Végszó

És vége. Ha pozitívan nézem, akkor a szenvedésnek, a fájdalomnak, a mozgáskorlátozottságnak. Borultabb pillanataimban a hitnek, hogy jól vagyok, és megcsinálom szike nélkül is. De szerencsére ebből van most kevesebb, és tán nem leszek mindenkinél népszerű, de örülök. Örülök, hogy műtenek, sőt a bonyolultabb eljárás mellett döntöttem, és még egy kutatásban való részvételt is vállaltam. Életemben másodszor találkoztam ezzel a dokival (ő műtött 11éve is), de olyan biztonságot, nyugalmat áraszt, hogy amikor azt mondta, hogy nem muszáj műteni, tornával is fájdalommentessé tehető, és együtt lehet vele élni, de ő megműtené, mert 28évesen két aprósággal nem együtt kéne élnem valamivel, hanem élnem, csak így egyszerűen, akkor gondolkodás nélkül csak annyit kérdeztem, hogy mikor. Akár holnap. Ahogy NEKEM jó. Óriási különbség. Nekem viszont november 10re Rammstein jegyem van, úgyhogy utána. Hívnom kell a megfelelő időponttal. Hihetetlen, nem? Nemsokára kezdem a teljes, mindenre kiterjedő kivizsgálást a kutatás miatt, ahol annyit kért, hogy csütörtökönként menjek, mert ő akkor van bent tb-sen, és szeretne elkísérni a vizsgálatokra.Hát sok sikert nekem:) Majd ha kezdek pánikolni, visszaolvasom ezt a bejegyzést)