Csak egy kicsikét szeretnék...

... egyedül lenni. Amikor semmire és senkire nem kell gondolnom, senkit nem kell kiszolgálnom, csak én lehetek, és senki más.

... megint legfontosabb lenni, amikor elsősorban az számít, hogy én mit szeretnék, és hogy szeretném.

... asztalra tett lábbal sodort cigit szívni, és nem gondolni semmire, vagy csak olyan világmegváltó dolgokra, mint hogy vajon a párás levegőtől összeragadnak-e a légy szárnyai.

... megint jó nő lenni.

... koncert után, sátorban, részegen, összebújva elaludni.

... igazi barátnőkkel kerthelyiségben kávézgatni.

... barátokkal úgy beszélgetni, hogy csak mikor az órára nézünk vesszük észre, hogy már hajnal van.

... egyáltalán, valakivel beszélgetni.

... Sz-al végre kettesben lenni, amikor nem csak tecsóba megyünk, vagy lakást lapátolunk rohamléptekben, hanem csak úgy lenni...

... igazán felnőtt lenni, olyan felnőtt aki bátran vállalja magát és a döntéseit, nem vár folyton megerősítést a dolgaira, nem kéri ki mindenben mindenki tanácsát.

... igazán zuhanni, megint, mint régen, amikor senki miatt nem kell visszafognom magam, vagy uralkodni magamon, sajnálhatom magamat, ahogy tetszik, és ameddig tetszik. Amikor csak bambulhatok ki az ablakon, egymás után szívva az olcsó, dobozos cigit, ami mindegy, hogy milyen, csak ártson, és nem érzek késztetést, hogy ha csörög a mobilom, felvegyem, vagy egyáltalán, hogy megnézzem, ki az.

... megint olyan ember lenni, akit keresnek a barátai, és fontos dolog az is, hogy tegnap jó kávét ittam valahol.

... aztán szeretnék visszaváltozni gyorsan, mert nagyon hamar hiányozna a mostani életem.