Lilla beteg. Lehel is, de Lilla nagyon. Múlt éjszaka kb éjféltől az ölemben volt, mert ott kevésbé sírt. Olyan, mint hat dártvéder, és nem, és nem szakad fel neki a váladék, már két hete, pedig a harmadik fajta köptetőt nyúzzuk. Már amennyire. ugyanis elege lett a szirupoktól, lábrángást kap a kiskanál, a fecskendő, a szívószál, de még a feltűnően kevés folyadékot tartalmazó pohár látványától is. Múlt héten már tablettás ambroxolt kezdtem el neki adni, ami pár napig működött, aztán már az se volt vicces. Ezért nem voltam boldog, amikor a doki ma újabb szirupos gyógyszert írt fel neki. Aztán hazaérve lmegvilágosodtam:D Porosodott a gardrób legeldugottabb sarkában egy cumisüveg. Még Lehel kapta valami rokontól, mikor született. Lillánál már senki nem próbálkozott ilyesmivel:) Naszóval, előkotortam, fertőtlenítettem, és némi víz kíséretében beletöltöttem a gyógyszert (meg egy ampulla normaflore-t is, biztos ami tuti), és nekiadtam. Most rém boldog, csak úgy dönti magába a vizet, a gyógyszert ár rég megitta, most a második 2dl víznél tart:) Persze lehet, hogy hülyeség örülni annak, hoyg a sohase cumizó gyerekemet majd' másfél évesen szoktatom rá az üvegre:) De én most boldog vagyok, hiszem, hoyg hamar meg fog gyógyulni, és még a nap is süt.
Ma még azt is elhiszem, hogy sikerülni fog a csütörtöki vizsgám, ami pedig 3 órás, sé eddig semmit se tanultam, sőt egy órán se voltam bent:) Azt is elhiszem, hogy most végre, ez az a ház, amiről nem fogunk lecsúszni... Ma mindent elhiszek... Csak legyen már tavasz:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése