Tegnap fűnek-fának eldicsekedtem, hogy ez az első terhességem, amikor nem hányok már a legelejétől, nem fogyással indítok, és tök jól vagyok, tele vagyok energiával...
NEM KELLETT VOLNA!
Tegnap már délelőtt kezdtem rosszul lenni... Aztán mikor beültem Fehérváron az autóba, elkezdtem gondolkozni azon, hogy mér kell nekem mindent elkiabálni, miért nem tudtam befogni a szám, és csendben élvezni, hogy nincs semmi bajom. A suliban már annyira rosszul voltam, hogy egyáltalán nem bírtam koncentrálni, csak néztem bután, amikor rám került a sor, és borzasztóan szégyelltem magam, hogy nem tudok válaszolni...
Hazafelé mindemellé társult valami hihetetlen erős farkaséhség. Roppant érdekes érzés, amikor majd kifordul a gyomrod, de közben ellenállhatatlan vágyat érzel, hogy tojásrántottát egyél tejföllel meg ketchuppal:)
Végül tökfőzeléket ettem, sült virslivel (valahol olvastam, hogy nem ajánlják terhesség alatt...Ki tudja, miért?), és figyelem! vajas, erőspistás pirítóssal.
A biztonság kedvéért Sz figyelmeztette Lehelt, hogy a következő 8 hónapban látnak majd néhány furcsaságot tőlem, a szabály: semmin nem szabad meglepődni:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése