Felismerés

Nem félek a műtéttől. Tudom, kéne, de annyira akarom már, hogy vége legyen ennek az egésznek, hogy csak szeretnék túl lenni rajta. Egy valami viszont csak most tudatosult bennem. Mindent leszerveztünk, mikor, ki vigyáz a gyerekekre, ki viszi, hozza Lehelt, hogy ők minél kevesebbet érzékeljenek ebből. De arra nem gondoltam, hogy azzal, hogy én legalább 8 napig kórházban leszek, a gyerekektől is távol leszek, pont  ugyanennyi ideig:( És ettől lever a víz:( Igyekszem hozzászokni a gondolathoz, meg persze talán be is tudnak jönni legalább egyszer, meg tudunk skype-olni... De 8nap... akkor is sok:( Persze túléljük, sok mindent túléltünk már. De biztosan nem lesz könnyű. A másik dolog, hogy úúúúúúúútálom a kórházi kaját... Szilárd dolgozik, anyu dolgozik, apu nem vezethet. Büfébe nem tudok majd szaladgálni.. Lehet, hogy éhen fogok halni:))) Kb ennyi fenntartásom van még a műtéttel kapcsolatban. Van még - legjobb esetben is - 8 napom, hogy kitaláljam, hozzászokjak... Izgi...

Fotózkodós

Rengeteg fotónk van. Szilárd mindig mindent lefényképez:) Szerintem jó fotókat is csinál... Nade a családunk 4tagú, a fotókon meg csak hárman vagyunk:) Ezért gondoltuk úgy, hogy élünk egy hirtelen jött lehetőséggel, és elmentünk fotózkodni még októberben. Nem szerettünk volna nagyon beállított képeket, úgyhogy nagyjából úgy nézett ki, hogy játszottunk 3 órát, Vera pedig kattintgatott:) Több, mint 400 kép készült, az ízelítő felkerült a blogjára, a többit a héten hozza el Szilárd valamikor. Azért ezt a kis zanzát megmutatom nektek is, nekem nagyon tetszik:)


Itt vannak a képek:)