2009. február 3., kedd

Könyvek

HJuice kérésének eleget téve -kicsit rendhagyóan bár, de - megpróbálok írni a könyvekről. Vagyis inkább a könyvekkel való kapcsolatomról.

Kezdjük a legelején. Egészen kicsi korom óta nagyon szeretek olvasni, egyedül tanultam meg, még 5 éves sem voltam. Élénken él bennem az emlék, és a mai napig kísért, hogy 1. osztályos koromban a napközis tanítónéni tollal húzta be az olvasókönyvemben a szótaghatárokat, hogy szótagolva olvassak, ne folyamatosan, mert a többiek nem értik. És ez nekem nagyon fájt. A mai napig megvan az a könyv, dédinél, jó mélyen a szekrényben, de eltettem, mert tényleg nagyon rossz élmény volt, hogy azért, mert tudok olvasni, tönkretették azt a könyvet, amiben olyan szép mesék voltak!

Később én voltam az a gyerek, aki a nyári szünet első napján elolvasta a nyárra kiadott kötelező olvasmányt, majd a szünidő folyamán még vagy ötször. És én voltam az a gyerek is, aki kamaszkorában a haverokkal való lógás helyett nagymamánál a hátsó szobában elbújva olvasott egész álló nap. Mindent. Ami csak a kezembe került. Persze ehhez tudni kell, hogy nálunk a családnak nem volt (a mai napig nincs) ún. házi könyvtára. A könyvállományunk kimerült néhány szakácskönyvben. Így könyvtárból, padlásról, innen-onnan előkerült könyveket olvastam, valamint azokat, amiket évzárón kaptam a kitűnő tanulmányi eredményemért. Emlékszem, harmadikban egy bűvésztrükkökről szóló könyvet kaptam, és bár borzasztóan nem érdekelt, legalább hatszor elolvastam, mert az olvasás viszont annyira kellett, de nem volt más kéznél:)

Hogy mindebből hogy lett az, ami ma van? Magam sem tudom. Megpróbálom felvázolni a mai helyzetet.

Szerintem a körülményekhez képest ma is sokat olvasok. És itt ideveszem a filmeket, mert azokkal ugyanaz a helyzet. Az átlag kisgyerekes anyukához képest sok filmet is nézek. (Najó, most nem, mert 9kor már alszom:)) És mégis. Az a helyzet, hogy amíg olvasom/nézem az adott könyvet/filmet addig nagyon beleélem magam (előfordult, hoyg fent maradtam a kisföldalattin, és a nagy világosságra eszméltem, így késtem el az első pesti munkanapomon:)), de amint becsukom, MÁR nem emlékszem belőle szinte semmire. Pedig Istenbiza figyelmesen, értelmezve olvasok, nem kell többször elolvasnom egy-egy részt, hogy megértsem, és az utolsó oldalnál is emlékszem még az elsőre is, de amint vége, kész törlődik. Odáig fajult a dolog, hogy már a címekre se nagyon emlékszem, mindig Sz-t szoktam megkérdezni, hogy melyik könyvet olvastam már (filemt láttam már), és tetszett-e nekem. Tudom, állati ciki, és higyjétek el, nagyon kellemetlen is, de sajnos nem tudok mit tenni vele.

Ennek ismeretében kérlek elégedjetek meg azzal, hogy felsorolom, amiket az elmúlt évben olvastam (az sem biztos, hogy pont egy év alatt, lehet, hoyg becsúsznak régebbiek is, ti. az előzőekből kifolyólag azt sem tudom, mikor olvastam), cserében írok több, mint ötöt:)
Azt még hozzátezsem, hogy inkább lazulás céljából olvasok mostanság, így főleg regények lesznek:)

Íme:

- Merle: Madrapur

- Merle: Malevil

- Huxley: Szép új világ

- Ajtmatov: A versenyló halála

- Lem: Éden

- Csáth: Mesék, amelyek rosszul végződnek

- Coelho: Az alkimista

- Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

- Coelho: A zarándoklat

- Salinger: Zabhegyező

- Vonnegut: Időomlás

- Roth: Portnoy-kór

- Roth: Pedig milyen szép kislány volt

- Hrabal: Véres történetek és legendák

- Vian: Tajtékos napok

- Betépve (pszichoaktív novellák)

- Kundera: Nevetséges szerelmek

- Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

- Gibson: Neurománc

- Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

- és bónuszként, szeptember óta folyamatosan: Számlakerettükör, és Számviteli törvény 2008:)

És tényleg nem csak leírtam pár címet a polcról, csak a nyáron ugye Lehel sokat volt dédivel, ősszel meg én sokat vonatoztam Szólád-Fehérvár viszonylatban, így volt időm.

És most én is gonosz leszek, Zsunak dobom a labdát, mert jelezte, hoyg nem szeretné:) :p

6 megjegyzés:

  1. Nem lesz egy hosszú bejegyzés, az biztos.
    Viszont ez nagyon fura, amit irsz, hogy ennyire nem emlékszel, hogy mi olvasol. Akkor Te nem is olvasol, hanem betűket nézegetsz. :)))

    VálaszTörlés
  2. Mondom, még az utolsó oldalnál is emlékszem az elsőre... De amint vége, sé leteszem a könyvet, elfelejtem, kész... Ilyen rozzant vagyok:D

    VálaszTörlés
  3. Egyébként én mással vagyok igy. Ami nem érdekel, az az egyik fülemen be, másikon ki. Még ha tudni kéne is, egyszerűen nem marad bent. De nem baj, Évi, legalább marad hely más, fontosabb dolgoknak! :)

    VálaszTörlés
  4. Kinézem belőle, hogy komplett telefonkönyveket tud viszont kívülről... (Persze csak a számokat, nevek nélkül. :D )

    VálaszTörlés
  5. Nem talált... Tudom a neveket is hozzá... Tény, hogy a mobilomban felesleges a telefonkönyv, mert fejből előbb beütöm, minthogy megkeresném a telefonkönyvben:)

    VálaszTörlés
  6. És feltételezem, a telefonkönyvedben szereplő összes embernek tudod a születési dátumát, a cipő- és ruhaméretét, de még a magasságát, és a gyerekei születésnapját is...
    Meg minden egyéb adatot, ami számokkal mérhető. :)

    Ezt nagyon csodálom!

    VálaszTörlés