Víz

Egyszer volt, hol nem volt, régen, mikor még Lehel ici-pici volt... 7 hónapos koráig ugye csak anyatejet kapott (fúúúj, felelőtlen, lelketlen anya, szegény szomjazó gyereknek még nyáron se adott mást inni, csak anyatejet), utána is ez volt a fő itala, de kapott már mellé vizet is. Teljesen jól elvolt a vízzel, vizet kért, ha szomjas volt.

Aztán elmentünk nyaralni az egyik mamához, majd leköltöztünk nyárra a másikhoz. És a nagyszülők itatták szörppel, teával, gyümölcslével, és egyéb nyalánkságokkal, mi meg nem gondoltuk, hogy ennek milyen következményei lesznek...

Pedig lett. Drága gyermekünk annyira hozzászokott ezekhez a lónyálakhoz, hogy lábrángást kapott már attól is, ha öblítés céljából vizet mertem engedni a poharába. Nem volt hajlandó meginni semmit, aminek "nem volt íze". Ivott is napi 2,5-3 litereket. Sokszor észrevettük azonban, hogy valójában nem szomjas, csak kvázi desszertként iszik, aztán szinte kivétel nélkül mindig kiborította az innivalóját. Ebből adódóan, hogy csak úgy hobbiból iszogatott elkezdett sokszor nem enni. Inkább ivott 5-6dl teát, és le volt tudva az étkezés. És az ételt is mindig dobálta, kente, játszott vele... (ugye Juice?:))))

Szombaton reggel betelt a pohár, és kattant valami az agyamban. Indultunk reggel kirándulni, és csak egy pohárnyi tea maradt a kancsóban. Gondoltam, megkínálom vele indulás előtt, aztán majd veszünk neki valamit inni (ilyenkor ice teát, vagy valami ízesített vizet szokott kapni). Odaadtam nekia poharat, belekortyolt, majd módszeresen végiborította a folyosót. Ekkor már egyéb okokból kifolyólag eléggé forrt az agyvizem, úgyhogy ez már csak az utolsó csepp volt.

Mondtam, hoyg jó, akkor ennyi tea volt, láthatja, üres a kancsó. Innentől kezdve csak víz van. És szépen megtöltöm az üvegét ásványvízzel. Persze délelőtt nem akart inni belőle, hisztizett, hoyg neki nem kell víz. Mondtam, hogy jó, más nincs, majd ha szomjas lesz, szóljon, van nagyon finom varázsvíz a táskámban. Ezt játszotuk egész délelőtt, aztán megálltunk egy erdőszélen ebédelni, itt is mondta, hogy szomjas. Fogtam a mi vizesüvegünket, kérdezi, az mi. Zafírvíz, mondta az apja. Kérsz? Kérek. Öntöttünk neki pohárba, megivott egy pohár vizet. És még él!!!:)))

Nem mondom, hoyg azóta nincs probléma, de érezhetően kevesebb. Még mindig megy a hiszti, minden ivásnál, de mindig kitalálok valami indokot, hogy miért vizet igyon:) Eddig bejött.

És a lényeg, amiért leírtam ezt az egészet, ma olyat csinált, amilyet szerintem még soha. Miután nem ivott meg fél liter teát reggeli/ebéd előtt, reggelire megevett 1,5 pirítóst sok paprikával(sose ette meg a nyers zöldséget), 2*2dl kakaót, ebédre meg egy egész szelet felkockázott csirkemellet, sárgarépával megsütve, rizzsel, és párolt zöldséggel... Nem is tudom, evett-e már valaha ennyi midenfélét egyszerre!

Ebéd után vizet (!!!) kért inni, majd desszertet szeretett volna. A desszert jó ideje fagyi volt, de miután tegnap összesen 2 liter fagyit ettünk meg, amiből emberesen kivette a részét, akkor se adtam volna neki, ha van itthon. De nem volt. Persze hiszti. Mondom neki, nézzük meg együtt a mélyhűtőt, nézzük, nincs fagyi. Ám pechemre a legalsó fiókban volt egy jégkrémes doboz, igaz, dédiféle natúr fagyasztott őszibarackkal. Kérte, mondtam, persze, azt ehet. Desszertkérdést is letudtuk, megevett egy egész nagy barackot.

Ha este a spárgás csirkémből is eszik, szobrot állíttatok a víznek:)))