Apa

Lehel újabban nagyon apás lett. Egész nap az megy, hogy Ééédesapaaa gyere haza!
Tegnap is ültünk a váróban az orvosnál, és örömmel újságolta mindenkinek, hogy mi sietünk, mert megyünk apa után, le ne késsük a vonatot, nagyon kell szaladnunk... Aztán mikor valakitől kérdezték ott, hogy van az apukája, ő rögtön rávágta, hogy elment dolgozni ....ra. Itthon is naponta többször kezd el hirtelen öltözködni, felveszi a kistáskáját, az én bakancsomat, a sapkáját, odaáll a tükör elé, és mondogatja, hogy öltözök, gyorsan készülődök, szaladok, mert lekésem a vonatot, elmegyek apa után, dolgozni, baba is rendszergazda, megyek dolgozni apához.
Reggel, ha kihozom magunk közé, az első, hogy odabújik az apjához, és összevissza puszilgatja, majd belefúrja a kis fejét az oldalába, és felszólít, hogy én is tegyem ugyanezt (általában hárítani szoktam, hogy én már megszeretgettem apát, mert ilyenkor pont arra koncentrálok, hogy ne hányjak az ágyba:)).
Tetézi a dolgot, hogy Sz-nek mostanság nagyon sok munkája van, sokszor csak reggel találkoznak pár percre:( Reméljük hamar elmúlik ez az időszak, és többet tudnak együtt lenni... Addig is maradnak az apás mesék, mostmár nem csak altatásnál, hanem egész nap:)