De nem csak ebben nyilvánul meg, elkezdtem mániákusan figyelni és keresni a földön a csigákat, csigaházakat. Ha szép házat látok, muszáj felvennem, hazahoznom. Ma a délelőtti sétánk közben isteni csigalelőhelyre bukkantunk, hemzsegnek az élő csigák, és az üres csigaházak is. El is kezdtük szedegetni őket, és csak a zsebeink kapacitása szabott határt a mennyiségnek. Lehel is nagyon élvezte, gyorsan ráérzett, melyiket szabad felvenni (az üreset), és melyiket nem (az élőt). Aranyos volt, egy olyat is visszatett, "ebben még laknak" felkiáltással, amiben csak egy másik, kisebb üres csigaház volt:) Hazaérvén beáztattuk a házakat forró, fertőtlenítős vízbe, most éppen száradnak. Még nem tudom, mi lesz a sorsuk, de kitalálok majd belőlük valami szépet...
Mindenesetre, nekem így is tetszenek:)
Nálunk a főiskolán szinte mindig volt elvihető achát csiga :-)
VálaszTörlésHa gondolod, sztem nyugodtan hívd fel őket (ELTE-TÓFK), keresd a Természettudományi Tanszéket, és kérdezd meg, vannak-e épp gazdát kereső achát csigák :-D