Függőség

Újabb játékfelkérést kaptam, ezúttal függőség témakörben. Ezt nem lesz nehéz megírni, mert alapvetően függő személyiség vagyok, szinte mindentől függök. De lássuk akkor, mégis mitől leginkább.

1. Internet. Sajnos. Azt hiszem, ez már kezd ijesztő méreteket ölteni. Reggel a konyhába menet kapcsolom be a gépet, és estig legalább 4-5percenként ránézek, vagy hosszabb ideig ülök előtte, bár erre nem nagyon van mostanság időm. De Lehel alvásidejét teljes egészében itt töltöm. Ha nagyszülőkhöz megyünk, legalább naponta egyszer végig kell pörgetnem a kedvenc oldalaimat, blogjaimat, különben elvonási tüneteim lesznek. Tulajdonképpen kommunikációra használom főleg, msn-elek, blogolok, blogot olvasok, fórumozok, és persze a számviteli dolgokat is itt találom meg. Néha próbálkozom vele, hogy nem kapcsolom be reggel, de nem megy. Minidg eszembe jut valami nagyon fontos, amit azonnal meg kell néznem, és ha már bekapcsoltam a gépet, akkor megnézem ezt is, azt is. Ez van. Megint csak Sz-t tudom idézni: mindenkinek megvan a maga drogja...

2. Gyerek.Minden, ami a gyerektémával kapcsolatos. Ezt egyszer az előző blogban már kifejtettem, terhesség, szülés, szoptatás, gyereknevelés, és minden, ami ezzel kapcsolatos. Merev nézeteim vannak, szeretem osztani az észt, és meggyőződésem, hoyg minden úgy jó, ahogy én csinálom:D

3. Csoki.Ez is nagyon komoly. És sajnos vagy nem sajnos, Lehel ugyanilyen. Ha kapunk egy nagy tábla Milkát, az talán kitart egy napig, ha visszafogjuk magunkat. Pedig Sz nem szereti a csokit. Mi viszont nagyon. Kis tábla, vagy szelet csoki az nálunk fél fogra való. Pillanatok alatt elfogy. Csaknem olyanok vagyunk, mint Gombóc Artúr:) Szeretjük a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon! Azért csaknem, mert azért válogatunk ám, gagyi csokit nem eszünk:)

4. Babakocsi. Ezt még a gyerektémából is külön ki kell emelnem. Nem tudom, mi vonz bennük, nem tudom mivel varázsolnak el, de nem tudok szabadulni tőlük. Ha megtehetném, szerintem lenne vagy 15 babakocsim. Nem tellik el úgy nap, hogy legalább 10 percet ne nézegetném őket, és álmodoznék róluk. Ha látok egyet az utcán, azonnal szoktam mondani SZ-nek a pontos típusát, körülbelüli árát, és persze, hogy mi a véleményem róla. Szerinte meg nem avgyok komplett:)

5. Számok. A végére hagytam, mert ez a legkomolyabb függőségem, ami azt hiszem, az egész életemet meghatározza. Mindenhol számokat látok, mindent számokban képzlek el, mindent számokkal oldok meg, egyszóval az agyam számokból áll. Mondok néhány példát. Ahogy egy kommentben már említettem, a mobilomban a telefonkönyv teljesen haszontalan. Előbb beütöm fejből az összes számot, minthogy megkeresném a listában. Az összes volt főnököm és munkatársam, közeli vagy távoli barátom, családtagom, stb telefonszámát, születési dátumát, autórendszámát tudom fejből. A legtöbbnek a címét is. Az autórendszám egyébként akár külön pont is lehetne, mániákusan figyelem őket. Próbálok összefüggéseket keresni a betűk és a számok között, van-e valami felfedezhető szabály egy rendszámban, ha nincs, akkor kreálok én:) Ha bevásárolunk, a pénztárnál max 5Ft eltéréssel megmondom az összeget, úgy, hogy közben fejben adogatom össze. A suliban a legtöbb dolgot előbb kiszámolom fejben, mint a többiek számológéppel. De nem fokozom tovább, ez annyira perverz, hoyg talán már büntetendő:) Ahogy Zsu barátnőm mondta: Perverzebb, mint bugyit vasalni:D

Nagyjából ennyi jut most eszembe, pedig biztosan van még:) Gyorsan továbbpasszolom a kérdést Katának, ha erre jár:)