Szomszéd

Van nekünk egy alsó szomszédunk. A Jani bácsi. Kedves, középkorú férfi, egyedül él. Amikor ideköltöztünk, az előző lakó azt mondta, a szomszédok közül egyedül vele volt bajuk, feljött ugyanis, hogy a gyerekük este 9 után ne sírjon, mert ő nem tud aludni.

Az én gyerekem most minden apró koppanásra, tapsra, zörejre a lakásban megijed, és szól, hoyg anya, ne zörögj, jön a Jani bácsi. Naponta többször szalad az ölembe sírva, hogy anya, kalapál a bácsi.

Történt ugyanis, hogy talán már egy éve is van, de feljött hozzánk a Jani bácsi. Szerencséjére nem voltam itthon. Mondta Sz-nek, hogy én ne járkáljak már papucsban a lakásban, mert zavarja. Sz kedvesen mondta, hogy jó, persze, megpróbáljuk.
Aztán pár hete megint jött, én nyitottam ajtót. Mondta, hogy a férjemet keresi. Szóltam neki. Kiment. Jani bácsi elmondta neki, hogy a mi gyerekünk hangosan autózik a folyosón, és állandóan zörög. És hogy ő mindig hallja, mikor kimegyek éjjel hozzá. Mert éjjel meg sír. És különben is, este fél 11 körül kiabáltunk, hogy húzd ki, told be... Aki ismer nagyon jól tudja, mit kiabálok én este fél 11kor. Maximum álmomban. Amikor meghallottam miről beszélnek, kicsit felhúztam magam. Mert mi vagyok én, hogy ezt nekem nem lehet elmondani. Ha velem van baja, mondja nekem, ne a férjemnek, én nem vagyok olyan nő, amilyenekből ő kiindul. Elmondtam neki, hogy ha eddig nem tudta volna, panelben él. Minden áthallatszik. Én is pontosan hallom, mit csinál a felettünk lakó, de tudom, hogy nem ő tehet róla, hanem a szar építészeti megoldások... Erre azt mondta, hogy az a mi egyéni szoc problémánk. Mondtam, hogy az meg az övé, hogy mi zavarjuk. Hazament.

Azóta nem köszön. De ez a legkisebb baj vele.

Ha leesik egy építőkocka, üti a plafont. De úgy, hogy beleremeg a ház, és Lehel rögtön elkezd sírni. Ha leejtek egy edényt, üti a plafont. Ha Lehel végigfut a folyosón, üti a plafont.

Kb két hete volt, hogy elaludt Lehel, én leültem a gép elé. Rá nem több, mint kettő percre megint elkezdte ütni a plafont, de valami iszonyatos erővel. Módszeresen, végig a lakáson. A parasztja nem tudta hol alszik a gyerek.

Nem szóltunk, ha nagyon durva volt, visszakopogtam.

Ma délelőtt nagytakarítottunk, vacsira jönnek Fanniék. Ahogy bekapcsoltam a porszívót, elkezdett kopogni. Tényleg szörnyű zaj lehet. Ahogy pakoltam össze a játékokat, megint kopogott. De a legjobban azon húztam fel magam, és azért is írok most, mert megint megvárta, amíg a gyerek elalszik, és akkor kezdte el a kis műsorszámát.

Hogy lehet valaki akkora paréj gyáva féreg, hogy egy kétéves gyerekkel szívózik??? Vagánynak gondolja magát, közben annyi gerinc van benne, mint két marék hernyóban. Iszonyúan felhúztam magam rajta, és csak azért nem megyek le hozzá, mert nem hagyom itt az alvó gyereket egyedül a lakásban. De amint meglátom valahol, nem köszöni meg, amit kap tőlem. Ha baja van, jöjjön, és szóljon. Szóljon a közös képviselőnek, vagy jelentsen fel, küldje rám a rendőröket. Legyen annyi vér a pucájában, hogy nem a kicsi gyerekemből csinál lelki beteget! Amikor ideköltöztünk egy másik lakónak már megmondtam, hogy sose kezdjen terhes nővel. Most rájöttem, hogy terhes, kisgyerekes anyával pláne öngyilkosság baszakodni.

Remélem kedves Jani bácsi olvassa. Ha, nem, akkor hamarosan hallhatja tőlem személyesen is. Csók.

Jó volt kiírni, társadalomkonformra nyugodtam...