Teszt

Miután az elmúlt napokban nagyon eldurvult a kapcsolatunk Lehellel, nincs más választásom, mint változtatni. Sokat gondolkoztam, hogy min kéne, elolvastam egy csomó fórumot, szakirodalmat, és végül a következőre jutottam.

Ő nem tehet arról, hogy meleg van, és nyűgös vagyok, és fáradt, és legszívesebben ki se kelnék az ágyból. Arról se tehet, hogy nem tudok futni utána, hogy nem bírom követni a tempóját, hogy egyre kevésbé tudom hordozni, hogy a babakocsit pláne nem bírom emelgetni. Arról sem tehet, hogy hisztis vagyok, amiért van, hogy napokig egy szót sem tudok váltani rajta kívül senkivel, és ettől bezombulok. Arról pláne nem, hogy a dackorszaka, és énkeresése kellős közepébe megajándékozzuk egy kistesóval, akit nagyon vár ugyan, de nyilván lesznek vele nehézségei.
A legjobban az bánt, hogy gyakorlatilag teljesen szobatiszta volt, és most ma már egész nap pisit-kakit takarítok. És ez láthatóan attól van, mert ÉN ki vagyok borulva, és nem tudok elég türelmes lenni vele, nem tudok vele eleget foglalkozni, és fel akarja hívni magára a figyelmet.

Szóval arra jutottam, hogy nekem kell változnom. Marha nehéz lesz, de próbaüzemet tartok. Nem tiltok meg neki mindent, nem ordítok vele mindenért, nem fenyegetem hülyeségekkel, nem szúrom le, ha későn fekszik/korán kel, odafigyelek a jelekre, hogy mikor pisilne/kakilna, ha nagyon játékban van, ahelyett, hogy méreglődnék, hogy nem szólt, és a gatyába ment a cucc. Összeszedem minden erőm, és kora reggel vagy késő este elmegyünk minden nap csavarogni, nem kényszerítem egész nap az udvarba/lakásba, csak azért, mert én hamar elfáradok.
Azt hiszem, az is jót tenne, ha minél előbb hazaköltöznénk, nekem is, mert ott lenne Mara, akivel beszélhetek, illetve Sz is előbb hazaérne, és Lehelnek is mert ott mindig vannak gyerekek, és ott van Fanni, akivel bármikor tud játszani.

Valójában, azt hiszem, Magenta kommentje ébresztett rá minderre. Arra, hogy én voltam az, aki bármikor rá tudta bízni valakire a gyerekét. 9hónapos kora óta suliba jártam és heti 1-2 napot nagyszülőkkel, dédszülőkkel volt, míg én kiszakadtam otthonról. És bármennyire fura ezt beismerni, ez kellett, nagyon kellett. És most nincs. Senki nincs itthon, mindenki dolgozik. A szomszédok mind öreg nénik, bácsik. És a net is nagyon hiányzik. Hogy kuncsorognom kell tesómnak, hogy engedjen ide lopott 10 percekre.

A lényeg, hogy ezzel nem büntethetem Lehelt. Nem egy angyal most, az tény, de kíváncsi lennék ebből mennyi az, ami az én hisztimből, feszültségemből ragad rá. És nem büntethetem ezzel Lillát sem. Akinek kétségkívül nagyon rossz, ha nekem állandóan 1000 a vérnyomásom, és naponta 5ször bőgök, valamint állandó gyomoridegem van, és mindenem görcsöl.

Szóval mostantól próba.

Szorítsatok.