Két éve ilyenkor még meg voltam róla győződve, hogy sose szülök meg... a reggeli nst-ről ráadásul elkéstünk, morcoskodtak velünk, hogy vasárnap x óráig oda kell érni, mi meg nem értünk:) Azért megcsinálták, megvizsgáltak, majd közölték, hogy itt ugyan nem egyhamar lesz gyerek, kedden be kéne feküdnöm indításra, mert jócskán túl vagyunk a terminuson... Kimentem a fiúkhoz, akik a kórházzal szembeni játszótéren voltak, szokás szerint, nagyon jó hangulatunk volt, elvégre apa szülinapja van, vagy mi:) Szaladgáltunk, játszottunk, még a mászókákra is felmentem Lehellel, semmi nem utalt arra, hogy még aznap 4en leszünk. Mikor éhesek lettünk, Szilárd hambizott volna, így elmentünk a mekibe. Irdatlanul bekajáltunk, az az emlékem van róla, hogy majd szétpukkadtam:) ahogy kiléptünk a mekiből, kb a küszöbön összegörnyedtem. Állati durva volt...:o (Tudni kell, hogy Lehelt 17 nap túlhordás után indították, fogalmam nem volt, milyen az, mikor magától indul a dolog, de eltökélt szándékom volt, hogy most megtapasztalom, és csak akkor megyünk kórházba, ha kint a gyerek feje:))
De gondoltam, megmondta a doki, hogy ebből nem lesz gyerek, akkor nem lesz:) Átmentünk a plázába, ahol is megintcsak meg kellett állnom. És megint... Úgy kb 10 percenként:) Szilárd mondta, hogy menjünk vissza kórházba... Dehogy megyünk, 10perces fájásokkal? Én ugyan nem megyek, nem engednek haza, ott rohadhatok hetekig:) Menünk haza... de legalább hívjuk anyuékat, hogy jöjjenek Lehelhez. dehogy hívjuk, megőrültél??? Elindultunk haza, de még beugrottunk boltba egy doboz fagyiért... Közben én már erősen kapaszkodtam a kocsiban, stabil 5-6 perces iszonyú fájásokkal. Valahol az autópályán, mikor már 3percenként jöttek, mondtam, hogy akkor most hívom anyuékat. Hívtam, állati idegesek lettek, mondták, hogy indulnak azonnal. Hazaértünk, kicsit belassultak a fájások, megettük a fagyit, letusoltam, szilárd lefeküdt aludni, én pedig csináltam egy szendvicset, biztos, ami tuti:) Odaértek anyuék, és soha az életben nem felejtem el az arcukat, amikor kb 200as vérnyomással beléptek, és én ott álltam egy szál bugyiban, egyik kezemben Lehellel, számban egy fél szendviccsel, és mondtam, hogy kb 2 percesek a fájásaim mindjárt felébresztem Szilárdot,és indulunk:))) Hogy én mit kaptam:))) Így is történt, felébresztettem, felöltöztünk és indultunk. rém nyugisan:) Odafelé elfogytak a homeós bogyóim, így nem a kórházba mentünk, hanem a város másik felében lévő ügyeletes gyógyszertárba. Én a kocsiban maradtam, majd letéptem a kapaszkodót, szilárd pedig bement. Jó 10perc múlva hívott, hogy kb ezren vannak előtte, úgyhogy mondtam, hogy nem baj, jöjön, nem kell már ide semmilyen bogyó, nincs szünet a fájások között... Jött, mentünk a kórházba, ott megvizsgáltak, és mondták, hogy ok, az adatokat majd utána felvesszük, irány a szülőszoba. Sz addigra már ott volt, beöltözve, én kaptam branült, de nem volt rá szükség, szerencsére. Magunkra hagytak bennünket, kicsit fájogattunk, aztán mondtam sznek, hogy keressen valakit, mert ennyi volt, ez a gyerek nagyon jönni akar:) Jött a doki, meg a szülésznő, megállapították, hogy tényleg igazam van, és pár perc múlva kint is volt Lilla:) Annyit tudtam csak mondani sznek, hogy boldog szülinapot:)
Ahogy most is: Boldog szülinapot, Isten éltessen benneteket!!!
A szülinaposok, és a család bohóca... meg a torta:)
Boldog szülinapot nekik! Annyira jó volt ezt olvasni! Köszi.
VálaszTörlésNálunk ez nem jött össze... Ilka késett 9 napot :) De akkor is szülinapjára kapta apa...