Ha már így belejöttem a szájmenésbe (szép magyar mondat, mi?:D), mesélek valamit. Sz zokni-szandis pasi. Ezt én nem értem, mert én el sem tudom képzelni, hogy lehet szandihoz zoknit húzni. A helyzetet súlyosbítja, hogy ha Lehelen múlik, ő is inkább zoknit húz a szandihoz. Szépen meg szoktam kérni őket, hogy legalább tűrjék le azt a fránya zoknit, ne húzzák fel kb térdig. De. Mer az úgy jó. Ha Sz öltözteti Lehelt, mindezt túl is dramatizálja, és tüntetőleg vagy a nyakáig felhúzza a gyerek zokniját. Kicsit szoktam ezért morogni, de tulképpen szeretem őket:)
Namármost. Szombaton úgy adódott, hogy délután egykor kitett engem a család Fehérváron, hogy hazavonatozzak az új biciklivel, így nem kellett hozzá kivenni a gyereküléseket, és szétborítani az autót. Vonat csak nagysokára jött, sokáig egyedül voltam, ami elég ritka mostanság, így volt ideje kitisztulni a fejemből a szürke hétköznapok monoton gondolatainak.
A vonatra szállva álldogáltam a kerékpárkocsiban csendes magányomban, amikor bejött egy 18-20 év körüli srác, és leült a földre a hátizsákjára, elővette a sörét, és rágyújtott a nyitott ajtó mellett. Annyira irigyeltem akkor! Annyira szerettem volna ilyen szabad lenni! De nem is ez a lényeg, hanem, hogy a srác kockás halászgatyában volt, meg szandiban. Zoknival. És akkor elgondolkodtam. Hogy nekem világ életemben az összes pasim zokni-szandis volt! Épp nemrég mondtam Melindának valami kapcsán, hogy nekem bejön, minidg is bejött ez a kockás, vagy élénkszínű halászgatya, teniszpóló, horgászkalap, szandi kombó. De annyira bennem volt, hogy a zokni-szandi nem menő, hogy az fel sem tűnt, hogy ezeknek a pasiknak bizony zoknijuk is volt!!!
Így történt, hogy 3 óra egyedüllét alatt sokkal közelebb jutottam magamhoz. És most megyk, és megváltom a világot... és éljenek a zokni-szandis pasik!:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése