Süni

Tegnap anyuékhoz mentünk este. Tesóm előttünk ment autóval. Már majdnem hazaértünk, mikor megláttunk egy kicsi sünit az út közepén ballagni. Kikerültük, aztán valami oknál fogva azt éreztük, hogy most meg kell fordulnunk. Megfordultunk, és láss csodát, addigra már az öcsém is ott állt mögöttünk. Leálltunk az út szélére, és kiugrottunk gyorsan odamentünk hozzá. Megpróbáltuk kicsit terelgetni, de csak állt, és nézett ránk. Izgultunk, nehogy jöjjön egy autó. Aztán Sz kitalálta, hogy Lehelnek van az autóban egy nagy keménytáblás könyve. Így hát a süni a Dzsungel Könyvén utazott az út túloldalára. Még megsimogattuk, aztán elengedtük, gyorsan elszaladt.

Remélem épségben hazaértél, kicsi süni:)

Türelem

Ma esti altatás.

Lehel: Anya, mikor születik meg Lilla?
Én: Nem tudom, kincsem.
Lehel: És mikor jön anya a doktorbácsi?
Én: Sajnos ezt sem tudom. Holnap megyünk hozzá.
Lehel: És ad neked papírt?
Én: Milyen papírt édes?
Lehel: Amire rá van írva, hogy mikor születik a Lilla:)

Asszem az én fiam:D Ilyen papírt én is szeretnék:D

Késés 2. nap

Nst rendben, magzatvíz tiszta (és nincs haja a leánynak:D), méhszáj 2333. Napi kontroll:( Bár a doki szerint már nem kell holnap mennem, de én már nem hiszek senkinek...

Késés 1. nap

Voltam ma NST-n. Minden rendben volt, mozog, reaktív. Utána vártam több, mint két órát arra, hogy az orvos aláírja a leletet, sé közölje, hogy holnap jöjjek vissza, mert a kiskönyvem szerint holnapra várjuk a szülést, és akkor megvizsgál. Kérdeztem, nem lehetne-e esetleg-, hogy ha már itt vagyok, és szerintem, és a múlt heti kollégája, és minden létező kalkulátor szerint is tegnapra vagyok kiírva, úgy megvizsgáljon most. Nem, sajnos nem lehet, a protokoll az protokoll, a kiskönyv szerint pedig holnap kéne szülnöm. Kösz.

Ha eltekintek attól, hogy ezzel elcseszték megint a holnapi egész délelőttünket, akkor tulajdonképpen ez pozitív, hiszen nyertünk két napot indításügyileg.

Közben Lehelen kiütött a stressz, a délutáni alvás napok óta katasztrófa, ill ma csak szimplán katasztrófa, alvás nélkül. Amúgy nincs vele különösebb probléma, csak ebéd után, ha ágyba kerülünk, akkor fejhangon visít, üvölt, és veri magát az ágyhoz, cirka 1-1,5 órán keresztül. Tegnap meg tegnapelőtt sikerült elaltatni, ma egy óra után feladtuk. Nem megy. Közben naponta vagy ezerszer kérdezi, hogy mikor jön Lilla, és mér nem jön már, amikor ő úgy várja, és hányan leszünk akkor, és ki jön majd meglátogatni, és hasonlók. Vagy kidől majd egyszer (olyan fáradt igazából, hogy nincs magánál), vagy abban reménykedem, hogy ha majd látja, hogy Lilla alszik, akkor ő is lefekszik délután. Vagy én omlok össze, ha Sznek megint dolgoznia kell.

Mindenekelőtt pedig a ma éjszakának is reményekkel tele vágok neki...

Reggeli életkép

Ébredeztünk reggel a nagyágyban, Lehel köztünk. Simogattam Sz hátát.

Lehel: Ne simogasd, ő az én apám!
Én: Nekem meg a szerelmem. Simogassuk ketten!
Lehel: Anya inkább te simogasd saját magad!:)

Közlemény

Értesítjük a kedves érdeklődőket és várakozókat, hogy a Lilla Sarolta nevű szerelvény előre láthatólag bizonytalan ideig késik. A késésért szíves türelmüket és megértésüket kérjük.

Állomásfőnökség:)

Fotók - csak úgy...

Kérés

Ennél a babánál rögtön éreztem, hogy kislány. Úgy tűnik, bejött.

Azt is éreztem, hogy minden rendben lesz. Eddig ez is bejött.

Azt is, hogy nem várat meg, mint Lehel. De ebben kezdek egyre bizonytalanabb lenni!:o Ma NST után az orvos elmondta, hogy 41hetesen megindítják. Vagyis legkésőbb október 5-én.

Hmm. Akárhogy is nézem, az nagyon hamar itt lesz. Annak meg semmi jele, hogy Lilla a közeljövőben el szeretné hagyni megszokott kis vackát, úgyhogy már keresgélek, hogy létezik-e "A nő, aki örökké terhes maradt" cím. Viccet félretéve. Ez lesz a 3. szülésem (az ikrekét is beleszámolva). Eddig mindkettő indított volt, mindenféle fájások, magzatvízelfolyás, vagy hasonló nélkül. Ez lesz a harmadik, minden valószínűség szerint az utolsó...

Hát olyan nagy kérés, hogy most olyan igazi szülésem legyen? Olyan valódi filmes, amikor indulni kell a kórházba, és nem azért, mert már 46 hetes vagyok, hanem mert szülni készülök???

Annyiszor elképzeltem, hogy elfolyik a magzatvíz (nem tudom, miért pont így, de ezt is valahogy egyértelműen érzem, pedig eddig mindkétszer a szülőágyon folyt el), és tudom, hogy nyugodt lennék, és hívnám anyut, hogy jöjjön Lehelhez, aztán Mara barátnőmet, hogy vigyázzon rá, míg anyu ideér... Aztán letusolok, ideér Mara, bemegyünk a kórházba, Lilla pikkpakk megszületik (ezt is érzem:)), és két nap múlva itthon is vagyunk.

De ezzel a kijelentéssel a doki most elbizonytalanított. Miért mondja ezt nekem a 39. héten?

Úgyhogy írásba adom, és szuggerálom magam, meg Lillát is, és erősen gondolok rá, és kérlek titeket is, hogy drukkoljatok, hogy ne kelljen indítani!

Úgy szeretném, ha indulna magától... Sz kérdezte nemrég, mit kérek szülinapomra. Bár, még messze van, de azt hiszem, ezt:) Tényleg semmi mást. Szeretnék egy oxitocin és hasonlók mentes szülést.

Hátha olvassa valami illetékes:)

Bevásárlólista

Azt hiszem, megint büszke vagyok a gyerekemre:)

Só-liszt gyurmával, babbal, gesztenyével, rizzsel, sárgaborsóval, színes kis fapálcikákkal játszik, főz.
Azt mondja elmegy a boltba, lássuk, mit is kell vennie...

" Karalábét, dinnyét, veszek még bazsalikomot, szőlőt, padlizsánt, káposztát, hagymát, krumplit, szilvát, sárgarépát, zellert, tárkonyt, zsályát, rozmaringot, mi is kell még anya, veszek méééég zöldbabot és petrezselyemzöldet... Így ni, tele is a kocsim..."

Esküszöm nem ennyire biogyerek, de nagyon megörvendeztetett ezzel a listával:D

Kis gyerek nagy problémákkal:)

Játszik a vonataival.

" Idenézz anya, itt vannak ezek a vonatok. Mindnek piros a kereke. Ez borzasztó. Lehetne zöld is, én szeretem a zöldet. De mind piros. Hát nézzenek már oda. A másiknak meg fekete. hogy tegyem a fekete kerekűt a piros kerekű mellé? Ez borzasztó. A piros csillogós is. Júúúj. Júúúj te vonat. Micsináljak most veled?"

:))))))))))

Programajánló

Gyertek, gyertek!!!:)

Lehel

Rég írtam már Lehelről. Most, hogy immár harmadszor sikerült előbb kelnem, mint ő, megpróbálom:)

Lehel alapvetően jól van. Időnként nehéz eldönteni, hogy most hogy is érzi magát, vagy mit is szeretne, ami egy tökéletesen beszélni tudó gyereknél elég furán hangzik:), de ezt betudjuk a dackorszak kínjának:)

A legfontosabb változás talán, amit itt-ott már említettem, az a szobatisztaság. És itt kiemelném, mert sokan nem értik elsőre, hogy tényleg szobatisztaság, értsd, se éjszaka, se utazáshoz, se idegen helyre, sehova nincs pelus.
Június 18án kapott egy kék-sárga áruházas tökeccerű fehér bilit azzal a céllal, hogy majd anyuéknál nyáron nem adok rá a kertben pelenkát, és legyen kéznél egy bili, hátha kedvet kap. Az akció olyannyira jól sikerült, hogy az áruházból hazaérve azzal indított, hogy rá szeretne ülni, és rögtön produkált is bele mindenfélét. Azt hiszem, ez volt az áttörés. Innentől kezdve éjszakára egyáltalán nincs pelenka, meg délutáni alváshoz se, és nem is volt soha gond belőle. Nappalra utazáshoz, hosszabb sétához még adtam rá egy ideig, aztán rájöttem, hogy felesleges, július eleje óta nem használtunk pelenkát. Nappal voltak időnként balesetek, de inkább az én gyakorlatlanságomból, vagy Lehel dacosságából adódóan, viszont kb július közepétől teljesen megbízhatóan, bárhova mehetősen pelenkátlan:) Nagy parám volt ez nekem, féltem, hogy majd én is, mint oly sokan mások beleesek abba a hibába, hogy sokáig nem lesz szobatiszta, és nem bírom a környezet nyomását, elkezdem erőltetni, pedig ezt nagyon nem akartam. Szerencsére ezt is megoldotta helyettem, nem későn, és erőltetés nélkül ment a dolog. Marha büszke vagyok rá:)

Evés-ivás fronton is haladunk, nyáron tényleg csal vizet ivott, ezzel elértük, hogy mára már nem kavar be, reggel egy kancsó tea, vagy néha-néha egy gyümölcslé. Értem ezalatt, hogy utána is elfogadja a vizet, mint alapvető innivalót, ellentétben a tavaszi állapottal.

Az evése ugyan elég kaotikus, igazából mindenevő, de minig csak azt eszi meg amihez éppen kedve van. Gyakran hangzik el, hogy éhes, valamit enne, de nem tudja mit, valamit adjak neki:) Alapvetően csak homogén dolgokat eszik, illetve inkább úgy mondom, hogy egyszerre egyfélét. Pl szereti a kukoricát is, meg a rizst is, de a kukoricás rizst csak turkálja. Ugyanígy pl megeszi a felvágottat, kolbászt, vaajas kenyeret, zöldséget is, de ha ebből kettő egyszerre van, akkor jóesetben egyikből eszik csak, rosszabb esetben egyikből sem:) Nem tudom, mitől lehet ez, mindenesetre a gyerek nem fogy, jókedélyű, szóval gondlom kinövi maj, mint a többi rigolyát.

Próbálkozik késsel-villával, egyre nagyobb sikerrel, puhább dolgok már nagyon ügyesen mennek neki. Kanállal, villával már régóta eszik önállóan. (Ok, mint már írtam, én részben lustaságból sosem etettem, ebben ez is közrejátszik, később tudtam meg, hogy ez egy irányzat:))

Amiben legutóbb bizonytalan voltam..:) Öltözik- vetkőzik egyedül, meg tudja állaptani, hogy melyik ruhának melyik az eleje, hogy kell belebújni, cipzárkezdéssel, és nadrág popsin áthúzással még vannak gondok, de majd belejövünk. Valamint a cipőkötés nem igazán érdekli:) Csak felhúzza a lábára, és ő készen van:D

Mozgása sokat fejlődött, amióta mezítlábazunk/puhatalpúzunk a harántemelt s..sta típusú cipők helyett. iszonyúan bánom, hogy ez előbb nem jutott eszünkbe. Még mindig jócskán van lemaradása, de már próbálkozik, és sokkal koordináltabb is lett. Ezért keresünk is éppen valami jó szakembert, akinek meg lehetne mutatni, de igazából azt se tudjuk elönteni hova vigyük, milyen orvoshoz.

Beszéd. Hát, beszél:) Sokat. Nagyon választékosan, szépen, döbbenet jól tudja kifejezni magát. Neki egyértelműen ez az erőssége most. Nem csak kijelent, utánoz, hanem hangosan gondolkodik, nagyon sokat elmélkedik, ez az egyik kedvenc foglalatossága. Ilyesmiken, hogy miért gurul le a henger a kockáról, és hogy tudná kiszámolni, hogy pont középre tegye; hogy ha a vonat repülne, elütné-e a madarat is; hogy ha ő kisoroszlán lenne, akkor milyet ásítana, és hasonlók:) Emellett érvel - nagyon jól -, vitatkozik, kérdez, hízeleg, érdeklődik, humorizál. Hatalmas bohóc:)

Paráim voltak még a színek, ez is egyik napról a másikra ment, mikor kezdtem már aggódni. Most a számok érdeklik, ennél is ugyanazt látom, mint a színeknél. Ha kérdezek, ellinkeskedi, de ha nem produkálnia kell, akkor ránéz egy kupac valamire, és kapásból mondja hogy az mennyi (ok, kb5ig, azért nem esőember:)), és biztonsággal használja a mi ketten, mindhárman, mind a négyen, egyedül stb dolgokat, szóval nem aggódom:)

Tudja a saját teljes nevét, a kistesó teljes nevét, és a miénket, tudja, hol lakik, hány éves, tudja ki, hol született, ki kinek a kije családon belül.

Újra rákaptunk a hordozásra ami egyrészt jelentős könnyebség nekünk, másrészt hatalmas öröm neki, és nekünk is, irtó édes, mikor felkérezkedik az apja hátára, és csak bújik oda, és öleli, puszilgatja a nyakát:) Én már csak végső esetben hordozok, de pl az elmúlt héten kétszer is vittem hosszabb távon.

És végül, kiemelném még azt, hogy mekkora érzelemgombóc ez a pici gyerek:) Nekem hatalmas újdonság, hogy valaki picikorban így ki tudja mutatni az érzelmeit, engem nem ebben a szellemben neveltek, és nagyon örülök neki, hogy ő ilyen, és nem 22-23 évesen kell majd ezzel megküzenie, mint nekem. Nagyon kis bújós, ölelget, puszilgat bennünket csak úgy, amikor eszébe jut, sokszor mondja, hogy nagyo szeretlek, hiányoztál, stb, ugyanakkor egyértelműen szól, hogy szomorú, hogy most fáj valamije, most morcos, most nyügös... Nagyon örülök ennek:)

Nagyjából ennyit érdemes most tudni róla, alapvetően kiegyensúlyozott, vidám kiskölök, dackorszakkal megspékelve:)