Voltam nagyon lent, és voltam nagyon fent, az elmúlt fél évben, mióta nem írtam. Történt sok minden, gyökeresen más az életünk. Megújultunk, felfrissültünk, kezünkbe vettük kicsit az életünket. Nekem új gerinc, Sz-nek új térd, gyerekeknek új ovi, mindannyiunknak új város, új ház... Ami a régi, az az összetartás, a szerelem, a mindent túlélünk mi ketten, mi négyen. És tényleg. Nagyon örülök, hogy itt vagyunk, és nagyon örülök, hogy együtt vagyunk, hogy Ő a férjem, és Ők a gyerekeim.
Most éppen nagyon fent vagyok, BOLDOG vagyok, így nagy betűkkel. Ami fontos, minden a helyén van. Vannak persze gubancok, de azok nem fontosak. Azokon át lehet lépni. És lesznek majd valahogy.
Rövid összefoglaló, hogy mi történt fél év alatt. Januárban megműtöttek, ismét kiderült, hogy igen, jól választottam, Szilárd hihetetlen támaszom volt. Jól vagyok, működik mindenem, nem fáj semmim. Áprilisban beköltöztünk Fehérvárra, családi házba, a lakást kiadtuk. Az első és legfontosabb oka ennek Lehel volt. Egyszerűen nem volt ott jó helyen, ő nem olyan gyerek. Neki nem elég napi 8órában az autótologatás, és 5 évesen a 4 soros versek. És az oviban kikiáltották kezelhetetlennek, ő meg hozta is a belé táplált "bizalmat". Szokásunkhoz híven leültünk, kitaláltuk, és 1 hónapon belül volt ovis helye, Fehérvár egyik legjobb ovijában. Április közepe óta már ide jár. Ki van virulva, rengeteget fejlődött, szellemileg, mozgásában, és sokkal kiegyensúlyozottabb lett. Ő a legfiatalabb a csoportban, ez nagyon inspiráló neki, van angol játszó, van német játszó, van úszás, kb kéthetente kirándulás, múzeumlátogatás, színházba, koncertre járás, agyagozás, virággondozás, focizik a Videoton utánpótlás előkészítő csapatában... Az óvónénik imádják, kedves, kiegyensúlyozott, barátságos, kiemelkedő IQjú és EQjú gyereknek tartják. Pedig ugyanaz a kissrác, aki márciusban még kezelhetetlen volt... A helyén van végre. Tudom, hogy sokak szerint ez túlfejlesztés, de ő egyszerűen ilyen gyerek, egész kicsi korától, én is ilyen voltam. És ez az, amit értem nem tettek meg, és a mai napig szenvedek tőle. Úgyhogy mi megtettük érte. Ha ez kell neki, hát ezt kapja. Lillának is jót tett a költözés, felvették őt is, ugyanebbe az oviba. Tegnap voltunk ismerkedős délelőttön, rögtön otthagyott, szereti az óvónéniket, nagyon várja már, hogy mehessen. Kísérleti csoport lesznek, hetente járnak majd múzeumba, a fent említett programokon kívül. Ki van virulva ő is, imád buszozni, sétálni, imád segíteni nekem bármiben, nagyon szeret a kertben szöszmötölni. Ugyanaz a nyugodt, kedves, egyszerű kislány, aki mindig is volt, van,. hogy egész délelőtt molyol valamit, egyedül. Nagyon szépen és választékosan beszél már, ő az, aki képes idegenekkel is szóba állni, ha éppen olyanja van.
Májusban Szilárd egyik térdét is megműtötték, itthon volt 3 hétig, pár napja már újra dolgozik. Nagyon jó volt ez a 3 hét, bár felkelni nehezen és ritkán tudott, de sokat adott, hogy így együtt voltunk sokáig. Alakul a térde is, már tud járni, ha odafigyel, akkor észre se lehet venni, hogy még sántít. Tegnap volt először gyógytornán, bár a "gyógy" az erős túlzás, egy igazi sportedző fazon tartja, ugyanilyen műtéten átesetteknek, és hááát, bevallom töredelmesen, én a felét nem bírtam volna megcsinálni a foglalkozásnak, egészséges térddel sem:) A belüket is kihajtotta, de ez kell most neki, mert ha nem terheli, nem erősödik vissza, és ugyanott vagyunk, ahol voltunk.
Én záróvizsgákat csinálok, sajnos lesz még egy köröm novemberben, mert a számvitelen elhasaltam, de legalább láttam, hogy sokkal több nem kéne hozzá. Munkát keresek, szeretnék már menni, kattogna az agyam, de nincs min:) Ugyanakkor megőrülök még egy babáért. Nem tehetek róla, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, minden hónapban kiszámolom, mikor születne, ha...., kendőket nézegetek, babaruhákat, és hiányzik "valaki"... Persze most esélyünk sincs rá, erősen kicsúsznánk a gyesből, nem kapnék semmit...De ettől még itt van a gondolat, napi szinten, és nem tudok mit kezdeni vele.
Fogok még írni, már van miről, de ehhez kellett a pillanatnyi helyzet felvázolása. Üdv újra itt mindenkinek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése