"Kaland"

Mert amúgy olyan eccerű az életünk.

Pénteken este indultunk volna le Pécsre. Éppen elment a biztosítós pasi, Sz lekísérte a kocsihoz, én bementem a fürdőbe, valamit még molyolni. Eccercsak jött oda Lehel vörös fejjel, vérágas szemekkel, fuldokolva. Fogalmam sincs, honnan volt lélekjelenlétem. Fogalmam sincs, honnan tudtam, mi a frászt kell csinálni. Fogtam a gyereket, térdemre fektettem, feje lefelé, párszor hátbaütöttem, ettől nagyokat köhögött. Majd belenyúltam a torkába, és megpróbáltam kiszedni. Nem tudtam mit, csak hoyg nem kap tőle levegőt, és ha nem szedem ki azonnal, a gyerekem a szemem láttára hal meg. Jó sokáig próbálkoztam, ráadásul először beakadt gondolom a mandulájába, aztán meg föltolhattam az orrába, vagy mittudomén, de ekkor már sírt, és én iszonyú boldog voltam, hogy kap levegőt! Nekifutottam mégegyszer, és akkor már sikerült kivenni, egy 20forintos volt. Előtte volt itt egy futár, és a visszajárót a pulton felejtettem. Lehel meg újabban ha elbambul, mindent a szájába vesz, ami a keze ügye akad. Szóval sikerült kivenni. De még nagyon köhögött... És vért köpött. Aztán véreset hányt. És nem tudott beszélni az ijedtségtől. Hívtam a mentőket, azt mondták, azonnal küldenek kocsit, ilyenkor nem lehet tudni, nem nyelt-e le többet esetleg, avgy nem sértett-e meg valamit, és ugye a vér is aggodalomra adott okot. Közben felért Sz is, mondom neki, hogy jön a mentő Lehelért. Erre Lehel elkezdett iszonyúan sírni, megígért ő mindent, csak ne jöjjön a mentő. Felhívtam őket megint, hogy ne jöjjenek, megígértette a diszpécser, hogy bevisszük mi. Elkezdtük hát öltöztetni a két gyereket, kocsiba be, sose mentünk még ilyen gyorsan, autópályán se, pláne nem -16fokban.

A vége happyend, nincs baja, nem nyelt le többet, csak ahogy piszkáltam ki, szétkarmoltam a manduláját, és lett ott egy vérömleny vagy mi, nem akarok hülyeséget írni, de rendbejön magától. Rendbejött, reggelire már virslit kért.

Mindenesetre, én öregedtem vagy 10 évet...