Büszkeségeim a volán mögött:)))

Apa...


...és fia:)

Víz

Egyszer volt, hol nem volt, régen, mikor még Lehel ici-pici volt... 7 hónapos koráig ugye csak anyatejet kapott (fúúúj, felelőtlen, lelketlen anya, szegény szomjazó gyereknek még nyáron se adott mást inni, csak anyatejet), utána is ez volt a fő itala, de kapott már mellé vizet is. Teljesen jól elvolt a vízzel, vizet kért, ha szomjas volt.

Aztán elmentünk nyaralni az egyik mamához, majd leköltöztünk nyárra a másikhoz. És a nagyszülők itatták szörppel, teával, gyümölcslével, és egyéb nyalánkságokkal, mi meg nem gondoltuk, hogy ennek milyen következményei lesznek...

Pedig lett. Drága gyermekünk annyira hozzászokott ezekhez a lónyálakhoz, hogy lábrángást kapott már attól is, ha öblítés céljából vizet mertem engedni a poharába. Nem volt hajlandó meginni semmit, aminek "nem volt íze". Ivott is napi 2,5-3 litereket. Sokszor észrevettük azonban, hogy valójában nem szomjas, csak kvázi desszertként iszik, aztán szinte kivétel nélkül mindig kiborította az innivalóját. Ebből adódóan, hogy csak úgy hobbiból iszogatott elkezdett sokszor nem enni. Inkább ivott 5-6dl teát, és le volt tudva az étkezés. És az ételt is mindig dobálta, kente, játszott vele... (ugye Juice?:))))

Szombaton reggel betelt a pohár, és kattant valami az agyamban. Indultunk reggel kirándulni, és csak egy pohárnyi tea maradt a kancsóban. Gondoltam, megkínálom vele indulás előtt, aztán majd veszünk neki valamit inni (ilyenkor ice teát, vagy valami ízesített vizet szokott kapni). Odaadtam nekia poharat, belekortyolt, majd módszeresen végiborította a folyosót. Ekkor már egyéb okokból kifolyólag eléggé forrt az agyvizem, úgyhogy ez már csak az utolsó csepp volt.

Mondtam, hoyg jó, akkor ennyi tea volt, láthatja, üres a kancsó. Innentől kezdve csak víz van. És szépen megtöltöm az üvegét ásványvízzel. Persze délelőtt nem akart inni belőle, hisztizett, hoyg neki nem kell víz. Mondtam, hogy jó, más nincs, majd ha szomjas lesz, szóljon, van nagyon finom varázsvíz a táskámban. Ezt játszotuk egész délelőtt, aztán megálltunk egy erdőszélen ebédelni, itt is mondta, hogy szomjas. Fogtam a mi vizesüvegünket, kérdezi, az mi. Zafírvíz, mondta az apja. Kérsz? Kérek. Öntöttünk neki pohárba, megivott egy pohár vizet. És még él!!!:)))

Nem mondom, hoyg azóta nincs probléma, de érezhetően kevesebb. Még mindig megy a hiszti, minden ivásnál, de mindig kitalálok valami indokot, hogy miért vizet igyon:) Eddig bejött.

És a lényeg, amiért leírtam ezt az egészet, ma olyat csinált, amilyet szerintem még soha. Miután nem ivott meg fél liter teát reggeli/ebéd előtt, reggelire megevett 1,5 pirítóst sok paprikával(sose ette meg a nyers zöldséget), 2*2dl kakaót, ebédre meg egy egész szelet felkockázott csirkemellet, sárgarépával megsütve, rizzsel, és párolt zöldséggel... Nem is tudom, evett-e már valaha ennyi midenfélét egyszerre!

Ebéd után vizet (!!!) kért inni, majd desszertet szeretett volna. A desszert jó ideje fagyi volt, de miután tegnap összesen 2 liter fagyit ettünk meg, amiből emberesen kivette a részét, akkor se adtam volna neki, ha van itthon. De nem volt. Persze hiszti. Mondom neki, nézzük meg együtt a mélyhűtőt, nézzük, nincs fagyi. Ám pechemre a legalsó fiókban volt egy jégkrémes doboz, igaz, dédiféle natúr fagyasztott őszibarackkal. Kérte, mondtam, persze, azt ehet. Desszertkérdést is letudtuk, megevett egy egész nagy barackot.

Ha este a spárgás csirkémből is eszik, szobrot állíttatok a víznek:)))

Lehelszáj

- Hallod-e te anya! Kimehetnék-e én ide az erkélyre elsöpörni a füvet, hogy legyen hely a szélnek?:) (elgondolkoztam hogy véletlenül nem elszívta-e azt a füvet:))

- Ennek az innivalónak nagyon íze van. Anya öblítsd ki a nagyon ízt belőle! (nem szokott gyümölcslevet inni:))

hasonló:

- Anya, ez a joghurt nagyon epres, öblítsd ki, légyszi! (két nagy tál friss eper után nem csodálom, ha elege volt belőle...)

- Inkább a kistesó keresse meg a saját anyukáját, te az én anyucikám vagy, jó?

- Apuka hol van? Csak nem elment dolgozni? Vagy iskolában van? Vagy nem tudod, hol van? Ki tudja hol van??? ( Ezt egy szuszra:))

- Ez egy varázsfüggöny anya. Azért varázsfüggöny, mert hagyja, hogy megcsavarjam. Egy sima függönyt nem lehet megcsavarni, csak a varázsfüggönyt, tudod?:)

Köszönöm!

Köszönöm szépen mindenkinek, aki gondolt rám!

Jelentem, fél 8ra túl voltam egy jegeskávén, egy kólán, 3 csokin, ha nem lennék terhes, egy doboz cigit is elszívtam volna, és ott tobzódtam a teremben, és nagyon be voltam rezelve.

Aztán megkaptuk a feladatsort, átfutottam, és azzal a lendülettel majdnem haza is jöttem:) Aztán szerencsére meggondoltam magam, és végül megírtam úgy, hogy a 3as szerintem biztos, és ha minden jó, amiben bizonytalan voltam, akkor még bármi is lehet:) És természetesen(:)) a vizsga végére megírtam a másik csoport feladatsorát is, meg vagy 3 embernek írtam le, és adtam át komplett feladatokat:) Ettől nem tudok szabadulni...
Ez volt a könyvvezetés.

Adatfeldolgozáson már virgonc voltam, gondoltam ezt már fél lábon is megírom kettesre, aztán a tanárnő lediktálta az összes kontírozást, a vizsga elején, meg hogy mit hova kell könyvelni, szóval az se kettes lesz:)

Hát ez történt ma. Végeztem kérem:) Illetve van még egy szóbeli, de az már csak formai dolog...:)

Mostantól megint én leszek a vidám, elégedett, nyugodt vagány, lazanya(by Zsu:)) Évi:)

Csók mindenkinek!:)

Szorítsatok!

Holnap 8 tól kb fél2ig... Be vagyok tojva:)

Próba

Lehel ma reggel korán kelt, éjszaka esett az eső, és mivel nem volt túl jó kedve, nagyjából 8 óra körül fogtuk magunkat és lementünk egyet sétálni. Na de nem akárhogy!

Először kipróbáltuk itt fent a tibeti háti hordozós kötést, de azt mondta, az vágja a combját (biztos elrontottam valami), így batyuba kötöttem, és meglepő módon sokkal egyszerűbb volt, mint gondoltam! És Lehelnek is nagyon tetszett.

Szóval bő órát sétáltunk, Lehel nagyon élvezte, annyira édes volt, bújt a nyakamba, puszilgatta a hátam, meg miközben dumált, a kis kezeivel simogatta a karomat.

Jajj, nagyon bánom, hogy ez az egy év kimaradt! (Kb tavaly ilyenkor hagytuk abba a hordozást)

Pelenka

Az alábbi poszt olvastán biztosan sokan azt fogják hinni, hogy részt vettem valami szeánszon, ahol átmosták az agyamat, és megfertőztek valami "biobuziősanya"(ahogy az valahol olvastam)- szérummal, valamint megjelenik fejükben a vízió, hogy a következő írásom az otthonszülésről fog szólni... Pedig nem is:)

Szóval. Napok óta a mosható pelenkákon kattogok. Rengeteg kérdésem van, de nincs időm olvasni, viszont marhára kíváncsi vagyok:) Már Lehelnél is felmerül a dolog, de ott már későn hallottam róla, akkor már nem akartam belevágni. És most megint előjött, csak úgy, jött velem szembe:) És egyre szimpatikusabb a megoldás. A kislányom képe úgy él bennem, hogy gyapjúpelusban van, kendőben lóg rajtam, és babylegs van a lábacskáin. Jáááj, azok annyira édesek, lesz neki egy csomó belőle, tuti nem bírok majd ellenállni:)

Szóval a kérdéseim, hátha valaki (Líviiiiiii!!!!????:))))) tud nekem válaszolni:)

1. Hogy működik ez az egész?:) Ok van egy gyapjú külső, és az alá mit adok rá? Mitől nem ázik át? Mekkora egy ilyen bugyor? Milyen időközönként kell cserélni kb?

2. Hogy tisztítom? Áztatni kell-e, mivel moshatom, hány fokon, stb?

3. Kb hány darab kell belőle, hogy minidg legyen tiszta, száraz pelusa, és ne erről szóljon a nap, hoyg pelenkát mosok?

4. Technikai kérdés: kakit pl hogy takarítok ki belőle? úgy értem maga a betét sem eldobható, vagy azt csak eldobom a tartalommal, és a külsőt mosom?

5. Akik használják ezt, melyik márkák váltak be? (nagyon tetszenek a FiDiNi féle külsők, azokhoz pl mi kell még, hogy használható legyen?

Ha van valami jó kis összefoglaló ennyire alapkérdésekből, azt is szívesen veszem, de most nincs időm sajnos nagyon belemélyedni a témába:)

Köszi mindenkinek, aki hozzászól tapasztalatokkal, ellenvéleményekkel, bármivel:)

Kendő

Végre megint visszakaptam a nandumat (Fanniéknál volt, kipróbálásra, hátha nála még működik a háti hordozás, mivel csak 10kiló, és 1,5éves, de mivel soha nem volt kendőben, már nem tudta megszokni), és azon nyomban ki is próbáltam. Gondoltam fejest ugrok, mennyire emlékszem még a megkötésekre:)

Sajnos Lehel mamabölcsiben van, hogy tudjak tanulni, így csak a macival gyakorolhattam, de vele elsőre, hiba nélkül, kitűnően meg tudtam kötni a kendőt háti hordozáshoz is, és zsebes keresztezetthez is, amit majd a kicsivel tervezek használni.

Tök büszke vagyok magamra:) És alig várom már ezt kis csomagot, hogy kint is hordozhassam:)

Harag

Iszonyúan megbántottam az imént a fiamat. Kérdeztem, hogy megissza-e még a maradék kaukázusi kefírt. Azt mondta, hogy nem, nem kéri. Erre fogtam, és salátaöntetet csináltam belőle.

"Aaaaanyaaaa, mihiiicsihiiináltál a ... aaaa... akkurátusi tefejfíremből?????"

1. Nem értem, ez miért ekkora probléma, amikor azt mondta, nem kell neki.
2. Nem értem, hogy miért akkora probléma, hogy kb 1 órán keresztül visított, ha csak hozzászóltam.
3. Nem értem, hogy az akkurátusi mitől könnyebb szó, mint a kaukázusi, és honnan ismeri egyáltalán????

:)))

Torta

Ma reggeli beszélgetés:

- Anya lesz szülinapi tortád! - Jajj dejó, mikor lesz? - Holnap 10en órakor. ...(hatásszünet) - Jóéjt anya!!! Jóóóéééjt! Szép álmokat! Anya, nem érted? Jóóéééjt, feküdj le, hogy holnap 10en óra legyen! ...(hatásszünet) -..vagy süss tortát!:)))))

(Ki)Lógalába

Már megint bebizonyosodott, hogy a gyermekem, hmm, hogy is mondjam... nem egyszerű.

Itt a jó idő, én úgy képzelem, hogy minden gyerek majd kiugrik a bőréből, hogy elég egy rövidgatya, póló, kisszandi.

Na, az enyém nem:) Minden öltözés egy komoly procedúra, mert drága kisfiam nehezen fogadja el, hogy én, a gonosz anya olyan nadrágot akarok ráadni, amiből urambocsá' kilóg a lába. Magánkívül bömböl, hogy ez nem jó nadrág, hátnemlátomén, hogy ebből az egész vádlija kilóóóg????

Ezért ma pl bevittem a gardróbba, hogy válasszon magának nadrágot. Kiválasztott egy vastag, termobundás kordbársony fekete gatyát, hogy ez jó lesz anya, ez pont jó lesz.

Végülis sikerült abban megegyeznünk, hogy akkor egyenlőre nem húzunk semmilyen nadrágot:) Mert ha a combi is kilóg, az nem gáz persze, én ezt nem érthetem:)

Najó, nekem sem volt soha kedvencem a nyáár:)))

Hazafelé

Elmentünk ma fagyizni. Lehel hazafelé a következő monológot adta elő. Kicsit már rövidítem:)

" Lent maradunk a játszótéren anya? De ne kicsit maradjunk lent, hanem sokat. Egészen estig, jó? Nem süt ott a nap? Biztosan vannak felhők az égen? Nem süt rám a nap? És a szél fúj anya? Szerintem egy kicsit fúj. A játszótéren is fúj? Vagy ott csak nem süt a nap? Játszhatok a csikóhalas sütivel? És a kamiont elővehetem? Motorozok majd. Fannival. Ha otthon lesznek. Otthon lesznek, anya? De, szerintem otthon vannak, biztosan otthon vannak, játszanak. Ilyenkor nem mennek ők sehova anya. Eltakarták a felhők anya a napot. Mindjárt esik az eső. Jó lesz az ugye? Dédi mondta, hogy jó lesz, ha már esik az eső. Jujjdejólesz. Kinőnek a sárgarépák a dédinél. Kinőnek végre. De ha esik anya az eső, akkor nem tudok homokozni. Csak utána, ha már nem esik. De akkor lesz sok nedves homok, jó sütit lehet sütni. De nem süt anya a nap a játszótéren????"

Suli előtt elhaladva, nézte-nézte, a bejárati ajtó feletti részt...

"Anyaaa, mi az a csíkos legyező ott fent?":))))) (magyar zászló)

Pozitív

Úgy alakult, hogy tegnap Lehellel kettesben Pestre kellett autóznunk.

Néhány dolgot tudni kell elöljáróban.

1. Régebben nagy spíler voltam, ha volánhoz kerültem, valahogy elnehezedett a lábam. Komoly időbeli rekordjaim voltak Balaton-Budapest viszonylatban, de a Veszprém-Pest távolságot is hihetetlen idők alatt bírtam levezetni. Apukám rendőrismerőse találta egyszer azt mondani apunak, hogy: mondd meg a Lauda lányodnak..:))) Egyszóval nem sűrűn voltam látható a külső sávban... Azóta ez némileg csökkent, de az 50-90-es sebességkorlát még mindig nem nekem való...

2. Sz képes autópályán is 80al menni. Borzasztóan csodálom érte, de eleinte iszonyúan idegesített, ma már csak ha nyűgös vagyok:)

Szóval tegnap autópályáztunk, Fehérvártól Budapestig. Mivel mostanság mindig Sz vezet (kivéve, ha iszik, de szinte sosem iszik:)), egészen hozzászoktam ehhez a lassú tempóhoz, így tegnap én sem mentem gyorsabban az M7-esen csak kb 100-110-el.

És akkor jöjjön, ami nagyon POZITÍV volt nekem...

Amikor 110-el mentem, akkor már be kellett mennem a belső sávba, mert előzgetnem kellett az autókat ezzel a sebességgel. Autópályán!!! Persze volt, aki elszáguldott mellettem, de ez volt a kevesebb, a jellemző tényleg az ilyen 90-100-as tempó volt. És most valahogy engem sem zavart ez a sebesség. Lehet, hogy öregszem???:)))

Hormonebéd

A következőt ettem ma ebédre:

forró vajra karikázva spárga, újhagyma, alma, paprika, napraforgómag (ez nem karikázva:)), és ezt nyakon öntöttem tejfölös, lisztes, delikátos, reszelt citromhéjas, habosra kevert tojással, megszórtam apró sajtkockákkal, amikor az alsó fele megpirult, megfordítottam, meg sütöttem a másik felét is, tányérra borítottam, a tetejét megkentem tejszínes tormával, és meglocsoltam szójaszósszal...

Ha nem tudnám, elkezdenék gyanakodni, hogy terhes vagyok:))))

Szeret

Mit nekem iwiw-es értékelés, amikor a fiam ma reggel ezzel ébresztett:

- Nagyon szeretlek édesanya, te vagy a legjobb anya! Apa meg a legjobb apanyúl!

Szegénykém, pedig tegnap annyit kiabáltam vele, van is miatta lelkiismeret furdallásom rendesen:(
Csak mindketten nagyon fáradtak voltunk, én meg olyankor még rosszabban viselem az állandó nyivákolást, még ha az arra is irányul, hoyg szeretne már lefeküdni. Lényeg a lényeg, szeret, és csak ez számít. Ma már jó napom lesz:)

Lehelszáj

Egészen friss...

Már pizsiben parádézik, azért van még fent, mert Sz még nincs itthon, és szeretné megvárni. Már összepakoltam itt a nappaliban, sehol semmi a földön. Egyszercsak körülnézek, látom, hoyg Sz cipője a szoba közepén.

- Lehel, hogy került apa cipője a szoba közepére?
- Hol van a szoba közepe anya?
- Ott, ahol apa cipője van.
- Hol van az apa cipője? A szoba közepén?
- Igen. Hogy került oda?
- Melyik szoba közepén?
- Itt a nappalién.
- Ahol a cipő van?
- Igen az a szoba, a nappali szoba közepe. Ahol a cipő van. De az a akérdés, hogy került oda?
- Mi?
- A cipő!!!!
- Kinek a cipője anya?
- Apáé!
- Hol van apa cipője?
- Ok, Lehel, kezdek besokallni, fogd meg a cipőt és vidd vissza a helyére.
- A cipő sok ( a sokallniból, gondolom) anya? Kettő cipő van csak ott!
- Lehel, MOST fogd meg a cipőket, és vidd vissza a helyükre!
- Ezeket a cipőket anya?
- Igen, azokat!
- Jaaaa! Hát hogy kerültek ezek ide????

:)))
-

Hétvégi képek

Döntés

Valószínűleg meglepő lesz amit írok, de nagyon sokat gondolkoztam rajta, és azt hiszem, igen, döntöttem...

Addig-addig nézegettem a babakocsikat, annyiszor megtaláltam az igazit, hogy egészen profi lettem az aktuális kínálatban.

Azonban pár napja elkezdett duruzsolni egy kis bogár a fejemben, hogy tulajdonképpen minek is kell nekem babakocsi? Amikor közben meg folyton az jár a fejemben, hogy milyen jó lesz a kicsit már újszülött korától hordozni, lehetőleg kizárólag hordozni??? Addig-addig duruzsolt ez a kis bogár, hogy igen döntöttem (ha meggondolnám magam, emlékeztessetek erre a bejegyzésre:)): NEM akarok babakocsit!

Van a nandu kendőm, amit nagyon szerettem, nagyon sokat használtam, és Lehel is imádta. Emellé szeretnék még egy rugalmas kendőt, amíg kicsi lesz a baba, állítólag azzal könnyebb az élet:) (Lívi erősíts, vagy cáfolj meg lécci:))
És ennyi. Ha nagyon kell, ott van Lehel babakocsija, ami ugyan nem szembefordítható, de vészhelyzetre jó lehet.

Arról nem is beszélve, hogy nem tudom elképzelni, hogy babakocsival hogy rohannék Lehel után, hogy tudnánk megnézni minden fűszálat, hogy mentenénk csigákat, hogy szaladnánk a cicák után? Míg ha a kicsi rám van kötve, van két szabad kezem, és szabadon mozoghatok... Voila...:)))

Azt csak halkan jegyzem meg így a végére, hogy már most kezdem trenírozni magam a környezet hozzáállására:) Anyukám nem túl őszinte mosollyal, szótlanul nyugtázta ezirányú terveimet a hétvégén, majd később "csak úgy" megjegyezte, hogy végülis, később is ráér nekünk venni babakocsit:) Ma délelőtt, Ringató után az egyik anyuka (akinek a fia egy hónappal fiatalabb Lehelnél, és a kistesót is egy hónappal későbbre várja) kérdezte, milyen tesókocsit veszünk. Amikor mondtam neki, hogy semmilyet, sőt, a kicsit nem is szeretném babakocsiba tenni, míg nem muszáj, elkezdte nekem mondani, hogy igen, hát ő is sokat kenguruzott a fiával, de ez nem jó ám a gerincüknek, azért többnyire vízszintesen kéne feküdniük! Csendben bólogattam, már nem tudok ilyen emberekkel vitatkozni... Szóval tanulva a Lehel hordozása alatti, és az elmúlt pár napi megjegyzésekből, előre készülök lélekben, hogy megnyugtassam az embereket, hogy igen, nincs babakocsija, csak szopik, velünk alszik, és sírni se hagyom, de köszi, ettől még jól van ő is, én is, és a házasságom is szuper:) Szorítsatok, hogy majd jól menjen:)))