Úgy látszik a két öreglány arra tette fel a maradék életét, hogy engem megőrjítsenek. Komolyan mondom, én tisztelem az időseket, szeretem is őket, de ez a kettő a sírba tesz.
Jövünk fel a lépcsőn Lillával, fogom a két kezét, fülig ér a szája, sikongat örömében, hogy ő lépcsőzik. Az első emeleten jönnek ki az öregebbik lakásából, és elkezdenek üvöltözni, hogy "micsinál, hát még megnyomorítja azt a gyereket, még járni se tud, maga meg lépcsőzteti?????!!!! nem lett baja attól, hogy állandóan magára kötözi, majd ettől lesz! hát nem mondta ezt a doktor meg a védőnő????"
Mint mondtam, szeretem, és tisztelem az időseket - bár ezt erősen kellett mantráznom - és ez a szerencséjük. Nem vagyok hajlandó ezen húzni magam, úgyhogy csak mosolyogva annyit mondtam a kiabálástól megrémült Lillának, hogy menjél csak kincsem, rosszul látnak már szegény nénik, hagyjuk őket békén...
uff
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése