Megint ősz van. A naptáram szerint legalábbis. Szeretem az őszt. Na nem ezt a 40 fokosat, ebből eléggé elegem van már. A kedvenc részem az évben, amikor a hülye hosszú kánikula után újra zoknit kell húzni:) (Ebben az évben ugyan rendhagyóan sírógörcsöt kaptam ettől a pillanattól, ugyanis rá kellett döbbennem, hogy nem tudok zoknit húzni:( )
Amúgy zanzásítva az eltelt hónapokat, míg nem írtam. Szarul vagyok. Be kell ismernem, bármennyire hadakozok is ellene. Életem legszarabb fél évén vagyok túl, azt hiszem. Még annak ellenére is, hogy több életre szóló élményt is szereztem. Megzuhantam, úgy érzem, be vagyok zárva valami nyomorék testbe, és nem tudok szabadulni, ettől napi többször bőgnöm kell. Nem látom a kiutat, nem látom, hogy egyszer majd normálisan el tudom látni magam, és a gyerekeimet, nem látom, hogy egyszer majd tudok úgy sétálni velük, hogy nem látok csillagokat minden lépésnél a fájdalomtól, nem látom, hogy egyszer majd eltellik úgy egy hét, hogy semmilyen orvoshoz nem kell mennem. Tudom, vannak, akik sokkal betegebbek nálam. De önző dög vagyok, és csak az érdekel, hogy nekem fáj. Nagyon szeretnék kimászni ebből, már magamból is elegem van, az állandó panaszkodásom miatt, de állati kemény meló lesz. Talán az írás segít kicsit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése