Talán tudjátok, hogy én úgy indultam neki ennek a gyerekdolognak ünnepek kapcsán, hogy nem csapom be a gyereket, nálunk nem lesz Mikulás, meg Télapó, meg Jézuska, meg Nyuszi, meg szülinapi angyalka, meg egyéb hasonló hóbelevanc.
Ez az első alkalommal működött is, szépen elmondtam neki a Mikulás legendáját, meg hogy Karácsonykor megajándékozzuk azokat akiket szeretünk, ésatöbbi, ésatöbbi. Aztán a gyerek nőtt. És okosodott. És ő, kérem szépen hinni akar a csodában. Úgyhogy hisz is a csodában. Mi meg, ha már így alakult, segítünk neki benne:)
Ámulattal várta a Mikulást, és mivel ő akarja hinni, az sem zavarta, hogy a csapból is Mikulások folytak. Most pedig ugye a Jézuska van terítéken, és hiába mondom neki, hoyg Apa hozza a fát, és mi díszítjük fel, hogy a Jézuska tudja hova kell tenni az ajándékot (lásd: kompromisszum:)), amikor ő beszél róla, akkor a fát is szigorúan a Jézuska hozza, az ajándékot meg pláne. Már most mondogatja, mit hozzon neki jövőre a Mikulás, és ha gézengúzkodik, csak anniyt kell mondani, hogy figyel ám a Mikulás, és már be is fejezte a nemkívánatos tevékenységet.
Hát azt hiszem egyre inkább beigazolódik egyik kedvenc mondásom: az embernek vagy gyerekei vannak, vagy elvei:)
:)))) nálunk is ilyen felemás a dolog. Hiába díszítik ők a fát, a nagylány folyton magyarázza a kicsinek, hogy "de azért az angyalkák is hozzák ám!"
VálaszTörlés