Pozitív

Úgy alakult, hogy tegnap Lehellel kettesben Pestre kellett autóznunk.

Néhány dolgot tudni kell elöljáróban.

1. Régebben nagy spíler voltam, ha volánhoz kerültem, valahogy elnehezedett a lábam. Komoly időbeli rekordjaim voltak Balaton-Budapest viszonylatban, de a Veszprém-Pest távolságot is hihetetlen idők alatt bírtam levezetni. Apukám rendőrismerőse találta egyszer azt mondani apunak, hogy: mondd meg a Lauda lányodnak..:))) Egyszóval nem sűrűn voltam látható a külső sávban... Azóta ez némileg csökkent, de az 50-90-es sebességkorlát még mindig nem nekem való...

2. Sz képes autópályán is 80al menni. Borzasztóan csodálom érte, de eleinte iszonyúan idegesített, ma már csak ha nyűgös vagyok:)

Szóval tegnap autópályáztunk, Fehérvártól Budapestig. Mivel mostanság mindig Sz vezet (kivéve, ha iszik, de szinte sosem iszik:)), egészen hozzászoktam ehhez a lassú tempóhoz, így tegnap én sem mentem gyorsabban az M7-esen csak kb 100-110-el.

És akkor jöjjön, ami nagyon POZITÍV volt nekem...

Amikor 110-el mentem, akkor már be kellett mennem a belső sávba, mert előzgetnem kellett az autókat ezzel a sebességgel. Autópályán!!! Persze volt, aki elszáguldott mellettem, de ez volt a kevesebb, a jellemző tényleg az ilyen 90-100-as tempó volt. És most valahogy engem sem zavart ez a sebesség. Lehet, hogy öregszem???:)))