Vágyak

A mai nap folyamán volt érkezésem gondolkozni, hiszen Lehelt anyuék már tegnap délután elvitték, este elmentünk megnézni egy nagyon klassz filmet, ami teljesen kikapcsolt, éjszaka mélyen aludtam végre, így ma teljesen kipihenten vágtam neki egy szingli napnak...

Reggel korán AFP-s vérvétellel kezdtem, aztán átmentem a kombinált teszt eredményéért (negatív, jippijééé), majd az APEHben ültem 1,5órát. Vonatra vártam fél órát, majd a hazaút szintén félóra, séta hazáig negyedóra, és azóta is egyedül vagyok itthon...

Lényeg a lényeg: rendesen elkalandoztak a gondolataim, és rájöttem, hogy sürgősen szükségem lenne pár százezer forintra, és úgy kétévnyi szabadidőre...

Eszembe jutott ugyanis, hogy régebben nagyon szerettem volna elvégezni egy szakács tanfolyamot, és a késztetés továbbra sem múlt el, csak más dolgok kerültek előtérbe. Eszem ágában sincs szakácsként elhelyezkedni, de nagyon érdekelne a téma, szeretnék jókat főzni, mert bár sokat főzök, és szeretek is főzni, szeretek alkotni a konyhában, véleményem szerint még mindig nem nagyon megy. Persze ez nem azt jelenti, hogy ehetetlenek lennének az ételeim, nem. Csak szeretnék szépeket főzni, és igazán finomakat. Szeretném, ha egy egészséges, és olcsó heti menü összeállításához nem kéne egy napot a net előtt töltenem. Szeretnék különlegeseket alkotni, amit ha esznek a szeretteim, éreznék, hogy a szívem is benne van... Egy Jóbarátok epizód jut eszembe, ahol Monica azt mondja, "Feladom. Nem én leszek a világ legjobb csokis tallérját sütő mamija. De én főzöm a legjobb vadkacsát brokkolihabbal. A gyerekek szeretik.":) Igen, azt hiszem én akarok a lenni a világ legjobb bármilyét sütő/föző mamija... Tetszene, ha a gyerekek barátai szeretnének hozzánk járni, mert nálunk mindig lenne valami finom sütike, rágcsálnivaló, vagy a legjobb szendvicsek:)

Aztán valahogy eszembe juttt, hogy szívesen tanulnék bőrdíszművességet is. Azt sem azért, hogy ezzel keressek munkát, csak hogy magamnak szép táskákat, meg ékszereket csináljak. Nem vagyok nagy ékszeres, de újabban egyre inkább vágyom egyedi ékszerekre, és egyre kevésbé vonz az arany, meg a csilli-villi cuccok. Pedig emlékszem, gyerekkoromban lenéztem azokat a nőket, akik bizsut hordtak, mert azt nevelték belém, hogy az ékszer az csak arany lehet. Ma már irigykedve nézek azokra, akiknek szép nagy, színes bizsuik vannak, és nekem is egyre nagyobb a gyűjteményem belőlük, bár még nagyon csekély. És nagyon tetszenek a bőr ékszerek is, de ilyenem még nincs:( Hát elvégeznék érte egy tanfolyamot, hogy tudjak csinálni magamnak:)

Ebből egyenesen jött a gyöngyfűzés, hasonló okokból, majd a szabás-varrás, ami szintén régi álmom... Nagyon irigylem azokat, akikt tudnak varrni maguknak. Nagy problémám, hogy nagyon nehezen találok olyan ruhát, ami igazán tetszene, vagy ha találok mégis, akkor nincs a méretemben. Ezért a ruháim általában kompromisszummegoldások, nem amolyan "megláttam, és beleszerettem", vagy "sokáig kerestem és ez lesz az igazi darabok"... Ha tudnék szabni-varrni, csak megálmodnám a ruhát, és megvarrnám magamnak:)

Hogy innen hogy jutottam el a számmiszitkához azt nem tudom, de hogy miért pont számmisztika, azt igen. És talán az állandó olvasóknak is kiderült már, hogy igencsak érdekel ez a terület. Jó lenne tudni, hogy van-e ennek valami oka, vagy jelentősége, hogy ennyire vonzódom a számokhoz, és hogy a számok ennyire vonzódnak hozzám... Utána is néztem hol lehet ilyen tanfolyamot végezni, persze csak Pesten, de nem annyira vészes az ára sem...

De miután se időm, se pénzem, mindezeket elraktározom a tervek, vágyak mellé, majd ha már meglesz a mérlegképesem, és nem lesz kicsi gyerekem, és mindenhova elutaztunk, ahova szerettünk volna, és mindenünk megvan, amit szeretnénk, és megnéztük az összes filmet, ami érintetlenül várja, hogy átrágjuk magunkat rajta, és elolvastam minden könyvet, amivel szemezgetek, na, akkor... Majd akkor átgondolom ezt az egészet újra (sose volt méééég, ennyire duurva:))...