Tesznek, vesznek a konyhában, 1-es számú gyermek az asztalon, pihenőszékben, 2-es számú mellette gyurmázik, és közben szórakoztatja 1-es számút. Hejj, de szép nap ez a mai, anyjukban (bennem) felcsendül az óóóó, gyönyörűszééép, titokzatos éj... El is kezdi hát énekelni, némileg túldramatizálva a helyzetet. Gyermekek részéről semmi reakció, néznek az anyjukra nagy, kerek szemekkel, majd folytatják eddigi tevékenységüket. De az anya nem adja fel, át kell adni a gyerekeknek a pillanat szépségét, ismét rákezdi, óóó, gyönyörűűűszéép, titokzatos éj, kékszemű gyermek, csöpp rózsalevél... Dermedt csönd. Nézzenek oda, micsoda közönség ez, semmi taps, semmi ováció, csak fapofa, hát ki látott már ilyet, leshetitek, mikor éneklek nektek többet!
...hatásszünet, hatás nélkül...
óóóó, gyönyörűszéééép...
Gyermek 2: anya, nekem úgy tetszik, mintha azt mondtad volna, többet nem énekelsz nekünk, jó?
Jó. Úgy látszik, a mai nap csak nekem ünnep:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése