Döntöttem!

Igen, bármilyen hihetetlen, már 8 héttel szülés előtt eldöntöttem:)

A következő lesz a készletünk:
Popolini UltraFit Extra Natur Organic belső pelusok
FiDiNi gyapjúkülsők
Mosható törlőkendő

Éééééééééés, tatatataaaaaaam!!!!!

Egy 4,7-es gyönyörűséges Zara Curry:)


(Ok, ebben segített Sz is, mert a Fresh és a Curry közül képtelen voltam választani...)

Meg marad a Nandu, Sz-nek, mert neki a 4,7-s kendő rövid lesz szerintem. A többit majd menet közben meglátjuk...

Illetve Lehel azt mondta, szerinte az MT kényelmesebb, mint a Nandu, úgyhogy majd ha neki nem kell, azt is kölcsönadja Lillának:)))

Ui.: Ezúton is köszönök mindent Lívinek, nagyon sokat segített a tanácsaival...:)

Lehelszáj

" Ha feldíszítjük azt a kicsi rózsát, akkor karácsonyi rózsa lesz belőle? De ha már piros, hogy lehet még díszíteni?":)

UPDATE

- Lehel, micsinálsz kincsem, hogy lehet így körtét enni? ( beleharapott kettőt, visszatette, aztán vette ki a következőt)
Mire ő felháborodva:
- Én nem eszem a körtét Évikém (!?), én kétarcú körtéket gyártok. Lesz egy szomorú, meg egy vidám arcuk...

Zöldség - gyümölcs

Van azért előnye is az ittlétnek. Pillanatnyilag 2 dinnye, egy vödör kukorica, egy cukkini, egy tök, egy zacskó krumpli, egy zacskó hagyma, sok paprika, paradicsom, 30 tojás, és egy vödör körte áll a konyhában felhasználásra várva (volt egy vödör szilva is, de abból már sül a lepény:)). Egy fillért nem adtunk semmiért, pedig se konyhakertünk,se tyúkunk:) Mind a szomszédok kertjéből van. Vitaminhiányunk tuti nincs:)

Van viszont ötlethiányom. Elsősorban körtés recepteket várnék, ha tudtok, de a többi hozzávalóra is szívesen veszem, hátha tanulok valami újat... Hajrá, hajrá:)

Teszt

Miután az elmúlt napokban nagyon eldurvult a kapcsolatunk Lehellel, nincs más választásom, mint változtatni. Sokat gondolkoztam, hogy min kéne, elolvastam egy csomó fórumot, szakirodalmat, és végül a következőre jutottam.

Ő nem tehet arról, hogy meleg van, és nyűgös vagyok, és fáradt, és legszívesebben ki se kelnék az ágyból. Arról se tehet, hogy nem tudok futni utána, hogy nem bírom követni a tempóját, hogy egyre kevésbé tudom hordozni, hogy a babakocsit pláne nem bírom emelgetni. Arról sem tehet, hogy hisztis vagyok, amiért van, hogy napokig egy szót sem tudok váltani rajta kívül senkivel, és ettől bezombulok. Arról pláne nem, hogy a dackorszaka, és énkeresése kellős közepébe megajándékozzuk egy kistesóval, akit nagyon vár ugyan, de nyilván lesznek vele nehézségei.
A legjobban az bánt, hogy gyakorlatilag teljesen szobatiszta volt, és most ma már egész nap pisit-kakit takarítok. És ez láthatóan attól van, mert ÉN ki vagyok borulva, és nem tudok elég türelmes lenni vele, nem tudok vele eleget foglalkozni, és fel akarja hívni magára a figyelmet.

Szóval arra jutottam, hogy nekem kell változnom. Marha nehéz lesz, de próbaüzemet tartok. Nem tiltok meg neki mindent, nem ordítok vele mindenért, nem fenyegetem hülyeségekkel, nem szúrom le, ha későn fekszik/korán kel, odafigyelek a jelekre, hogy mikor pisilne/kakilna, ha nagyon játékban van, ahelyett, hogy méreglődnék, hogy nem szólt, és a gatyába ment a cucc. Összeszedem minden erőm, és kora reggel vagy késő este elmegyünk minden nap csavarogni, nem kényszerítem egész nap az udvarba/lakásba, csak azért, mert én hamar elfáradok.
Azt hiszem, az is jót tenne, ha minél előbb hazaköltöznénk, nekem is, mert ott lenne Mara, akivel beszélhetek, illetve Sz is előbb hazaérne, és Lehelnek is mert ott mindig vannak gyerekek, és ott van Fanni, akivel bármikor tud játszani.

Valójában, azt hiszem, Magenta kommentje ébresztett rá minderre. Arra, hogy én voltam az, aki bármikor rá tudta bízni valakire a gyerekét. 9hónapos kora óta suliba jártam és heti 1-2 napot nagyszülőkkel, dédszülőkkel volt, míg én kiszakadtam otthonról. És bármennyire fura ezt beismerni, ez kellett, nagyon kellett. És most nincs. Senki nincs itthon, mindenki dolgozik. A szomszédok mind öreg nénik, bácsik. És a net is nagyon hiányzik. Hogy kuncsorognom kell tesómnak, hogy engedjen ide lopott 10 percekre.

A lényeg, hogy ezzel nem büntethetem Lehelt. Nem egy angyal most, az tény, de kíváncsi lennék ebből mennyi az, ami az én hisztimből, feszültségemből ragad rá. És nem büntethetem ezzel Lillát sem. Akinek kétségkívül nagyon rossz, ha nekem állandóan 1000 a vérnyomásom, és naponta 5ször bőgök, valamint állandó gyomoridegem van, és mindenem görcsöl.

Szóval mostantól próba.

Szorítsatok.

UH

1-es számú para: Mi van, ha haránt fekszik???

Nem, nem fekszik haránt, fejvégű:)

2-es számú para: Olyan kicsi a hasam, biztosan kicsi a baba is!

Nem, nem kicsi, pont akkora, amekkorának lennie kell, sőt, nagyobb, mint Lehel volt ennyi idősen.

3-as számú para: És ha mégis fiú???

Nem, nem fiú, minden kétséget kizáróan - hogy a dokit idézzem: tuttihótziherhogy - KISLEJÁNY:)))

Én vagyok szar anya????

Vagy más is kirohanna időnként a világból a saját gyerekétől????

Három

El sem hiszem...

...de mától 3-assal kezdődik a heteink száma Lillanyúllal.

Innen már fél lábon is:)

Öregszünk

"Menjetek Anya fesztiválozni inkább nélkülem. Igyatok nyugodtan sört, vagy üdítőt, amit szeretnétek, meg hallgassátok a zenéket ott ahol laknak a Lacibácsiék, meg a Bálinték! Nekem most nincs kedvem menni, inkább itthon maradnék a papával rajzolni, meg locsolni. Szia! Menjél el, jó?"

Hát, megértük. Már nem lehet felcsigázni holmi fesztiválozással, üdítőivással, azzal pláne nem, hogy nélküle megyünk valahova... Mert itt szeretne maradni. Nem kell trükközni, nem kell lopakodni, maradni AKAR. Megnőtt, vagy mifene:)

Azért elvisszük ám:)))

Ismeretség

Ma reggel postára mentünk itt a faluban Lehellel. Nem volt túl jó passzban, rosszul ébredt, siettem volna vele.

Megállított bennünket egy régi ismerős, 5 évig TV-ztünk együtt a helyi kábeltévénél. És körülbelül egy éve nem is láttuk egymást. Sikerült rendesen felhúznia.

Közvetlenül a mikorra a várod a babát kérdés után következett egy félbeszakíthatatlan előadás arról, hogy nehogy szedjek magzatvédő vitamint, mert óriásbébim lesz (1. nem szedek, 2. mikor fogják fel végre az emberek, hogy nem a vitamintól lesz nagy a gyerek???), és vaskészítményt se, hanem ő tagja egy hálózatnak, aminek van valami nem tudom milyen itala, és azt igyam, mert sokkal jobb lesz a közérzetem, és minden rendben lesz a babával, és még kereshetek is vele. Húú, nagyon sok pénzt kereshetek, akár 40ezret havonta, ő egyáltalán nem dolgozik, és 3-400ezret keres. És sokan sokallják az árát, dehát ezt gyógyszer HELYETT veszem, és úgy már nem is drága, és különben is, sokan azt hiszik,. hogy babaápolásra mindenféle márkás szereket kell venni, pedig abban van a legtöbb méreg, és nem kell semmi babakozmetikum, csak az övék a jók, és biztosan Lehelt is tömöm minden gyógyszerrel, meg kenegetem, hogy iylen szép a bőre, de nem kell!
Itt próbáltam félbeszakítani, hogy nem, Lehel nem kap gyógyszert, sőt 6 hetes koráig kentem a fenekét gyógyszertári krémmel, azóta semmi, csak a naptej, úgyhogy ezt rosz embernek magyarázza, de meg se hallotta.
Következett, hogy hozzam Sz-t is, ha jövök (egy szóval nem mondtam, hogy jövök), mert a férfiak meggyőzőbbek, hitelesebbek. És Lehel is jöhet, az unokái szobájában van rengeteg kisautó, meg legó, meg midnenféle drága játék, mert már megteheti, arra a pár hétvégére, amíg itt vannak, fenntartson nekik itt egy játékparkot. Megint rossz embernek mondja, mert Lehel nem játszik ilyesmivel, nem érdekli. De nem tudtam ezt elmondani, mert következett az anyagi rész.
Elkezdett százalékokról, meg szintekről beszélni, és itt durrant el az agyam igazán! Azt találta mondani, hogy muszáj valamit csinálnia, mert az állam kiszúrja a szemét valami minimális nyugdíjjal, ráadásul ezután a bevétel után NEM KELL! adózni, mert úgy van megfusizva, vagy milyen szót használt... Nem tudom igazából, melyik rendszerről beszélt, nem emlékszem a termékek nevére se, de ezzel felborította pár órára a lelki békémet. Nem mondom, hogy a végletekig becsületes ember vagyok, nem állítom, hogy hibátlan lennék, és a politika se érdekel különösebben. De ezen nagyon el tud durranni az agyam. Mikor? Mikor jönnek rá az emberek, hogy a pénzért dolgozni kell, a bevételből meg adózni, és az állam nem azért van, hogy mindenkit pátyolgasson, meg kihúzzon a szarból??????

Nem, nem, nem szabad!!!

Egyre többször fordul meg a fejemben, hogy az ölembe ültetem magam gondolkozni, ahogy ezt Lehellel szoktam tenni, amikor már nagyon zizzent...

Nem szabadna hordozós fórumokat olvasgatnom, hordozós oldalakat nézegetnem... Ebben a pillanatban amennyit szeretnék hordozóra költeni, abból simán kijönne két régi álombabakocsi is.

Nem, nem fogok emiatt most mégis babakocsizni, sőt:)

De nem tudok dönteni, és minél jobban utánanézek a dolgoknak, annál többféle kendőt szeretnék. Még mindig nagyon tudatlan vagyok a témában, de egyre jobban átlátom a dolgokat, és jövök rá, hogy nem, nem hülyék, akiknek van akár 6-8 kendőjük is:)

Megpróbálom megmutatni, most milyen kendők közül nem tudok választani:)

Zara Curry

Zara Fresh

Didymos Indio Rubin-Mandarin

Lana Tattoo

Így hirtelen ennyi:) És akkor arról még nem is írtam, hogy vajon mekkora kendő legyen, illetve hogy szeretnék még egy MT-t később:) De ezzel ráérünk akkor foglalkozni, ha valahonnan összekoldulom egy kendő árát, és sikerül kiválasztani, melyik kendő legyen az...

Ehh, mér nem vagyok milliomos?:)

Hétvége képekben (és egyben a 100. bejegyzés:))

Balatonföldvár

Szántód

Szántód - Tihany komp

Tihany

Veszprém

Magyarázom a bizonyítványom...

Sok minden van most, ami nem kéne, és sok minden nincs, ami meg igen... Ilyen pl az idő is. Lejöttünk ide kvázi pihenni, de annyi változott, hogy 2 helyett 4 pasira főzök meg mosok, és 56 helyett vagy 90 m2-t takarítok, és egy megzizzent gyereket kergetek a lakásban. Szóval időhiány miatt most csak képeket kaptok az elmúlt időszakról, beszámolót nem:)

Csak egy kicsikét szeretnék...

... egyedül lenni. Amikor semmire és senkire nem kell gondolnom, senkit nem kell kiszolgálnom, csak én lehetek, és senki más.

... megint legfontosabb lenni, amikor elsősorban az számít, hogy én mit szeretnék, és hogy szeretném.

... asztalra tett lábbal sodort cigit szívni, és nem gondolni semmire, vagy csak olyan világmegváltó dolgokra, mint hogy vajon a párás levegőtől összeragadnak-e a légy szárnyai.

... megint jó nő lenni.

... koncert után, sátorban, részegen, összebújva elaludni.

... igazi barátnőkkel kerthelyiségben kávézgatni.

... barátokkal úgy beszélgetni, hogy csak mikor az órára nézünk vesszük észre, hogy már hajnal van.

... egyáltalán, valakivel beszélgetni.

... Sz-al végre kettesben lenni, amikor nem csak tecsóba megyünk, vagy lakást lapátolunk rohamléptekben, hanem csak úgy lenni...

... igazán felnőtt lenni, olyan felnőtt aki bátran vállalja magát és a döntéseit, nem vár folyton megerősítést a dolgaira, nem kéri ki mindenben mindenki tanácsát.

... igazán zuhanni, megint, mint régen, amikor senki miatt nem kell visszafognom magam, vagy uralkodni magamon, sajnálhatom magamat, ahogy tetszik, és ameddig tetszik. Amikor csak bambulhatok ki az ablakon, egymás után szívva az olcsó, dobozos cigit, ami mindegy, hogy milyen, csak ártson, és nem érzek késztetést, hogy ha csörög a mobilom, felvegyem, vagy egyáltalán, hogy megnézzem, ki az.

... megint olyan ember lenni, akit keresnek a barátai, és fontos dolog az is, hogy tegnap jó kávét ittam valahol.

... aztán szeretnék visszaváltozni gyorsan, mert nagyon hamar hiányozna a mostani életem.

Szopi

Én: - Képzeld Apa, Lehel szopizza a párnák csücskét, hátha jön belőle tejecske.
Lehel: - Nem jön belőle tejecske, csak anya cicijéből jön. (és már nyúl is a pólómba)
- Kisfiam, nem jön most belőle tejecske, csak amikor kicsi babám van. Mint amilyen te voltál régen, meg amilyen a kistesó lesz.
- Szopizhatok, anya?
- Kistesó fog szopizni, csak a kisbabák szopiznak, az ilyen nagyfiúk, mint te, akinek már 20 foga van, és meg tudja rágni a husit, már nem...
- ...Én..??? (és ezt a tekintetet nem tudom megfelelően leírni. Egyszerre volt benne kérés, könyörgés, remény és csalódottság, egy újszülött és egy felnőtt tekintete egyben...)

Mindenesetre én jól elpityeregtem magam, és próbáltam leplezni a zavarodottságomat...

Miért?

Miért hiszik azt az emberek, hogy nekem nem fáj az, ha megkérdezik, hogy és akkor megint két babát várok-e?
Miért hiszik azt, hogy nekem nem fáj, hogy ha a nemleges válaszra mosolyognak egy "hálistent"?
Miért hiszik azt, hogy nekem nem fáj az, hogy ha boldogan újságolom, hogy jól vagyok, semmi bajom, azt mondják, hogy azért felelőtlenség ám, hogy a történtek után nem megyek el minden létező vizsgálatra, és nem fogadom fel az atyaúristen magándokit.
Miért gondolják, hogy nem fáj, és egyáltalán joguk van a szemembe mondani, hogy még szerencse, hogy nem viselt meg a dolog.
Miért gondolják, hogy nem fáj, amikor a szemembe mondják, hogy érdekes, hogy milyen hamar mertem másik babát vállalni.
Miért gondolják, hogy nem fáj, amikor nevetve mondják, hogy ezek szerint (hogy most egy baba van) egyenként jönnek vissza???

Innen üzenem mindnek: DE!!!! Fáj!!!