?????

Egyszerűen nem találtam megfelelő címet ehhez a bejegyzéshez.

Történt ugyanis, hogy két hétig nem voltunk itthon. Mire hazajöttünk, azt láttam, hogy a ház mögötti részen, ahol eddig egy - szerintem -életveszélyes csúszda, és régi hinta állt mindössze, kiálló szögekkel, és csavarokkal, elkezdtek tereprendezni, homokozót betonoznak, felújítják a hintát, új csúszda van... Na nem EU-s de az ügyes apukák klasszul megoldják. Még örvendeztem is neki, hogy hjajj, de klassz, lesz itt még egy játszótér, amikor a lépcsőház előttin nincs árnyék, ott pont lesz, stb, stb...

Aztán Mara barátnőm felvilágosított, hogy tulképp mire is ez a hirtelen nagy sietség. És most kapaszkodjatok meg!

Azért KELL a gyerekeket elköltöztetni a ház mögé, mert a rendszeresen a játszótéren trécselő, és dohányzó vénasszonyokat zavarja a gyerekzsivaj!!! Ismétlem: a szép, zöld, bekerített játszótéren!!! Igazából nem is találom a szavakat, egyenlőre azt sem tudom mit reagáljak, egyszerűen nem térek magamhoz ettől...

Kezdem érteni...

...Sz miért nevetgélt mindig cinikusan, mikor olyanokat mondtam, hogy mennyire szeretnék megint terhes lenni, meg hogy milyen jó, hogy megint nő valaki a pocakomban, és imádom ezt az egészet a lábzsibbadásokkal, hányingerrel, mindennel együtt...

Muhhahha... Lassan vége a boldog és önfeledt 2. trimeszternek, és ezt sajnos kezdem is érezni. valójában jól vagyok, meg minden, és önmagamhoz képest még fitt és üde vagyok, de...

... de minden reggel úgy kelek, mint akit éjszaka összevertek, pedig már az ágyunk is kényelmes. Csak hason nem tudok ugye aludni, háton nem ajánlják, oldalt meg a Kisnyúl azonnal elkezd bulizni, és feszíti magát minden létező irányban. Most, hogy végre a nagy hagy aludni, itt van ez a kis maszat, és már most banzájozik...

... de minden reggel kell legalább egy óra, mire összekapom magam, mire már nem szédülök, nem fáj semmim, nem ég a gyomrom, stb... És ilyenkor senki ne szóljon hozzám, mert harapok. Persze ilyenkor kel Lehel, ilyenkor indul dolgozni Sz, ilyenkor kell reggelit csinálni, stb, stb...

... de mintha az idegeim szabira mentek volna. Ok, nyár van, szünidő, meg minden, de ezt szokás a főnökkel (velem) megbeszélni, nem? Iszonyú türelmetlen vagyok mindennel és mindenkivel, legfőképpen persze Lehellel, amit utálok, és küzdök ellenne, de nem mindig vagyok sikeres...

... de legalább 600 fok van, és nekem, aki télen is csak vékony pólót vesz a kabát alá, olyan ez, mintha legalábbis a pokolban lennék. Folyton fáj a fejem tőle, folyik rólam a víz, sehogyse érzem jól magam. Azt hiszem egy légkondis szobában lenne jó, csupa üvegablakkal, hoyg a napsütést azért lássam, egy jacuzziban ülve, miközben folyamatosan szebbnél szebb gyümölcstálakat szolgálnak fel mondjuk tejszínhabbal, meg jéghideg alkoholmentes sörrel. Igen, ezt kéne tennem...:)

... de valójában most kicsit elegem van mindenből, nincs kedvem pakolni, nincs kedvem költözni, nincs kedvem kimozdulni (ok, ha ma este lenne egy szabadtéri Quimby koncert, örömmel mennék:)), egyáltalán, semmihez sincs kedvem...

De azért a kedvem jó, és vigasztal, hogy a boldog és önfeledt 2. trimeszter után eljön majd egyszer a boldog és önfeledt nyugdíjaskor, amikor megint azt csinálok majd, és akkor, amikor én akarok:)

Jííííhááááá!:))))

Ezennel örömmel tudatom minden kedves olvasómmal, hogy a mai nappal hivatalosan is pénzügyi-számviteli ügyintéző lettem, 4-es 4-es bizonyítvánnyal:)))))))

(És tisztelettel kérek mindenkit, hogy akinek van felesleges 500ezer pénze, gondoljon rám, fáj a szívem a mérlegképes tanfolyamért...:))))

Párbeszéd

- Anya, feküdj te is hasra!
- Ok, hasra feküdtem.
- De nem fekszel rendesen hason, anya, feküdj hasra, légyszíves.
- Ennél jobban nem tudok kincsem, mert összenyomom Lillát.
- Ki az a Lilla anya? A kistesó? A Lillababa?
- Igen a kistesód.
- Én vagyok a bátyja a Lillababának.
- Te vagy neki igen.
- Ha megnövök és bácsi leszek, akkor is én leszek a bátyja.
- Igen, te már örökké a bátyja leszel.
- És majd a Lillát előre kötözöd anya, engem meg hátra?
- Ha elfáradsz, akkor téged is felköthetlek, igen.
- Az jó lenne anya. Lillát előre, engem meg hátra.
- Jó, de most már aludjál...
- Vigyázz a Lillababára, édesanya, nehogy összenyomd, én vagyok a bátyja, vigyázok rá...
- Rendben, vigyázok rá, ne félj.
- Idebújok hozzád szorosan, jó?
- Gyere kincsem, persze, hát te vagy az én kicsi babám.
- Meg a Lillababa, ugye? Kettő kicsi babád van, anya?
- Igen, kettő. Van egy kicsi, meg egy mégkisebb.
- Ide magasra fekszek anya. Mert itt sima a párnám.
- Jó, de aludj most már.
- Azért nem fekszek oda le, nem magasra, mert ott nyálas a szarvasos párna. Itt meg sima, tudod?
- Jó, feküdj, ahova szeretnél, csak aludj...
- Inkább anya párnáján szeretnék aludni. Cseréljünk nyuszifül anya, jó?
- OK cseréljünk...
- Most én alszok a sima párnán. Nem szarvasos, csíkos. De nem nyálas.
- Aludj Lehel.
- Alszom...

:)

Agymosás, igen...:)

A héten voltunk Pécsett hordozós-klubban, ezúton is köszönet a meghívásért Hédinek:)

Teljesen elvarázsolódtam, én is akarom ezt, mind-mind-mind!!!!

Volt szerencsém kipróbálni egy MT-t is, Lehellel. Két napot gondolkoztam rajta, nem terveztem most nagyobb kiadást, pláne a kicsinek valami csajosat szeretnék, azt nem venném meg most, Lehelnek valami fiús kéne, meg itt van a nandum, de azt Pesten kötözgetni, Lehel is türelmetlen vele, az MT nagyon tetszett neki, kevés helyet foglal,gyorsan fel tudom dobni a hátamra, mégiscsak jó lenne, ha nem kéne babakocsistul cipelni jövő héten Pesten, de gyalog meg nem bír annyit menni, kézben vinni nem tudom, mégiscsak a kendő kéne, nade azt már elvetettem, kerestem valami kompromisszumos megoldást, valami varrott, olcsó MT személyében, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, találtam vaterán egy csajt, aki varr MT-ket, nagyon jó áron, tudom, biztosan nem olyan, mint egy Kozy:), de lehet, hogy csak néhányszor fogjuk használni, stb, stb, nem tudtam dönteni... Aztán bedobtam az ötletet, nagy levegőt véve, Apanyulunknak, ő rögtön rábólintott (millió csók érte:)), úgyhogy készül is Lehel saját, egyedi, (szerintem) nagyon szép MT-je:)))

És az elmúlt két napban azon is sokat gondolkoztam, hogy

1. szeretnék a kicsinek is egy MT-t majd, meg valami vékony, színes kendőt (jelenleg nyerésre áll az Amazonas Lollipop), meg ha Apanyúlnak nem jön be az MT, akkor egy csatosat neki...

2. Talán jobb (vagy gazdaságosabb?:)) lett volna tudatlannak maradni etéren...:)

Vacsora

Tegnap rokonlátogatni voltunk, falun. Beszereztünk gyönyörű kertekből gyönyörű zöldségeket. Papa ezerrel nyomta a gázt hazafelé, alig vártuk, hogy vééégre...

...vééégre leülhessünk és ehessünk gyönyörű császárszalonnát, körözöttel, friss zsemlével, friss, ropogós, édes újhagymával, (bátrabbak vajpuha, csípős hagymával), sajttal... hmmm, jóó vót, erőst, erőst jóó vót:)

Csak halkan jegyzem meg, távollévő Apanyulunknak, hogy el se hinné, Lehel milyen élvezettel bírja - nem falatozni! - tömni magába a szalonnát hagymával!:)))

Alvás

Azt gondolná az ember, hogy ha ideiglenesen lecseréli a 183cm/9x kg-os hálótársát egy 95cm/15kg-osra, akkor az hawaii, dizsi, napfény, rengeteg helye lesz, és kipihenten ébred, és az összes ránca kisimul...

Jelentem: NEM IGAZ!!!

3 napja alszom a 140cm széles ágy külső szélén, lapjával, és az alsó kezemmel támasztom magam a földön. Napfény nincs, szakad az eső, kipihent a legkevésbé sem vagyok, a ráncaimat ugyan még nem néztem, de biztosan megbújik néhány a táskák alatt...

Ma hajnalban végre el tudtam kicsit aludni, hanyatt fekve, de minimális helyen, hálótársam feje a hasamnál volt, és a kezét is azon pihentette. Már-már idillinek tűnhet az állapot. Nade ki találja ki, mire ébredtem hajnali 6 órakor??? Igaz ugyan, hogy nagyobbik gyermekem békésen aludt, de a kisebbik, megörülvén annak, hogy valaki ott matat ideiglenes albérletén, szétrúgta az összes belső szervemet, és fejébe vette, hogy kikaparja magát a hasfalamon keresztül...

Persze, jóóó dolog a gyerekekkel aludni, tényleg imádom, de most vissza AKAROM kapni az eredeti alvópajtásomat! Hallod Ciccu???? Gyere máááár!:)