Felismerés

Nem félek a műtéttől. Tudom, kéne, de annyira akarom már, hogy vége legyen ennek az egésznek, hogy csak szeretnék túl lenni rajta. Egy valami viszont csak most tudatosult bennem. Mindent leszerveztünk, mikor, ki vigyáz a gyerekekre, ki viszi, hozza Lehelt, hogy ők minél kevesebbet érzékeljenek ebből. De arra nem gondoltam, hogy azzal, hogy én legalább 8 napig kórházban leszek, a gyerekektől is távol leszek, pont  ugyanennyi ideig:( És ettől lever a víz:( Igyekszem hozzászokni a gondolathoz, meg persze talán be is tudnak jönni legalább egyszer, meg tudunk skype-olni... De 8nap... akkor is sok:( Persze túléljük, sok mindent túléltünk már. De biztosan nem lesz könnyű. A másik dolog, hogy úúúúúúúútálom a kórházi kaját... Szilárd dolgozik, anyu dolgozik, apu nem vezethet. Büfébe nem tudok majd szaladgálni.. Lehet, hogy éhen fogok halni:))) Kb ennyi fenntartásom van még a műtéttel kapcsolatban. Van még - legjobb esetben is - 8 napom, hogy kitaláljam, hozzászokjak... Izgi...

Fotózkodós

Rengeteg fotónk van. Szilárd mindig mindent lefényképez:) Szerintem jó fotókat is csinál... Nade a családunk 4tagú, a fotókon meg csak hárman vagyunk:) Ezért gondoltuk úgy, hogy élünk egy hirtelen jött lehetőséggel, és elmentünk fotózkodni még októberben. Nem szerettünk volna nagyon beállított képeket, úgyhogy nagyjából úgy nézett ki, hogy játszottunk 3 órát, Vera pedig kattintgatott:) Több, mint 400 kép készült, az ízelítő felkerült a blogjára, a többit a héten hozza el Szilárd valamikor. Azért ezt a kis zanzát megmutatom nektek is, nekem nagyon tetszik:)


Itt vannak a képek:)

Mókakacagás

Bibíííí:)

Dicsekedős poszt következik, aki nem kíváncsi, ugorgyon:) Hűűűdejónekem, mert:)

Szuper fiam van:) Okos, és szép, és nagyon jó fej:) Dalokat ír, saját meséket mond, nagyon jól számol, sokat énekel, dobol, társasozik, szinte minden érdekli, most Isten és az angyalok különösen, meg a világűr, a bolygók, ilyesmik... Legújabban pedig sakkoznak Sz-el, nyilván nem ért még mindent, de nálam már jobban játszik, pedig nem tartom butának magam, de a sakkot egyszerűen nem értem:D


Szuper lányom is van, okos és gyönyörű, és nagyon jó fej:) Most már nagyon sokat beszél, és nagyon gyors ütemben fejlődik a beszéde, és ő is elkezdett hanyattesős kifejezéseket használni, mint Lehel:) sokat énekel, nagyon kedves, bújós, állati jólelkű. Sokkal ügyesebben rajzol, színez, mint Lehel most, úgy tűnik neki ez az útja inkább, nagyon szeret alkotni, és magyarázás nélkül tud olyan dolgokat, hogy hihetetlen. Nagyon hiú. imád szép lenni, igazi cserfes, nőcis kislány.

Szuper férjem is van, okos, és jóképű, és nagyon jó fej:) Mert... khmm, mert csak:)

Név

Régóta foglalkoztat, és azt hiszem, mára meg is érett a gondolat. Nevet változtatok. Miért?

Jelen állás szerint Gyurkáné Kovács Éva Krisztina vagyok. Szerintem már ez is bőven elég indok:) De. 6 évvel ezelőtt ezt a változatot két okból választottam
1. Apám miatt. Úgy éreztem akkor, hogy óriási kiszúrás lenne vele szemben, ha csak úgy eldobnám a nevét. Azt gondoltam, elég szívfájdalom lesz neki az, hogy mostantól egy másik pasi lesz a legfontosabb az életemben, nem akartam még azzal is terhelni, hogy a neve sem kell... Mára már tudom, hogy pont tojik rá magasról, mi a nevem, ez nem változtat semmin...

2. Hogy azonnal lássa mindenki, hogy férjnél vagyok:) Ez friss házasként persze fontos volt, az újdonság varázsa ugye, így 6 év után viszont már látom, hogy ez sem számít, csak az enyém, és működik, és igazából senkinek semmi köze hozzá:)
Úgyhogy terveim szerint, amint túl leszek a műtét körüli hivatalos macerákon, rövid időn belül Gyurka Éva leszek. (mert rövid:)), és mert teljesen hozzá tartozom...:)

Kettő-harmincnégy

Különleges nálunk a mai nap, apánkat ünnepeljük, meg a 32. szülinapi ajándékát:)

Két éve ilyenkor még meg voltam róla győződve, hogy sose szülök meg... a reggeli nst-ről ráadásul elkéstünk, morcoskodtak velünk, hogy vasárnap x óráig oda kell érni, mi meg nem értünk:) Azért megcsinálták, megvizsgáltak, majd közölték, hogy itt ugyan nem egyhamar lesz gyerek, kedden be kéne feküdnöm indításra, mert jócskán túl vagyunk a terminuson... Kimentem a fiúkhoz, akik a kórházzal szembeni játszótéren voltak, szokás szerint, nagyon jó hangulatunk volt, elvégre apa szülinapja van, vagy mi:)  Szaladgáltunk, játszottunk, még a mászókákra is felmentem Lehellel, semmi nem utalt arra, hogy még aznap 4en leszünk. Mikor éhesek lettünk, Szilárd hambizott volna, így elmentünk a mekibe. Irdatlanul bekajáltunk, az az emlékem van róla, hogy majd szétpukkadtam:) ahogy kiléptünk a mekiből, kb a küszöbön összegörnyedtem. Állati durva volt...:o (Tudni kell, hogy Lehelt 17 nap túlhordás után indították, fogalmam nem volt, milyen az, mikor magától indul a dolog, de eltökélt szándékom volt, hogy most megtapasztalom, és csak akkor megyünk kórházba, ha kint a gyerek feje:))
De gondoltam, megmondta a doki, hogy ebből nem lesz gyerek, akkor nem lesz:) Átmentünk a plázába, ahol is megintcsak meg kellett állnom. És megint... Úgy kb 10 percenként:) Szilárd mondta, hogy menjünk vissza kórházba... Dehogy megyünk, 10perces fájásokkal? Én ugyan nem megyek, nem engednek haza, ott rohadhatok hetekig:) Menünk haza... de legalább hívjuk anyuékat, hogy jöjjenek Lehelhez. dehogy hívjuk, megőrültél??? Elindultunk haza, de még beugrottunk boltba egy doboz fagyiért... Közben én már erősen kapaszkodtam a kocsiban, stabil 5-6 perces iszonyú fájásokkal. Valahol az autópályán, mikor már 3percenként jöttek, mondtam, hogy akkor most hívom anyuékat. Hívtam, állati idegesek lettek, mondták, hogy indulnak azonnal. Hazaértünk, kicsit belassultak a fájások, megettük a fagyit, letusoltam, szilárd lefeküdt aludni, én pedig csináltam egy szendvicset, biztos, ami tuti:)  Odaértek anyuék, és soha az életben nem felejtem el az arcukat, amikor kb 200as vérnyomással beléptek, és én ott álltam egy szál bugyiban, egyik kezemben Lehellel, számban egy fél szendviccsel, és mondtam, hogy kb 2 percesek a fájásaim mindjárt felébresztem Szilárdot,és indulunk:))) Hogy én mit kaptam:))) Így is történt, felébresztettem, felöltöztünk és indultunk. rém nyugisan:) Odafelé elfogytak a homeós bogyóim, így nem a kórházba mentünk, hanem a város másik felében lévő ügyeletes gyógyszertárba. Én a kocsiban maradtam, majd letéptem a kapaszkodót, szilárd pedig bement. Jó 10perc múlva hívott, hogy kb ezren vannak előtte, úgyhogy mondtam, hogy nem baj, jöjön, nem kell már ide semmilyen bogyó, nincs szünet a fájások között... Jött, mentünk a kórházba, ott megvizsgáltak, és mondták, hogy ok, az adatokat majd utána felvesszük, irány a szülőszoba. Sz addigra már ott volt, beöltözve, én kaptam branült, de nem volt rá szükség, szerencsére. Magunkra hagytak bennünket, kicsit fájogattunk, aztán mondtam sznek, hogy keressen valakit, mert ennyi volt, ez a gyerek nagyon jönni akar:) Jött a doki, meg a szülésznő, megállapították, hogy tényleg igazam van, és pár perc múlva kint is volt Lilla:) Annyit tudtam csak mondani sznek, hogy boldog szülinapot:)

Ahogy most is: Boldog szülinapot, Isten éltessen benneteket!!!

A szülinaposok, és a család bohóca... meg a torta:)

Kezelhetetlen(?!)

Csütörtökön volt szülői az oviban, és az óvónéni szerint az időközben 28fősre dagadt csoportból 4 kezelhetetlen gyerek van. És az egyik az enyém:o ami eléggé váratlanul ért, még ha én is észrevettem, hogy eléggé próbálgatja újabban a határait. azért ért váratlanul, mert idestova 3 hete jár megint oviba, naponta kétszer találkozom az óvónénivel, és szerintem, ha egy gyereket kezelhetetlennek kell minősíteni, akkor illene szólni a szülőnek, nem???:o Azt mondja az óvónéni, hogy a másik 3al ellentétben egyértelműen azért csinálja, mert ő akar lenni a legokosabb meg a legügyesebb: a legmenőbb... Ami szerinte azért bosszantó, mert az! De az önbizalma jelenleg a béka segge alatt, és mindenben utánozza a 3 másik gyereket, akik ezt ki is használják, és minden hülyeségbe beleviszik... Káromkodik, verekszik, nem alszik délután(azt itthon sem, de csendben van), mindig alvásidőben kakil (mondjuk ezzel az infóval nem tudom, mihez kezdjek, tudom én is, de izééé:)), és nem fogad szót. És unatkozik vagy egyedül játszik. Ezt is tudom, egyszerűen nem tud a kortársaival játszani, reggel és délután, ha összevont csoport van, semmi gond nincs vele, a nagyokkal gyönyörűen elvan... Hát így állunk. Mindenesetre nem bántottuk. Még csak le se szidtuk. Szépen megbeszéltük, hogy miért csinálja ezt, és mit tehetnénk közösen, hogy ez változzon. Nem minden ötlet megvalósítható, de legalább felismerte ő is a problémát, és megpróbál javítani... Ma van a tesztnap, este beszámol, hogy sikerült. Kíváncsi vagyok:)

10 év

Most szombaton volt a 10éves érettségi találkozónk. Az 5 éves óta nem találkoztam senkivel, csak a közösségi oldalakról volt némi információm az emberekről. Állatira izgultam:) Néhány ember ebből a társaságból nagyon fontos volt nekem régen, mai napig sokat gondolok rájuk, még ha nem is tartjuk napi szinten a kapcsolatot. Mint kiderült, az izgalmam alaptalan volt. Voltak ugyan emberek, akikkel egyszerűen már nem ugyanazt a nyelvet beszéljük, vagy nem tudom, de kínos csendbe torkollott a próbálkozás a kapcsolatteremtésre. Azokkal viszont, akik miatt mentem, olyan volt, mintha tegnap beszéltünk volna utoljára, csak sűrű lett volna a délutánunk:) Nagyon jól éreztem magam, pár embert legszívesebben jól megölelgettem volna, annyira hiányoztak:) De nem tettem, uralkodtam magamon:) Állati boldogan jöttem haza, nagyon örülök, hogy ilyen közösségbe járhattam. Innen is csók mindenkinek, akiket azóta ide is beengedtem:)

Az elmúlt napokban több emberrel beszélgettem arról, hogy mi lehet az oka ennek a negatív szériának a családunkban. Kezdődött már januárban a hátammal, aztán a gyerekek betegeskedése, aztán a lábam, Lehel rohamai, a kórház, a tonhaltól kapott durva csalánkiütés, a mozaikos méhszáj, a p2-es rákszűrés, a csomó a nyakamban, a felborult ciklusom, és tuti ki is hagytam dolgokat, már nem is emlékszem sok apró sz.rságra. Ezek hatására ma megnéztem egy lelki eredetű betegségekről szóló könyvben pár dolgot, és a menstruációs zavarokról szóló rész eléggé szíven ütött. Ez a típusú rendellenesség (újabban kb két hetente jön meg a mensesem) a könyv szerint arra utal, hogy védekezünk valamiféle módon a gyermekáldás ellen, és ez engem tudat alatt szomorúsággal tölt el. Azóta ezen gondolkozom. Nem fogalmaztam még így meg magamnak, de igen, tulajdonképpen ez van. Az eszemmel tudom, hogy nem vállalhatunk most még egy babát. Sorolhatnám az okokat, de nem magyarázkodni akarok. És mégsem bírom rávenni magam, lassan két éve, hogy valami fogamzásgátlás után nézzek. (Nem is igaz, most elmentem nőgyógyászhoz, de nem írt fel semmit, a nyakamban lévő csomó miatt...) Egyszerűen összeszorul a gyomrom arra a gondolatra, hogy nincs meg az esélye annak, hogy teherbe essek. Hogy nem lesz többet pocakom, hogy nem fog többet senki éjszaka felébreszteni azzal, hogy szétrúgja a vesémet, hogy nem izgulunk többet azon, hogy fiú lesz vagy lány, hogy nem sírok többet a szülőszobán, hogy nem lesz több lehetőségem még jobban csinálni az elejét...  Hogy esetleg egy baba ide szeretne jönni hozzánk, én meg azt mondom, hogy kösz nem, elegen vagyunk... Pedig tényleg, már elég nagyok a gyerekek,bármit tudunk tőlük csinálni, velük csinálni... Alszunk éjszaka, hamarosan pelenkáznunk sem kell, és egy híján kint van mind a 40 fog is... És mégis... Bőghetnékem van, ha pici babát látok, vagy terhes nőt, azon kapom magam, hogy azt nézegetem, hogy férne mégegy gyerekülés az autókba, fájó szívvel adom el a picike ruhákat, és most is bőgök, pedig hát... És nem értem. Mások hogy csinálják ezt? Nyilván nincs mindenkinek menstruációs zavara, aki szeretne gyereket, de valamiért nem lehet... Egyáltalán, van olyan, hogy egy nő nem szeretne több gyereket? De úgy igazán, hogy nem lemond róla, hanem ténylegesen nem hiányzik neki... Ha nézem a gyerekeket, a milyen cukik után rögötn első helyen áll a gondolat, hogy dejó lenne még egy... vagy kettő:) És mi a megoldás erre? Úgy értem lelkileg... Hogy tudnék nem szomorú lenni? Hogy tudnám elfogadni, hogy esetleg ennyi, nincs több... Fáj ez a véglegesség, olyan megmásíthatatlan, mintha lehetőséget vennének el tőlem... Nade tényleg... Hogy csináljam????

Mai gyerekszájak

-Anya, azt mondta ma az óvónéni, hogy láthatatlanná varázsolja magát, és nem tudjuk mikor figyel, és ha rossz kisgyereket lát, akkor őt is láthatatlanná varázsolja...
-??? Akkor kénytelen leszel mindig jól viselkedni?
-Hmmm... Vagy tanulhatnék, és lehetnék jobb varázsló, mint ő!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

-képzeld Lehel, Lilla ma hamupipőkét nézett.
-az miről szól?
-háát. vannak benne hercegek, hercegnők, kutyák, macskák, tündérek..
-tündéééreeeek? milyen tündérek?
erre Lilla: Anya. anyatündérek. anya én tündérem!

Elég korán...

Tegnap esti altatás...

-Anya, azt a csodaszarvast* énekeld, légyszi...
-Melyiket? (tudtam, csak provokálni akartam, sicc!)
-Tudod, azt hogy merre jártál...
-????
-Nemááár, anya, azt  hogy merre jártál, mondd el merre jártáál... (és elénekelte végig... nekem meg dagadt a mellem:))





*Velük ezt hallgattam, mégiscsak szelídebb, mint a vhk:), de Lehel pár perc hallgatás és dobolás (újabban dobol, bárhol, bármin, bármit, zenére azonnal indul a keze) után azt mondta, ez lassú:o, úgyhogy azóta az eredeti vhk-s verziót hallgatjuk, csak a vcssz neve maradt meg benne:)

Végszó

És vége. Ha pozitívan nézem, akkor a szenvedésnek, a fájdalomnak, a mozgáskorlátozottságnak. Borultabb pillanataimban a hitnek, hogy jól vagyok, és megcsinálom szike nélkül is. De szerencsére ebből van most kevesebb, és tán nem leszek mindenkinél népszerű, de örülök. Örülök, hogy műtenek, sőt a bonyolultabb eljárás mellett döntöttem, és még egy kutatásban való részvételt is vállaltam. Életemben másodszor találkoztam ezzel a dokival (ő műtött 11éve is), de olyan biztonságot, nyugalmat áraszt, hogy amikor azt mondta, hogy nem muszáj műteni, tornával is fájdalommentessé tehető, és együtt lehet vele élni, de ő megműtené, mert 28évesen két aprósággal nem együtt kéne élnem valamivel, hanem élnem, csak így egyszerűen, akkor gondolkodás nélkül csak annyit kérdeztem, hogy mikor. Akár holnap. Ahogy NEKEM jó. Óriási különbség. Nekem viszont november 10re Rammstein jegyem van, úgyhogy utána. Hívnom kell a megfelelő időponttal. Hihetetlen, nem? Nemsokára kezdem a teljes, mindenre kiterjedő kivizsgálást a kutatás miatt, ahol annyit kért, hogy csütörtökönként menjek, mert ő akkor van bent tb-sen, és szeretne elkísérni a vizsgálatokra.Hát sok sikert nekem:) Majd ha kezdek pánikolni, visszaolvasom ezt a bejegyzést)

Rizs

Jelen pillanatban 5 féle rizs van itthon... Ez gáz???:)

s ha már...

...koncertélmény...

Kedves rendszeres és régi olvasóim... Ki találja ki, hova van még jegyünk idénre?:))))))))))))))))))

Halló mindenség!

Az elmúlt pár nap... Felért egy sokkterápiával kombinált intenzív pszichiátriai kezeléssel. De komolyan. Ketten voltunk. Csak mi ketten. Két napig szabadok voltunk, semmi dolgunk nem volt. Első este én részt vettem egy alap tao masszázs előadáson, 4órás volt, és húúú, egy percig sem unatkoztam, nagyon izgalmas volt.... Ha nem váltam volna éppen munkanélküli gyeses anyukává, tuti elmennék a következő szintre is, ami már jóni és lingammasszázst oktat. Utána sokáig beszélgettünk otthon (Pesten voltunk végig, otthon értsd: ott otthon:)), reggel felkeltünk, kiborultam, bőgtem, előjött minden szarság, megint sokáig beszélgettünk, aztán bebékávéztunk a városba, csavarogtunk, vásároltunk, pizzáztunk, hazamentünk, lepihentünk, előkészítettünk mindent a lakásban, aztán elindultunk a dürer kertbe... Ahol az előzetes ígéreteknek megfelelően tényleg leszakadt az ég is. 6ra mentünk, kapunyitásra, alig lézengett valaki, 6:45kor pontosan kezdett a korai öröm, ezt még csak hallgattuk, közben söröztünk, valahonnan ott termett egy doboz cigi is... Egyre nagyobb lett a tömeg, meg a véralkoholszintünk is:) Én nagyon rég nem ittam ennyit, van bennem egy hülye korlát, és ha kicsit is érzem, hogy hat, akkor nem iszom egy korttyal se többet, mert elkezdem szégyellni magam:o Na most tojtam rá, úgy indultam el, hogy elegem van a józanságból, meg a felelősségből, el akarok felejteni mindent, még ha csak pár órára is... Sikerült:) Közben odaértek Bálintuék, aztán Katáék is, de elkezdődött a vhk, és mi elindultunk előrenyomulni, a többiek meg lemaradtak:) Hamar az első sorban találtuk magunkat, és.... huuuuuh...  Voltam már pár koncerten, ok, nem sokon, de azért jópáron... Mindig max középtájról megnézegettük, ja, jó buli volt. De sose voltam első sorban. Pláne nem egy VHK-n. Ismeritek a jelenlegi fizikai-szellemi állapotomat. Nnna. 2órát ugráltam totál magamon kívül, üvöltözve, tele vagyok kék-zöld foltokkal, a lábam többször beszorult a kordon alá, számtalan korsó sör landolt a ruhánkon, majd megfulladok a köhögéstől, fáj a torkom, meg minden porcikám, hol az ütésektől, hol az izomláztól, de... Abszolút megérte, mert jól vagyok. Hihetetlen, micsoda energiákat, micsoda ösztönöket hoz ez ki az emberből. Koncert után még dumáltunk egy jót a többiekkel, aztán hazaéjszakaiztunk - volna:) de rossz helyen szálltunk le, csomót gyalogoltunk, az még hiányzott.:) De így is jó volt, volt némi nosztalgikus hangulata... Tegnap jöttünk haza, én el a gyerekekért, szilárd pedig vacsit főzött nekünk, mire hazaértünk:)
tényleg húúúúúú,...:) Tantrát meg VHK-t mindenkinek!!!:)

Karakteres...

Megfogadtam régen, hogy az én  gyerekeim bizony nem fognak mindenféle mesefigurás göncökben járni, egyrészt méregdrágák, másrészt a legtöbb borzasztó is. Persze, mint mindenben, ember tervez, gyerek végez, vagy ha jobban tetszik, vagy gyerekeid vannak, VAGY elveid, így nanáhogy szabadidőm nagyrészében karakteres cuccokat vadászok nekik a neten... De nincs könnyű dolgom. A gyártók ugyanis durván diszkriminálják az olyan fordítva bekötött gyerekek szüleit, mint az enyémek. Lehel ugyanis Dóráért rajong, meg a kis hableányért, éppen, Lilla pedig Thomas és Tom és Jerry őrületben ég... Szerintetek van dórás fiús, vagy thomasos lányruha?????

Kááávééé

Sokszor leszoktam, aztán visszaszoktam, aztán megint le. De végül arra jutottam, hogy ennyi jár nekem:) Egy kávét iszom reggel, üresen, úgy döntöttem, ez még belefér. Már a gyerekek is tudják, hogy ilyenkor anyát békén kell hagyni, mert fórumot olvas, kávézik:) Nemrég Szilárd meglepett egy Martello készülékkel, úgyhogy már finom is a kávé, amit iszom:) Nyami:)

Ilyenek most...

Megint ősz

Megint ősz van. A naptáram szerint legalábbis. Szeretem az őszt. Na nem ezt a 40 fokosat, ebből eléggé elegem van már. A kedvenc részem az évben, amikor a hülye hosszú kánikula után újra zoknit kell húzni:) (Ebben az évben ugyan rendhagyóan sírógörcsöt kaptam ettől a pillanattól, ugyanis rá kellett döbbennem, hogy nem tudok zoknit húzni:( )

Amúgy zanzásítva az eltelt hónapokat, míg nem írtam. Szarul vagyok. Be kell ismernem, bármennyire hadakozok is ellene. Életem legszarabb fél évén vagyok túl, azt hiszem. Még annak ellenére is, hogy több életre szóló élményt is szereztem. Megzuhantam, úgy érzem, be vagyok zárva valami nyomorék testbe, és nem tudok szabadulni, ettől napi többször bőgnöm kell. Nem látom a kiutat, nem látom, hogy egyszer majd normálisan el tudom látni magam, és a gyerekeimet, nem látom, hogy egyszer majd tudok úgy sétálni velük, hogy nem látok csillagokat minden lépésnél a fájdalomtól, nem látom, hogy egyszer majd eltellik úgy egy hét, hogy semmilyen orvoshoz nem kell mennem. Tudom, vannak, akik sokkal betegebbek nálam. De önző dög vagyok, és csak az érdekel, hogy nekem fáj. Nagyon szeretnék kimászni ebből, már magamból is elegem van, az állandó panaszkodásom miatt, de állati kemény meló lesz. Talán az írás segít kicsit...

Ööööööö....

Nem magyarázkodok, pedig lehet, hogy kéne. Láttam ma egy idézetet, ami valami rejtélyes oknál fogva arra sarkallt, hogy megint kezdjek írni. Úgyhogy írok. Ma csak annyit, hogy megint írok. Csók:)



"Semmi nincs a világon, ami teljesen rossz lenne (...). Még egy álló óra is pontos napjában kétszer."

Paulo Coelho

Lehel első ovis fotózása

Wellness

Voltunk múlt héten Szombathelyen. Itt. Hááát, érdekes volt:) A gyerekeink határozottan nem 4*-os szállodába valók:) Legalábbis 4* business szállóba biztosan nem:D De azért jó volt, sokat jacuzziztunk, közel 7000ért vacsoráztunk két mini adag ételt, de azt puccos helyen:D, voltunk aromamasszázson... Pihenni nem pihentünk, nappal a gyerekek, éjjel meg a botrányosan kényelmetlen ágy miatt:)

Tanulság:
-pici gyerekekkel nem megyünk puccos helyre
-nem térünk le véletlenül a főútról, pláne nem ajka és devecser felé
-nem eszünk az ország 10 legjobb éttermében
-a gödör nevű hely viszont állatjó, ha arra jártok, ott egyetek:)


Képek itt.

Nőci

Lilla duplózik. Idehoz nekem egy színes nagy valamit. Gondolom, ház, vagy hajó, vagy repülő, vagy ilyesmi... Nem. "Szohhnnya":D:D:D És tartja maga elé. És persze ilyen szerkóban épít:

(Bocsánat a képminőségért, hirtelen csak telót találtam...)

Tavasz

- Biciklivel járunk.

- Mindkét gyerekem kacag, ha állva tekerek.

- Ha mégis autóva.l megyünk, le kell tekerni az ablakot.

- Lehel oviba jár.

- Nem megy a fűtés és nyitva az ablak.

- Az erkélyre teregetek.

- Kitört rajtam a szokásos tavaszi stílusváltási és vásárlási kényszer.

- Mint minden évben, megint jó nő akarok lenni.

- Remélem, ezúttal sikerül is.

- Tegnap 2,5 órát játszótereztünk.

- Pulcsiban.

- Hurrá:)

IQ

Holnap vizsgázom szervezésből. Ma este 9 körül elkezdtem tanulni:) Pihenésképpen megcsináltam egy 15kérdéses iq-tesztet. Jól megsértődtem, mert nem volt időkorlát, és így is csak 99 lett... Mérgemben nekiestem a Mensa HungarIQa-snak, ami sokkal összetettebb, sok-sok kérdéssel... Majd leeső fejjel 134 lett... Sokkal jobban tetszik:D

Ebből kifolyólag viszont úgy döntöttem, hogy a holnapi vizsgát megírom IQ-ból:) Ha nem sikerül, perlem a mensát:D

Tavaszi Lehelszáj

-Anya, tényleg tavasz van, igazán tavasz!
-Igen, kincsem, úgy tűnik...
-És apa nem is tudja, ugye?
-de, biztosan tudja...
-de nem is mondtad neki...
-gondolom, rájött magától...
-...(hatásszünet)...de ahhoz gondolkodni kell!

Nehézsúly

Tegnap megmértem Szundit... Kemény 75dkg:D

Spanyolviasz

Lilla beteg. Lehel is, de Lilla nagyon. Múlt éjszaka kb éjféltől az ölemben volt, mert ott kevésbé sírt. Olyan, mint hat dártvéder, és nem, és nem szakad fel neki a váladék, már két hete, pedig a harmadik fajta köptetőt nyúzzuk. Már amennyire. ugyanis elege lett a szirupoktól, lábrángást kap a kiskanál, a fecskendő, a szívószál, de még a feltűnően kevés folyadékot tartalmazó pohár látványától is. Múlt héten már tablettás ambroxolt kezdtem el neki adni, ami pár napig működött, aztán már az se volt vicces. Ezért nem voltam boldog, amikor a doki ma újabb szirupos gyógyszert írt fel neki. Aztán hazaérve lmegvilágosodtam:D Porosodott a gardrób legeldugottabb sarkában egy cumisüveg. Még Lehel kapta valami rokontól, mikor született. Lillánál már senki nem próbálkozott ilyesmivel:) Naszóval, előkotortam, fertőtlenítettem, és némi víz kíséretében beletöltöttem a gyógyszert (meg egy ampulla normaflore-t is, biztos ami tuti), és nekiadtam. Most rém boldog, csak úgy dönti magába a vizet, a gyógyszert ár rég megitta, most a második 2dl víznél tart:) Persze lehet, hogy hülyeség örülni annak, hoyg a sohase cumizó gyerekemet majd' másfél évesen szoktatom rá az üvegre:) De én most boldog vagyok, hiszem, hoyg hamar meg fog gyógyulni, és még a nap is süt.

Ma még azt is elhiszem, hogy sikerülni fog a csütörtöki vizsgám, ami pedig 3 órás, sé eddig semmit se tanultam, sőt egy órán se voltam bent:) Azt is elhiszem, hogy most végre, ez az a ház, amiről nem fogunk lecsúszni... Ma mindent elhiszek... Csak legyen már tavasz:)

A WC egy vidám hely:)

Avagy X-faktor előválogató:D

Lehel a WC-n

(A jelszó: gumimaci)

Lillaszáj

Az első:) Így a névnapján:) (amiről ha szilárd nem szól reggel, nem is tudok:))

Kismotoron ül, és halacskák vannak kezében, de vagy 8, mindig lepotyognak... Ilyenkor szólna, hogy vegyem fel, ehhez utánozza a halacskát... de annak ugye nincs hangja, nem hallom meg... Próbál neki hangot, adni, de így ugye hápháp lesz belőle úgyhogy ezt mondogatja:

hápháp.. nem! hápháp... nem!

és szemmel láthatóan nem érti, mi van

update: most látom, nem is az első:)

Gyerekszoba

Többen kértétek, hogy tegyek képeket, milyen lett a lakás. Nos, a nagy része még romokban, pontosabban zsákokban, és dobozokban, a nappaliban se ágy, se íróasztal, csak két matrac, meg a dobozok, a polc össze van ugyan rakva, de még rögzítve nincs, így nem pakolunk bele, a vasalt ruhák vannak most benne, amíg ki nem szanálom a gardróbot... A gyerekszoba viszont majdnem kész, így arról hoztam képeket:)

A kisebb ágy Lilláé, a nagyobb értelemszerűen Lehelé,eredetileg az volt a terv, hoyg éjszakára összecsukom, de mivel a hátam semmit nem javult, így nem virgonckodok, marad kinyitva, kompromisszumként játszhatnak rajta, cserébe a kisebb padlófelületért:) Sokat agyaltunk, hoyg vegyünk-e nekik áygakat, de előbb utóbb emeleteset szeretnénk nekik, így egyenlőre maradnak a régiek. A lógós tárolót még nem lakták be, és a falakra is kerülnek majd képek. Egyszer:) Az alsó fehér függöny még 3m hosszú:), csak be van tűrve a párkányra, le kell még vágni, meg beszegni. Ami még nem látszik, az a plafonon a csillagos égbolt, az üvegtéglák között pedig az ugráló delfinek:) MIndkettő fluoreszkáló. Hát, kb ennyi. Szép lesz, ha kész lesz egyszer... Szerintem:)





Ja, a függöny:) Lehel szivárványos függönyt szeretett volna... Ennyire tellett:) De szerinte ez a legszebb szivárvány:)

Szívás

Tényleg kiújult a sérvem... :((((( Ami annak fényében, hoyg az összes ruhánk zsákokban, az összes cuccunk dobozokban van, a lakásban pedig lépni sem lehet, elég nagy gááááz... Injekciókúrát kapok, mehetek szuriért minden nap, meg egy csomó gyógyszert is szedek, ami a mellékhatást csökkenti, meg a mellékhatáscsökkentő mellékahtását... Volt egy kis riadalom is, mert az injekció mellett a tájékoztató szerint nem lehet szoptatni, de konzultáltam nálam okosabbakkal, és arra jutottunk, hoyg lehet... kemény lett olna most elválasztani Lillát... Csak hasson a szer, és tudjak végre mozogni, jááááj...

Szundi rács nélkül

Szundi, avagy "Az ötödik nyúl"-hadművelet

A Háromnyulak blog Lilla születésével 4 nyulasra, a tegnapi nappal pedig öt nyulasra bővült. Beköltözött ugyanis hozzánk Szundi, az ötödik, rendhagyó módon egy igazi nyúl, egy oroszlánfejű, kosorrú törpenyuszi személyében. Egyenlőre lelkesen fedezi fel a ketrecét, és egész éjjel eszik, csámcsog, és rázza a szénarácsát:) Most, hogy a gyerekeink alszanak, kellett valami, hogy ébren legyünk éjjel:D Szundi egyébként 7 hetes, és van vagy 15centi:)

Fogadjátok szeretettel a harmadik "gyerekünket", akiről egyenlőre csak ilyen silány minőségű fotó van, de nem ússza meg, gyakori modell lesz belőle is:)

Röviden

- Megvagyunk.

- Nem vagyunk jól.

- Lehel taknyos, és ha Lehel taknyos, akkor vége a világnak.

- Nekem valszeg kiújult a porckorongsérvem, napok óta derékszögben járok, és kaparom a falat a fájdalomtól. A doki pár hete azt mondta, fogyjak le, attól fáj a derekam. Hétfőn lehet, hogy nem leszek kedves vele...

- Lakásátalakítunk. Kiköltöztünk a közös hálóból, új ágyat veszünk a nappaliba, új polcot is, új íróasztalt is, a gyerekszobába is kellenének bútorok...

- Az első külön töltött éjszakánk jól telt, Lilla kétszer, Lehel egyszer sem kelt, ami annak fényében, hogy hetek óta a napi 25-30ébredés volt az átlagos, csodaszámba megy. Kár, hogy a derékfájástól aludni nem tudtam.

- Lilla jövő héttől heti egy délelőttöt csanában lesz. Én meg tanulok a márciusi vizsgáimra.

- Megérintett a tavasz pár napja, amikor reggel a Zsuzsi kormánya meleg volt. Ja. Zsuzsi az autóm. Lehel nevezte el, rajta maradt. És a régi töksima tökkemény műanyag kormánya van, ami reggel őrült hideg, hozzáfagy a kezem, a kesztyű meg csúszik rajta. Szóval nagyon jó volt, hogy meleg kormányt fogtam:)

- Túlrégóta vagyunk házasok Szilárddal:) 2008 augusztusában vettük az astrát, és azóta minden tankolásról eltette a blokkot. Egy kivételével minden alkalommal tele tankolta.Még a nyaraláson elkezdtük összesíteni őket, mert mi mást csináljon az ember a nyaraláson, ugye:D Ma befejezte, és nagyon büszke vagyok rá, az összes létező és lehetséges átlagot, minimumot, maximumot, stb-t kiszámolta. Mintha csak én csináltam volna:D A legdöbbenetesebb adat, hogy a 2,5 év alatt 1.334.718Ft-ot tankoltunk el:o

- Pár napon belül bővül a család, és nem, nem vagyok terhes, és aki tudja, hoygan bővül, ne árulja el, mert virtuálisan hátbavágom:D Mindent a maga idejében:D

Hmmm...

Bele lehet ebbe jönni? Lesz majd olyan, amikor nem lesz minden reggelünk egy őrült rohanás, és nem késünk el mindig mindenhonnan? És még csak egy helyre kell menünk, de hamarosan kettőre, aztán utána a kettő után még nekem is melózni, szóval egyre rosszabb lesz... És ne mondjátok, hogy keljek hamarabb, mert ha 4kor kelek, akkor is fél9kor indulunk el az oviba:)

Új szavak!

Lilla egyre ügyesebb! Egyre több szót tud mondani, és ezek közlü egyre többet használ rendeltetésszerűen:) Amikor kérem, hogy utánozzon, akkor már egész sok dolgot mond, magától kb 8-10 dolog van, amit rendszeresen, következetesen használ. Kedvencem az újak közül a Tetej, ami Lehelt jelent halandó nyelven, és olyan rajongással, olyan gyengédséggel bírja mondani, hogy meg kell zabálni:) A nyanya is egyre többször anya, és megtanultuk mit mond a kacsa, meg a kismadár, és már a cica se azt mondja, hogy vauvau:D

És legjobban kamatozó új tudása: Eddig csak rázta a fejét, ha nem akart valamit, de már mondja hozzá, hogy NEM!, és nekem ez annyira tetszik, hogy csomószor provokálom...:) Ok, nem vagyok rá büszke, de olyan ééédes, ahogy rázza a kis fejét, és mondogatja:)

És ugyan nem szó, de meg kell említenem, hogy eszméletlen ügyesen épít a duploval! Mikor karácsonykor megkapták, kettőt se tudott összerakni, aztán órákon keresztül csak ült, és nézte Lehelt, és próbálkozott, és próbálkozott, és mára ott tart, hog nem csak egész komoly dolgokat épít, de meg is nevezi azokat, illetve valahogy elmagyarázza, hogy mi az:)

Lehelszáj

- Hajtogattam semmit. Tessék.
-??????
- Amikor a tüzijáték leesik, semmi lesz belőle. Na, én azt hajtogattam.

----------

Autópályán félreálltunk, hogy helyet cseréljünk Szilárddal, mert elfáradt.
Én: Mondjuk jogsi nincs nálam...
Lehel: De azt mondtátok, jogosítvány nélkül nem lehet vezetni!
Én: Tényleg nem. De nekem van jogosítványom, csak nincs itt.
Lehel: És nem büntet meg a rendőr?
Én: Remélem...
Szilárd: Kapcsold be cica a ködfényszórókat.
Lehel: Miket? A rendőrriasztó lámpákat?

---------

Csúszdázott anyuéknál, egyszercsak minden átmenet nélkül:
- Ugye, mekkora hülye vagyok?

---------

Tegnap este, míg Lillát altattam, számítógépezni akart. Mondtam, hogy nem, inkább rajzolja le, mit volt a legizgalmasabb a mai napban, és ha kijöttem, megnézzük. Kijöttem.
-Ez egy kert.
-???????
- Az volt a legizgalmasabb, hogy elhaladtunk egy kert mellett...

---------

Lehel reggel a kocsiban bohóckodott Lillának, fapofával nézett, és mozgatta a mutatóujját. Lilla először csak kacarászott, aztán elkezdte utánozni. Ez Lehelnek nagyon tetszett...
-Anya, nézd, megtanulta mozgatni az ujját!
- Látom, szívem, te tanítottad meg, látod? Ugye, milyen jó érzés megtanítani valakit valamire?
...gondolkozik, szinte hallani a kerekek kattogását, majd teljes meggyőződéssel:
- Lilla, beszélj! Mondd, hogy ok, Lehel, vagy mondd, hogy rendben, a tiéd lehet, mondd, hogy neked adom!

Döbb

Lehel számol. Visszafelé:o 15től:o