Tegnap kisleányunkat is megkereszteltük, így már nincs pogány a családban:) Anyuéknál a református templomban kereszteltük, ahol Lehelt is, és ott volt az esküvőnk is. Nagyon ügyes volt, nem volt nyűgös, nagyon figyelt mindent, nem sírt akkor sem, amikor keresztapukája kezébe adtam, pedig erősen szepaszorong, nagyon anyás mostanában. Mosolygott a lelkészre, amikor leöntötte vízzel, beszélgetett a mögöttünk ülő mamákkal:) Lehel is belenyugodott a Saroltába, nem kiabált be:) És ő is ügyesen csendben volt, érdeklődően figyelt:) Az istentiszteleten nem maradtunk végig, mert a keresztelés után Lilla majd letépte a ruhámat, úgyhogy kimentem a kocsiba megszoptatni, és pár perc múlva Lehelt is kihozta Sz. Még szerencse, mert ahogy visszaért a templomba, dörgött egyet, és leszakadt az ég, úgy ömlött az eső, hogy nem lehetett kilátni az autóból:o Mire kijöttek a templomból azért elállt... Pont, mint az esküvőnkön:)
Utána a 20 vendéggel Zamárdiba mentünk ebédelni, dédi unokaöccse olyan terül-terülj asztalkámat varázsolt nekünk, hogy ihajj-csuhajj:) Lilla is jól bekajált, evett levest, husit, krumplit, rizst:) És nagyon aranyos volt, semmi gond nem volt vele, mindenki el volt tőle ájulva, hoyg milyen nyugodt, barátságos kislány:) Meg Leheltől is, hogy milyen okos, meg nyugodt... Elszaladgált, pocsolyázgatott, mindenki imádta őket:)
Lilla kapott fülbevalót (eltéve későbbre), ezüst kiskanalat, belegravírozva a neve, meg a dátum, csodaszép ruhácskákat... Meg persze pénzmagot, hogy vegyünk neki sok szép mindent... Veszünk:)
Egyszóval nagyon jól sikerült minden, mindenki elégedett volt, nekem meg eltűnt a gombóc a gyomromból:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése