2010. szeptember 23., csütörtök

Megéri...

... bukósisakot hordani, ezt gondolom nem kell magyarázni, hogy elsődlegesen miért...

Nade! Talán meséltem, amikor megvettük a biciklimet, hogy a faluban ujjal mutogatnak ránk, és nevetnek rajtunk, sajnálják szegény gyerekeimet, hogy el kell viselniük a sisakot, és kérdezgetik tőlem, hogy hogy bírom rávenni szerencsétleneket, hogy ne tépjék le magukról. Mindig kedvesen elmagyaráztam, hogy miért, két gyereküléssel biciklizni kb cirkuszi mutatvány, kerékpárút nincs, keskeny, forgalmas út kamionokkal viszont van. Szerintem ez a minimum. (meg hogy rendesen bekötöm mindegyiket, ezt se nagyon értik, mondjuk itt az autósülésbe se divat bekötni a gyerekeket, ha van egyáltalán autósülés).

És most jön a poén. Az elmúlt egy hétben 3 anyuka jött oda hozzám. Tudniillik, hogy a gyerekeik meg vannak őrülve. Így, ezzel a szóhasználattal. Mert a Mikulástól, Jézuskától, szülinapra, névnapra, meg nememlékszem, miket mondtak még, mit kérnek? Na mit? Hát olyan sisakot, ami a Lehelnek, meg a Lillának van! Háhhhhááá! Hát akkor hogy is van ez a gyerekre erőltetéssel? És nem csak kicsi gyerekről van szó, 12 éves fiú anyukája is kérdezett!

Hát ezért is mindenképpen megérte csodabogárnak lenni:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése