Zene

Lehellel régen nagyon sok zenét hallgattunk, szinte egész nap szólt valami. Nagyon szeretett énekelni, és én is sokat énekeltem neki. Aztán ez valahogy elmaradt. Első Kolompos-koncertje óta egyetlen egy dalt volt hajlandó énekelni, a badacsonyi szőlőhegyet, de azt akár 3 órán keresztül is folyamatosan. Ez a zeneundor odáig fajult a közelmúltban, hogy azonnal sírni kezdett, ha bármilyen zenét meghallott, hogy ő nem szereti a zenét, ne hallgassunk.

Pár napja már nagyon kellett valami, és hogy a gyerekeknek is kedvezzek, gondoltam, meghallgatjuk a Kittitől nemrég beszerzett biciklizős lemezt. Elindítottam, Lehel persze elkezdte a szokásos műsort, de mondtam, hogy én vagyok a főnök és kész:D Végighallgattuk a lemezt, de nem engedte újra elindítani.

Tegnap anyuéknál aludtam a gyerekekkel, mert itthon ma nem volt áram, és valahogy úgy ébredtem, hogy a sorompódal zakatolt (stílszerűen:D) a fejemben:) Azt dúdolgattam, énekelgettem reggel, reggeli közben, aztán elmentünk rokonlátogatóba, és az autóban is végig. Igaz, némileg átköltve, mert nem emlékeztem pontosan a szövegre, így az első versszak eleje után a második versszak végét énekeltem:D

Egyszercsak megszólalt Lehel: anya, én ezt el tudnám énekelni! :o:D És annyira boldog volt, hogy ő is énekel, én meg annyira boldog voltam, hogy igen, megint boldog, és boldogan énekel:D Úgyhogy ma egész nap ez ment, hazaérve meghallgattuk vagy 60szor, mostmár tudjuk a rendes szöveget is, és nagyon ügyesen énekli:) Este hazafelé az autóban már különböző variációkat talált ki, és nagyon örült magának, hogy mást énekel, ugyanarra a dallamra, és rímel, meg fekszik a szöveg:) Pl ezt:

Sorompónál nem piros a lámpa,
Nem mennek a kocsik a fürdőszobába,
Hát én immár mit vehetek?
Megyek a pénztárhoz és fizetek.

meg ezt:

Nem megy a vonat, ha nem piros a lámpa,
Állnak az autók a sötét utcába',
Hát én immár mit fizetek?
Késő van már, hazamegyek.

:D

Egyszóval nagy kedvenc lett:D És gonosz leszek, nesze nektek, hogy ti se tudjatok szabadulni a zakatolástól!