Állok mozdulatlanul, és feszülten figyelek. A szívem kb 200al ver, de ügyelek rá, hogy pisszenést se hallassak. Nagyon izgulok, még egy könnycsepp is végigszalad az arcomon. Ez az, mindjárt meglesz, már csak egy icipici hiányzik, kicsit próbálkozz még, nagyon ügyes vagy! Ééééééés igen, megvan, sikerült, hát Te vagy a legszebb legügyesebb kicsilány az egész földkerekségen!
Ez volt pénteken. Hasrafordult. Én meg azóta is csak állok és bámulok, és mérhetetlenül büszke vagyok rá, ugyanakkor nagyon szomorú is. Nem lesz többet kisbabám, nem lesz többet pici szuszogó csomagom, aki teljesen rám van utalva, és ha valahova leteszem, akkor ott is marad.
Nem, ő hasrafordul, és vissza, kúszik hátra, és most már előre is, pörögve halad, amerre kedve tartja, és vízszintesen hanyattfekve emelgeti a fejét és a vállát, mert az nem járja, hoyg itt mindenki ugrabugrál, táncikál, ő meg csak feküdjön a földön, ahonnan látni se lehet szinte semmit. Ő menni akar, résztvenni mindenben, beleszólni mindenbe, nehogy valamiből kimaradjon.
Hát ilyen ő. Az én már egyáltalán nem kicsi lányom:D
ügyes kislány♥
VálaszTörlésEzt annyira jó volt elolvasni. Köszi, hogy figyelmeztettél arra amit tudok, nem sok időm van már, így látni a lányom.
VálaszTörlésJó, hogy idetévedtem. Azt hiszem a jövőben be-betérek majd erre.