Vége

Vége van a nyugalmamnak. Muhhaha, már ami eddig is volt. Lilla elindult. Mászva. Mint a villám. Semmi nincs biztonságban. Mindent szétszór, kiborít, lepakol. Leginkább Lehel játékait. És ha szólok neki, csak vigyorog és csinálja tovább.

Mér nem mondta nekem senki, hogy egy gyerek ilyen is lehet????:D

A torta

Hááát, nem megy ez nekem, cukrász nem leszek:) Mentségemre szolgáljon, hoyg ez volt életem második krémes tortája, nem a mi műfajunk ez igazából... Szóval nem lett szép, nem lett piros, a marcipán nem akart engedelmeskedni, rondák az illesztések... De Lehel arca mindent feledtetett, amikor meglátta:) Nagyon nagyon boldog volt és nagyon meghatott, és az volt a szülinapi kívánsága, hoyg megehesse az egész tortát:D Neki is esett rögtön kézzel, nagyon cuki volt:) Hát íme, a ronda, de finom szülinapi tortánk:)

(Ja, belül piskóta+mascarponés-mandulás krém volt, meg őszibarack)

Három

Három éve ilyenkor lettünk család. Három éve ilyenkor kezdett el üvölteni az a kis lila csomag, aki állítólag a fiam (és azóta abba se hagyta:)). Három éve. Még leírni is nehéz:) Azóta igazi kis pasi lett belőle, egy pasi, aki egy az egyben olyan, mint én, csak éppen ellenkező nemű. Tükröt tart elém és tanít. Nap, mint nap.

Akik régóta, és jól ismernek, talán emlékeznek, hogy nagyon féltem attól, hogy humortalan, unalmas gyerekem lesz. Mert ha valaki nem szép, azt még szerethetik nagyon. De ha valaki nem jó fej, az el van ásva. Na, nekem szerencsém volt. Azt hiszem szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy Lehel igenis jófej. Imádom a humorát, a stílusát, az ötleteit... Néha csak nézek rá, hogy ezt meg honnan találta ki, vagy honnan jutott eszébe, de csak úgy tudja, mert szívja magába az információkat. Nagyon információéhes. Mint én.:) Nincs olyan, hogy egy mondatnak a ponttal vége van. De miért? De hol? De ki? De merre? De miért? És így tovább, amíg számára kielégítő választ nem kap.
Erősen feszegeti a határait, nagyon sokat harcolunk. Sajnos ez nekem elég rosszul megy, nagyon türelmetlen ember vagyok (akárcsak ő), hamar elszakad a cérna, és kiabálok. És ő is kiabál. Nem gondoltam volna, hogy életemben először a fiammal fogok üvöltve veszekedni. Sokat. Hát erre is tanít. Konfrontációkezelésre. Eddig konfliktuskerülő voltam. De vele ezt nem tehetem meg. És ami nagyon meglepő: jól érvel, tud vitázni, logikus válaszai vannak. És ez még jobban felbosszant persze:) De fejlődünk.
Sokat szerepjátékozik, mindenfélével, ami a kezébe akad, nem elvárás, hogy az adott tárgynak bármi köze legyen az aktuális történethez:)
Nagyon szeret főzni, leggyakrabban ezt játssza, vagy történeteket az autóival.
Kedvencei még a szójátékok, Sz tanított neki többfélét. Pl mondjunk csak állatokat, vagy csak növényeket, vagy asszociációs játék, mondjuk ami éppen eszünkbe jut az előző szóról. Nagyon ügyes ebben is, igazán meglepő dolgokat tud mondani.
A könyvekkel sajnos továbbra is hadilábon áll, ha könyvből mesélünk neki, akkor nem figyel, pedig mindig kéri, hoyg meséljünk, de beleszól, belelapoz, stb, ha csak egymaga fog egy könyvet, akkor pedig tépi, gyűri, erről nem tudtuk még leszoktatni:(
Nagyon szeret traffozni, és döbbenetesen jól kezeli a számítógépet, mind az asztalit, mind pedig a netbookot. (Én nem tudom, honnan van ez a tudás ezekben a pici gyerekekben, jópár felnőttel volt már dolgom, akik tanfolyamok után is feleekkora tudással rendelkeztek, mint a mai 3 évesek...)
Beszédét azt hiszem már kár részleteznem:)
3 hete jár családi napközibe, itthon mindig azt mondja, hogy soha, de soha többet nem akar menni, de amikor odaérünk, akkor meg úgy kell elkapni egy puszira. Szemmel láthatóan jót tesz neki, és a kapcsolatunknak is, hogy heti 3 nap a kortársai között van. A gondozónők szeretik, minden délután azzal várnak, hogy mekkora kópé a gyerek, és hogy milyen jó fej. Mindketten kiemelték viszont, hogy Lehel sosem lesz alkalmazott (köszönöm, észrevettem én is:D). Annyira erős vezető egyéniség, ha beszokik egy társaságba, hogy addig úgysem nyugszik, míg nem csinálja mindenki, amit ő akar. Ezt nem feltétlenül agresszióval éri el, sőt. Ahogy az egyik gondozónő mondta, arról képes lenne mosolyogva, és logikusan meggyőzni bárkit, hogy jó lesz az, ha beleharap a saját ujjába. Nem tudom, hogy emiatt aggódjak, vagy legyek rá büszke, egyenlőre várok, mi lesz úgy 20 év múlva:)
Január óta (némi trükkel) megint teljesen szobatiszta.
Öltözés. Na ez érdekes. Meg voltam róla győződve, hogy az én gyerekem képtelen egyedül öltözni, felháborodtam, mikor mondták, hoyg az oviban a kiscsoportosok is egyedül mennek ki pisilni. Ezt el is mondtam a csanában, hogy Lehel nem tud egyedül öltözni. Aztán az első nap azzal fogadtak, amikor mentem érte, hogy nemhogy öltöztetni nem engedi magát, de még a fürdőbe se mehet be senki, amikor pisil:D Egy szó mint, száz: a gyerekem TUD egyedül öltözni, vetkőzni:D
Egyszer már késsel villával enni is tudott, újabban kézzel eszik. Nem érdekel, majd eszik újra evőeszközzel is (én is imádok a mai napig kézzel enni). Étvágya továbbra is drasztikus, hol napokig fényevő, hogy kizabálja a hűtőt. Mint én. És nagyon válogatós is. Mint én:D
Mozgása nagyon sokat javult az utóbbi időben, megtanult futni, ugrálni, ügyesen mászik, labdázik.
Lillát nagyon szereti, reggel ahogy ébred, rögtön kérdezi: "Lillácskám?" És folyton így becézgeti, gagyarászik neki, kicsikém, aranyom, kiscsillag, kicsi bogár, olyanokat is, amiket tőlünk biztosan nem hall:) Ha sír, akkor rohan megvigasztalni, ha alszik, és hallja, hogy ébred, akkor is ő ér oda először. Lilla persze cserébe isteníti:D

Csak a dackorszaknak lenne már vége:)

Isten éltessen sokáig, drága nagyfiam:)

Tanulság

Sütöm a piskótalapokat Lehel szülinapi tortájához, és közben agyalok, hogy hogyan fogom a díszítést, formálást kivitelezni. És mindeközben körvonalazódik bennem az elhatározás, hogy Lilla csak olyan meséket nézhet, amikben a hősök kizárólag egyszerű mértani alakzatok lehetnek. Hát nem vagyok én önmagam ellensége...:)

Az utazás fááárasztóóóó...

Nagylány

Lillának van egy játszós cumija, (meg Lehelnek is) néha játszik vele, de nem tudja rendeltetésszerűen használni. Az előbb is ezzel játszott, ölbevettem, és vigyorogva próbálta a számba tenni a cumit, olyan kis kedves volt:)

Lilla fekszik az ágyon, Lehel ugrál mellette. Lehel bohóckodik neki, hogy nevessen, Lilla meg lehajtja a fejét, majd hirtelen felemeli, és rásikít Lehelre, mintha kukucsolna:)

Amikor sima út, sima utasat játszunk, már az első sornál dől hátra, és folyton kátyúzna...

Olyan fura, hogy már ilyen dolgokat tud csinálni:)

( azt csak zárójelben kisbetűvel, hogy kb 2 napja felült egyedül, igaz pelus nélkül, de azóta kétszer sikerült pelusban is... Azért még több a sikertelen kísérlet, így nem írom, hoyg fel tud ülni...:))

Lehelségek

Idemásolok pár szösszenetet Lehel elmúlt hetéből, mamamisoknak nem lesz újdonság, ott már szerepeltek a gyerekszáj topikban:)


Paint-ben rajzolt, valamit elnyomott, eltüntette az ablakot...

-Apaaa, térítsél jó útra engem légyszi!

---------------------

"Te vagy az én gyönyörű anyám. Virágoskertem egyetlen almafája..... két picike almával"
(azt az almafás hasonlatot elképzelésem sincs, honnan szedte, virágoskertezni szoktam, de fa sose volt)

--------------------

Játszóházból hazafelé az út mellett állt egy lovaskocsi, egy lóval, meg egy icipici (mint kiderült hat hetes) csikóval. Persze oda kellett menni, beszédbe elegyedtünk, mondta a bácsi, hogy füvet visznek a lovaknak. Egyszercsak Lehel odaszól a bácsinak:
" Bácsi! Viszek egy kis füvet édesapukámnak!" - gondolkozik - "na nem azért mert lóóóó, csak úúgy, ajándéknak!"

---------------------

Este altatom őket, ez úgy megy, hogy Lilla szopizik, Lehel a hátamhoz bújik, és ha Lilla elaludt, odafordulok hozzá... Lilla még szopizott, amikor a fülembe súgta:
- Úgy szeretlek, mint a tökmag!
Erre persze elpityeredtem az előzmények(reggel sírva hagytam ott a bölcsiben, ettől szar napom volt) miatt, mire ő mind a 3 éve összes komolyságával:
- Jóóól van kincsem, nem lesz semmi baj! Mi vagyunk a legjobb csapat!

---------------------

főzünk, ül a pulton
- anya, együnk majmot!
- maaajmooot???
- igen, sült majmot!
- dehogy eszünk majmot, a majom egy tök aranyos állat!
- de szerintem mégis együnk majmot!
- Nem eszünk Lehel, a majom nagyon aranyos, megennél pl egy nyuszit???
- aha (nagyon határozott aha)
- egy olyan édes kis ugribugri nyuszikát, akinek cuki fülei vannak, és a réten ugrabugrál?????
- jaa, neeem olyat anya, hanem olyan sült fajtát, aminek nincs füle!

----------------------------

- anya, ott szalad valami! Híííj, egy bárány!
- az egy macska te nyúúúl! (ráadásul fekete)
- neeem, lééétezik! anya te kamuzóóóól! tuti bárány volt, egészen bárányszerűen nézett ki!

----------------------------

- Lehel, erősebben fújd az orrod, mint egy bika!
(eltolja a zsebkendőt, rámnéz kerek szemekkel)
- anya, én nem tudom, hoyg fúj a bika... majd ha megyünk az állatkertbe, és éppen taknyos lesz a bika, akkor megnézem, hogy fújja az orrát...

Vad motoros

aki egyébként felnőtt a feladathoz, és egyedül is képes annyira lefoglalni, hogy gyakorlatilag semmit ne tudjak csinálni, míg Lehel nincs itthon:D

Megcsináltam!

És igen! NEKEM sikerült!!! Világ konyhai ántitálentumai egyesüljetek, és csodáljatok engem. NEKEM sikerült ragadósra főzni a Panzani tésztát is!!!!:)))))

(nem véletlenül hanyagolom a főzős blogot:D)

Családi napközi

Eredetileg egy hosszú, részletes bejegyzést akartam írni róla, hogy Lehel tegnap óta heti 3napot családi napköziben, játszóházban van.

Tegnap délelőtt 3 órát volt egyedül, ma már ott is aludt, önszántából.

De úgy döntöttem, inkább csak megmutatok egy videót, hogy milyen hangulatban volt ma, miután hazahoztam... Ez sokkal többet mond, minden szónál:D

Kukoricamálé

Nem recept, nyugi:D Így ette Lilla vacsorára a kukoricamálét:D

Szegény baba...

Miért gondolják az emberek, hogy annak a babának, akinek a fülig érő vigyora alig látszik ki a hurkái közül, és boldogan sikongat mindenkinek, olyan állati szar élete lehet?

Általában fel sem veszem a beszólásokat, de ma hisztis voltam, és ketten is megtaláltak, úgyhogy némileg zokon vettem.

Az egyikőjük az orvosi rendelőben kérdezte meg, hogy tudom-e, hogy így meg is ölhetem a babámat. Erre még kedvesen mosolyogtam, és közöltem, hogy először tessék a néni tájékozódni, aztán utána beleszólni olyanba, amihez semmi köze.

A másik meg a bolt előtt (Lilla a hátamon, esernyő fölöttünk, mert zuhogott az eső), hogy szegény baba, ebben az esőben oda van szorítva, és hogy látta a tvben, hogy ez nem egészséges, persze nem nekem mondta, annyi vér nem volt a pucájában. Én viszont neki mondtam, hogy igen, én is láttam, hogy 1méterre magam előtt tolni kifelé, hogy ne lássam, nejlonnal letakarva, hogy ne ázzon meg, az roppant egészséges, tessék úgy csinálni.

Uff.

Alvás

Újabban így alszanak délutánonként(meg este is, mire én megyek lefeküdni)... (az a hatalmas hely ott kettőjük között, na, az az én helyem a 270 széles ágyon:D)

Optimizmus

Addig-addig dumáltam msn-en, míg a főtt rizsből khmmm, hogy is mondjam, pirított rizs lett ebédre. Most a gyerekem tök büszke rá, hogy pirított rizst eszik a halhoz:D

Az első betegség

Igen, ez is elért minket, nem Lillát, hanem Lehelt:( Ő még sosem volt beteg, néha folyt az orra, de azt egy kis Coryzalia pár óra alatt helyrerakta, meg volt egyszer bárányhímlős, de maximum 15 pöttye volt.

De most már vasárnap reggel nyűgösen ébredt, nem evett semmit, csak vagy 5 csokinyulat (nem is értem, hogy ehette meg, Pécsett voltunk, és én Lillával voltam délelőtt), délben már nem volt halandó asztalhoz ülni, csak rohangált fel-alá, meg lefeküdt a földre, és mondta, hogy álmos, de nem tud aludni, aztán pár perc múlva elaludt Sz ölében. Ami nagyon furcsa volt, hogy nem volt hajlandó inni, se teát, se szörpöt, se gyümölcslevet:o Aki ismeri Lehelt, az tudja, hogy ez mekkora bajt jelez... Aztán anyuékhoz menet, elaludt az autóban, majd Lilla sírására felébredt, megálltunk, hogy megetessem Lillát, ő is kért egy kiflit, de ahogy beleharapott volna, elkezdett hányni. Több dolog is furcsa volt, egyrészt darabokban jött ki a csoki belőle (vajon mekkora darabokban ehette meg, ha még órákkal később is darabokban volt?:o), másrészt meg furán hörgött közben, mintha a tüdejéből jönne a cucc, és ilyen sűrű váladék is jött. A nap további részében nagyon kis elesett volt, éjjel rosszul aludt, lázas is volt, hétfőn délelőtt ugyanez volt a helyzet, nem evett, inni legalább hajlandó volt. Mondta, hogy ne nyúljunk hozzá, mert az fáj. Délutánra aztán egész jól lett, csak este elkezdett köhögni, meg ma reggel is, azért elvittem orvoshoz.

Ronda váladékos a tüdeje meg a torka, az abszolút gyógyszer és oltásellenes házidokink írt neki antibigyót, meg köptetőt, szerinte még nagyon az elején elkaptuk, így 2-3 nap alatt helyre kéne jönnie.

Bocsánat, hogy ilyen részletesen, de ez az első betegsége, és én be vagyok tojva, fogalmam sincs, mit kell csinálni egy beteg gyerekkel (felnőttel se)... Szerencsére?:)

Amúgy a kedve most töretlen, csak azért szomorú, mert ma kezdett volna a családi napköziben, és nagyon készült:( Most hazafelé is mondta, hogy inkább menjünk be, és majd halkan köhög, hogy ne fertőzze meg a többieket:)

Fél éves

Bizony, bizony, fél éve már, hogy Sz 32 éves volt:D És szülinapjára megkapta ezt a kókuszdiófejűt:D


Ma voltunk védőnőnél, 9480g és 72cm. (Lehel PONTOSAN ugyanekkora volt)

És nagyon ügyes:) Múltkor már leírtam miket csinál, ami azóta új, hogy ha leültetem, megül, de nem ültetjük sűrűn azért:) Négykézlábazásból felül, csak nem tud kiegyenesedni, támaszkodik a kezeivel, négykézláb már nem csak térdel, hanem kinyomja magát lábujjhegyre, továbbra is hintázik, ha éppen úgy tartjuk, hogy ki tud támasztani a lábával, akkor ugrál:D
Sokat gagyarászik, nagyon barátságos mindenkivel, hihetetlen nyugodt baba. Annyira kis értelmesen beszél, hoyg meg vagyok róla győződve, hogy ez már valami létező nyelv, amit tévedésből megtanult a magyar helyett, csak én nem ismerem:D Nagyon szereti Lehelt, repkedve várja, hogy bohóckodjon neki valamit, vagy csak hozzászóljon, és már kacag is...
Sz-nek is nagyon örül, mikor hazaér este. Továbbra is nagyon szeret háton lenni, már a lendítésnél kurjongat és vigyorog.

Újabban reggel 5-fél6 körül kel, hiszen tavasz van, vétek lenne aludni. De csak kb 1 órát van fent, és visszaalszik (hintában, vagy az ágyon belealszik a szopiba). Napközben kb 2-3 ébren van, aztán alszik 1 órácskát, megközelítőleg sem alszik annyit, mint Lehel ennyi idősen. Este kb 8kor alszik el, éjjel nem tudom, hányszor eszik, továbbra sem ébredek fel teljesen rá...:)

Még mindig sokat szopik, tulajdonképpen még mindig csak szopik, amit eszik, az inkább csak kóstolgatás, amit nem is bánok, hiszen nem akartam szopit kiváltani a hozzátáplálással. Ami már most látszik, hogy az édes ízeket nem annyira komálja, de a répa, cékla, uborka, az jöhet bármikor. Sok gyerek kedvence, az avokádó sem jött be neki.

Boldog Felediket, Kicsilány!:)