Apa

Lehel újabban nagyon apás lett. Egész nap az megy, hogy Ééédesapaaa gyere haza!
Tegnap is ültünk a váróban az orvosnál, és örömmel újságolta mindenkinek, hogy mi sietünk, mert megyünk apa után, le ne késsük a vonatot, nagyon kell szaladnunk... Aztán mikor valakitől kérdezték ott, hogy van az apukája, ő rögtön rávágta, hogy elment dolgozni ....ra. Itthon is naponta többször kezd el hirtelen öltözködni, felveszi a kistáskáját, az én bakancsomat, a sapkáját, odaáll a tükör elé, és mondogatja, hogy öltözök, gyorsan készülődök, szaladok, mert lekésem a vonatot, elmegyek apa után, dolgozni, baba is rendszergazda, megyek dolgozni apához.
Reggel, ha kihozom magunk közé, az első, hogy odabújik az apjához, és összevissza puszilgatja, majd belefúrja a kis fejét az oldalába, és felszólít, hogy én is tegyem ugyanezt (általában hárítani szoktam, hogy én már megszeretgettem apát, mert ilyenkor pont arra koncentrálok, hogy ne hányjak az ágyba:)).
Tetézi a dolgot, hogy Sz-nek mostanság nagyon sok munkája van, sokszor csak reggel találkoznak pár percre:( Reméljük hamar elmúlik ez az időszak, és többet tudnak együtt lenni... Addig is maradnak az apás mesék, mostmár nem csak altatásnál, hanem egész nap:)

Falafel

Tegnap azt főztem. Isteni volt. Steakburgonyával, fokhagymaszósszal. Nyamm.

Viszont nem volt tökéletes. Megpróbáltam először olajban sütni. Beletettem a kis gombócokat, és pár mp-en belül homogén massza volt a serpenyőben. Roppantul örültem neki. Alaposan leszűrtem, a borsót visszatöltöttem a maradékhoz, újragyúrtam, tepsibe, sütőpapírra gombóckáztam (ahogy Lehel mondja), és megsütöttem... Egyben maradt vaaaagy 5 golyó!:) A többi szétporlott:( Ízre nagyon finom volt, de nem állt össze. Pedig azt olvastam, hogy az eredeti falafelben nincs más, mint főtt, összetört csicseriborsó, olívaolaj, fokhagyma, sütőpor, só... Ezek szerint nem... magyar konyhában, magyar borsóhoz, magyar olajba, tojás is kell... legközelebb úgy próbálom:)

Ha van valakinek valami más tippje, azt is szívesen veszem:)

P.S.: Sütöttem még hirtelen felindulásból, mert annyira megkívántam házi müzliszerű biosütit is:) Nagyon egyszerű volt, 1 rész kölest összekevertem tetszés szerinti cuccokkal, adott esetben lenmaggal, szezámmaggal, napraforgómaggal, mazsolával, tepsibe szórtam, és nyakon öntöttem egy rész mézből és 3 rész vízből készült langyos homogén cuccal. Be a sütőbe, amíg a köles megdagadt, aztán kihűtöttem, és lehetett szeletelni. Apró szépséghibái: mire kész lett olyan rosszul lettem a gondolatától is, hogy alig bírtam kivenni a sütőből. Szi szerint nem kell bele a gyömbér meg az ánizs, amit önszorgalomból tettem bele:) Lehel viszont imádja, tegnap délután 6 szeletet megevett belőle:)

Ezt is megértük

Lehel, mint azt már írtam egyszer, október óta alszik rendes felnőtt ágyon, mindenféle leesésgátló nélkül. Arra azonban mostanáig nem jött rá, hogy arra nem csak felmászni tud egyedül, hanem lemászni is, amikor felébred:) A szombat reggel azonban rendhagyó volt. Arra ébredtünk, hogy beszél. A szobájában. Aztán gyanús zaj, kicsi huppanás. Majd kicsi léptek, csattogás! És már ott is állt vigyorogva az ágyunk mellett. Nagyon-nagyon büszke voltam rá:))) Hogy, ha ennyi idő után is, de végre sikerült, rájött, hogy ki tud jönni!:)

Azóta nem jött ki. Lehet, hoyg csak álmodtuk?:))

Lehelszáj

Megpróbálom szó szerint visszaadni:)

Este, altatás (úgy látszik, ilyenkor van elemében)

Anya! Apa bekapcsolta őzikés mesét. Falon néztük őzikés mesét. Mátraalján faluszélén, lakik az én öreg néném. Meg a sete-suta kisgida Anya. Ott lakik. Azt néztük. Adok Anya puszit. (Ad) Ott mászik a tigris anya. Fehér tigris mászik a falon. Bárány mellé mászik, ott lakik ( az ágya melletti falban üvegtéglák vannak, az egyikre bárány van festve). Vigyázok rád anya (átölel), nehogy megegye karodat! Válladat is nehogy megegye! Hajadat is. Anya haja (nevet). Csikis anya haja, szép. Szép anya haja. Megsimogatom. Ciróka maróka. Vigyázok rád anya. Ne félj, vigyázok rád kincsem. Anyakincsem (puszit ad), anyakincsem (puszi), vigyázok rád anyakincsem. Kistesónak is adok puszit (haspuszi). Anya pocakjában van. Megcsikizem indurka-pindurkát. Csiki-csiki indurka-pindurka kistesó! Alszok anya. Inni kérek. Cica hoznál inni? (kiabálja, én szoktam így kérni Sz-tól:)). Cicaaa, hoznál még inni? (hoz) Kössszönöm aaapa, innivalót! (iszik) Köszönöm. Alszok! Medencébe úsztam anya! Alszok már anya! Pancsoltam is anya! Meg játszottam Laci bácsival! Alszok!

Még dumált egy darabig, de már inkább csak vitáztunk, hogy aludjon:) Általában ilyen monológ hangzik el minden egyes lefekvés alkalmával:)

Hétvége képekben

Nézőpont kérdése

Ülök a számítógép előtt, éppen kommentet írok valahova. Közben Lehel Dzsungel könyvét néz, a számítógépről, de ki van kötve a tv-re. Egyszercsak elsötétül a képernyő, megnyomta a resetet. Mérgemben elkezdem nem túl türelmes hangnemben elmagyarázni, hogy miért nem szabad ezt csinálni. Bűnbánó arccal néz maga elé. Ekkor megjelenik a windows logója a képernyőkön. Felcsillan a szeme:

"Néézd, Anya! Milyen széép!"

Persze már nem emlékszik, hogy leszúrtam. Meg én se, hogy haragudtam:)

P.S.: Még a Dzsungel könyvéhez.

" Anya, ott van emberkönyök. Lehelnek is van emberkönyöke." Egyértelmű...Az emberkölyöknek semmi értelme:D

Ki tudja?

Szerintetek lehet annak valami következménye, ill valami kiváltó oka, hogy negyed 10 van, és Lehel már 1,5liter folyadéknál tart? Nagyon, nagyon sokat iszik, és kezdek aggódni, hogy nincs-e ennek valami oka. Nem tudtok erről valamit véletlenül?

Lehelszáj

Amióta tud a tesóról, Lehel sziporkázik. Olyan szavakat használ, amikről fogalmam sincs, hogy rakta össze a jelentésüket, amik számomra megfoghatatlanok, nem tudom elmagyarázni őket. Mégis használja, és jól használja. Ki érti ezt?:)

Este lefekvésnél, szokás szerint beszélgetünk.
"Megsimogatom Kistesót. Adok neki puszit. Kijön onnan majd. Nemsokára. Büdös lábbal fog kijönni. Büdös lesz a lába... Vicces. Megmosom majd neki. Jóóól."

Tegnap gyalogoltunk haza este a vonattól(kb 10 perc, ha egyedül vagyok, vele 30-35perc)
"Anya, hazaérünk, és kapcsolsz nekem elefántos mesét. Elefántosat, anya, nem rókásat, érted? Szólok apának. Ééédesapaaaa! Gyejjje, siess haza kiffiadhoz! Elmondom apának."
"Mit mondasz el édes?"
"Azt hoooogy... Azt hoooogy... A jó lovas katonának, aki ilyet szeret... vaaagy...Inkább...Aki nem lép eccerre, katonának az való. Rövid vót anya, igen rövid vót(nevet)"
Amikor rövidít, akkor szoktam neki mondani, hogy ez rövid volt, kisfiam, igen rövid volt:)

Ma reggel Sz simogatta a hasam, és mondta, hogy szia kicsi gézengúz, itt az Apa!
"Szia kicsi gézengúz, itt az Apa (nevetve)"
"Lehel, te a tesója vagy, kincsem"
"Tesója. Bent van anya pocakjában. Kééépzeld el Apa! Apa képzeld el! Kistesó van anya pocakjában!"

Vannak még ilyen szavai, de azokról most nem jut eszembe konkrét helyzet. Használja pl, hogy szerintem/szerinted, valószínűleg, talán, például, éppen, légyszíves, egészségedre, stb. Tényleg felfoghatatlan számomra, hogy ezekt hogy tanulja meg használni...

Költői kérdés

Vigyázna valaki a gyerekemre heti 3 napot?????


Megkaptuk a második féléves órarendet. csak ültem fölötte vagy két órán keresztül, és nem bírtam magamhoz térni. Kedd-szerda-csütörtök fél 3-6ig, és emellett van még 4 szombat délelőtt is, de akkor Sz tud vigyázni rá. De hétközben mit csinálok vele? Nem kérhetem meg a dédit, hogy ennyit itt legyen, még ha szívesen is tenné. Gyakorlatilag ide kéne költöznie. Ugrott a heti fürdőzésünk is, az csak részben emiatt (másrészt azért, mert érzem, hogy nem jó, hogy emelgetem fel-le a vonatra, stb), és más programot se nagyon tudok szervezni ezekre a napokra. De ez a legkevesebb.

Fogalmam sincs, hogy oldjuk meg. Nade olyan még nem volt, hogy sehogy se lett volna:)

Kezdődik:)

Tegnap fűnek-fának eldicsekedtem, hogy ez az első terhességem, amikor nem hányok már a legelejétől, nem fogyással indítok, és tök jól vagyok, tele vagyok energiával...

NEM KELLETT VOLNA!

Tegnap már délelőtt kezdtem rosszul lenni... Aztán mikor beültem Fehérváron az autóba, elkezdtem gondolkozni azon, hogy mér kell nekem mindent elkiabálni, miért nem tudtam befogni a szám, és csendben élvezni, hogy nincs semmi bajom. A suliban már annyira rosszul voltam, hogy egyáltalán nem bírtam koncentrálni, csak néztem bután, amikor rám került a sor, és borzasztóan szégyelltem magam, hogy nem tudok válaszolni...

Hazafelé mindemellé társult valami hihetetlen erős farkaséhség. Roppant érdekes érzés, amikor majd kifordul a gyomrod, de közben ellenállhatatlan vágyat érzel, hogy tojásrántottát egyél tejföllel meg ketchuppal:)

Végül tökfőzeléket ettem, sült virslivel (valahol olvastam, hogy nem ajánlják terhesség alatt...Ki tudja, miért?), és figyelem! vajas, erőspistás pirítóssal.

A biztonság kedvéért Sz figyelmeztette Lehelt, hogy a következő 8 hónapban látnak majd néhány furcsaságot tőlem, a szabály: semmin nem szabad meglepődni:)))

Biztosítás

Mint az előző blogból kiderült, augusztus 22-én ugye autót cseréltünk. Ott a szalonban megkötöttük a biztosítást, annál a biztosítónál, ahol minden egyebünk is van. Azt mondták, halasztott díjfizetés, stb, majd kapjuk a csekket. Ok.

2008. október 15.
Ekkor kaptuk az első csekket. Október 7-ei határidővel. 17-én feladtam, bár kevésnek találtam az összeget.

2008. október 27.
Kaptunk egy levelet a biztosítótól, hogy a biztosításunk augusztus 21-én díjnemfizetés miatt megszűnt. Ugye mindenki emlékszik még az első mondatban írt dátumra. 22-én kötöttük a szerződést. Az autót 25-én hoztuk el. Biztosításunk meg 21-e óta nincs. Ráadásul a levél szerint a bonusunk mindenképpen ugrik. Nem nagy dolog, B1es volt, de akkor is...Izé...

2008. október 29.
Némileg morcosan bementünk a fehérvári kirendeltséghez. Ott azt mondták, hogy valószínűleg a szalon szúrta el, nem ez az első eset. Megkötötték újra biztosítást, befizettük a december 31ig esedékes díjakat, és írtunk egy megbízást, hogy a biztosító vonja havonta a díjat a számlánkról, ismerve magunkat, tényleg utálunk csekket feladni.

2008. november 12.
Kaptunk megint levelet, küldték a kötvényt, a rendes bonussal, az igazolást, meg hogy január 1től új, magasabb bonusba kerültünk, valamint hogy már intézkedtek a bank felé, hogy ők vonják havonta a díjat, és ez nekünk mennyire kényelmes.
Kaptunk még egy csekket is, az augusztus 22től október 29ig esedékes MABISZ díjról, itt van előttem, feladtam, november 19-én.

2009. január 20.
Ismét levél. Hurrá. Október 29-én díjnemfizetés miatt megszűnt a biztosításunk. Ergo 5 hónap alatt megtettünk az autóval 14000km-t, kötelező felelősségbiztosítás nélkül.

2009. január 21.
Felhívtam a callcentert. Sajnos nem látnak befizetést a rendszerben. Csókoltatom a felmenőiket.

Kezd elegem lenni ebből a cégből. Szerintetek noooormálisak?????

Lehelszáj

Tegnap délután:
Anya: Képzeld, Dédi, úgy tűnik, lesz mégegy ilyen gézengúz nyulunk!

Este altatásnál:
Lehel: Anya, lesz mégegy ilyen gézengúz nyulunk!
Anya: Najó, Lehel, akkor mot van itt az idő, hogy megtudd. Igen, anya pocakjában van egy kicsi baba.
Lehel: Kistesó, anya? Kistesó, jujjdejó, kistesó, kistesó, kistesó!!!!!
Anya: Igen, kincsem, de még nagyon-nagyon picike.
Lehel(mutatja): Ilyen indurka-pindurka. Ajanyos piszi baba! Tesó!
Anya: Igen, tesó. A te kistesód. Nagony vigyázunk rá, jó?
Lehel: Nagyon vigyázunk rá. Megsimogatom anya!
Anya: Simogasd meg anya hasát, és azt érzi, és tudja, hogy nagyon szeretd!
Lehel: Megsimogatom. Szia kistesó. Indurka-pindurka.
Anya: De majd szépen megnő, és amikor körülbelül ekkora lesz, akkor szépen kijön onnan, és lesz igazi kicsi babánk.
Lehel: Kiesik onnan, jujj de jó lesz... (hmmm, pasi, érdekes elképzelései vannak a szülésről:))) Mondjuk ő gyakorlatilag tényleg kiesett:))
Anya: Hááát, kijön onnan, nem kiesik. Szerinted kisfiú lesz, vagy kislány?
Lehel(azonnal rávágja): Kislány! (megnézi a pocakom) vvvvaaaaaagy....Kisfiú! Inkább Apa pocakjában Kisfiú!
Anya: Apa pocakjában nincsen baba, Lehel.
Lehel: De anya, biztosan van Apa pocakjában is!


Hát ezt még nem sikerült tisztázni. De Anya pocakjában, úgy tűnik, tényleg van valaki:)

Papucs

Tegnap Lehel megkapta élete első papucsát. Miután eldöntöttük, hogy rendben, akkor heti egy alkalommal elmegyünk egész napra fürdeni, már nem volt megoldás, hogy majd én cipelem ölben egyik medencétől a másikig. Mezítláb meg nem jöhet, elcsúszik. A szandál macerás. Maradt a papucs. Először két lépést se bírt menni benne. Aztán egyre többet. Most már futni is tud:)
És hogy milyen a papucs? Hát egyértelmű: pont olyan, mint Apáé!:) (csak kicsit kisebb:))

Királyság...

...a jacuzziból nézni, ahogy kint szakad a hó...:p

Képek

(Bilifejű) cowboy:)

Zugevő


Csodálkozik (és ez lett a kék szemekből...)

Vér

A mai nap elég véresre sikeredett. És még nincs vége.

Azzal kezdtem, hogy nyúltam be a fagyasztóba, amiről tudni kell, hogy teljesen fullon van. Szóval csak beletúrtam, és kivettem a kezem. Semmit nem éreztem, de minden csupa vér volt. Gyorsan leöblítettem a kezemet, és akkor láttam, hogy valami a bal középső ujjamon, széttrancsírozta a körömágyat. De rondán. Az 5. sebtapasz van rajta, de már ez is jó véres.

Aztán Lehel harapta meg a karomat. Vérzett. De csak kicsit.

Most meg pakoltam el a tiszta edényeket, és belenyúltam az aprító késébe. Ez se vészes, de sebtapaszos történet.

Azt hiszem ma már nem nyúlok semmihez.

Lehelszáj

Igazából még az előző kommentjébe kéne írni, de ez megérdemel egy új bejegyzést:)

Pályát építünk a vonatoknak, nem oda teszem a kanyart, ahova ő azt szeretné. Nagyon mérgesen, látszik, hogy valami nagyon csúnyát akar mondani:

"Anya! Ötszög vagy Anya!"

Új szín

Annyira nem voltam rózsaszín:)

Lehelszáj

Főztünk délután a konyhában. Meglátta azt a mézeskalács halacskát, amit a nagynénjétől kapott Karácsonyra.

Lehel: Mézeskalács halacska. Vali sütötte. Nekem.
Én: Igen. És a Virág is sütötte.
Lehel: Neeem, anyuka, Vali sütötte!
Én: Igen, és a Virág segített neki.
Lehel: (némi gondolkodás után halálkomoly arccal) Úgy nehezebb!

Az imént a szobájában (aminek az ablaka a parkolóra néz) játszottunk. Hallottam, hogy jön egy autó, kinéztem, de nem Sz jött.
Én: Hmmm, még mindig nem Apa.
Lehel: Ezek a mai apák!

Kabát

Lehel kapott szeptember végén egy kabátot a déditől. Egy nagyon szép, nagyon trendi, nagyon drága kabátot. Iszonyú sokat mentünk utána, végigjártuk Siófokot, meg Fehérvárt. Mondom szeptemberben. Most január van. Az ominózus szeptember utáni közvetlen január. És Lehelnek kilóg a hasa a hosszított fazonú kabátból. Ez tegnap reggel tűnt fel, amikor indultunk vásárolni. Szaladt felém az autóhoz, és kint volt a hasa. És ahogy megfordult, a feneke is. Bamm. Így hát, kereshettünk neki kabátot is. Szerencsére a Decathlonban tegnapelőttől akciósak a kifutó termékek, így sikerült egy klassz kis sídzsekit beszerezni. Szerintem vékony, de Sz szerint ez sídzseki, az övé is vékony, mégis meleg. Ok, én elhiszem. De jöhetne már a tavasz:)

Fogyókúra

Nem írtam még külön róla, de 5-én elkezdtük újra a 90napos diétát. Nagyon nehezen indult, borzasztóan szenvedtem az első 4 napon, fel akartam adni, de szerencsére Sz meggyőzött, hogy legyek erős:) Annyi különbséggel, hogy eddig mindig 30 napig csináltuk, most is ennyit fogunk, első nekifutásra, és utána megpróbálunk némileg életmódot váltani. Én nagyon szemezek Alexandra súlykontrolljával, a mintaétrendek alapján nagyon szeretnék olyasmiket enni. Változatos, egészséges, sok zöldséggel, gyümölccsel, magvakkal, gabonával...

Jó lenne valamit mozogni is. Ez nem könnyű kérdés, mert a derekam miatt nekem elég sok sport ki van zárva, az itthon tornázáshoz nincs önfegyelmem, valamint jó lenne valami olyasmit csinálni, amit egy esetleges terhesség miatt sem kell abbahagynom. És ugye, hogy ugye, hogy adja magát az úszás? Teljesen egyértelmű, az úszás tök jó lesz. Egyetlen bibi van csak, egy egészen aprócska bibi. Mégpedig, hogy nem tudok úszni. Igen, lehet röhögni, Balatonon nőttem fel, 26 éves vagyok, és nem tudok úszni. Nade majd most megtanulok! Legalábbis remélem:) Már beszereztünk úszódresszt, igazit, nem holmi fürdőruhát:) És kerestem egy felnőtt úszásoktatót is Fehérváron. Már csak fel kéne hívnom:) Szorítsatok:)

Péntek

Nagyon vártam már, koncertre mentünk. Vágtázó Csodaszarvas koncertre. Nagyon különlegesnek ígérkezett, hiszen eddig mindkétszer PeCsában voltunk a koncertjükön, a pénteki pedig a Magyar Rádió Márványtermében volt. Elég összeférhetetlen volt ez nekem, sokat is agyaltam azon, hogy milyen ruhában kell ide akkor menni:)

Az előzenekar az Ektár volt. Gitárral, szaxofonnal, nagybőgővel, és számomra ismeretlen hangszerekkel, valamint egy énekesnő segítségével játszottak valami kategorizálhatatlan zenét. Viszont olyan zenét, hogy ha akartam se tudtam másra koncentrálni, annyira magával ragadott. Az énekesnő torkából meghatározhatatlan hangok jöttek ki, olyan tisztán vette át, és adta vissza hangszereknek a dallamot, hogy bizony sokszor kellett erősen figyelni, hogy ez valami hangszer, vagy ő énekel? Nagyon élvezetes volt, pedig először kicsit morcos voltam, hogy én a Csodaszarvasra jöttem, másra nem vagyok kíváncsi! De mostmár örülök, hoyg láttam őket. Megérdemelnek egy kis reklámot, íme a weboldaluk: Ektár

A másik, amin gondolkodtam, a zenekar kapcsán, az a kor volt. A vezetőjük egy 61 éves pasi volt. És az jutott eszembe, hogy döbbenet, mennyire másképp öregek az emberek. Már az is nagy sokk volt, amikor megtudtam, hogy Mick Jagger egyidős a nagymamámmal. Elképzeltem a mamát hosszú hajjal tombolni a színpadon, és Jaggert is, amint viszi a vödörben a magot a tyúkoknak, és álprüdériával mesél arról, hogy éjszaka véletlenül valami "ronda" csatornára kapcsolt. És velük kb egyidős volt a zenekarvezető is, aki talpig úriember, igazi művész volt, tele energiával, olyan csodálattal, és büszkeséggel nézte a fiatal zenészeket, ahogy az ő zenéjét játszották, mint amikor az óvónéni nézi az anyáknapján verset mondó gyerekeket. Annyira sokfélék az emberek, és ez az idő múltával talán mégjobban kiütközik. Illetve megvan még kisgyerekkorban is, aztán valahova eltűnik, a középkorú emberek olyan egyformák:)

Végül 8 körül beállt a Csodaszarvas. El kell, hogy mondjam, hogy én életemben először már Sz-el voltam élő koncerten (najó, egyáltalán, koncerten), PiCsán. És nekem ez mindig akkora élmény! hogy a zenészek is hús-vér, hétköznapi emberek, jönnek-mennek, viccelődnek, megbotlanak. És hogy Grandpierre Attila, aki eddig mindkét koncerten, ahol jelen voltam ( A VHK-s korszak sajnos kimaradt koncertügyileg, kiscsibe voltam még) teljesen elvarázsolt, amikor éppen nem ugrál a színpadon, nem publikál, nem csillagászkodik, és nem is sámánkodik, akkor Ő is, igen kérem, Ő is egy hétköznapi családapa, két teljesen hétköznapi gyerekkel:) Ott voltak a gyerekei is a koncerten, és nem is tudtam, hogy sajnáljam, vagy irigyeljem őket:) Nade végülis a zenéről akartam írni. Az egész csodaszarvasnak ugye az az alapgondolata, hoyg a legtisztább, legmélyebbről jövő zenét próbálják színpadra vinni népi hangszerekkel. Rengeteg népi hangszerrel. Sok inprovizációval. És ez maximálisan sikerül is nekik. Eddig mindhárom koncertjükön az első 10 perc után kedvem lett volna üvölteni, és csak ugrálni, céltalanul. Tisztára megőrjít a zenéjük, olyan erőket, energiákat szabadít fel bennem, amikről nem is tudtam, hogy léteznek:) Najó, túl hosszú leszek, elég a dícséretből, ide is itt egy weboldal: Vágtázó Csodaszarvas

Egy szó, mint száz nagyon jól éreztük magunkat péntek este, remélem eljutunk az áprilisi VHK koncertre is:)

Szerintetek

van még egy gyerek a világon aki egy doboz Merci csoki felett állva percekig válogat, hogy melyiket is egyem meg, melyiket is kéne? Édesanya melyiket válasszam?:)

Ha én kapok egy doboz Merci csokit, és éppen nem diétázom (ez a szerencséje a kölöknek), akkor módszeresen megeszem az egészet. Ha Sz kicsit megdorgál, akkor kitart kb 2 napig... De eszembe se jut gondolkodni, hogy melyiket egyem meg. Amelyik a kezembe akad, naná:)

Ez a válogatása egyébként nem csak erre vonatkozik, mindenen nagyon sokat gondolkodik, általában vagy tízszer annyi időt vesz igénybe a döntés meghozatala, mint maga a tett. És ez nekem nagyon fura, én vérbeli bak lévén fejjel megyek a falnak, bármiben, nem gondolkodom, cselekszem. Sz pont az ellentétem, ő általában csak gondolkodik, és nem cselekszik... Tök jó, hogy van nekem, sok hülyeségtől mentett már meg. :))) Lehel meg úgy tűnik kettőnk keveréke, bármily meglepő:) Gondolkodik, sokat, aztán cselekszik is, bármilyen hülyeségről legyen szó:)

Piros pontok

Ma délután egy csomó képzeletbeli piros pontot kiosztottam az embereknek. De kezdjük az elején.

Lehel az éjszaka felkelt kb 2kor. Kihoztam közénk, de csak forgolódott reggelig, piszkálta az arcomon lévő anyajegyet. Pár napja így alszik el. Ha elfordultam, keresztbefeküdt rajtam, hogy elérje. Ergo, én sem aludtam. Gondolom Sz sem. Reggel fél 8kor viszont a fiatalember közölte, hogy ő felébredt. Egész délelőtt nagyon nyűgös volt, végül fél12kor letettem aludni. Igenáám, de 3/4 kettőkor már ébren volt, nagyon rosszul kelt, csak visított, érthetetlenül dumált valamit, és semmi se volt jó neki. Sz ma suliban, 10 körül jön, rögtön tudtam, hogy nem bírom ki ezt így estig a lakásba zárva. Kint lenni utál Lehel, gyűlöli, hogy minden hideg, megjegyzem, én se rajongok érte.
Első gondolatom az volt, hogy menjünk be Fehérvárra Kenguruba, sose voltunk még. Írtam is Sz-nek, hogy mit szól hozzá, hogy tudnánk ezt logisztikailag megoldani, merthogy a vasútállomás, meg a Kenguru a város két ellenkező végén van. Kiderült, hogy sehogy. Ekkor Sz kitalálta, hogy menjünk Siófokra fürdeni. Hát mentünk.

Volt még egy óránk a vonatindulásig, gyorsan összedobáltam a cuccunkat, és elindultunk.

Az első piros pont Lehelé. Késésben voltunk, kizárt, hogy ő gyalog kiért volna a vonathoz. Viszont szó nélkül ült be a babakocsiba, csak a szembesütő nap miatt panaszkodott kicsit, de ki nem akart szállni.

Odaértünk, vettünk jegyet, kimentünk az állomás előtti fedett, de szabadtéri váróba. A következő piros pont az itt dohányzó pasié, aki, amikor kimentünk, eloltotta a cigijét. Megköszöntük szépen. A következő is az övé, mert segített feltenni a vonatra a kocsit, és a belső ajtót is nyitotta előttünk, minden kérés nélkül.

Nincs messze Szabadifürdő, 4 megálló. Az utolsó előttinél felöltöztünk, és kimentünk az előtérbe. A szembenülő srác letette a könyvét, és kijött utánunk, kezet fogott Lehellel, megdícsérte, mennyi mindent tud a vonatokról, és mondta, hogy segít letenni a kocsit. Segített is, újabb piros pont.

Odaértünk a fürdőbe, tudtam diákjegyet venni, és amikor megkérdeztem, bemehetek-e babakocsival, kellemes meglepetés ért. Azt mondták, toljam be ide nyugodtan, zárt részre, és vannak nekik benti, vadiúj babakocsijaik, ingyen be lehet vinni egyet, a saját helyett, ha esetleg aludna a gyerkőc, vagy ilyesmi. Piros pont.

Átöltöztünk "gyorsan", és már mentünk is fürdeni. Lehel kimondhatatlanul élvezte a nagy vizet, ugrált, pancsolt, csúszdázott, a kedvence a jakuzzi volt a kis ínyencnek. Amikor megéhezett, felmentünk a pihenőtérbe, hogy elfogyassza az uzsonna gyanánt gyorsan a táskába dobott Kinder tejszeletet. Igenám, de meglátott ott egy kislánynál hotdogot, naná, hogy neki is az kellett. Vettem hát neki hotdogot, secperc alatt, nagyon finom volt, asztalhoz hozták. Piros pont:)

Visszamentünk fürdeni, 7ig ki se jöttünk a vízből. Akkor gyorsan felöltöztünk, kifizettük a hotdogot, visszacseréltük a kocsit, és kirohantunk a vonathoz. Nem kellett volna, volt még fél óránk.:) Töksötét elhagyott állomás, váróterem, pénztár zárva, sehol egy lélek. A következő pont megint Lehelé, hullafáradtan, fázva, nyígás nélkül végigbohóckodtuk a fél órát.

Megjött a vonat, földobáltam minden cuccot, beleértve a gyereket is, és leültünk az első szabad helyre. Nem volt nehéz, rajtunk kívül senki nem volt a vonaton:) Jött a kalauz bácsi. Ő a mai kedvenc piros pontosom:) Megvigysztalta Lehelt, aki épppen kicsit pityergett a szétfagyott keze miatt, adott neki cukorkát, amit bár nem adtam neki, de olyan kedvesen adta a bácsi, hoyg nem tudtam visszautasítani. Megmutatta neki a zseblámpáját, meg azt a kis zöld-piros korongos izét, amivel jeleznek, és a 20 perces utat végigmagyarázta Lehelnek a vonatokról, ő meg tátott szájjal figyelte, csak a megállóknál kiabált ki a bácsi után, hogy "Kalauz bácsi, gyejje, induljunk, mesélj még!":) Az övé a legnagyobb pont. Segített letenni a kocsit, és felvidította a majdnem alvó gyereket, aki minden egyéb esetben valószínűleg hazáig ordított volna. Így viszont a maradék 10 percben a kalauz bácsiról kérdezgetett:)

Hazaértünk, Lehel betolt két tányér májgombóclevest, amit délelőtt főztünk, fogat mosott, és azt mondta, nem kell neki pizsi, ő már aludni szeretne, harinariban, bodyban alszik. És tényleg, lefeküdt, kérte az anyás mesét (amikor elmesélem neki a napját), de már a délelőttnél aludt:)

Jó kis nap volt:)

Miért?

Tegnap szintén a suliban beszélgettünk szünetben a gyerekekről. Vagyunk páran, akik hasonló korú gyerkőcökkel rendelkezünk. És ennek kapcsán elgondolkoztam azon, hogy miért van az, hogy ha kisgyerekes anyák beszélnek a gyerekekről, az esetek nagy százalékában az kerül szóba, hogy melyikük gyereke kimerítőbb, kiborítóbb, fárasztóbb... Hogy az én gyerekem a csilláron lóg, hogy én sz.rni se tudok nélküle, hogy egész nap vinnyog, hogy legalább kávézni hagyna egyedül, stb... Én is szoktam panaszkodni ilyesmire, ha éppen a béka segge alatt van az energiaszintem, félre ne értsetek. De hogy mindig erről, és csak erről, és én érezzem kellemetlenül magam, ha mondok valami pozitívat a gyerekről? Ez kicsit sok volt. Én vagyok rosszul összerakva??? Vagy csak mindig rossz napjukon találkozom az emberekkel?

A sors keze...

Tegnap iskolában voltam. Sz ilyenkor mindig fél 6ra jön értem, akkor végzek.

Az órán volt egy példa, ami így szólt: A cégünk január 1-én vesz 4db számítógépet, és január 1-én üzembe is helyezi. Itt a tanárnő azt mondta, hogy ez abból áll, hogy leteszi az asztalra, bedugja konnektorba, és bekapcsolja. Erre én felkaptam a fejem, és valószínűleg nagyon bután, vagy ingerülten nézhettem rá, mert rögtön mondta, hogy a számítástechnikus persze mindjárt vinnyog, hogy nem így van... Általános derültség, halad tovább az óra...

Negyed hat körül csörög a telefonom, Sz hív, nem szokott ilyenkor hívni, biztos fontos, elnézést kérek, kimegyek. Késik, 15-20 perc. Ok. Siettem vissza, fél hatkor vége lett az órának, kicsit beszélgettünk, lementünk az épület elé a lányokkal, mindenki hazament. Hat körül jött le a tanárnő, és kérdezte, mi a fenét keresek még itt.

"Hja, kérem, egy számítógépet üzembehelyezni csak annyi..."

Éljenek a rendszergazdák:)

(És tényleg: gépet kellett munkába állítania, végül negyed 8kor indultunk haza)

Lehelszáj

Tegnap délután rondán összevesztünk, miután végigkente csokiskeksszel a frissen festett falat (francba a fűrészporral, azt hittem beleőszülök, mire kivakartam közüle a csokit!), és kiborogatott vagy 1,5 liter teát... Némi bőgős műsor után, mintha elvágták volna,rám nézett és ezt mondta: "Anya, szent a béka!" :)))
Hát az lehet, de hogy te, fiam nem vagy az....

Ébresztő

Ma reggel Sz korán ment dolgozni, Lehel felébredt a zajra. Kihoztam a mi ágyunkba, és visszaaludtunk. Fél nyolckor arra ébredtem, hogy simogatja az arcom, a következő szöveg kíséretében: "Édesanya, ébresztő, jó reggelt! Egyedem, begyedem, tengertánc!":)

Valamint azt mondta délelőtt, hogy: " Anya, világgá megyek. Nem megyek, csak sétálni, szeretlek anya!":) Hüpp-hüpp:)

Babák

A lent említett babák nagy kedvencek lettek. Hordozza őket kendőben (apa sálja), eteti, itatja őket, biliznek is, és velük alszik. Öleli az Anya-babát, ő vigyáz rá, ha én nem vagyok ott. Kiskora óta küzdök, hogy legyen valami ilyen ragaszkodós játéka, de nem ment. És most íme:)

Bácsi

Tegnap Lehel úgy ébredt, hogy fél órát magán kívül visított, nem engedte, hogy hozzáérjünk, csak kapaszkodott egy párnába, és vagdalta magát. Nagy nehezen megnyugtattuk, és azt mondta, hogy van egy bácsi a szobájában, játszik a kockákkal. Később is megkérdezte, hogy mit csinál a bácsi a szobában, az ablaknál.

Halálra rémültünk, de ennél többet nem mond, csak néha, hogy ott a bácsi.

Sz kitalálta, hogy szerezzünk neki babákat, hátha szerepjáték közben kiderül valami. Így tegnap bevásárláskor választhatott magának Anya-babát meg Lehel babát. Egyenlőre még csak gondozza, hurcolássza őket, de hátha.

Van valakinek esetleg valami tapasztalata ezzel???

Megöregedtem

- Szeretem a bort. Teljesen rákattantam. Soha életemben nem bírtam meginni, rosszul voltam tőle, még a szagától is. Most meg szívesen kibontok egy üveggel, csak egy szimpla vacsorához is.

- Rendet tartok a lakásban. (többé kevésbé:))

- Nem érdekelnek a telefonom funkciói, lehessen vele telefonálni, meg üzenetet írni, erre való.

- Időtlen idők óta nem szereltem szét számítógépet. És nem is érzek késztetést rá.

- Vettem egy bodyt. Nem, nem a gyereknek, magamnak. Meg vastag pamut bugyikat. Fázik a derekam. Meg a vesém. És a kabátom is hosszú, térdig ér. Mert a combom is fázik.

- Rosszul vagyok, ha ránézek azokra a lányokra, akik egy buli kedvéért, vagy csak hogy csinosak legyenek, -10fokban szoknyát, és rövid kabátot húznak.

- Keresem a régi zenéket, és ha meghallok egyet a rádióban, felsóhajtok, hogy jajj, bezzeg amikor én voltam fiatal, micsoda zenék voltak...

- Ha barátokhoz megyünk már nem piát akarok vinni, hanem sütit.

- Már többször meglocsoltam a két szobanövényünket.

- ééés, számadást készítek arról, miért vagyok öreg:D

Íme

Új év, új blog. Ezennel lezártam az előző évet, minden szépségével, és szörnyűségével együtt. Teljesen új lapot kezdek, képletesen is, és ezzel az új bloggal valójában is, ez az én újévi fogadalmam.

Azt terveztem, hogy majd akkor kezdem ezt el, ha "valami" történik. De hátha azért nem történik, mert még nem zártam le az úgymond előző szakaszát az életemnek.

Sok minden változott az elmúlt fél évben, sokat változtam én is. Alapjaimban. Sokat változott a gondolkodásmódom, bizonyos kérdésekben érettebb lettem. Rákényszerítettek. De jó így, ez is én vagyok. Biztosan így kellett történnie, talán ezért történt minden, hogy ezeket a dolgokat másképp lássam. Másrészt viszont sokkal, de sokkal nyitottabban látom a világot. Kihaltak bennem előítéletek, és születtek újak:) Már nem gondolom, hogy mindennek feltétlenül úgy kell lennie, ahogy eltervezem. Megtanultam élvezni azt ami van, és várakozással nézni a holnapra, nem konkrét tervekkel. Már nem gondolom, hogy tragédia, ha 6kor akarok indulni valahova, és 7kor indulunk. Eddig kiborultam tőle. És ezt vetítsétek bátran bármi másra.

Most már csak élni akarok. És élvezni azt az életet, amiben élek. Bármi is történik a jövőben. Bármi is történik 2009ben. Elfogadom azt amit dob a gép, és megpróbálok élni vele.

Hát, én így kívánok Boldog Új Évet mindenkinek. Isten hozott 2009!