Három

Három éve ilyenkor lettünk család. Három éve ilyenkor kezdett el üvölteni az a kis lila csomag, aki állítólag a fiam (és azóta abba se hagyta:)). Három éve. Még leírni is nehéz:) Azóta igazi kis pasi lett belőle, egy pasi, aki egy az egyben olyan, mint én, csak éppen ellenkező nemű. Tükröt tart elém és tanít. Nap, mint nap.

Akik régóta, és jól ismernek, talán emlékeznek, hogy nagyon féltem attól, hogy humortalan, unalmas gyerekem lesz. Mert ha valaki nem szép, azt még szerethetik nagyon. De ha valaki nem jó fej, az el van ásva. Na, nekem szerencsém volt. Azt hiszem szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy Lehel igenis jófej. Imádom a humorát, a stílusát, az ötleteit... Néha csak nézek rá, hogy ezt meg honnan találta ki, vagy honnan jutott eszébe, de csak úgy tudja, mert szívja magába az információkat. Nagyon információéhes. Mint én.:) Nincs olyan, hogy egy mondatnak a ponttal vége van. De miért? De hol? De ki? De merre? De miért? És így tovább, amíg számára kielégítő választ nem kap.
Erősen feszegeti a határait, nagyon sokat harcolunk. Sajnos ez nekem elég rosszul megy, nagyon türelmetlen ember vagyok (akárcsak ő), hamar elszakad a cérna, és kiabálok. És ő is kiabál. Nem gondoltam volna, hogy életemben először a fiammal fogok üvöltve veszekedni. Sokat. Hát erre is tanít. Konfrontációkezelésre. Eddig konfliktuskerülő voltam. De vele ezt nem tehetem meg. És ami nagyon meglepő: jól érvel, tud vitázni, logikus válaszai vannak. És ez még jobban felbosszant persze:) De fejlődünk.
Sokat szerepjátékozik, mindenfélével, ami a kezébe akad, nem elvárás, hogy az adott tárgynak bármi köze legyen az aktuális történethez:)
Nagyon szeret főzni, leggyakrabban ezt játssza, vagy történeteket az autóival.
Kedvencei még a szójátékok, Sz tanított neki többfélét. Pl mondjunk csak állatokat, vagy csak növényeket, vagy asszociációs játék, mondjuk ami éppen eszünkbe jut az előző szóról. Nagyon ügyes ebben is, igazán meglepő dolgokat tud mondani.
A könyvekkel sajnos továbbra is hadilábon áll, ha könyvből mesélünk neki, akkor nem figyel, pedig mindig kéri, hoyg meséljünk, de beleszól, belelapoz, stb, ha csak egymaga fog egy könyvet, akkor pedig tépi, gyűri, erről nem tudtuk még leszoktatni:(
Nagyon szeret traffozni, és döbbenetesen jól kezeli a számítógépet, mind az asztalit, mind pedig a netbookot. (Én nem tudom, honnan van ez a tudás ezekben a pici gyerekekben, jópár felnőttel volt már dolgom, akik tanfolyamok után is feleekkora tudással rendelkeztek, mint a mai 3 évesek...)
Beszédét azt hiszem már kár részleteznem:)
3 hete jár családi napközibe, itthon mindig azt mondja, hogy soha, de soha többet nem akar menni, de amikor odaérünk, akkor meg úgy kell elkapni egy puszira. Szemmel láthatóan jót tesz neki, és a kapcsolatunknak is, hogy heti 3 nap a kortársai között van. A gondozónők szeretik, minden délután azzal várnak, hogy mekkora kópé a gyerek, és hogy milyen jó fej. Mindketten kiemelték viszont, hogy Lehel sosem lesz alkalmazott (köszönöm, észrevettem én is:D). Annyira erős vezető egyéniség, ha beszokik egy társaságba, hogy addig úgysem nyugszik, míg nem csinálja mindenki, amit ő akar. Ezt nem feltétlenül agresszióval éri el, sőt. Ahogy az egyik gondozónő mondta, arról képes lenne mosolyogva, és logikusan meggyőzni bárkit, hogy jó lesz az, ha beleharap a saját ujjába. Nem tudom, hogy emiatt aggódjak, vagy legyek rá büszke, egyenlőre várok, mi lesz úgy 20 év múlva:)
Január óta (némi trükkel) megint teljesen szobatiszta.
Öltözés. Na ez érdekes. Meg voltam róla győződve, hogy az én gyerekem képtelen egyedül öltözni, felháborodtam, mikor mondták, hoyg az oviban a kiscsoportosok is egyedül mennek ki pisilni. Ezt el is mondtam a csanában, hogy Lehel nem tud egyedül öltözni. Aztán az első nap azzal fogadtak, amikor mentem érte, hogy nemhogy öltöztetni nem engedi magát, de még a fürdőbe se mehet be senki, amikor pisil:D Egy szó mint, száz: a gyerekem TUD egyedül öltözni, vetkőzni:D
Egyszer már késsel villával enni is tudott, újabban kézzel eszik. Nem érdekel, majd eszik újra evőeszközzel is (én is imádok a mai napig kézzel enni). Étvágya továbbra is drasztikus, hol napokig fényevő, hogy kizabálja a hűtőt. Mint én. És nagyon válogatós is. Mint én:D
Mozgása nagyon sokat javult az utóbbi időben, megtanult futni, ugrálni, ügyesen mászik, labdázik.
Lillát nagyon szereti, reggel ahogy ébred, rögtön kérdezi: "Lillácskám?" És folyton így becézgeti, gagyarászik neki, kicsikém, aranyom, kiscsillag, kicsi bogár, olyanokat is, amiket tőlünk biztosan nem hall:) Ha sír, akkor rohan megvigasztalni, ha alszik, és hallja, hogy ébred, akkor is ő ér oda először. Lilla persze cserébe isteníti:D

Csak a dackorszaknak lenne már vége:)

Isten éltessen sokáig, drága nagyfiam:)