Nem az én napom...

Reggel Lilla fél 6kor kelt, Lehel se sokkal később übernyűgösen, és éjjel is valamelyik mindig sírt. bementünk ezért Sz-el Fehérvárra 8kor, hogy majd valamit csinálunk bent... Letettük Sz-t a munkahelyén, elindultunk, hogy megállunk valahol, és megnézem az emiljeim, válaszolt-e valaki, hogy lenne kedve találkozni. No, elindultunk volna, de a 2. lámpánál frankón belecsúsztam az előttem álló autóba... Ezzel meg is volt a mai programunk:( Rendes volt a srác, nem problémázott, csak telefonszámot cseréltünk, hogy amjd hívom, ha beszéltem a biztosítóval. Leparkoltunk a biztosító közelében, amikor hívott, hogy jön ő is, hátha gyorsabban végzünk... Ott találkoztunk, kiderült, hogy falubeli, a biztosítós csaj is jófej volt, szórakoztatta a gyerekeket, amíg papíroztunk a sráccal. Utána hívtam aput, hogy kerítsen nekem egy szerelőt, aki megnézi az autót, mi baja lett. Kerített is, elindultunk Siófokra, de előtte még kiadósan eláztunk, míg az autóhoz értünk... Az autópálya fullos volt, és szakadt az eső, kb 60-al döcögtünk végig, mindkét gyerek üvöltött, végül nagynehezen elaludtak. Pénzt kellett kivennem, de egyik automata közelében sem volt üres parkolóhely, nagyon messze meg nem akartam megállni, mert a gyerekek aludtak, nem akartam rögtön nagy túrának kitenni őket. Csomót keveregtünk, míg végre találtam helyet, persze azonnal felébredtek mindketten, visítva. Vettem ki pénzt, elmentünk a szerelőhöz, éppen nem volt otthon, beültettem őket a csomagtartóba, és elkezdtem etetni őket a bébi tejbegrízzel, amit lillának vettünk, de más kaja nem volt nálunk, márpedig ők éhen akartak halni. Alighogy elkezdtek enni, megjött a szerelő, így Lillát ölbekaptam, és egy kézzel tartottam, másikkal folytattam az etetést. Az autónak szerencsére nem lett nagy baja, csak a másik kocsi vonóhorga csúszott be a rendszám alá, pont egy rácson át, így ki tudták nagyjából javítani, belső alkatrészt nem ért, a rendszámot is vissza tudták eszkábálni, igaz, keret nélkül, de legalább nem kell új, így "csak" két pici karcolás maradt, ami arra emlékeztet, hogy ne a lámpát, hanem az előttem álló autót nézzem induláskor:( Innen kimentünk a tecsóba, enni-innivalóért, mert már dél elmúlt, hatalmas forgalom volt, lépésben haladtunk végig, közben persze lehelnek pisilni kellett, nagy nehezen kiálltam a sorból, út szélén megpisiltettem, visszapofátlankodtam, és lépkedtünk tovább... Odaérve 4x!!! mentünk teljesen körbe a parkolón, mert nem volt egy szem hely se, a legtávolabbi részeken se, mire találtunk parkolót, azt is úgy, hogy pofátlanul, némi veszekedést bekockáztatva bevágtam egy nagy terepjáró elé... De már nem bírtam a két gyerek visítását... Szóval leparkoltunk, kaja, pia, elindultunk vissza, eső továbbra is szakadt, autópályán egy gombostűnyi hely se volt, 60-al megint... Lehelnek pisilni kell. Mert miért ne? miért ne autópályán és miért ne szakadó esőben, és miért ne ma? Megálltunk, pisi, megáztunk, vissza... odaértünk sz munkahelyére, megálltam a parkolóban, nyitom ki a netbookot, hogy nézzek vonatot haza, anya kakilni kell... király. telefonáltam gyorsan, sz kirohant, berohantunk, cirka 20perc alatt elintéztük a kakiprojectet, majd megnéztük, hogy 20perc múlva indul egy vonat, sz kivitt bennünket, és visszament dolgozni. Vettünk jegyet, 14:16kor volt a vonat ideje, 10kor értünk a peronra, lehelnek pisilni kell. Tele volt a peron, a váróba visszamenni nem volt idő, hátilillával, kezemben futóbicajjal, másik kezemben lehellel elrohantunk a peron végére pisilni, visszarohantunk, amikor bemondták, hogy a vonat előreláthatólag 30 percet késik. hurrá. fogaljak le 30 percig két nyöszös gyereket egy peronon, szakadó esőben. nem volt eccerű, de kivártuk a fél órát, közben két pisivel. Már jócskán elmúlt 46, mikor bemondták, hogy a vonat bizonytalan ideig késik. Ekkor már nem esett, viszont iszonyú meleg lett... Valamikor fél 4körül jött végül, és az utolsó percben mondták be, hogy másik vágányra, jó kis rohanás volt, de elértük. Ülőhely viszont nem volt, végig álltunk a folyosón. Hazagyalogoltunk, gyors pisi, evés, ivás, átöltözés. Lilla megszökött pelenkázás közben puci fenékkel, gondoltam nem baj, kicsit hadd meztelenkedjen, addig adtam még Lehelnek inni. Mire visszajöttem Lilla körbekakilta a nappalit, de nem viccelek, minden kakis volt, a parketta, a szőnyeg, egy csomó játék, Lehel, Lilla, meg persze a ruháik... Összetakarítottam, szőnyeg a mosógépben, és még csak 5 óra van, és sz csak valamikor 10 után jön. Jajj nekem...

Prioritás

Kinek mi...ugye...

Csütörtökön Sz meglepiből itthon maradt, és elmentünk egyet strandolni, még a hidegfront előtt, a 29fokos vízben:)

Vittünk:
- strandsátrat
- plédet
- mindenkinek két fürdőruhát
- mindenkinek váltóruhát
- kétféle szúnyogriasztót
- kétféle naptejet
- aloe first-öt
- sheavajat
- labdát
- homokozójátékot
- Lillának játékokat
- könyvet
- pelenkát
- popsitörlőt
- gyerekeknek poharat
- hűtőtáskát
- benne zsemle, felvágott, paprika, vaj, 3féle innivaló
- kalapokat
- babakocsit
- kétféle hordozót

Na, ki veszi észre, mit NEM vittünk?:D:D:D

Najó, segítek... Törölközőt:D Még jó, hoyg meleg volt... Azért beugrott a kép, hogy még tisztán emlékszem megboldogult lánykoromra, amikor mindössze egy szál törölközővel mentem strandra:D

Éva néni

Figyelem, hiszti következik... Aki nem kíváncsi rá, ugorgyon:D

Lehel bölcsistársai Éva néniznek. Ami tök természetes. Ennek kapcsán Lehel is egyre többször heccel ezzel, hogy Éva néninek szólít. Tegnap köszönt az egyik lépcsőházbeli kissrác, hogy csókolom Éva néni. Én meg mondtam, hogy ne csókolomozzon má, nem vagyok én olyan öreg. Erre ő: jólvan, jólvan, tényleg, mennyi is? 34-36? az tényleg nem öreg! Nemáááááááá!!!!!!! Télleg ennyire öreg vagyok???? Mikor lettem én néni????? Hány évet aludtam át????

9 hónapos

volt vasárnap:)

10,45kg és 75cm

86os ruhákat hord.

És egy tünemény:) Nagyon barátságos, mindenkire mosolyog, huncutkodik, játékot kezdeményez. Kukucsol, berreg a száján az ujjával, ha kedve tartja integet is. Bárhol feláll, kapaszkodva eljut bárhova, egyre többször álldogál kapaszkodás nélkül. Villámgyorsan mászik, semmi sem akadály neki, átmászik bármin. Nagyon szeret "birkózni", nagyon vicces, ha bekerül a hálóba a nagyágyba, eldobja magát a közepén, kiterülve, nagyon huncutul vigyorog, és nézi az ajtót, hogy mikor jön Sz, ha meglátja, majd kiugrik a bőréből, hogy most apanyúzás lesz:D Nagyon apás egyébként is, imádja Sz-t. Meg Lehelt, alig várja, hogy délután menjünk érte, és csak úgy csillognak azok a hatalmas szemek, mikor meglátja:) Folyton megy utána, mindenben utánozza, játszani akar vele. Ha valamit megszerez, amire vágyott, nagyon boldog, kacarászva mutogatja mindenkinek. Ételből mindig mindenkit megkínál, és nagyon örül, ha elfogadjuk. Sokat alszik, kb 6kor kel, fél 9kor elalszik, kb délben kel, aztán 1től 3ig megint alszik. Este 8kor fekvés, párszor ébred enni éjszaka. Az esti elalvásnál nagyon vicces rituálét alakított ki, befekszünk a nagyágyra, elkezd szopizni, elfordul, megint szopizik picit, megint elfordul, ezt egyre többször, aztán elkezd csak forgolódni, mindenfelé, keresi a helyét, végül visszamászik, eszik még két-három kortyot, átfordul hasra, és alszik:) Ekkor már be lehet tenni az ágyába. kb 11-éjfél körül kerül közénk, akkor már nincs erőm visszatenni.
Hol eszik, hol nem. Ha eszik,akkor sokat. Mindenfélét szeret. Najó, a halat nem. Dehát apja lánya:) Kísérletképpen kapott már sajtot, meg tejfölt, semmi baja tőle, úgyhogy én gyógyultnak nyilvánítom. Bár sose volt bizonyított, hogy a tej ütötte ki anno. Egyre jobban szereti a darabos ételeket, de azért főleg pépezünk még. Pláne ha sietni kell, meg ha nem akarok kupit. Tegnap pl rizst evett, hááát, Sz-t inkább nem engedtem a konyhába utána, ő nem bírja az ilyesmit:)
A babáknak való játékok teljesen hidegen hagyják, Lehel játékaival szeret játszani. Nagyon szeret mindenféléket ki-be pakolászni műanyag dobozokba. Meg kerekeket pörgetni, meg labdázni. Meg persze megenni mindent. Füvet, levelet, faágat, kavicsot, gombot, ami akad.
Nem szeret szoknyában lenni:D Mindig felhúzza magát azon, hogy mászás közben beleakad a lába, és nem tud gyorsan menni:D Igazi antinő:D
Tegnap nagyon ügyes volt, fogorvoshoz kellett mennem délután, nem volt, aki vigyázzon rá. nem volt más választásom, otthagytam őt is a bölcsiben. Mire visszamentem, aludt:) Semmi gond nem volt vele. Nagyon büszke vagyok rá. Mondjuk nem volt ismeretlen neki, sem a hely, sem a gondozónő. De akkor is:) Kicsit nyugodtabban készülök a szeptemberi sulikezdésre.
Mindent összevetve nagyon kedves, barátságos, mosolygombóc kislány, nagyon sok örömet okoz... Nagyon jó, hogy van nekünk:)

Zokni-szandi

Ha már így belejöttem a szájmenésbe (szép magyar mondat, mi?:D), mesélek valamit. Sz zokni-szandis pasi. Ezt én nem értem, mert én el sem tudom képzelni, hogy lehet szandihoz zoknit húzni. A helyzetet súlyosbítja, hogy ha Lehelen múlik, ő is inkább zoknit húz a szandihoz. Szépen meg szoktam kérni őket, hogy legalább tűrjék le azt a fránya zoknit, ne húzzák fel kb térdig. De. Mer az úgy jó. Ha Sz öltözteti Lehelt, mindezt túl is dramatizálja, és tüntetőleg vagy a nyakáig felhúzza a gyerek zokniját. Kicsit szoktam ezért morogni, de tulképpen szeretem őket:)

Namármost. Szombaton úgy adódott, hogy délután egykor kitett engem a család Fehérváron, hogy hazavonatozzak az új biciklivel, így nem kellett hozzá kivenni a gyereküléseket, és szétborítani az autót. Vonat csak nagysokára jött, sokáig egyedül voltam, ami elég ritka mostanság, így volt ideje kitisztulni a fejemből a szürke hétköznapok monoton gondolatainak.

A vonatra szállva álldogáltam a kerékpárkocsiban csendes magányomban, amikor bejött egy 18-20 év körüli srác, és leült a földre a hátizsákjára, elővette a sörét, és rágyújtott a nyitott ajtó mellett. Annyira irigyeltem akkor! Annyira szerettem volna ilyen szabad lenni! De nem is ez a lényeg, hanem, hogy a srác kockás halászgatyában volt, meg szandiban. Zoknival. És akkor elgondolkodtam. Hogy nekem világ életemben az összes pasim zokni-szandis volt! Épp nemrég mondtam Melindának valami kapcsán, hogy nekem bejön, minidg is bejött ez a kockás, vagy élénkszínű halászgatya, teniszpóló, horgászkalap, szandi kombó. De annyira bennem volt, hogy a zokni-szandi nem menő, hogy az fel sem tűnt, hogy ezeknek a pasiknak bizony zoknijuk is volt!!!

Így történt, hogy 3 óra egyedüllét alatt sokkal közelebb jutottam magamhoz. És most megyk, és megváltom a világot... és éljenek a zokni-szandis pasik!:D

Freya

Talán említettem itt a blogon is, hogy nemrég érkezett hozzánk egy szépséges gézkendő, amit azóta is nagyon sokat használunk, mert vékony, mert szellős, mert könnyű vele kötni, és mert nagyon szép:) Nyaraláson is csak ezt használtuk (najó, meg Lehelnek a csatost, ha kellett). Apropó nyaralás, jövök majd a beszámolóval is, csak rendezni kell a képeket:)

Szóval gézkendő. Meg nyaralás:) Utolsó nap kicsekkoltunk a szállásról, de még bementünk a strandra délelőtt. Kb kettő kettő körül elindultunk a kocsihoz, már mindkét gyerek nyűgös volt nagyon, az autó a parkolóban állt, orral befelé, és az elejénél volt árnyék. Odaértünk, én gyorsan előrementem az árnyékba, és levettem Lillát a hátamról, a kendő leesett a fűbe, de Lilla nagyon sírt, gondoltam gyors cici, aztán visszamegyek érte. Közben Lehel is sírt, Sz pakolt be a csomagtartóba... nem mentem. De ez már csak Nagyvázsony és Veszprém között jutott eszembe:( Megálltunk, netbook elő, gyorsan kikerestem a vonyarci strand telefonszámát, felhívtam, kiderült, hoyg nem a strand száma, hanem a tourinform irodáé, de sebaj, az is ott van, megkértem őket, nézzék már meg, megvan e még drága Freyánk... Nagyon rendesek voltak, elkérték a számomat, és mondták, hoyg azonnal mennek, és megnézik. Kb 10 perc múlva hívtak is, hoyg megvan:) Fúúú, nagyon örültem neki! Miután a postázást nem vállalták, megkértem egy kedves mamamit, aki a közelben lakik, hoyg legyen szíves hozza el, és postázza nekem. Némi próbáért cserébe el is vállalta, lévén régóta szeretett volna gézkendőt próbálni.:D Úgyhogy hepiend, elvileg ma elhozza az irodából, és hamarosan visszakapjuk:)

És ha már ilyen figyelmetlen voltam, vele, megérdemli, hogy a képe is szerepeljen itt... Szóval.. Íme Freya:D

Új járgány III.

Ja, ránk szakadt a bank:D Nem ám, csak tényleg nagyon szerettem volna már egy biciklit, hatalmas szükség volt rá itt a világ végén. És tényleg, nagyon megkönnyíti az életemet, és nagyon jól esik tekerni, jól esik mozogni végre valamit. Gyerkőcök is nagyon élvezik, és nem is olyan nehéz a két gyerekkel kerékpározni, mint gondoltam volna. Jahh, nem egészen öt perc alatt érünk a bölcsibe. Khmm... Másfél óra helyett:D

És légyszi csitt, mert ez így tök szabálytalan, de az utánfutót nem tudjuk tárolni:D

Új járgány II.

Bizony, bizony, legkisebb csemeténk is járgányos korba lépett:) Egyenlőre ugyan csábítóbb a fejrefordított nyuszi kerekeit pörgetni, vagy a hátuljába kapaszkodva sétálgatni, mint rendeltetésszerűen használni, de sebaj, a lényeg, hogy nagyon örül neki:) Vicces, hogy a leírás szerint 3 év feletti gyerekeknek ajánlják:) Ezen mondjuk egészen addig röhögtem, míg Lehelre nem kellett napi hatezerszer rászólni, hogy legyen szíves, adja vissza Lillának a motorját:)