Én: - Képzeld Apa, Lehel szopizza a párnák csücskét, hátha jön belőle tejecske.
Lehel: - Nem jön belőle tejecske, csak anya cicijéből jön. (és már nyúl is a pólómba)
- Kisfiam, nem jön most belőle tejecske, csak amikor kicsi babám van. Mint amilyen te voltál régen, meg amilyen a kistesó lesz.
- Szopizhatok, anya?
- Kistesó fog szopizni, csak a kisbabák szopiznak, az ilyen nagyfiúk, mint te, akinek már 20 foga van, és meg tudja rágni a husit, már nem...
- ...Én..??? (és ezt a tekintetet nem tudom megfelelően leírni. Egyszerre volt benne kérés, könyörgés, remény és csalódottság, egy újszülött és egy felnőtt tekintete egyben...)
Mindenesetre én jól elpityeregtem magam, és próbáltam leplezni a zavarodottságomat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése