy fogjanak egy babakocsis gyereket, és utazzanak át vele a városon. Másnap örömmel mennek majd dolgozni!

Van-e tanulság? Van. Tízpercenként mondtam egy fohászt, amiért úgy döntöttünk, hogy gyerekkel nem maradunk Pesten, és minden tiszteletem azoké, akik ezt nap mint nap megcsinálják, akár több gyerekkel... Valamint, hogy legközelebb kendővel megyünk:) (visszakaptam ugyanis, és már ki is próbáltam a hátonhordozást, nagyon klassz:))