Vesekő vagy nem vesekő?

Elárulom: nem vesekő, de azért ez nem volt annyira egyszerű:)

Múlt szerdán reggelre semmit nem tudtam aludni, nagyon fájt a hasam meg a vesém. Elmentem nőgyógyászhoz, azt mondta tuti gomba, kaptam rá gyógyszert. Persze nem javult. Pénteken este lementünk pécsi mamáékhoz, szombaton nagyon rosszul voltam, estére már mozogni se nagyon tudtam. Lillát elaltattam 7kor, és elmentünk a belgyógyászati ügyeletre. Ott nem is nagyon akartak velünk foglalkozni, mondták, hogy csak fájdalomcsillapítani tudnak, mire rávágtam, hogy szoptatok. Amikor közölték, hogy6-8óra alatt fogok végezni, biztosan lázas is vagyok, és a fájdalomcsillapító mellett se lehet szoptatni, szerezzünk be tápszert, elbőgtem magam, és innentől nem nagyon tudtam gondolkodni. Végül jött egy doki, akinek szóltak, hogy kismama vagyok (ezt sose értettem, nem az a kismama, aki terhes?), és megvizsgált. Kiderült, tényleg lázas vagyok, mondta, hogy szerinte vesekő, vettek vért, kaptam kanült a karomba, majd felküldtek hasi UH-ra. Egy csomót vártam, mire jött valaki, az UH jobban fájt, mint előtte a hasam meg a vesém, olyan vadállat módon csinálta, közben végig bőgtem, hogy mi lehet Lillával. Ráadásul nem mondott semmit, egyszer csak felugrott, megkérdezte, hogy visszatalál, ugye?, majd elviharzott. Elindultunk vissza, az ügyeleten közölték, hogy sajnos vesekő, adnak algopyrint vénásan, amellett szoptathatok, de várni kell szakorvost. Na utána vártunk vagy két órát, mire behívtak, a doki mondta, hogy vesekő+vesemedencegyulladás, antibiotikum, szoptatás felejtős. Mindez már 11 óra után volt. Elviharzottunk a t.scoba, vettünk tápszert, cumisüveget (hogy ezek milyen drágák:o), majd haza, majdnem éjfél volt, mire hazaértünk. Lilla aludt Sz nővérének a vállán. Állítólag már 8kor felkelt. És csak sírt, csak sírt. Nem kellett se víz, se tea, semmi. Végül álombasírta magát. Fogtam, bevittem a hálóba, és megszoptattam, szegénykém alig akarta elengedni, szinte egész éjjel a szájában volt. Nem kezdtem el szedni, ki se váltottam az antibiotikumot. Estére megint rosszul lettem, nem költői túlzás, hogy csak fetrengeni tudtam. Nem bírtam tovább, Lilla már aludt, bevettem egy Nurofen Fortét. Már majdnem bementünk megint az ügyeletre, én már az autóban ültem, Sz takarította le a havat, amikor éreztem, hogy oké, hatott a gyógyszer, ne menjünk sehova, nehogy bent tartsanak. Igenám, de a papír szerint emellett se lehet szoptatni:( Lilla persze ébredt, tápszert megcsináltuk. Olyan keservesen és szemrehányóan sírt, mint még soha. Köpte ki, pohárból is, cumiból is. Végül éjfélig ébren volt, de nem evett, nem ivott semmit, addigra találtam egy tanulmányt az ibuprofenről, a Nurofen hatóanyagáról, és úgy döntöttem, megszoptatom. Visszamentünk a hálóba. Mindig azt a boldogságot szeretném a szemében látni, amit akkor! Percekig csak tartotta a szájában, és nézett a szemembe, és csak mosolygott, gagyarászott!:) Végül elaludtunk.
Hétfő délutánra pécsipapa szerzett nekem időpontot az urológiai klinikára. 5re mentünk, be is hívtak rögtön, már a papír alapján mondták, hogy ez tuti nem vesekő:o Csináltak hasi UH-t, az is megerősítette, hogy nincs vesekövem, se vesemedencegyulladásom. Egy baktérium okozta húgyúti gyulladás a ludas. (azt még el kell mondanom, hogy életemben először volt katéterem, és ezen nagyon csodálkoztak, hogy háromszor szültem, és még nem volt szerencsém hozzá... Máshol ez szokás? hogy lehet katéterrel szülni?:o) A doki ki volt akadva, hogy 2010ben hogy mondhat olyat egy orvos, hogy válasszak el egy négyhónapos babát egy gyulladás miatt, kaptam olyan antibiotikumot, amit szedhetek, és Panadolt, ha nagyon fájna. De már nem fáj:)

A vége tulképp hepiend, de közben nem volt annyira vidám:)