Szülinapi ajándék

Éééés, megkaptam! Sz megkapta szülinapjára Lillát, én meg az első, igazi, gurgulázós, nagyon hangos, nagyon vidám nevetését! Ezennel minden további ajándékomat felajánlom jótékony célokra:D Kivéve ha az egy autó, lakás, ékszer, vagy hordozókendő:D

27

Pont, mint minden évben. Ülök a gép előtt, egyedül vagyok a gyerekekkel, és a reggeli jókedvemből mostanra semmi sem maradt. De legalább ma még nem bőgtem:)

Köszönöm a köszöntéseket!

(anyu egy sms-t küldött, apu meg volt itt, de szerintem eszébe se jutott..., sebaj, ami nem öl meg az ugye megerősít)

26

Még több, mint 1,5 órán keresztül 26 éves vagyok...:) Ennek örömére megyek, és alszom egyet, és az az Évi, aki felébred, már 27 éves lesz. Jujj. Most fogok egy évet öregedni éjszaka... nem véletlenül éreztem, hogy nagy nap ez a mai:)

Kritika

Tesznek, vesznek a konyhában, 1-es számú gyermek az asztalon, pihenőszékben, 2-es számú mellette gyurmázik, és közben szórakoztatja 1-es számút. Hejj, de szép nap ez a mai, anyjukban (bennem) felcsendül az óóóó, gyönyörűszééép, titokzatos éj... El is kezdi hát énekelni, némileg túldramatizálva a helyzetet. Gyermekek részéről semmi reakció, néznek az anyjukra nagy, kerek szemekkel, majd folytatják eddigi tevékenységüket. De az anya nem adja fel, át kell adni a gyerekeknek a pillanat szépségét, ismét rákezdi, óóó, gyönyörűűűszéép, titokzatos éj, kékszemű gyermek, csöpp rózsalevél... Dermedt csönd. Nézzenek oda, micsoda közönség ez, semmi taps, semmi ováció, csak fapofa, hát ki látott már ilyet, leshetitek, mikor éneklek nektek többet!
...hatásszünet, hatás nélkül...
óóóó, gyönyörűszéééép...
Gyermek 2: anya, nekem úgy tetszik, mintha azt mondtad volna, többet nem énekelsz nekünk, jó?

Jó. Úgy látszik, a mai nap csak nekem ünnep:)

Hétköznapok

Végre vége a hacacárénak, és minden megy a megszokott kerékvágásban. Eltekintve persze attól a hatalmas csillogó izétől, ami elfoglalja a fél nappalinkat. De már ez sem tart sokáig.
Azt hiszem, én nem szeretem az ünnepeket. Nem szeretem a kötelező kiöltözéseket, és jópofizásokat, amikor varázsszóra kell szeretni, jólérezni magam, örülni valaminek, vagy átszellemültnek lenni. Előre jól felhúzom magam rajtuk, és valahogy ünnepekkor mindig rosszkedvű, és nyűgös, és hisztis vagyok, és arra vágyok csak, hogy mindenki hagyjon békén, hadd sajnáljam magam magamban. Aztán persze, ha ez történik, akkor jól besértődök, hogy velem meg nem foglalkozik senki, magasról tojnak arra, én mit akarok, csak arra vagyok jó, hogy mindent megcsináljak. De amint elmúlik az ünnep, elmúlik ez is. És megint jól vagyok, és megint szívesen csinálom, amit ünnepkor utálok. Szeretem a hétköznapokat. És - most jön a csavar - szeretem, ha egy hétköznapból, valami miatt hirtelen ünnep lesz. Nem azért, mert ünnepelni kell. Hanem pl csak azért, mert hosszú idő óta először süt a nap, vagy a hónapok óta nem alvó fiam kis vita árán elalszik délután, vagy 5 percet egyedül lehetek az autóban, és hallgathatok hangosan olyan zenét, amilyet én akarok. Ma nincs ünnepnap, mégis ünnepelek. És jól érzem magam...

Na de majd holnap!!!:D

Lillaarcok

Most, hogy szép a bőre, kaptok róla soook fotót:D

Csoda

Talán tudjátok, hogy én úgy indultam neki ennek a gyerekdolognak ünnepek kapcsán, hogy nem csapom be a gyereket, nálunk nem lesz Mikulás, meg Télapó, meg Jézuska, meg Nyuszi, meg szülinapi angyalka, meg egyéb hasonló hóbelevanc.

Ez az első alkalommal működött is, szépen elmondtam neki a Mikulás legendáját, meg hogy Karácsonykor megajándékozzuk azokat akiket szeretünk, ésatöbbi, ésatöbbi. Aztán a gyerek nőtt. És okosodott. És ő, kérem szépen hinni akar a csodában. Úgyhogy hisz is a csodában. Mi meg, ha már így alakult, segítünk neki benne:)

Ámulattal várta a Mikulást, és mivel ő akarja hinni, az sem zavarta, hogy a csapból is Mikulások folytak. Most pedig ugye a Jézuska van terítéken, és hiába mondom neki, hoyg Apa hozza a fát, és mi díszítjük fel, hogy a Jézuska tudja hova kell tenni az ajándékot (lásd: kompromisszum:)), amikor ő beszél róla, akkor a fát is szigorúan a Jézuska hozza, az ajándékot meg pláne. Már most mondogatja, mit hozzon neki jövőre a Mikulás, és ha gézengúzkodik, csak anniyt kell mondani, hogy figyel ám a Mikulás, és már be is fejezte a nemkívánatos tevékenységet.

Hát azt hiszem egyre inkább beigazolódik egyik kedvenc mondásom: az embernek vagy gyerekei vannak, vagy elvei:)

Két gyerekkel a tél...

...szíííííííváááás!!!!!

Kendővel nem merek kimenni, mert itt a világ végén nem takarítják az utakat, a járda meg nem is látszik, hol volt valaha. Vettünk egy batár terepjáró babakocsit, ami elmegy ugyan térdig érő hóban is könnyedén de 18kg az önsúlya, és ugye 3. emelet, nuku lift. Namármost, felöltöztetem Lehelt, aki kínlódik, mert melege van, amíg én öltözöm, kiteszem a lépcsőházba, de akkor meg menne már lefelé, szóval öltözöm én is, sapka, sál, bakancs, Lillának csizma, sapka, overál, mózesbe be, takaró, rá a lábzsák, vagy mi, már mindkét gyerek üvölt, húzom a kabátom, kesztyű, szemüveg, kocsi kitol, lépcsőnként leenged. De közben Lilla azért üvölt, mert melege van, meg különbenis, be van oda bugyolálva, és nem lát szinte semmit, Lehel meg azért, mert nem tudom fogni a kezét lefelé. Leérvén szembesülünk vele, hogy nem férünk ki a lépcsőházajtón, másik szárny kinyit, kocsi kitol, Lehelt is kicsal, neem, nincs nagyon hideg, gyere nyugodtan, a frászt nincs, már most sz.rrá fagytam, még el se indultunk, de már mindketten (hárman? engem se hagyjunk ki...) hipernyügösek, és bugyiig izzadtam... Váááá... Mindezek után ma kilépve a lépcsőházból megkérdezte A NÉNI, hogy ugye mennyivel kényelmeseb így kocsival? Hát, nyád, frászt kényelmesebb, elment az eszem, vagy mi, hoyg itt szenvedek...

Szóval miután felküzdöttem a két gyereket a 3.ra, megfogadtam, hogy most ide bevackolunk, és én innen tavaszig nem megyek sehova!

"Kaland"

Mert amúgy olyan eccerű az életünk.

Pénteken este indultunk volna le Pécsre. Éppen elment a biztosítós pasi, Sz lekísérte a kocsihoz, én bementem a fürdőbe, valamit még molyolni. Eccercsak jött oda Lehel vörös fejjel, vérágas szemekkel, fuldokolva. Fogalmam sincs, honnan volt lélekjelenlétem. Fogalmam sincs, honnan tudtam, mi a frászt kell csinálni. Fogtam a gyereket, térdemre fektettem, feje lefelé, párszor hátbaütöttem, ettől nagyokat köhögött. Majd belenyúltam a torkába, és megpróbáltam kiszedni. Nem tudtam mit, csak hoyg nem kap tőle levegőt, és ha nem szedem ki azonnal, a gyerekem a szemem láttára hal meg. Jó sokáig próbálkoztam, ráadásul először beakadt gondolom a mandulájába, aztán meg föltolhattam az orrába, vagy mittudomén, de ekkor már sírt, és én iszonyú boldog voltam, hogy kap levegőt! Nekifutottam mégegyszer, és akkor már sikerült kivenni, egy 20forintos volt. Előtte volt itt egy futár, és a visszajárót a pulton felejtettem. Lehel meg újabban ha elbambul, mindent a szájába vesz, ami a keze ügye akad. Szóval sikerült kivenni. De még nagyon köhögött... És vért köpött. Aztán véreset hányt. És nem tudott beszélni az ijedtségtől. Hívtam a mentőket, azt mondták, azonnal küldenek kocsit, ilyenkor nem lehet tudni, nem nyelt-e le többet esetleg, avgy nem sértett-e meg valamit, és ugye a vér is aggodalomra adott okot. Közben felért Sz is, mondom neki, hogy jön a mentő Lehelért. Erre Lehel elkezdett iszonyúan sírni, megígért ő mindent, csak ne jöjjön a mentő. Felhívtam őket megint, hogy ne jöjjenek, megígértette a diszpécser, hogy bevisszük mi. Elkezdtük hát öltöztetni a két gyereket, kocsiba be, sose mentünk még ilyen gyorsan, autópályán se, pláne nem -16fokban.

A vége happyend, nincs baja, nem nyelt le többet, csak ahogy piszkáltam ki, szétkarmoltam a manduláját, és lett ott egy vérömleny vagy mi, nem akarok hülyeséget írni, de rendbejön magától. Rendbejött, reggelire már virslit kért.

Mindenesetre, én öregedtem vagy 10 évet...

Hidegzuhany

Lilla ekcémás. Csúnyán. Mindenhol égővörös, néhol száraz, néhol nedvedző a kis bőre:(

A bőrgyógyász szerint, mivel nem tudjuk, mire allergiás ki kell szűrnünk mindent.

Vagyis extrán oda kell figyelni mindenre, kapott arckrémet, fejkrémet, testápolót, popsikrémet, gyulladáscsökkentő krémet, mosakodót, sampont, és szinte semmit nem ehetek. Sorolom mit, szívesen veszem az ötleteket, hogy ezeken kívül még milyen ennivaló létezik:)

Szóval a tiltólista:
dió
mák
mogyoró
tökmag
szotyi
pisztácia
csokoládé
kakaó
paprika
hal
füstölt húsok
sonkák
szalámik
máj
májkrém
velő
citrom
narancs
mandarin
kivi
savanyú káposzta
alkohol
kávé
kagyló
csiga
kaviár
eper
málna
őszibarack
gomba
méz
tejtermékek
majonéz
tojás
gyümölcs és gyógyteák
paradicsom
ketchup

Vagy fogjam fel úgy, hogy kaptam motivációt az életmódváltáshoz? Tulajdonképpen mindegy, elélek én natúr rizsen is, ha ezzel segítek ezen az icipici lányon, és túléltünk mi már sok mindent, ezt is túl fogjuk élni.

Jó hír viszont, hogy szépen fejlődik, 6,75kg és 59 cm, sokat nevet, huncutkodik, gagyarászik, nagyon kis kedves, türelmes, és ha Lehel elég gyorsan szalad el mellette, akkor oldalra tud fordulni:D

Örömhír

Ugyan senki nem ismeri innen, de én nagyon boldog vagyok:D

Szombaton délután megszületett Mara barátnőm második kislánya, Lehel Fanni barátnőjének picike húga, Dóri:D A két évvel ezelőtti császár után simán, gyorsan, ügyesek voltak nagyon:)

Úgyhogy pár nap, és megint fogdoshatok icipici újszülött babát, úgyis olyan rég voltak már az enyémek picik:D:D:D

Akarattyai séta és egyéb fotók

Szombaton délelőtt strandon voltunk:D Hát mit mondjak...? Nem volt tömeg..:D

Keresd a gyereket!:)

Séta után itthon

Mai termés

Lehel ma megint formában volt. Csináltunk délután só-liszt gyurmát Lívi receptje alapján, köszi Lívi:)

Pontokba szedem a jobb mondatait, nem feltétlenül összefüggésben:)

- Anya, te ne gyurmázzál, háttt... Mit gondolsz, csináld a vacsorát! (gyúrtam a tésztát a vacsorához)

- Szaggatok pogácsát. Jééé inkább kamionkerék lett, hullahó, hullahó, mesebeli kamionkerék! vagy inkább legyen magyarzászló. Sütök tortát, ünnepeljük meg a magyarzászlót! Vagy az újévet, az újévet ünnepeljük meg!

- én: Jónapot kívánok, fagyit szeretnék!
L: Jónapot kívánok! Milyen tölcsérben?
én: legyen mézes...
L: A micimackó is mézeset eszik. Hííí, te vagy a micimackó???
én: nem, én anya vagyok.
L: De, mert aki szereti a mézet, az micimackó!
én: Jó, akkor brummbrumm, brummbrummbrumm.
L: Ezt nem értem én. Én csak sárgamedvéül tudok.
én: és mit mond egy sárga medve?
L: Sársár, sársár...

- ...és akkor apa bement a kórházba, és gyorsan kijött a pocakjából egy kistesó mert őt is behabzsolta, mert apa mindent behabzsol...:) (Bocs Apa:D)

- (vagdosom be a gesztenyéket) anya, én nem szeretem a gesztenyét! Legyenek ezek inkább halacskák. Pont olyanok, mint a halacskák, jól érezték magukat a vízben (be voltak áztatva). De apa nem szereti a halacskát. Akkkooor, legyenek kacsák, a kacsát szereti apa? igen? Akkor legyen ez a gesztenye kacsa, és akkor megeszem én is jó?

- Bemegyek anya a tvbe, és az interneten elmegyek a kisvakondhoz, kiszabom a nadrágját, aztán elmegyek traffparkba, bedobok egy árvát (érmét, de a tegnapi mikulásgyilkolászás úgy látszik nem múlt el nyomtalanul:D) a gépbe, és lemosom a kis traffomat, mert már biztosan nagyon koszos és szomorú szegény. De ha jön Traffipapa, akkor gyorsan hazaszaladok, majd ne állj a tv elé, nehogy rádugorjak!

Nevelés

Mennyire időszerű egy 2,5 évessel arról beszélgetni, hogy először gondolja végig mit akar mondani, számoljon 3ig, és csak utána mondja? Mennyire reális elvárás, hogy ha előtte van egy vödör víz, akkor csak álljon szépen, és ne nyúljon hozzá, miközben imád pancsolni? Mennyire reális elvárás, hogy ha előtte van a csoki, ne akarjon enni belőle? Vagy hogy szépen megvárja, míg szólok, hogy belenyúlhat a lisztbe, ami fél centire van a kezétől? Hogy tisztában legyen vele, hogy Lilla akkor is felébred, ha azt ordítja, hogy nem kiabálok anya, hogy ne ébredjen fel a Lilla! És még sorolhatnám...

Hmm, lehet, hogy nem is a gyerekkel van a baj...?

Lehelszáj

- Kisfiam, nem mondom el többször, légyszíves ne itt Lilla mellett zenélj, mert felébred.
- De a Mikulás anya bármire képes, még Lillát is el tudja altatni, akár hinta nélkül is:D

És most élő közvetítés, megpróbálok elég gyorsan írni:

- Tulajdonképpen igazából én nem is játékból akarnék, ööö, szeretnék sütiket sütni, hanem igazi lisztből. Nem baj anya, ha szétszórom a lisztet, meg a tojást, majd elvisszük szervízbe a konyhát. Látod anya, már teszem is be a sütőbe. Még csak játékból. Látod ez itt a sütő. bekapcsolom. 624 kettő fokra. Valami van az ötössel, az ötös sütivel. Nem, harmincassal, tessék, ez a tiéd lehet. Áfoonya, áfonya, áááááfooonyaaaa, tessék ez egy hajó! (ti. a könyv ami az előbb még sütő volt) Vedd ki belőle anya a tésztákat! Csengő szóól, csengő szóóól, anya mééér nevetsz? Ott is viccelődök a számítógépen? Azér csinilngelek csak anya, hoyg tudjam mondani, hogy csengőszóóól, csengőőőszól, nem azér hogy a Lilla felébredjen, te aaaanya, hát mit gondolsz... Én nem tudok halkan, én arra készültem, hogy csak hangos legyek. Beleállítottam a tollat a sütőbe (ami azóta már egy fél literes korsó). Sütők belőle bundás kenyeret. Tojás nélkülit, mert a tojást nem szeretem. Megyek szánkózni, mert akkora hó van itt anya a nappaliban, látod? dzsingülbellzdzsingülbelz, dzsingülóódövéééj, én vagyok a karácsony, én vagyok maga a karácsony...

Szerintetek mennyire van felpörögve?:D

Tervek

Tudom, már sokszor mondtam, és nem lett belőle semmi, ami így nem igaz, mert azért sokat változtunk... Szóval sokszor elhatároztuk, hogy változunk, változtatunk az életünkön, az életmódunkon. Változtattunk is sok apró dolgon, amit vagy tudtunk tartani, vagy nem... A legtöbbször tisztán anyagi okai voltak a visszakozásnak, nem olcsó dolog egészségesen élni sajnos. Ez most sincs nagyon másként, tekintve, hogy Lilla két hónapos elmúlt, és még egy árva petákot sem kaptam az Oeptől.

De valamit csinálni kell, valamit muszáj... Már most sokkal több zöldséget eszünk, mint régen, de szeretném, ha még több lenne.. Szeretném ha ennek nagyobb része lenne nyers, és át tudnánk szokni kisebb adagokra is. Szeretnék tudni lemondani a szalámikról, felvágottakról, pékárukról, szeretnék lemondani a fehér lisztről, fehér cukorról. Szeretnék több egyéb gabonát enni, nagyon szeretjük pl a kölest, hajdinát, árpát, de szeretnék egy helyet találni, ami nem pesten van, és mégsem mérik aranyáron ezeket a dolgokat. Szeretnék lemondani a szénsavról. Jóideje nem esik jól a sima víz, pedig nagyon szerettem, de most valahogy nem oltja a szomjam. De hess, nem szabad! Szeretnék lemondani a csokiról, jáááj, ez lesz a legnehezebb, pedig nem eszem sokszor csokit, de akkor rengeteget. Szeretnék megtanulni egészségebben főzni, megtanulni olyan trükköket, amivel a most még laza köretnek tűnő dolgokból klassz főételt varázsolhatok. Szeretnék megtanulni saját kenyeret sütni, magam dagasztva, sütőben sütve... Szeretnék mozogni. Szeretném, ha lenne időm és lehetőségem rá, bár azt se tudom, mibe foghatnék...

Szeretnék több energiát. Hogy tudjak érdemben foglalkozni a gyerekekkel, a szívem megszakad, úgy viselkedek néha Lehellel, de olyan szinten fáradt, kimerült vagyok agyilag, hogy egyszerűen nincs türelmem, nincs erőm hozzá... Pedig semmit nem csinálok. És mégis annyira le vagyok fáradva, mintha legalább 10 órában dolgoznék egy gyárban.

Na most ide jól leírtam, nehogy elfelejtsem. aztán majd jövök szépen pipálgatni. Remélem.

Nemááááár!

Most komolyan, miért? Miért csinálja ezt velem? Értem én, hogy szar neki. Értem én, hogy minden gyerek visszaesik, ha tesója születik... De mééér üvölt nekem fejhangon minden este lefekvésnél, hogy nem akar pelenkát, és megígéri, hogy szól, és ne adjak rá másik pelenkát. És amikor leveszem a koszosat, méééér pisil rá abban a pillanatban a szőnyegre? Létezik, hogy egy gyerek agyilag is visszafejlődik, és ő mostan tényleg nem érzi, hogy éppen pisilnie kell? Amikor 3,5 hónapig teljesen és megbízhatóan szobatiszta volt? Vagy direkt csinálja? De méér, csinálja direkt, amikor tudja, hogy ha ilyeneket csinál, akkor pelenkát kap, de közben meg utálja a pelenkát?

Nem vagyok én elég okos egy kétésféléveshez...:(((

Sapka

Tegnap Pesten jártunk, Mikulásozni, meg csontkovácsnál, meg Judit baránémnál Mara barátném kendőjéért, meg egyebek. Odafelé bementünk a budaörsi tecsóba, mert a Mikulás ott vásárol:)

Jól bevásárolt a Mikulás, mi kísérgettük mindenhova:), aztán kifelé menet vettük észre, hogy Lilla sapiját bezony elhagytuk valahol. Az egyetlen vastag sapiját. Szorított az idő minket, így nem mentünk vissza, napközben vékony sapi+kapucniban nyomult a kiscsaj, de hazafelé bementünk, és kapott egy úúúj sapit. Az első igazi saját csajos sapit. Szerintem cukiiii:D

Helyzetjelentés

Jelen pillanatban:

Lehel áll a nappali közepére cibált kisasztal tetején, mindkét fülén karácsonyfadísz lóg, tele van tekerve kendőkkel, a fején piros bézbólsapka ( villámmekvínes, naná:D ), a haja, arca, keze, ruhája csupa kecsap meg tejföl, és fülsiketítő hangon énekli a kiskarácsony-nagykarácsonyt egy teljesen impró dallamra, majd megszakítás nélkül úszik át egy saját szerzeménybe, aminek a szövege annyi, hogy sokszínű szivárványt hozzon a mikulás, a krampusz meg inkább menjen máshoz.

Lilla alszik.

Én meg szeretnék egy kávét...