Párbeszéd

- Anya, feküdj te is hasra!
- Ok, hasra feküdtem.
- De nem fekszel rendesen hason, anya, feküdj hasra, légyszíves.
- Ennél jobban nem tudok kincsem, mert összenyomom Lillát.
- Ki az a Lilla anya? A kistesó? A Lillababa?
- Igen a kistesód.
- Én vagyok a bátyja a Lillababának.
- Te vagy neki igen.
- Ha megnövök és bácsi leszek, akkor is én leszek a bátyja.
- Igen, te már örökké a bátyja leszel.
- És majd a Lillát előre kötözöd anya, engem meg hátra?
- Ha elfáradsz, akkor téged is felköthetlek, igen.
- Az jó lenne anya. Lillát előre, engem meg hátra.
- Jó, de most már aludjál...
- Vigyázz a Lillababára, édesanya, nehogy összenyomd, én vagyok a bátyja, vigyázok rá...
- Rendben, vigyázok rá, ne félj.
- Idebújok hozzád szorosan, jó?
- Gyere kincsem, persze, hát te vagy az én kicsi babám.
- Meg a Lillababa, ugye? Kettő kicsi babád van, anya?
- Igen, kettő. Van egy kicsi, meg egy mégkisebb.
- Ide magasra fekszek anya. Mert itt sima a párnám.
- Jó, de aludj most már.
- Azért nem fekszek oda le, nem magasra, mert ott nyálas a szarvasos párna. Itt meg sima, tudod?
- Jó, feküdj, ahova szeretnél, csak aludj...
- Inkább anya párnáján szeretnék aludni. Cseréljünk nyuszifül anya, jó?
- OK cseréljünk...
- Most én alszok a sima párnán. Nem szarvasos, csíkos. De nem nyálas.
- Aludj Lehel.
- Alszom...

:)