2009. január 8., csütörtök

A sors keze...

Tegnap iskolában voltam. Sz ilyenkor mindig fél 6ra jön értem, akkor végzek.

Az órán volt egy példa, ami így szólt: A cégünk január 1-én vesz 4db számítógépet, és január 1-én üzembe is helyezi. Itt a tanárnő azt mondta, hogy ez abból áll, hogy leteszi az asztalra, bedugja konnektorba, és bekapcsolja. Erre én felkaptam a fejem, és valószínűleg nagyon bután, vagy ingerülten nézhettem rá, mert rögtön mondta, hogy a számítástechnikus persze mindjárt vinnyog, hogy nem így van... Általános derültség, halad tovább az óra...

Negyed hat körül csörög a telefonom, Sz hív, nem szokott ilyenkor hívni, biztos fontos, elnézést kérek, kimegyek. Késik, 15-20 perc. Ok. Siettem vissza, fél hatkor vége lett az órának, kicsit beszélgettünk, lementünk az épület elé a lányokkal, mindenki hazament. Hat körül jött le a tanárnő, és kérdezte, mi a fenét keresek még itt.

"Hja, kérem, egy számítógépet üzembehelyezni csak annyi..."

Éljenek a rendszergazdák:)

(És tényleg: gépet kellett munkába állítania, végül negyed 8kor indultunk haza)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése