Lehel ma reggel korán kelt, éjszaka esett az eső, és mivel nem volt túl jó kedve, nagyjából 8 óra körül fogtuk magunkat és lementünk egyet sétálni. Na de nem akárhogy!
Először kipróbáltuk itt fent a tibeti háti hordozós kötést, de azt mondta, az vágja a combját (biztos elrontottam valami), így batyuba kötöttem, és meglepő módon sokkal egyszerűbb volt, mint gondoltam! És Lehelnek is nagyon tetszett.
Szóval bő órát sétáltunk, Lehel nagyon élvezte, annyira édes volt, bújt a nyakamba, puszilgatta a hátam, meg miközben dumált, a kis kezeivel simogatta a karomat.
Jajj, nagyon bánom, hogy ez az egy év kimaradt! (Kb tavaly ilyenkor hagytuk abba a hordozást)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése