2009. október 26., hétfő

Életjel - röviden

Távirati stílusban:)

Megvagyunk. Alapvetően jól vagyunk. Van új ágyunk. Ezen elférünk mind a négyen. Mert együtt alszunk. Igen, mind a négyen. Lilla jól van. Nyugis, vidám baba. Utálja a kiságyat. Meg a babakocsit. Meg az autót. Cicifüggő. Szeret rajtam lógni. Elöl is, de főleg hátul. 3-4 órákat alszik a hátamon. És válogat. Nanduban, Liliputiban nem alszik. Csak Zarában. Fene a válogatós seggét. És cumizik. És ettől szaranyának érzem magam. De már jobb. Így nem sír az autóban. És nem üvölt, amíg Lehelnek kellek valamiért, és ő éppen nincs rámkötözve. És most, láss csodát, cumival elaludt a kiságyában. Mondom mégeccer: a kiságyában. Bámulta a zenélő tehenet, cuppogott, és elaludt. Én meg itt bőgök, hoyg nem azért aludt-e el, mert cserbenhagytam, teletömtem a száját gumival. Na mindegy, szóval jól van. Nem tudom, mekkora lehet, de előrekötve már kezdett nehéz lenni, és kinőtte a 3-6kilós pelenkát is. Lehel hol jól van, hol nincs. Az ébren töltött idejének kb harmadában kezelhetetlen. Vagy csak mi nem tudjuk kezelni. Amikor éppen nem az, akkor egy tündéraranyos kissrác. De már ez is jobb, volt, mikor abszolút nem tudtunk vele mit kezdeni. Ja, és pelenkás. Megint. Mert Lillababa is az. És neki is van babylegse, mert Lillababának is van. És persze ezért alszik velünk is. De tojok rá, csak lássam, hogy nevet. Nagyon rossz szomorúnak látni. pedig kijutott belőle az elmúlt időben. Én jól vagyok. Cirka 3 hete nem aludtam. De még bírom. Csak hisztis vagyok tőle. Ezért még kevésbé bírom, ha sírnak a kölkek. Márpedig sírnak. Mert mindenki engem akar. És ez nagyon jó, de nehéz. Még. Majd lesz jobb is, tudom. Már most jobb, mint az elején. Sz azt hiszem jól van. Sokat nem tudunk bezsélni. Amikor itthon van, felváltva rohangálunk a két síró gyerekhez. De van, és segít, sokat segít. Jó hogy van. Jó, hogy Ő van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése