Fotózkodós

Rengeteg fotónk van. Szilárd mindig mindent lefényképez:) Szerintem jó fotókat is csinál... Nade a családunk 4tagú, a fotókon meg csak hárman vagyunk:) Ezért gondoltuk úgy, hogy élünk egy hirtelen jött lehetőséggel, és elmentünk fotózkodni még októberben. Nem szerettünk volna nagyon beállított képeket, úgyhogy nagyjából úgy nézett ki, hogy játszottunk 3 órát, Vera pedig kattintgatott:) Több, mint 400 kép készült, az ízelítő felkerült a blogjára, a többit a héten hozza el Szilárd valamikor. Azért ezt a kis zanzát megmutatom nektek is, nekem nagyon tetszik:)


Itt vannak a képek:)

Mókakacagás

Bibíííí:)

Dicsekedős poszt következik, aki nem kíváncsi, ugorgyon:) Hűűűdejónekem, mert:)

Szuper fiam van:) Okos, és szép, és nagyon jó fej:) Dalokat ír, saját meséket mond, nagyon jól számol, sokat énekel, dobol, társasozik, szinte minden érdekli, most Isten és az angyalok különösen, meg a világűr, a bolygók, ilyesmik... Legújabban pedig sakkoznak Sz-el, nyilván nem ért még mindent, de nálam már jobban játszik, pedig nem tartom butának magam, de a sakkot egyszerűen nem értem:D


Szuper lányom is van, okos és gyönyörű, és nagyon jó fej:) Most már nagyon sokat beszél, és nagyon gyors ütemben fejlődik a beszéde, és ő is elkezdett hanyattesős kifejezéseket használni, mint Lehel:) sokat énekel, nagyon kedves, bújós, állati jólelkű. Sokkal ügyesebben rajzol, színez, mint Lehel most, úgy tűnik neki ez az útja inkább, nagyon szeret alkotni, és magyarázás nélkül tud olyan dolgokat, hogy hihetetlen. Nagyon hiú. imád szép lenni, igazi cserfes, nőcis kislány.

Szuper férjem is van, okos, és jóképű, és nagyon jó fej:) Mert... khmm, mert csak:)

Kezelhetetlen(?!)

Csütörtökön volt szülői az oviban, és az óvónéni szerint az időközben 28fősre dagadt csoportból 4 kezelhetetlen gyerek van. És az egyik az enyém:o ami eléggé váratlanul ért, még ha én is észrevettem, hogy eléggé próbálgatja újabban a határait. azért ért váratlanul, mert idestova 3 hete jár megint oviba, naponta kétszer találkozom az óvónénivel, és szerintem, ha egy gyereket kezelhetetlennek kell minősíteni, akkor illene szólni a szülőnek, nem???:o Azt mondja az óvónéni, hogy a másik 3al ellentétben egyértelműen azért csinálja, mert ő akar lenni a legokosabb meg a legügyesebb: a legmenőbb... Ami szerinte azért bosszantó, mert az! De az önbizalma jelenleg a béka segge alatt, és mindenben utánozza a 3 másik gyereket, akik ezt ki is használják, és minden hülyeségbe beleviszik... Káromkodik, verekszik, nem alszik délután(azt itthon sem, de csendben van), mindig alvásidőben kakil (mondjuk ezzel az infóval nem tudom, mihez kezdjek, tudom én is, de izééé:)), és nem fogad szót. És unatkozik vagy egyedül játszik. Ezt is tudom, egyszerűen nem tud a kortársaival játszani, reggel és délután, ha összevont csoport van, semmi gond nincs vele, a nagyokkal gyönyörűen elvan... Hát így állunk. Mindenesetre nem bántottuk. Még csak le se szidtuk. Szépen megbeszéltük, hogy miért csinálja ezt, és mit tehetnénk közösen, hogy ez változzon. Nem minden ötlet megvalósítható, de legalább felismerte ő is a problémát, és megpróbál javítani... Ma van a tesztnap, este beszámol, hogy sikerült. Kíváncsi vagyok:)

Mai gyerekszájak

-Anya, azt mondta ma az óvónéni, hogy láthatatlanná varázsolja magát, és nem tudjuk mikor figyel, és ha rossz kisgyereket lát, akkor őt is láthatatlanná varázsolja...
-??? Akkor kénytelen leszel mindig jól viselkedni?
-Hmmm... Vagy tanulhatnék, és lehetnék jobb varázsló, mint ő!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

-képzeld Lehel, Lilla ma hamupipőkét nézett.
-az miről szól?
-háát. vannak benne hercegek, hercegnők, kutyák, macskák, tündérek..
-tündéééreeeek? milyen tündérek?
erre Lilla: Anya. anyatündérek. anya én tündérem!

Elég korán...

Tegnap esti altatás...

-Anya, azt a csodaszarvast* énekeld, légyszi...
-Melyiket? (tudtam, csak provokálni akartam, sicc!)
-Tudod, azt hogy merre jártál...
-????
-Nemááár, anya, azt  hogy merre jártál, mondd el merre jártáál... (és elénekelte végig... nekem meg dagadt a mellem:))





*Velük ezt hallgattam, mégiscsak szelídebb, mint a vhk:), de Lehel pár perc hallgatás és dobolás (újabban dobol, bárhol, bármin, bármit, zenére azonnal indul a keze) után azt mondta, ez lassú:o, úgyhogy azóta az eredeti vhk-s verziót hallgatjuk, csak a vcssz neve maradt meg benne:)

Ilyenek most...

Lehel első ovis fotózása

Lehelszáj

- Hajtogattam semmit. Tessék.
-??????
- Amikor a tüzijáték leesik, semmi lesz belőle. Na, én azt hajtogattam.

----------

Autópályán félreálltunk, hogy helyet cseréljünk Szilárddal, mert elfáradt.
Én: Mondjuk jogsi nincs nálam...
Lehel: De azt mondtátok, jogosítvány nélkül nem lehet vezetni!
Én: Tényleg nem. De nekem van jogosítványom, csak nincs itt.
Lehel: És nem büntet meg a rendőr?
Én: Remélem...
Szilárd: Kapcsold be cica a ködfényszórókat.
Lehel: Miket? A rendőrriasztó lámpákat?

---------

Csúszdázott anyuéknál, egyszercsak minden átmenet nélkül:
- Ugye, mekkora hülye vagyok?

---------

Tegnap este, míg Lillát altattam, számítógépezni akart. Mondtam, hogy nem, inkább rajzolja le, mit volt a legizgalmasabb a mai napban, és ha kijöttem, megnézzük. Kijöttem.
-Ez egy kert.
-???????
- Az volt a legizgalmasabb, hogy elhaladtunk egy kert mellett...

---------

Lehel reggel a kocsiban bohóckodott Lillának, fapofával nézett, és mozgatta a mutatóujját. Lilla először csak kacarászott, aztán elkezdte utánozni. Ez Lehelnek nagyon tetszett...
-Anya, nézd, megtanulta mozgatni az ujját!
- Látom, szívem, te tanítottad meg, látod? Ugye, milyen jó érzés megtanítani valakit valamire?
...gondolkozik, szinte hallani a kerekek kattogását, majd teljes meggyőződéssel:
- Lilla, beszélj! Mondd, hogy ok, Lehel, vagy mondd, hogy rendben, a tiéd lehet, mondd, hogy neked adom!

Döbb

Lehel számol. Visszafelé:o 15től:o

Épít

Kaptak a gyerekek a két déditől két nagy duplo alapkészletet Karácsonyra. Lehel eléggé belelendült, ma ezt építette:

Árulkodós

Lehel folyton közvetít, hoyg mit csinál Lilla, és várja, hoyg rászóljak. Most is...

-Anyaaaaa, a Lilla azt akarja, hogy az Anna iskolába megy-et olvasd, pedig én a trolibuszt akarom!
-Anyaaaaa, a Lilla elvette a könyvem!
-Anyaaaaa, a Lilla rámtette a kezét!

Megelégeltem:)

-Nézd, Lehel, a Lilla levegőt vett, ez hallatlan! Most meg felemelte a kezét! Hát láttál már ilyet???? ooodanézz, a Lilla mosolyog! Hát hogy merészeli????

Lett nagy nevetés, majd Lehel megszólalt:

-Aaanya, a Lilla felfelé lógatja a haját:D

Értetlen

Tegnap, amikor mentünk az oviba Lehelért, szóltam az óvónéninek, hogy pénteken nem megy, mert vizsgázom, délután meg suli lesz, nem akarom, hogy a dédi kétszer szenvedjen végig a falun a két gyerekkel. Erre mondta az óvónéni, hogy ha rossz idő van, vagy nagyon nyűgösek a gyerekek reggel, nyugodtan maradjunk ám itthon, ne küzdjek velük, beírja hiányzónak Lehelt minden további nélkül. Mondtam, hogy ok, de rövid időn belül beszerzünk egy autót, mert ez embertelen, és akkor nem lesz gond... Lehel persze ezt végighallgatta, és ahogy mentünk kifelé, kérdezte, mivel jöttem érte. Mondtam, hogy bicajjal. Elkezdett nyöszögni, hogy de ő most akarja, hogy legyen autóm. Mondtam, hogy apának még egy kicsit dolgozni kell érte. Közben kötöztem fel őket a biciklire. Kérdezte, hogy Milyen autóm lesz. Állt ott egy ezeréves piros suzuki a parkolóban, aminek rommá volt törve az eleje, meg egyáltalán, elég elhanyagolt volt, de mégis ugye kb olyan volt, amilyet venni akarunk, csak persze az állapot nem stimmelt. Lényeg a lényeg, mondtam neki, hogy olyan, mint amit ott lát, az a piros...

"Aaaanya??? Apa egy ilyen össze-vissza tört autóért dolgozik minden nap késő estig????"

:))))

Filozófus

Lehel nem ment ma oviba, mert olyan őrült szél fúj (műanyag székek röpülnek emelet magasságban), hogy nem mertem elindulni velük.

Kinéztem reggeli után az ablakon, és felsóhajtottam, hogy Istenem, dejó, hogy van fedél a fejünk fölött... Ez volt a vesztem...

- Mér jó, anya?
- Vannak emberek, akiknek nincs lakásuk, és ilyenkor nem tudnak sehova elbújni a szél meg az eső elől, áznak, fáznak...
- És ha találnak egy fakunyhót?
- Az jó, oda be tudnak menni.
- És ha nincs ajtaja?
- Akkor bemásznak az ablakon.
- És ha ablaka sincs?
- Akkor az nem kunyhó.
- Hanem?
- Fakocka.
- És ha olyan kunyhót talál, aminek van ajtaja?
- Akkor bemegy.
- És becsukja az ajtót?
- Igen.
- És ha akad az ajtó, nem lehet becsukni?
- Akkor nem csukja be.
- De akkor befúj a szél.
- Igen be.
- Az ilyen embereknek van csavarhúzójuk.
- Nem hiszem.
- Akkor nem tudják megszerelni az akadó ajtót.
- Nem, nem tudják.
- Akkor továbbállnak?
- Lehet. De lehet, hogy maradnak, egy nyitott ajtajú fakunyhó még mindig jobb, mint az utcán ázni-fázni...
- Igen jobb, de én nem maradnék egy olyan házban, ahol nem lehet becsukni ajtót. Bejönnek a betörők.
- De aki az utcáról ment be, az is betörő, tulajdonképpen, mert nem a saját fakunyhója...
- És van a fakunyhóban szén-monoxid jelző? (???????)
- Nem hiszem.
- De akkor meghal a bácsi a szén-monoxidtól. Vagy kimegy a nyitott ajtón?
- Szerintem Lehel, egy elhagyatott fakunyhóban nem nagyon van szén-monoxid. Fűtés se nagyon van benne.
- Mér megy be akkor a bácsi, ha se fűtés, se ajtó nincs?
- Hogy ne fázzon, meg ne ázzon meg.
- Anya, ti hol laktatok, mielőtt megszülettem?
- Pesten.
- Fakunyhóban?
- Nem, először egy panel, aztán egy téglalakásban.
- És volt ajtó?
- Volt.
- Jóvan. És fűtés?
- Az is.
- És szén-monoxid?
- Az nem volt.
- Jó, hogy nem volt, anya. Leszel ötfejű sárkány?

Jajj nekem...

Van egy gyerekem, aki szinte semmit nem csinál önállóan, ha mégis, akkor meg agyon kell dícsérni érte, különben kiborul, és semmi újat nem próbál ki szívesen, és folyton álmodozik, és szöszmötöl, és noszogatni kell, és stb... Aki rém okos, és hihetetlen dolgokra képes, de elvárja, hogy babaként kezeljem, és mindent megcsináljak helyette (csak velem csinálja, meg az apjával kicsit, mamáknál, oviban, tök önálló), és mindenben segítsek neki, hiába tudja egyedül is megcsinálni. Aki képes 10 percet visítani, hogy folyik az orra, vagy mert nem találja a piros ceruzát (értsd nem is keresi, csak áll egyhelyben, és üvölt, akkor se találja meg, ha szemmagasságban 10 centire van előtte)...

Meg van egy aki semmiben nem engedi, hogy segítsek, mindent egyedül akar csinálni, mindent ki akar próbálni, és ha valami nem úgy van, ahogy akarja, akkor szembenéz, és kiabál velem, már 14 hónaposan is. Egyedül rongyol a hóban, jégen, még a kezét se foghatom, egyedül lépcsőzik, mint írtam, itt legalább mondjuk a kézfogás megvan, egyedül akar vetkőzni, öltözni, nem engedi pelenkázni magát, etetni se, csak egyedül, csak felnőtt evőeszközzel, egyedül akar cipőt húzni, egyedül választja ki a cipőjét, veszekedni kell vele, hogy hóban lucsokban, -x fokban NEM jó a vékony kiscipő, hiába vannak rajta szép pillangók, telefonál, bekapcsolja a tv-t, számítógépezni akar, és még sorolhatnám.

A lényeg, hoyg a két gyerek szöges ellentéte egymásnak. Én meg lavírozhatok.

Közlekedős poszt

...mert azt mindig szeretitek:)

Itt a tél, és közben nem lettek önjáróak a gyerekeim, és az ovi sem költözött közelebb. Meg mi se az ovihoz. Ergo, továbbra is napi kb 10km kell velük mennem, hogy Lehel oviba jusson, meg vissza.
Ez így néz ki:

1. Szélcsend, nem esik, nem csúszik: tiszta sor, bicikli. Két gyerekkel Lilla első ülésbe, Lehel hátsóba, kicsit kényelmetlen, mert lejjebb kell állítanom az ülésemet az ideálisnál, hogy leérjen a lábam a földre, de ez tényleg semmiség. 10perc max és az oviban vagyunk. Ott meg már gyalogol mindkét gyerek, még a kezüket se kell fognom, fogják egymásét, hawaii, dizsi, stb..:)

2. Szélcsend, nem esik, de csúszik: Tesókocsi. Új szerzemény, hatalmas találmány, azt hittem megúszom pedig, de nem. Legyalogolná Lehel simán a távot, csak a hajfesték az ősz hajamra többe kerülne, mint a kocsi, így inkább emellett döntöttem. Tisztán spórolásból. Lilla hátul, Lehel elöl. Plusz költség: keksz, túrórudi, ropi, egyéb rágcsálnivaló, mert csak akkor nem nyekeregnek benne, ha tele van a szájuk. De a kocsi csak 15ezer volt, még így is jók vagyunk. Ha csak Lilla van, akkor gáz, mert nem bírja végig az utat. kb félúttól üvöltött eddig, az ölemben is. Tudom, hordozó, de abban is. Ma rájöttem, hogy gyalogolni akar. Úgyhogy kb félúttól gyalogolt haza. Kb 30 centinként megállt, felvette egy jégdarabot, alaposan megnézte, majd eldobta, és mondta, hogy áúúú, áúúú:D Ja, mert kesztyűt nem tűr meg a kezén. Pedig olyan szééép orkán kesztyűt vettünk neki! A lépcsőn se engedi már vinni magát, jön a 3.ra gyalog. Értsd: fogom mindkét kezét, ő meg váltott lábbal lépcsőzik. És csodálkozok, hoyg fáj a derekam. De legalább nem sír. Lehel viszont igen, mert neki így nem tudom fogni a kezét. De itt jön képbe a veszteségminimalizálás ugye így is, úgy is sír egy gyerek, de így legalább mindkettő viszonylag rövid idő alatt feljut a lakásba.
Csúszós útnál akkor van gond, ha -mint pl tegnap - a csúszós az konkrétan tükörfelületet jelent. Derékszögben hajolva toltam a kocsit oda-vissza, de így is volt, hogy a kocsi állt, a lábam meg kvázi kipörgött, egyszerűen nem tudtam megmozdítani. De van az út végén egy lejtős rész, az királyság, kocsi befékez, snowboard pózt felvesz, és lehet csúszni. Tuti nyernék vele a kismama-olimpián.
Tesókocsihoz még: annyira hülék az emberek... Nap mint nap látnak bennünket, nap mint nap megbámmulnak, besólnak, mutogatnak ránk... Hol a hordozás, hol a fa futóbicikli, hol a bukósisak, hol a két üléses bicikli, hol a pocsolyában dagonyázó gyerekeim miatt... Vagyis ismernek. Mégis, mióta tesókocsiban tolom őket, legalább négyen kérdezték meg tágranyílt szemekkel, hogy jééé, nem gondolták volna, hogy ikrek, beteg a kisebbik, hogy ekkora a különbség köztük???:o Most erre mit mondjak? Ja, ikrek, az elsővel 3 órát vajúdtam, a másodikkal meg majdnem 2,5 évet?

3. Szélcsend, esik, csúszik: Tesókocsi, szintén, előbbi paraméterekkel, plusz esővédő, meg nekem esőkabát, ami csak jópár bugyiigázás, és párheti taknyolás után jutott eszembe:)

4. Szélvihar (nálunk nincs átmenet, vagy nincs szél, vagy fákat tép ki), nem esik, nem csúszik: Tesókocsi, esővédővel, két db üvöltő gyerekkel, mert a szelet utálják. Nekem csak a szemem készül ki ilyenkor, de általában ezt csak akkor veszem észre, mikor Lehel már oviban, Lillát pedig elaltattam itthon, mert ők tényleg utálják a szelet:)

5. Szélvihar, esik, nem csúszik: ld előző, csak nekem még esőkabát:)

6. Szélvihar, esik, csúszik: Na, ilyen eddig csak tegnap volt, és Lehelt elvitte Sz reggel, csak Lillával kellett volna elmennünk a faluba délelőtt. Jól beöltöztettem, vízálló overál, kapucni, stb, és a hátamra kötöttem. Kb 100m után visítva feszítette magát, levettem jött az ölembe, visszajöttünk, fel a harmadikra, fogtunk egy vastag plédet, babakocsiba be, bebugyoláltam, lábzsák rá, kupola, esővédő etc, 100m, üvölt. Ölbe ki, vissza, plédet harmadikra fel, vissza le, biciklire felültet, babakocsis lábzsák rá, Így már vagy 200m-t mentünk, mire üvölteni kezdett, ölbe ki megint, visszajöttünk. Az egészet végignézte a lépcsőház két vénasszonya, és megkérdezték, minek cipelem ezt a kislányt magammal állandóan. Még jókedvemben voltam, pedig a bögyömben voltak más miatt (ld később), csak megkérdeztem, hoyg mégis, micsináljak vele? Végül nem mentünk sehova. Délutánra már csak esett, meg csúszott, de amikor indultunk babakocsival, a vénasszonyok megint megjegyezték, hogy hová viszem már megint azt a szerencsétlen kislányt, hát szakad az eső! Na, itt eldurrant az agyam.
Előbb leírom, hogy miért voltak a bögyömben. Vasárnapra a fszt-i 3gyerekes anyuka teljesen saját pénzből (pedig nagyon szegének) gyönyörűen feldíszítette a lépcsőházat a bejárattól a fszt-ig. A lépcsőkorlátokat, a plafont, az ajtókat, nagyon szép volt. A gyerekeimet tisztára elvarázsolta, csak azért lementünk többször, hogy megnézzük. Erre hétfőn sírva jön elém reggel az említett anyuka, hogy ha bajom van vele, mér nem mondom?:o Néztem rá bután, mire elmondta, hogy a vénasszonyok lekiabálták a haját, hogy azonnal szedje le mindet, mert az ÉN GYEREKEIM nem tudnak kapaszkodni a lépcsőn!
Na a délutáni beszólásnál aztán elmondtam nekik, hogy mégis micsináljak a kislánnyal? Hagyjam itthon, vagy a Lehelt az oviban? Vagy vigyáznak rá, amíg intézem a dolgomat? Naponta legalább kétszer cipelem egyedül le-fel a harmadikra a két gyerekemet, küzdöm ki-be a lépcsőházba a babakocsit, még sose kértem segítséget, sose panaszkodtam nekik, pedig minden alkalommal végignézik, és még az ajtót se nyitják ki soha. Ezek után tényleg úgy ismernek, mint akinek problémát okoz, ha a gyereke, aki egyébként régóta kapaszkodás nélkül lépcsőzik, kilenc lépcsőn nem tud kapaszkodni? Ha nicns probléma, mér kreálnak, mér nem törődnek a saját dolgukkal? Ha az én gyerekem nem tud kapaszkodni, megfogom a kezét, és kész, hányszor látták, hogy ölben vittem mindkettőt a 3.ra, mosolyogva, és mégis ezt nézik ki belőlem???? Na, legalább egy ideig nem beszélnek velem:)


Hát, így közlekedünk mostanság. Éjjel meg fűtött terepjárókról álmodom:)

(Ja, és Lehel minden áldott alkalommal, mikor leveszem a bicikliről, vagy kiveszem a kocsiból, nyekeregve közli, hogy ő nem tud felmenni a lépcsőn, mert nagyon fáradtak a lábai... Khmmm. Sok MagneB6-ot szedek:D)

Szerény

- Anya, neked mér nincs autód?
- Mert nem volt rá szükségem. De lehet, hogy hamarosan lesz.
- Milyen?
- Szerintem suzuki.
- Szerintem nekem meg audi. De elég lesz egy ferrari is.

Színek

Lehel nagyon sokáig nem szeretett rajzolni, aztán csak körvonalakat rajzolt, kizárólag zölddel, vagy legalábbis mindenképpen egyféle színnel. Egy lapra maximum 4-5 vonal, és kész, új lap, arra már nem fér...

Ehhez képest, nagy öröm volt a szívemnek, amikor ma reggel az ovi faliújságján az alábbi képeket találtam... Ezt a 4et festette Lehel, telefonnal fotóztam, nem túl jó minőségűek, de a lényeg látszik.

A nyugodt mosogatás ára

Szerelem, szerelem...

A fiam szerelmes. Egy hete jár oviba, és egy kislány máris elvarázsolta. Csengének hívják. És egy égetnivalóan eleven, cserfes kiscsaj. Igazi kis szőke bongyorhajú boszorkány:D És Lehel csak róla beszél. Mintha más nem is lenne a csoportban. Csengének szép a haja. Csengének csillogott ma a pólója. Csengének ma pillangós csatt volt a hajában. Ma a Csengével hatalmas tornyot építettünk. És hasonlók. Cuki:)