Fóbia

Érintésfóbiám van. Vagy inkább úgy mondanám, hogy elég alacsony az érintésküszöböm. Felismertem, nem régen ugyan, de tudok róla. Ez két pici gyerekkel és egy szerető férjjel nem könnyíti meg az életemet, de dolgozom rajta. Elég nagy ellentmondás, hogy örülök neki, hogy nálunk mindenki olyan bújós, miközben az esti altatásnál már rosszul vagyok attól, hogy Lehel simogat, meg tapogat. Mire kijövök, addigra meg már csak arra vágyom, hogy senki és semmi NE érjen hozzám. Igen, pont ilyen egy szaranya. Nálunk ez nem volt otthon szokás, két kezemen meg tudom számolni, hány puszira emlékszem a szüleimtől. Simogatásról, ölelésről nem is beszélhetünk. Nem mondom, hogy nem szeretnek, de ők ilyenek, és kész. És utálom, hogy én is ilyen lettem. Eleinte a kézen fogva sétálás is nehezemre esett, egyebeket nem részletezek. Hát ez van. Azért szerintem sokat javultam:)