Első

Az első hivatalos... Ami a harmadik (vagy a jóég tudja, hányadik) nemhivatalos után következett be, megunván a nemhivatalosakat, meg a közelharcot. Nem másért, mint a kajáért. És mert ma az erkélyről belépve úgy találtam, hogy májkrémes volt a szája, és éppen egy darab póréhagymát nyelt le.

Hát eljutottunk ide is. Lilla a mai esti vacsoránál életében először nem csörgőt/műanyag kanalat kapott a tálcájára, hanem fóliában sült(párolt?) almaszeleteket. nagy lelkesedéssel túrt bele, és tömte a szájába, de az első nyalintás után lefagyott a mosoly az arcáról, és inkább csak kenegette, maszatolta az almát, nem ízlett neki. Pedig finom édes volt. Talán túl édes? Miután tokától bokáig ragadós almás lett, és már nem volt mit kenni, elkezdett nyűglődni, így kivettem, és az ölembe ültettem. Azonnal megkaparintott egy szelet uborkát, amit aztán jóízűen elcsócsált, amíg mi befejeztük a vacsorát. Igény szerinti hozzátáplálás, hmm?:D Neki nem kell magyarázni:D

( sokkal később akartam elkezdeni, de folyton harcolni kellett vele kajálásnál, rossz volt nézni, ahogy szegény csorgatta a nyálát:) És a néhány kritériumból, mint két ujjal csippentés, falat nem kilökése, ülés, meg nem emlékszem még mi volt, de mindet teljesítette. Nagyon büszke vagyok rá, de olyan rossz érzés, hogy már ilyen nagylány, és már nem vagyok elég neki:) Viszont az a vigyor, a szájából kilógó uborkával, az mindent megért:D)

Azt hiszem, hogy ide még nem írtam, de a mozgásfejlődése is döbbenetes ütemben halad, pár napja négykézlábra áll, és hintázik, nagyon gyorsan halad kúszva, és négykézlábról próbál felülni. Támaszkodva sikerül is neki, de nem bír felegyenesedni, és felborul:) És úgy felhúzza magát, hogy onnantól kezdve egész nap csak sikít, és dühös, és ahogy leteszem, próbálkozik, nagyon szívós kiscsaj.

Megkezdődött az igazi móka is, rájött ugyanis, hogy Lehelnek SOKKAL jobb játákai vannak, mint neki:) Ezért folyton megy a harc minden egyes kockáért, és síndarabért, de legalább a vonatokon meg bírtak osztozni:D Olyan cukik:D