Lent voltunk most délután sétálni a gyerkőkkel, mert egyik se volt hajlandó aludni, itt bent meg széttépték az idegeimet. Délelőtt esett az eső, úgyhogy Lehel teljes harci cuccban, gumicsimma, vízhatlan naci, esőkabát. Nagyon élvezte, hogy pocsolyázhat, tapicskolt, követ dobált, botozott... Aztán jött egy anyuka két kirakatkislánnyal. Csini cipő, csinikabát, hímzett farmernaci. Kb 4 és 1,5 évesek lehettek. Megálltak Lehelnél, aki persze pacsált, fröcskölte a vizet, én meg naná nem szóltam rá, ez a dolga... Szóval odajött a kislány, csak nézték Lehelt, és jöttek volna játszani... De az anyjuk folyamatosan:
Jajj, ne nyúlj bele, vizes lesz a kezed, ne menj bele átázik a cipőd, vigyázz lefröcsköl, moshatom ki a nadrágod, ne mássz oda, koszos leszel, ne vedd fel a botot, koszos, ne szaladj, mert felvered a sarat... És még sorolhatnám. Mi a búbánatosnak ráknak hozza le őket ilyen időben akkor? A szívem megszakadt értük:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése